Felsőbányai Hírlap, 1914 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1914-07-09 / 14. szám
Felsőbányái Hírlap régibb darab egy szénkődarab, melyben széndarabok vannak és azon rétegből való, melyben egy régi tűzhely körül nagyon kezdetleges melaphir és kőeszközök voltak, barlangmedve, oroszlán és egyéb fenevadak megkövesült csontok közt és ugyanezen rétegben talált levéllenyomatok alapján a jeles geológus Staub Mór megállapította, hogy ezen réteg, melyben az ősember telepének nyomait találták, az első interglaciális korszakból való. Azonkívül őrizünk még, de már sokkal későbbi korból, kovaszilánkokból készített nyílhegyeket, késpengéket, fiirészdarabokat és egyéb szerszámokat. Csonteszközök is vannak, úgymint: csontfúró, csontvéső, lándzsahegyek, kalapácsok és egyébb darabok. Az ember még akkor a fémet nem ismerte, tehát a követ és csontot használatra idomította és ezekkel úgy védte magát, ahogy tudta. Még későbbi korszakból vannak a csiszolt kőbalták, kővésők, kőlapátok, mig végre megtanulták az ércet olvasztani, természetesen minden vidék a maga ércneme szerint és mikor a kereskedelmi közlekedés megindult, beállott az úgynevezett bronzkorszak, mely időből szintén nehány készítményünk van. Münulch Sándor. Pontosság, műveltség.- Irta: Egy pontosságot kedvelő. Vájjon igaz-e, hogy a pontosság egyenlő a műveltséggel ? A pontos emberek, akik mindig készen vannak az előre kiszabott időre, akik megszokták életük berendezésében a soha meg nem haladott órarendet, akik szenvedtek bosz- szankodtak, türelmetlenkedtek mások késése, pontatlansága miatt: azt fogják mondani egyértelműig, hogy igaz, a pontosság egyenlő a műveltséggel. Akik ellenben sohase tudtak megjelenni az előre kiszabott időben, akik megkésnek minden- honnét, késnek öltözködésükkel, látogatásaikkal, utolsó percben érkeznek az étkezéshez, színházba, elkésnek majd minden alkalommal ahol a késés figyelmetlenséget jelent, azok nagy méltatlankodással kérdik : ugyan mi köze lehet a pontosságnak a műveltséghez? A műveltség: a tudás, az ismeretek általános átölelése, csiszolt agy és fegyelmezett lélek. A pontosság pedig csak szolgai alkalmazkodás valamely időrendhez, amit számon kell tartani esetleg saját érdekében — olyannak, akire abból kár háramlik, de én a magam kényelmét zett. Csuklóit is valamelyest, az öröm, a megnyert tiz forint öröme csuklóit a torkába; már, már majdnem felkacagott, mikor Balázs, Csótor Balázs, aki meredt szemekkel bámulta a tojásokat vásárló asszonyt, kétségbeesetten föl nem kiált: — Hát megveszi mindet néném ? — Meg én, ha krajcárjával adja. . . — Tudja mit — nyögött reszketve Balázs — akkor, akkor ... ha megveszi mind . . . párját adom egy krajcárért . . . E szóra az asszony felemelkedett a tojások mellől. Kiegyenesedett, a remegő ajkú emberre nézett, aztán körül pillantott hogy nem látja-e valaki ezt a ritka jó vásárt. És észrevette hogy nézik. Észrevette, hogy a szomszéd asszonya - aki halálos ellensége neki — a hasát fogja és úgy neveti. Őt nevette, de nem csak a szomszédasszony, hanem az egész piac, aki csak látta. — Hm, hm, látom már, morfondírozott az asszony — ez a tojás biztosan záp ... ha nem záp, hát kotlós. . . Tudja mit bácsi ? . . . Nem kell a tojás! Nen kell, ha ingyen adja is . . . E percben kondult delet a harang. Vége volt a vásárnak. Üres lett a piac, hazament mindenki, csak Csótor Balázs, Gáspár koma, meg a tojások maradtak ott. Csótor majdnem kiugrott bőréből az örömtől, Gáspár ellenben fázott, vacogott a foga. — Ide a tízessel, koma ! Itt van la, odaadom zsebkendőstül szon- tyolyodott el Gáspár. — Jó van jó no, de azért csak egy pohár bort megiszunk, mi? És Csótor Balázs fizetett a komájának egy félliter bicskanyitó vinkót. . . bizony nem vagyok hajlandó alárendelni ennek a rabszolgaságnak. . . Van, aki meg nem mond, nem gondol semmit, de tele van jó szándékkal, jóindulattal, igyekszik a kitűzött időhöz alkalmazkodni, de vagy lassan és elpepecseli az időt beszélgetéssel, lustálkodással, olvasással, vagy hamarosan még valami hátralékban levő munkáját akarja előbb befejezni, amikorra észreveszi magát, már bizony jól eljárt az óra mutatója. De hát ki merné azt mondani, hogy miért pontatlan, egyúttal műveletlen is? Hát — kérem szeretettel — igy van ez mégis. A pontosság : műveltség, mert a műveltség nem csupán általános ismeretet, az agy csiszolását jelenti, de jelenti azt a sok-sok finomságot is, amit a lelkiekben gazdag, érzésekben előkelő ember a maga tulajdonának kell hogy ismerjen. Lelki előkelőségről beszélek, a finomságok kiváltságosairól, akiknél a gondosan telitett elme mellett nem hiányzik a szu'otilitások megértésével áthatott szív. . . akik tudják — mivel hogy önmagukkal szemben is nagyok az igényeik — mivel tartoznak másoknak. Akik önhibájukból nem ismernek várni és késni igék következményeit és az embereknek nem a jellemét — ami azoknál, akikkel érintkeznek, látszat szerint úgy is kifogástalan — hanem a finomságát, magasabb értelemben vett úri voltát ilyen kicsinységekből Ítélik meg. Régen tudott dolog, hogy a pontosság a királyok udvariassága. De az még mindig nem ment át a köztudatba, hogy a pontosság az ember művelt voltának fokmérője is. Pedig mennyire jellemző e tulajdonság bírása vagy hiánya ! Hivatalból megkésni - a főnők boszuságára hanyagság. Iskolából: megrovás. Ebédről - családi körön belül - figyelmetlenség ; meghívásra pedig: neveletlenség. Találkáról — művelt értelemben kérem magyarázni e szót — indolencia. Hangverseny — színházi késés : mások akaratlan bosszantása, önmaguk rövidítése, öltözködéssel késni: hiúság, tehetetlenség. Ebéddel, vacsorával időre készen nem lenni: mondjuk gyámoltalanság. A közhivatalok tapasztalhatják legjobban néha, mennyi kellemetlenséget okoz egyesek pontatlansága. Dehát mit tegyünk, mi véges akaratú emberek, akik nem rendelkezünk akaratunkkal a következő percek lehetőségére sem ? Hogyan osszuk be időnket, hogy eleget tudjunk tenni az óramutató zsarnokságának? Az a hitem, hogy nem kell ehhez más, — természetesen a dolgok teljes átértése mellett - mint fegyelmezett elme. Például, elhatároztam, hogy — mondjuk — esti hét órára megjelenek valahol. Át gondolom tehát egész napom prog- rammját. Először is, hogy rendelkezem e időmmel. Ha igen, úgy mi addig a tenni valóm? mennyi idő kell az öltözködésre, ezenfelül az útra: hazulról a célig? Tudok-e kötelességem teljesítésén kívül ennyi időt szakítani azt megelőzőleg? Ha ismét igen: úgy inkább egy negyed órával előbb kezdek az öltözködéshez, semmit egy perccel később. Gondolok arra is, hogy közben vendégem jöhet. Tehát előre meghagyom, hogy arra a kérdésre : itthon vagyok-e ? azt feleljék : igen, még idehaza van, de öltözködik, elkészül hazulról. Ha ennek dacára is makacsul ragaszkodik a szives látogató ahhoz, hogy névjegye helyett teljes életnagyságai lényének emléke maradjon ott: fogadom ugyan, minek utána készen lettem az öltözködéssel, de ha az előzmények után nincs benne annyi tapintat, hogy pár perc múlva távozzék: teljes jogom van a legszeretetreméltóbb mentegetőzéssel bocsánatot kérnem, hogy kénytelen vagyok távozni. És ugy-e, hogy ilyen módon nem boszorkányság a pontos megjelenés ? Feltéve persze, ha útközben valami rendkívüli akadály nem gátol meg bennünket. . . De mert az ilyen esetek ritkán fordulnak elő: jó akarattal, fegyelmezett ésszel pontosak is lehetünk. Tudniillik, ha kellő érzékünk is van hozzá. Ámde nem az érzékek hiányosságában leledzik-e az, ha nincsenek meg bennük azok a tulajdonok, amelyeknek létét a finomságok összetételét adja? S a pontoság ezek közül való. Tehát egy kissé bizonyítvány is önmagunkról. Egy kicsinyke rés arra, hogy beláthassanak bensőnkbe azok, akik megértik és megértékelik bennünk mind ama vonásokat, amelyek által az érdesebb, keményebb lelkű emberek fölé emelkedhetünk. Semmiség talán, de erkölcsi pedantenát sejtek. Fegyelmezett akaratot, következetes cselekvési képességet. Ha férfi: bízom a férfiasságában ; ha nő: hiszem róla, hogy közel jár a női tökéletességhez. S ha nem is merem határozottan kimondani, hogy a pontatlan ember valamennyi műveletlen, azt merészen vallom, hogy a pontosság egyenlő a műveltséggel. Műveltség és művelet- lenség között még hosszú az ut. Ami közbül van, az még nagyon sok lehet. Es - úgy — látszik — igen-igen sokan be is érik azzal, ami a két határfalon belül adatott tulajdonokká lenni. A „nagykapun“ keresztül - hiába van tárva- nyitva mindétig: csak kevesen juthatnak. Ám pedig a magasabb rendű ember, ott vannak a lelkűkben előkelők, a finomságok kiváltságosai. Az a hitem, a pontosság erénye nélkül nincs is igen bejárás oda. . . Különfélék. Személyi hírek. Fizély Sándor bányatanácsos több heti üdülésre Héviz fürdőbe utazott. — Gábor Sándor erdőtanácsos hivatalos ügyben városunkban működik. — Konczvald Endre marosvásárhelyi kir. törvényszéki elnök egy hétre ide érkezett. — Farkas Jenő polgármester a megyegyülésre Nagykárolyba utazott. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósága f. hó 9-én rendkívüli közgyűlést tart. A gyűlés főtárgya a belügyminiszter leirata a trónörököspár elleni halálos merényletről. A közgyűlésnek még 110 tárgya van, közöttük a felsőbányái városi nyugdíj szabályrendelet módosítása. Városi közgyűlés volt f. hó 7-én húsz tárggyal. A közgyűlésről részletes közleményt legközelebbi számunkban hozunk. Választás. A városi képviselő-testület f. hó 7-én tartott közgyűlésén a szervezési szabály- rendelet életbeléptetése alkalmából dr. Moldován Ferenc főjegyzőt polgármesterhelyettesnek választotta meg. Kitüntetés. Dr. Dózsa (Schuller) János kir. tanácsost a brassói áll. faipari szakiskola igazgatóját, városunk szülöttjét 0 felsége a VI. fizetési osztályba nevezte ki. Áthelyezések. A szatmári püspök Diczig Béla segédlelkészt Nagybányára helyezte át. A közkedveltségnek örvendett buzgó pap távozását őszintén sajnáljuk. — Felsőbányára Láng Ferenc munkácsi és Résch Lőrinc erdődi segédlelkészek lettek áthelyezve. Uj tanítók. Diemand József Szatmáron és Török Gusztáv Máramarosszigeten a tanítói oklevelet megszerezték. Érett ifjak. Csausz Zoltán, dr. Csausz Károly városi főorvos fia és Sarudi (Scharf) Farkas az érettségi vizsgálatot a nagybányai állami főgimnáziumban sikerrel letették. Zene-vizsga. Toniasovszky Imréné úrnő, ki a zongoratanitás terén igen szép eredményeket ért el, a múlt héten 2 tanítványával Szatmáron a zeneiskolában nagy sikert ért el. Farkas Giziké az V - VI. osztályról, ifj. Kilián Béla a III-IV. osztályról kitűnő vizsgát tettek. Bendiner Nándor az iskola igazgatója a legnagyobb elismerését és dicséretét fejezte ki úgy Tomasovszky Imréné úrnő kitűnő módszere és alapos taaiiása, mint növendékeinek tudása és zenei tehetsége fölött. 50 év. Kuszkó József városunk szülötte, nagybányai m. kir. bányaigazgatósági művezető építőmester most töltötte be szolgálatának 50-ik évét. A nevezetes évforduló jó erőben találta a kincstárnak szorgalmas munkában, tisztességben megőszült alkalmazottját. Mértékhitelesltés. A szatmári mértékhitelesítő hivatal főnöke Zoltán Ákos Felsőbányára érkezett, hogy a mértékek időközi szokásos hitelesítését eszközölje. A hitelesítés f. hó 14-ig tart. Fölhívjuk rá a hitelesítésre kötelezett közönség figyelmét. Szatmármegyei kalauz. Már közöltük olvasóinkkal, hogy Farkas Jenő polgármester „Szatmármegyei kalauz“ címen egy 140 olda- los pompás kis könyvet irt, melyben végigvezet a vármegyén, ismertetve annak történetét, minden városát és községét, az azokra vonatkozó statisztikai adatokat, leírásukat, nevezetességei
