Felsőbányai Hírlap, 1914 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1914-01-22 / 2. szám
----MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MiNDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = Előfize tési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : ■ DE MOLDOVÁN FERENC A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére j Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá- i ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- | zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Följegyzések. Az élettel való megalkuvás nagyon kevesek tulajdonsága. Mert, hogy valaki viseli a sors csapásait, eltűr megalázást, becstelenitést, hordja a kínzó betegséget, a halálos kórt, az még korántsem megalkuvás az élettel. Nehéz eldönteni, hogy az élettel való megalkuváshoz lelki erő, vagy lelki gyengeség kell. Az emberek szemében az élettel való megalkuvás lelki gyengeséget jelent. Péter vagy Pál lelkileg gyenge, nyomorult, mert remeg attól a gondolattól, hogy revolvert vegyen kezébe. Ha pedig megcselekszi, hogy lő, akkor meg nyomorult, gyenge lélek, mert nem birt megbirkózni az élettel, amit oly sok ezer ember nyögve, de hord. Ha beletörődik sorsába és huzza az igát, de ajka folyton panaszra nyílik, ha lelkileg eldurvult a sorscsapások alatt, azt mondják: züllött! Ha végül mégis csak a halálba menekült, azt mondják, hogy jól tette. Megmentette hozzátartozóit a szégyentől. Hogy miért tette most jól és miért nem tette volna még jobban akkor, amikor az életével, a sorsával konfliktusba keveredett, azt nem tudja megmondani senki. Talán azért, mert most már megvolt az a közérthető lelki deprimáltsága ? Hiszen akkor is megvolt, amikor először próbált alkudni a sorsával! Persze, hogy meg, de akkor azt a züllésre való hajlandóság jelének hitték. Nem ez az élettel való megalkuvás! Az élettel való megalkuvás nem a beletörődés gyakorlata, nem a lemondás elve, nem a lelki erő hiánya, hanem az életnek valódi értékelése. Élnem kell bármi sorsban, bármilyen rangban vagy hivatásban; nem azért, mert az emberiségnek haszna lehet belőlem! Ez kicsinyes önzés. Hanem azért, mert ez az egy életem az Istené, aki adta, egyedül az ő joga elvenni. Denique élnem kell! Magamért, meg a családomért (ha van) Az élet pedig munkával van összekötve. Mindenki képességéhez mért munkát végez. Ha nem végezhet olyat, végez, amilyent kap. Mert élet sok van, de munka az kevés. így hát a munka nem szégyen, tehát dolgozom... Ez az élettel való megalkuvás, lelkifolyamata. Gyenge lélek ilyen konzekvenciákra nem jut. A gyenge lélek a rang, a születés, a világ szeme, az egyéni bukás szégyene és a többi előítéletektől űzetve a halálba rohan. Pedig ez a gyenge lélek nem züllött, nem is vallástalan, nem is beteg, csak gyenge, gyenge. A gyengeségben való hit nagy veszedelem. Nagyobb veszedelem a vésznél, a betegségnél. A gyengeség tudata átok a lelken, múlhatatlan átok. Az erős lelkek között talán egyedül Varga János az, aki az élettel való megalkuvás elméletét ilyen módon gyakorlatba vitte. Ki ez a Varga János? Nem nagy ember. A társadalom szemében senki. Az utcasarki rendőr is lenézi, a csavargó is kineveti, mert ez a vargajános (most már közfogalom is lehet a neve) szegedi utcaseprő . . . Utcaseprő a legjavából. Komoly egyszerűséggel, hivatásos' buzgósággal, vidám kedéllyel fogja meg napról-napra a seprű nyelét. Saját sorsa felett hamarosan napirendre tért. Erős lelke talán a legcsekélyebb megrázkódtatás nélkül viselte el a kegyetlen sorscsapásokat. Pedig ez a vargajános nem züllött, nem iszákos. Nem a korcsmák pálinka- szagu asztalának lakója. Sem a lebujok vendége. Ez a vargajános józan ember, rendes életű, pontos munkás. Ha este van, leteszi a hosszunyelü seprüt, hozzátámaszlja a kaparólapátot és megmossa a kezét a vízvezetéknél. A ruháját is leporolja, a cipőjét is megkeféli, a kis tükörben a nyakkendőjét is megigazítja, mert hiszen a rendes ember mindig az marad, ha utcaseprő is. Pláne szegedi utcaseprő. Szegeden, ahol rendes havi fizetése, rokkant nyugdíjjogosultsága s talán még mellékese is van! És hát ki ez a vargajános? Még tavaly azok közé tartozott, ikiket köztisztviselőknek csúfolnak: tanító volt... A sors egymásután nagyokat csapott reá; elvette családját, feleségét (ez elhagyta), elvette hivatalát; kivette a nádpálcát a kezéből, kikergette az iskola padjai közül. Mindezt a Sors csinálta. Ki tudja miért? Es vargajános megalkudott az élettel. Hivatalt keresett, de nem kapott. Szellemi munkájára nem volt rászorulva a társadalom, tehát testi munkával keresi meg nyugodt életéhez a mindennapi kenyerét. Ilyen vargajánosok ma már sok helyen teremnek. Az életnek másként való értékelésére mutat az a — kétségkívül biztató — tünet. Ez az utcaseprő nem panaszkodik. Gondolatai ott járnak ahol a keze. Es ha seprés közben a szemét, a piszok között egy-egy fényes tárgyat lát felcsillanni — lehet, hogy ékszer az, lehet, hogy drága gyöngy — vargajános nem bánja, sepri tovább, sepri be a többi szemét, a többi piszok közé . . . Hiszen őt is épen igy seperte le ide a Sors, r szenybe, a piszokba és hiába ragyogót szellemi kincseiért, nem vette föl senki!. . Es ez az ő, a vargáján osok elégtétele . . . Rácz Pál. Vissza Amerikából. — Magyarok Braziliában. — Az elmúlt esztendő a kivándorlás szempontjából különösen tanulságos és szomorúan emlékezetes. Még sohasem volt talán aktuálisabb a kivándorlás kérdése mint most, amikor a rossz esztendő, a hajóstársaságok versenye és az ügynökök éhsége és vakmerősége egyaránt hozzájárultak a kivándorlók, helyesebben a kiszökők számának gyarapításához. Bizonyos, hogy a csábításnak mindenkor megvan a hatása azokra az egyszerűbb elemekre, melyek nincsenek sorsukkal megelégedve, ez a hatás azonban fokozódik, ha a sors a szokottnál keményebb kézzel sújtja őket. Már pedig ha nem igyekezünk a legerélyesebb kézzel elnyomni azt a csábitó hadjáratot, amit az ügynökök folytatnak, akkor, akármilyen hihetetlennek is tűnjék fel, a modern rabszolgakereskedelemnek nyitunk teret. Mert a rabszolgakereskedelem még nem a múlté. Vannak még ma is rabszolgák és rabszolgakereskedők és sajnos, arabszolgák között sok szegény honfitársunk van. Bizonyítéka ennek Zsobokvár szomorú és tanulságos históriája, amiről nemrégen irt egyik napilapunkban olyan ember, aki tapasztalatait a helyszínén szerezte. Erről akarunk megemlékezni. Ez a Zsobokvár Brazíliában van és nem egyéb, mint a magyar kivándorlók ottani me nedékhelye. Oda szöknek meg, ha ugyan tudnak, az ültetvényeken rabszolgasorsban élő magyar munkásnak. De tartsunk sorrendet. A felvidéki magyarnak és még inkább a szegény ruthénnak addig beszél a korcsmáros-ügynök az aranyországról, a szép Brazíliáról, ahol temérdek az ingyen föld, addig mutogatja neki a cifra képeket, mig a jámbor megszédül és megy álom- ittasan Bréma felé, ahonnan az ígéret földjére Csomagolás és szállítás díjtalan I M Kolozsvári Kristály Gőzmosógyár fcAjá Elvállal fehérnemüek mosását és vasalását, női és Ou férfi ruhaneműek vegyileg tisztítását és festését. 00 Felsőbányán képviselve: SÉKA ÖDÖN kereskedő ur által. Csomagolás és szállítás díjtalan I M
