Felsőbányai Hírlap, 1914 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1914-05-28 / 11. szám
I XIX. évfolyam. IX. szám 1014, ITTEL TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. m 10 A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Pünkösd ünnepén. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felel&s szerkesztő: DR MOLDOVÁN FERENC „Minden életnek forrása a nap“ mondja a természet könyve ; de nemcsak fényessége, nemcsak melege egyedül, hanem a kettő együttvéve. Helyezd a növényt kellő melegre, de vond el tőle a fénylő napsugarat, a növény elsárgul. Helyezd a legfényesebb szalonba, de vedd el tőle a meleget, a bimbó, a virág, a csira elfagy, elpusztul. így a léleknek is fényre, és melegre van szüksége, ha fejlődni, élni és virulni akar. A hit fénye a lélek világossága, a szeretet a lélek melegsége. Az uj Tanító, ki erkölcstanával a történelemben uj korszakot nyitott, mielőtt az égbe felszállott, megígérte tanítványainak, hogy elküldi nekik az értelem, a bölcsesség, a tanács, az erősség, a tudomány, az ájtatosság és az Ur félelmének ajándékait. És feltámadása után ötvenedik napon — a pünkösd ünnepén csakugyan leszállt az égi fény, az égi tűz. Már Izrael is megünnepelte a pünkösdöt, mert e napon mutatták be Istennek az aratás zsegéit. Egyúttal e nap a zsidóknál a Sinai hegyen kihirdetett törvények emlékünnepe vala. A kereszténységnél a Szentlélek eljövetelének ünnepe lett. Ott a föld első termékei áldoztattak fel az Urnák, itt az Ur száll le, hogy megvilágítsa és felhevitse az első magvetők elméjét és szivét. Ott a nép számára adott törvények emlékét ülték, itt a keresztény egyház alapításának emléknapja ünnepeltetik. Azt mondja egy jeles Írónk : „A természet és hit ikertestvérek.“ Mindegyik elragad, — mindegyik megvigasztal. Kiegészítik egymást, mert az egyik a szemnek, a másik a fülnek beszél az Istenről. A természet az Isten nagy- ! ságát és szépségét hirdeti, a hit pedig az ő t jóságát és szeretetét nyilatkoztatja ki. Ezért tartom én a természet nyitott lapjait a hit képes ábrázolatainak. És valóban nincs ünnep, melynek jelentősége oly szép összefüggésben, oly symbolikus összhangzásban állana a természettel, mint a pünkösd ünnepe. A nap áldó hevétől csirák és bimbók kelnek életre, melyek virágot és gyümölcsöt rejtenek magukban. Az enyhe szellő édes, kábító illatot csap arcunkba. Erdő és liget, mező és berek ezer és ezer énekes madár dalától harsog. Fák és bokrok, mezők és rétek virággal és kalásszal ékített tarka díszbe öltöznek. Az ég derültebben mosolyog, a szellő lágyab- ban lengedez, szóval az egész természet teljes pompájában ékeskedik e szép ünnepen, melynek az égi fény, az égi tűz alászállását ünnepeljük ama mennyei Szeretetnek, mely, mint Bugeaud, a hires francia iró mondja : „az égről a Sinaira, a Sinairól a betlehemi jászolba, a jászolból a a kresztre, a keresztről áz oltárra, az oltárról a szivekbe szállott.“ Mi vezette a vértanukat a vesztőhelyre, a honfiakat a harctérre, a hittérítőt a vadak közé, az irgalmasokat a nyomor és kin tanyáira ? — Az ihlettség, a menyei szent láng, . . . a szeretet, a menyei szent tűz. Óh jöjj el, jöjj el égi szeretet! Óh önts lelkűnkbe hitet és honszerelmet, alázatosságot és önérzetet; türelmet, ha tűrni kell, erős akaratot, ha tenni kell. Mindenekfelett pedig egyetértést és összetartást. Irtsd ki e hon fiainak szivéből a hitetlenséget és pártviszályt. Ki áldó napod alkotó lehével levonod a halott földről a fehér szemfedőt, hogy helyette virághimes szőnyeggel borítod be határát, adj alkotó, teremtő erőt a mi lelkeinknek, hogy dicsőséged és jóságod hálás hirdetésére s az ! édes haza javára tudjunk boldogító és hasznos dolgot teremteni s mit a szeretet alkotott, azt erős akarattal és kitartással gyümölcsözővé, állandóvá tenni tudjuk. Ezt add meg nekünk, erre taníts meg minket mennyből leszállott szent fény, leszállóit szent tűz - égi szeretet. V. K. Turistaság és idegenforgalom. Az a mozgalom, melyet I<arkas Jenő polgármester, a keleti kárpátok osztályának ügyvivő alelnöke Nagybánya és Felsőbánj-a városok érdekében Nagybányán megindított, igen biztató eredménnyel kecsegtet, hogy nemes agitátióval és az érdeklődés felkeltésével a kettős cél el lesz érhető, melyet a megindított mozgalom szolgál. Két értekezleten lett a Kárpátegyesület ismertetve, melynek kebelében a két város és vidéke egy „Bányavidéki osztá!y“-lyá tömörülve a turistaság és a vele szinte magától járó idegenfogalomnak vidékünkre való terelésével akarja az osztály életrekelteni és felvirágoztatni. Az egyik értekezlet f. hó 20-án a nagybányai Kaszinó helyiségében volt s azon Nagybánya város vezető társadalma majdnem teljes számmal jelent meg, tanujelét adva az ügy iránti érdeklődésének. A Kaszinó elnöke, Stoll Béla tartalmas és tájékoztató megnyitója után Farkas Jenő felsőbányái polgármester ismertette azt a programmot, mely a sikert a turistaság és idegenforgalom terén biztosíthatja. Nagy érdeklődéssel hallgatták ajelenvolTÁRCA. Az áldozat. — Irta: Lengyol Zoltán. — I. Bród Gábor, volt ispán, most foglalkozás nélkül lézengő, várakozó férfiú megállóit a Körúton és bámult. A széles, kövezett utcát bámulta és a hatalmas házakat. Kő, csupa felséges, nagyszerű kő. Soha életében nem látott még ennyi követ. Sárgapusztán, ahol a Berger tekintetes ur bérletén a napszámosokat noszogatta erősebb munkára, de még a hercegi birtokon sincs nyoma kőnek. A szántóföld fekete sár, a szőlő homok, a cselédház sárból tapasztott, az ispánlakás vályog. A tekintetes bérlő ur háza is vályog, sőt a szolgabiró ur kastélya is. Itt pedig az utcát, a sarat is kongó, csengő, lármás kő borítja. Bród gyönyörtől szédelegve járt az erős, kemény matérián. Megkopogtatta a botjával, behatóan, összehúzott szemmel vizsgálta, mint otthon a szántást. Azután körülnézett, hogy nem látja-e valaki — ki ismerné pedig ebben a rengeteg városban Bród Gábor volt ispánt és besurrant az egyik négyemeletes palotába. Almél- kodva nézte a ragyogó, visszhangos kapualját. A lépcsőt a lábával kipróbálta, felment rajta. Elfulladva, lélekzet után kapkodva ért fel a negyedik emeletre. Innen lenézett a szédítő mélységbe, összekavarodtak szeme előtt a hosz- szu, keskeny folyosók, a rengeteg ablaktömegek. Nagyot sóhajtott: — Többet ér ez a holdnál is. Majd gyors fordulattal igy fűzte tovább : — Még az utolsó zugában lakni, az is gyönyörűség. Megtapogatta zsebében a takarékpénztári könyvet - hétszáz forintot őriztek a lapjai - megnézte, nem lopták-e el az ezüstpénzét, úgy indult vissza nagy sóhajtások közt. ' , n— Házat néztem — újságolta ragyogó arccal az asszonynak. Késő este volt, a Sarlott néni konyhájában, ahol ideiglenes szállást kaptak, a két gyermek már aludt. Az asszony rémülten nézett rá. — Megbolondultál ? — Nem — felelte Gábor — ilyen házat szeretnék magunknak. Négyemeletest, sok ablakkal. Tiszta kőből. Nagy veszedelem támadt ebből. Az asz- szony nem tudta megbocsátani, hogy a drága időt szamárságokkal tölti el az ispán, ahelyett, hogy kenyér után nézne. Bród Gábor makacsul tovább ábrándozott. Nyitott szemekkel feküdt fél éjjel. Talán még álmában is nagy, erős kőrakásokat, palotákat látott Reggel összeült a család, borzasztóan megmosták a Gábor fejét. — Üzlet után kell látni - adták ki a jelszót és Gábor egész nap loholt a Sarlott néni öreg ügynök-rokonával. Valahol a Ferencvárosban találtak üzletet, ami eladó volt, a világért sem azért, mintha nem volna aranybánya, hanem pusztán betegség miatt. — Ez a hely tetszik nekem - állapította meg Gábor. Száraz, nagy hombár volt. Három emelet egymás fölött. Csupa apró skatulya lakásból. Nagy, sivár téglahalmaz. Gábor el volt ragadtatva tőle. Az ügynök körülszaglálta a szatócsportékát, eljött a család, alkudoztak, méregettek, könyveket néztek nagy komolyan. Végre megegyeztek abban, hogy három napig tanulmányozzák a forgalmat. A kasszába beül az asz- szony, Bród Gáborné, felír minden krajcár bevételét, a kiérdemesült ispán pedig a pult mögül figyeli a vevőket. Legalább megtanulja, hogyan kell velük bánni. III. A próba kitünően sikerült. Három napig nem fogyott ki a vevő a csöp szatócsboltból. Liszt, cukor, szappan, szalámi -- egymás után jöttek a cselédleányok, vidám arccal hordták szét a portékát. — Az egész ház itt vásáról — mondogatta büszkén a tulajdonos. — A világért se mennének máshová. 0, hogy ilyen üzletet itt kell hagyni.
