Felsőbányai Hírlap, 1914 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1914-11-12 / 23. szám
Felsőbányái Hírlap százaléka a felső karon és a vállon, 7 — 9 százaléka az alkaron és könyökön, 22 — 29 százaléka a kézen, 1—2 százaléka a hason, 13 — 17 százaléka a combon és a térden, 9-10 százaléka a lábszáron, 9-13 százaléka a lábon. A bőrön ejtett sebek 1-5 hét alatt, a törések 4-9 hét alatt. A fertőzött sebeknek 40 százaléka srapnelből, 10 — 28 százaléka pedig puskagolyótól származott. Ez az utolsó háború statisztikája bolgár részről. Ezek a számok a körülmények szerint bizonyára változtak és mint Laurent mondja, „minden“ háborúnak megvan a maga sajátos physionomiája. A balkáni háborúban használt golyók modern, kisméretű és könnyű golyók voltak. Veszedelmük főképen nagy gyorsaságukban rejlik. Közeli távolságokra, 300 vagy 500 méterre igazi robbanó hatásuk van; 1500 méterig még átütő hatásuk van, azontúl a hatás csökken, most már csak sebesitők, egyúttal zuzók. A golyó behatolási pontja nagyon különböző külsőt nyújt. A bőr lehet karcolt, horzsolt, keresztülíurt, mintha lyukasztóval fúrták volna át, sőt széjjelmarcangolt is; a nyílás néha teljesen észrevehetetlen, máskor 0-20 centiméteres a seb, ha a golyót kis távolságról lőtték. Minthogy a katonák többnyire fekvő helyzetben lőnek, megfigyelhetünk több sebnyilást is ; megtörtént, hogy a golyó behatolva a nyakon, kijött, majd belejutva a mellkasba ismét kijött a hónalj közelében. Gyakran a golyók a testet egész hosszában átjárják, bejutva a vállon pl. a combon jönnek ki. A rövid távolságra lőtt golyók némelykor valóban olyan sérülést idéznek elő, mint a robbanás, szétzúzzák a csontokat, amelyeket csontporrá változtatnak, az izmokat, inakat, a vérereket, idegeket egy bizonyos távolságig. Ugyanezeket a sérüléseket előidézhetik a srapnellek, azok a golyók, amelyek eltérnek útjukból, s a fenék, vagy az oldal kerül elő és még sziklás talajon, vagy fákon leütődő, újra felrugó és emiatt deformálódott golyók. Ezek a sérülések gyakran halálosak és olyan rettenetesek, hogy amint Laurent Írja, a musztafai ütközetben sokan panaszkodtak a bolgár katonák és tisztek közül, hogy az ellenség robbanó golyókat használ. A lövedék általában átjárja a testet anélkül, hogy abban megállna. Néha megmarad a szövetekben. Négy srapnell közül egy esetben és 10 golyó közül szintén egy esetben. Laurent az esetek 22 százalékban talált a testben lövedéket. A srapnellek egészen másszerű sérüléseket okoznak, mint a golyók. Minthogy gyorsaságukat sokkal hamarább elvesztik, mint a puskagolyók - mondja Laurent — a katonák köny- nyen észreveszik, amikor srapnell robban szét egy bizonyos távolságban s elég valami könnyű akadály, a gyalogsági borjú, főleg lassú menetben, elég egy lapát a fej megvédésére, vagy elég egy kis, amelyet a fejre rátesznek. A katona gyakran neveti a srapnellt: gyakran megtörténik, hogy srapnellgolyókat találnak a katona- köpenyegben, a ruhában, de soha nem találnak puskagolyót.“ A gránát nem nagyon veszedelmes, csak ha 10 vagy 20 méternyire robban szét a csapat fölött. Töredékei nagyobb rombolást csinálnak, mint a golyó, de a rombolás gyakran felszínesebb is. A sérülések kevésbé gyakoriak mint a golyónál, de gyakrabban fertőzöttek. Igaz, hogy a gyógyításuk is gyakoribb. Egy esetben Laurent egy 300 grammos srapnellt tudott eltávolítani, amely egy szerb katona bal mellüregében volt és az illető rövid idő alatt meggyógyult. Ezek a főbb sérülési formák, amelyeket a mai fegyverek előidéznek. Mi most a sebész szerepe az ilyen bajokkal szemben? Delorme francia főfelügyelő orvos mondta a francia sebészegyesület XXV. közgyűlésén: „a hadi sebészetet ép úgy nem lehet többé rögtönözni, mint a többi szakokat.“ Laurent ugyanezt mondja: az ember nem válik csak úgy rögtön tábori sebésszé. Megérkeztem — mondja — az operációk színhelyére, s meg voltam győződve, hogy sebészi gyakorlatom folytán jól betölthetem e küldetésem, de rögtön észrevettem, hogy semmi nem volt. A tábori sebészet alapos, hivatásos előkészületet követel. Az a nemzet, amelyik bízik polgári olvasóinak önfeláldozásában és igy biztosítja a sebesültek gondozását háború idején, a legnagyobb csalódásnak teszi ki magát. A polgári orvosok igen gyakran még olyan hadgyakorlatoknál sem lehetnek hivatottak, amelyek nagyon megközelítik a háborút; a Balkán most tele van nyomorultakkal és tehetle- lenekkel, akiket a háborúhoz alkalmazott orvosi kiképzés megmenthetett volna. Ez a sebészeti gyakorlat, amelynek részleteibe ezúttal nem hatolhatunk, egészen más, mint a polgári gyakorlat. Kivéve a vérömlés és infekció esetét, ahol a beavatkozás elmulaszt- hatatlan, az utóbbi háborúkban szerzett gyakorlat azt bizonyította, hogy a műtétben nagyon óvatosnak kell lenni; sok esetben, mikor koponyasebekről, vagy hassérülésekről van szó, a halálozási szám nagyobb az operált sebesülteknél, mint másoknál és a fertőződés veszélye, a rossz egészségi állapot, a katonák csekély el- lentálló ereje, gyakran azt teszik kötelességévé a katonai sebésznek, hogy tartózkodjék tőle. Ez nem azt jelenti, hogy semmit ne csináljon. A sebészek gyakorlottak legyenek az előzetes teendőkben, készek legyenek a gyors beavatkozásra, minden hadtestnek meg legyen a tábori Röntgen-kocsija, a megsebesült katonák már előre is legyenek oktatva arra nézve, hogy a töréseket valamennyire el tudják látni kötelékkel, minden ember maga tudjon bánni a saját sebkötőszereivel, ami nekik roppant szolgálatokat tehet, az összes harcosoknál lényegesebb testrészek, amelyek leggyakrabban sebesülnek meg, mint a fej, kéz, szív, védve legyenek sisakkal vagy eléggé ellentálló fémlemezekkel; ezek az utolsó háború tanulságai. Az ilyen tanulmányoknak, mint aminők Laurent doktoré, részük lehet sok sebesült életének megmentésében és kevésbé borzasztóvá tehetik a háborúnak rettenetes következményeit. A szerkesztésért felelős: Farkas Jenő. DE db DE □o Nánásy István KÖNYVNYOMDÁJA NAGYBÁNYA, LAKATOS-UTCA vállalkozik mindenféle könyv- nyomdai munkák, u. m. művek, irodai stb. nyomtatványoknak gyors, csinos és jutányos áron való elkészítésére. Nagy nyomtatványraktár! A „Felsőbányái Hírlap“ kiadóhivatala. ALAPÍTVA: 1892-BEN. TELEFON-SZÁM: 43. SB □id SB □ID Nyomatott Nánásy István könyvnyomdájában Nagybányán.
