Felsőbányai Hírlap, 1914 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1914-11-26 / 24. szám

H B d y i;

£%.■ i f £ t 4

4 \ \ v f / J

lí 1-1 ( 3 % §

« ; 1,1 í ® w »

». r v t f

IX1XZX1. évfolyam. 24. szám. 1014;. november í2G_

FELSŐBÁN

TÁRSADALMI, KÖZGAZD

IYAI HÍRLÁP i

ASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP.

= MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = j

Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona, j Egyes szám ára 20 fillér.

^ •’7' " *

Felelős szerkesztő :

D* MOLDOVÁN FERENC

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő cimére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára intézendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér.

.... . ........................

Két közgyűlés

1914. november 14-én

Elnök: Farkas Jenő polgármester, jegyző: Pap Márton adóügyi tanácsnok, hitelesítők: Bradofka Frigyes, dr. -Bzokol Pál és Spáczay Gyula.

Olvastatott a gazdasági és pénzügyi bizottságnak a nemzeti hadikölcsön jegyzés ügyében beterjesztett javaslata. Elnök a javaslat felolvasása után a tárgyalást megnyitva dr. Szokol Pál képviselő hazafias szellemtől áthatott felszólalása után, hogy a nemzet fiai valahányszor a haza érdeke kívánta, mindenkor úgy vérben, mint pénzben meghozzák a maguk áldozatukat, amely jelen esetben nem is áldozat, hanem egy kínálkozó tőkepénz befektetési alkalom, egy gyümölcsöző befektetés, melyet a magyar állam- léte, ereje és fennmaradása garantál a tárgyalást berekeszti és névszerinti szavazást rendel el, feltéve a kérdést, hogy kik fogadják el a bizottságnak felolvasott javaslatát? Igennel szavaztak: Pap Márton, Spáczay Gyula, Bay Károly, Stoll Béla, dr. Csausz Károly, Háder Ferenc, Bernovics Emil, dr. Szokol Pál, Bradofka Frigyes, Fizély Sándor, Nagy Lajos, Lévay Károly, Mikola Antal Gyula, Maiker József, Tury István, Alexy Pál, Szabó Károly, Edey Pál, Tanczer György, Labina Sándor, Salamon Mayer, Dimand Károly, dr. 1. Berks Aurél, Gerő Gyula, Kilián Béla, Novy Salamon, Doroghy Sándor, Vider Lázár, Likker Károly, Szalay László, Schnicr Imre, Maár József, Kováts Gyula, Hu- sovszky Gyula, Lupán Athanáz és Ferenc Mihály képviselők, vagyis 36-an és igy a képviselőtestület egyhangúlag hazafias lelkesedéssel és készséggel a következő határozatot hozta :

Megértve az államnak a nemzethez intézett ama felhívó szózatát, hogy e nemzet egyeteme nyissa meg a maga erőforrásait és segítse erejével és áldozatkészségével diadalra azt az óriási küzdelmet, amely ez idő szerint a

T A R C A.

II. Rákóczi Ferenc jellemzése.

— Irta: Farkas Jenő. —

„S otthon, már nevét is alig ismerik, írja Petőfi Sándor; csak egy emlékszik rája, egyedül csak egy, - a költő, a szabadság ez örök lámpája.“

A költőnek, mikor ezeket irta, 1847-ben, teljesen igaza volt; hisz még egyik nagyobb történetírónk, Horváth Mihály is úgy ir Magyar Történelmének első kiadásában Rákóczi szabadságharcáról, mint lázadásáról. A Rákóczi irodalom csak a múlt század közepén kezdett fejlődni, mikor különösen másik nagy történetírónk, Szalay László kezdett R.-val s korával tüzetesebben foglalkozni, kinek egy félben maradt munkája is „Rákáczi bujdosása“ ő róla szól. Szalay után Thaly Kálmán vette kezébe a R. kort s bámulatos munkásságot fejtett ki annak ismertetésére.

Mellette még sokan foglalkoztak R.-val, úgy, hogy a róla szóló irodalom egy nagy könyvtárt tesz ki.

Ha fölébredne, megnyugtathatna tehát a költő, hogy nemcsak ismerjük R. F.-et, de örökké tiszteljük s áldjuk emlékét.

Saint Simon Lajos herceg, az újkor egyik legnagyobb történelmi emlékírója, ki különben nagyon szigorúan bírálja az embereket, többi

nemzeti létért folyik és átérezve azt a tartozó hazafias kötelességet, amellyel a hazában kinek- kinek anyagi erejéhez képest a nemzeti jövőt épitő nagy munkában részt kell vennie : elhatározta, hogy 200000 K azaz Kettőszázezer korona összeg erejéig hadikölcsön kötvényeket jegyez, oly módon, hogy a jelzett összeg fedezetéül a város tulajdonát és kötményezett törzsvagyonát köpező 4V2°/o-kal kamatozó 313000 K névértékű regálé kártalanítási kötvényt használja fel, úgy, hogy a kötményezés feloldására a miniszteri jóváhagyást kieszközli. És amennyiben a szóban lévő kötvények jegyzésére rövid határidő van kitűzve és áll rendelkezésre a jelen határozatot felebbezésre való tekintet nélkül végrehajthatnak mondja ki és felsőbb jóváhagyás végett a nagy méltóságú m. kir. Belügyminiszter úrhoz felterjeszti. A jóváhagyás kieszközlésével pedig polgármestert bizza meg, azon megjegyzéssel, hogy ha a jelzett kölcsön fedezetére kijelölt regálé kötvény devinculásá- nak kieszközlése nem sikérülne, úgy a le nem kötött „Bányakárpótlási alap“ zálogleveleit átmenetileg értékesíthesse.

Olvastatott a nagyméltóságu m. kir. Kereskedelemügyi miniszter urnák 75520/1914. I. B. szám alatt kelt leirata, mellyel a kövezetvám szedési jogot 1915. évi október hó 31-ig az eddigi engedély okiratban foglalt feltételek mellett meghosszabbítja.. A közgyűlés egyértelmű elhatározással örvendetes tudomásul vette.

Dr. Némethy Károly és báró Perényi Zsig- mond államtitkároknak a polgármesterhez intézett leveleit Felsőbánya város rendkívüli államsegély iránti kérelme tárgyában, a közgyűlés tudomásul vette. A leveleket közöljük: Budapest, 1914. szeptember 8. Igen Tisztelt Polgár- mester Ur! Sajnálattal kell értesítenem arról, hogy Felsőbánya rendezett tanácsú város rendkívüli államsegély engedélyezése iránti kérelme a 157266- 1914. B. M. számú rendelettel már el lett utasítva. A rendkívüli viszonyok ugyanis az állam háztartását is annyira igénybe veszik

közt a francia „napkirályt“, keresztapját XIV. Lajost is, igy ir II. R. F.-ről:

„Rákóczi magastermetü, de nem túlságosan. Testes, de nem elhízott, izmos, arányos növésű. Tekintete igen nemes, majdnem parancsoló, de a legkisebb durvaság nélkül; arca kellemes, de valóságos tatárformáju. Ezt talán onnan veszi az emlékíró, hogy R. a parókás és teljesen borotvált arcú franciák között is hosszú hajat és bajuszt viselt. A reánk maradt több hiteles arcképe igazolja, hogy határozottan szép férfi volt.

Azt Írja továbbá Saint, hogy ildomos, szerény s ha nem is szikrázó szellemű, de olyan, aki mindent jói és értelmesen tesz. Igen udvarias, természetesen az egyénekhez mérten, de mindenkivel szemben igen könnyed-modoru s bár a hiúságnak, keresettségnek még csak árnyéka sincsen benne, mégis méltóságos. Nem beszél sokat, de részt vesz a társalgásban. Amit látott, tapasztalt, igen jól adja elő s nem beszél magáról. Igen becsületes, igazságos, őszinte, egyszerű, rendkívül bátor s igen kegyes és istenfélő anélkül, hogy ezt akár fitogtatná, akár titkolná. Titkon sokat ád a szegényeknek és sok időt tölt el az imádkozásokkal. Háza rövid időn igen népessé lön. Házában szigorúan megkövez teli az erkölcsiségeket s a jó gazdálkodást, de ezt is mindig nyájasan. Igen jó, szerctetre méltó, kedves ember, de — és itt ismét kitör Saint- Simon erős bíráló természete — aki őt közelebbről megismerte, csodálkozott azon, hogy lehetett valaha egy nagy párt vezére s hogy

s az állam rendes bevételei is oly mértékben csökkennek, hogy az állam a városokat ez idő szerint fokozottabb támogatásban más jogos érdekek kielégítésének rovására nem részesítheti. A városok egyelőre épen úgy, mint az állam csak következetesen keresztül vitt szigorú takarékossággal, igényeik lefokozásával biztosíthatják háztartásukat a nagyobb zavaroktól, amire egyébként a városok figyelmét a 147500- 1914. számú belügyminiszteri körrendelet is felhívta. Szives üdvözlettel vagyok polgármester Urnák igaz hive : Dr. Némethy Károly s. k.

Budapest, 1914. évi szeptember hó 25-én. Kedves Polgármester Ur! Felsőbánya város rendkívüli államsegély iránti kérelme tárgyában irt b. sorai folytán sajnálattal kell értesíteni, hogy ezen ügy levele vételekor a hadi állapotra való tekintettel már elutasitólag el volt intézve, és igy sajnálatomra nem volt már módomban azon változtatni. Szívélyes üdvözlettel vagyok készséges hive: b. Perényi Zsigmond s. k.

A vármegye törvényhatósági, bizottságnak 1012/910. Bjkvi. sz. véghatározatát mellyel Felsőbánya város vásári helypénzszedési díjszabályzatát jóváhagyva, s azt jóváhagyási záradékkal ellátva a nagyméltóságu Kereskedelemügyi m. kir. miniszter úrhoz fölterjeszteni rendeli,^ továbbá ugyancsak a vármegye törvényhatósági bizottságnak 1007/914. Bjkvi számú meghatáro- zatát, mellyel a várrsnak a rendőrségi bejelentési kötelezettség életbeléptesésérol szóló szabályrendeletét jóváhagyja, s azt kormányhatósági jóváhagyás céljából a nagyméltóságu m. kir° Belügyminiszter úrhoz felterjeszteni rendeli, ugyanannak f. é. 977/1914. Bjkvi. számú véghatározatát, mellyel Felsőbánya városnak az ingatlan átruházási illeték tárgyában hozott szabály- rendeletét jóváhagyja és azt egyben kormany- hatósági jóváhagyásra fölterjeszteni rendeli,^ s végül ugyanannak 956/1914. Bjkvi számú véghatározatát, mellyel Felsőbánya városnak a kövezetvám kezeléséről szóló 1913. évi zárszáüthetett oly nagy zajt a világban. Ily képet nyújt a szegény bujdosó magyar fejedelemről ez az emberek szigorú megítéléséhez szokott francia udvari férfiú. Csak a politikai embert nem bírta kellőképen megérteni. R. tudta, hogy a francia udvar előtt meglehetősen közönyös dolog, mit óhajt ő hazájára nézve; azért nem kívánt senkit annak emlegetésével terhelni. Azt tehát nem észlelhette Saint Simon. Azt pedig nem tudhatta, hogy R. mily szívóssággal, rajongással csügg hazáján s a maga vélt küldetésén, hogy ügynököket tart Magyarországon, akik a nép hangulatát fentartsák.

De R.-ról, már mint gyermekről is igen kedvezően nyilatkozik egy neuhausi jezsuita páter, midőn ezeket Írja róla: A fejedelmi utód martius 27-kén tölté be 12-ik évét, de oly nagy és kifejlett termetű, hogy három-négy esztendővel idősebbnek látszik koránál. Magyarul beszél és latinul úgyszólván tökéletesen; arca pirossal vegyült barna, dúsgazdag gesztenyeszinü hajfürtéi hosszan omlanak le vállaira. Egész valóján nincs semmi középszerű; szavai, magatartása, járása mind méltóságteljesek; egyszóval, mindem emlékeztet benne fejedelemre, inindaz- által kevélység nélkül, mert amily nemes, épen oly emberséges, jól lehet tekintélyét mindig megőrzi. Az isteni szolgálatban kegyes. Szives és előzékeny hozzánk, mintha régóta köztünk laknék; s mikor rendházunk kertjében sétálunk, nyájasan tekint le ránk a Collégium ablakaiból. Ezen merőben idegen ember tollából eredt tudósításból is meglátszik, hogy az az embereket