Felsőbányai Hírlap, 1914 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1914-05-14 / 10. szám
V = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = j Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona, j Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : DR MOLDOVÁN FERENC I A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére | Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá- | ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. A belügyminiszter a városokról. Múlt hó 25-én fejezte be a képviselőház a belügyi költségvetés vitáját, amely az ellenzék passzív rezisztenciája mellett folyt le. A képviselők érdeklődésének teljes hiányára vall, hogy a miniszteren kívül egyetlen felszólalás sem történt a városok ügyében. Annál feltűnőbb az a meleg szeretet és érdeklődés, amelylyel a felszólalók a községek ügyét felkarolták. Majd min- denik felszólaló hangoztatta, hogy a jelenlegi községi kategóriák nem felelnek meg a fejlődő élet szükségleteinek s különösen szükségesnek tartják egy harmadik községi típusnak az u. n. „mezőváros“-nak a beállítását a r. t. városok és a nagyközségek közé, az utóbbiaknál sokkal nagyobb hatáskörrel, de amely még sem lenne határozott városi jellegű, hanem a fejlődöttebb községi típusnak felelne meg. Régóta kisért már ez a terv, amelynek szükségességét a fejlődő élet vetette fel. Magunk is helyeseljük egy olyan magasabb községi kategóriának a felállítását, amely mintegy átmenetet képez a nagyközség és a r. t. város között, anélkül azonban, hogy az, mint a városi típusok egyik kategóriája szerepelne. A mai r. t. várost ugyanis olyannak tekintjük, amelynél kezdetlegesebb típust már nem találunk alkalmasnak az egyre fejlődő városi adminisztráció ellátására és nem tartunk méltónak a „város“ elnevezésre. De meg komoly aggodalmunk van a tekintetben is, hogy r. t. városaink egy- részét nem-e ebbe a kezdetlegesebb típusba akarják belebujtatni, ami egyébként megfelelne annak az irányzatnak, ami a kormány részéről a választókerületek beosztásánál a r. t. városokkal szemben oly szembetünőleg megnyilvánult. A miniszter beszédéből azonban sajnálattal látjuk, hogy ezt az újabb hate- góriát a városok harmadik típusául akarja beállítani. Ezzel a városi törvény keretében egy ólcsobb szervezetet akar nyújtani a mai elégedetlen kisebb városoknak, a városi adminisztrációnak egy egyszerűbb formáját, kevesebb tisztviselővel, ami azonban — szerény nézetünk szerint — aligha fog, sikerülni. Ott téved ugyanis a belügyminiszter hamis vágányra, amikor a r. t. város szervezetét a járási főszolgabíró hivatalokkal hasonlítja össze. Ha egy nagy járásban — úgymond a miniszter - az az adminisztrációt elláthatja egy főszolgabíró, akkor nincs szükség, hogy egy 4 - 5000 lakosú városban egész nagy apparátus, nagy tanáccsal végezze az adminisztrációt. Megfeledkezik azonban arról a miniszter, hogy a főszolgabíró csak a járási hatósági teendőket látja el, de azt sem egyedül, hanem segítségére van ebben a szolgabiró, a járási számvevő, orvos, állatorvos, stb. az árvaügyeket végzi a megyei árvaszék, a műszaki ügyeket az államépitészeti hivatal, a közbiztonságot ellátja a csendőrség stb. Az alája tartozó, községek ügyeit ezenkívül ellátják a községi és körjegyzők, községi és körorvosok, községi bírák, elöljárók stb. Tessék most már a járásokban levő ezt a nagy apparátust számba venni és összehasonlítani a járáséival a városok bonyolultabb életviszonyaival járó adminisztrációt s azonkívül figyelembe venni azt a szintén nagyon fontos körülményt, hogy a városokban nemcsak adminisztrálni kell, hanem ami napról-napra nyomosabban esik a latba, a város gazdasági ügyei is mind több és több munkát adnak, holott a főszolgabírót ilyesmi egyáltalában nem terheli s akkor igazán kiváncsiak vagyunk arra a városi típusra, amit a belügyminiszter ur kevesebb tisztviselővel a mai teendők mellett felállítani szándékozik. A vagyoni ügyek természete hozza magával a testületi tanácskozást és határozást, mert itt nem viselheti a felelősséget egy ember. Különben is az a városi tanács külön költségbe nem kerül, mert a tanácsnak minden tagja külön-külön res- szortot lát el s mindössze arról van szó, hogy azok az egyes tisztviselők a fontosabb ügyekben a hétnek egy bizonyos napján együttesen üléseznek és határoznak. Ezt nem lehet kiküszöbölni. Az ügyek számát lehet csökkenteni, de nézetünk szerint ilyen testületi tanácskozást, különösen a vagyoni ügyekben még abban a bizonyos mezővárosi szervezetben is lehetővé kell tenni. A rendőrség államosításáról is nyilatkozott a miniszter, amely nyilatkozatából megint csak sajnálattal látjuk, hogy a városok a rendőrség államosítása esetén még részben sem mentesittetnek a mostani kiadásoktól, miután a miniszter beszédében úgy nyilatkozott, hogy a rendőrség államosításánál fedezetül szolgál az államsegélyen kívül az az összeg, amelyet a városok úgyis rendőrségük fejlesztésére fordítanak. így a 8 millió korona államsegély leolvadna tulajdonképen 4 millióra és a városok a mostani rendőrségi kiadásoktól egyáltalán nem mentesülnének. Végül a városok hitelügyére vonatkozólag kijelentette a miniszter, hogy még mindig a pénzpiac tanulmányozásánál tartanak, s első sorban és legfőkép a hazai pénzintézeteknél keresik a segítséget. Vagyis a városok ezután is a hazai pénzintézetek járszallagján hagyatnak s ami után annyira vágyakoztak, hogy város- fejlesztési célokra külföldi olcsó pénzhez juthassanak, ez a reménységük is aligha válik valóra. Városi közgyűlés. Hosszabb szünet után f. hó 2-án rendes közgyűlést tartott a városi képviselőtestület. A közgyűlésnek 40 tárgya volt, a milyen magas számot alig értek közgyűléseink. Mégis a képviselőtestületnek csak a fele jelent meg. A főbb tárgyak a múlt évi zárszámadások, a kis- bányai erdő eladására való előleges intézkedések, a legelő ügyében tett intézkedések voltak. Nagyobb vitát provokált az izr. hitközség beadványa, melyben felekezeti iskola felállításának engedélyezése iránt kérelmez. Nincs mit szépíteni rajta, hogy a felsőbányái felekezeti népiskolák nem képesek befogadni az összes városi tanköteleseket, a g. kath. vallásuakat sem egészen, az izraelita vallásuakat még kevésbé; továbbá, hogy az iskolák túlzsúfoltság és a kevés tanerő folytán bizony nem állanak azon a színvonalon, melyen kellene, hogy álljanak. Kivételt ez alól az Irgalmas nővérek által vezetett leány iskola képez, mely minden tekintetben kifogástalan. A városnak sürgető és nagy gondot ad az iskolák ügye, mert az általános beiskoláztatásról bármily módon gondoskodnia kell. Elterjedtebb vélemény, hogy újabb felekezeti iskolák felállítása nem kívánatos és az állami iskola létesítésének sok hive van a képviselőtestületben. Az ügy most a forrás stádiumában van. A város mindenesetre arra fog törekedni, hogy olyan megoldást találjon, mely tehetőleg mindenkit kielégít, de a népoktatás érdeke, mely egyúttal a város fejlődéseinek, művelődésének és lakói egyéni boldogulásának alapvető feltétele, minden más érdeknél fontosabb kell, hogy legyen. A közgyűlés lefolyásáról részletes tudósításunk a következő: Farkas Jenő polgármester a rendes közgyűlést d. e. 10 órakor nyitotta meg. A jegyzőköny hitelesítésére Nagy Lajos, Likker Károly és Tury István képviselőket kérte föl. 1. Olvastatott polgármester előterjesztése Szekfü Gyula Rákóczi gyalázó könyvére vonatkozólag. Közgyűlés egyhangú határozattal kimondja, hogy dr. Szekfü Gyula cs. és kir. levéltári tisztnek a magyar történelmet hamisító, kémek és kalandorok kétes feljegyzésein alapuló és vagy alakoskodással, vagy rosszakaratú célzattal megirt „A száműzött Rákóczi“ cimü munkáját, melyben a magyar nemzet egyik legnagyobb és minden kétségen kivül legönzetlenebb fiának II. Rákóczi Ferencnek dicső emlékét lekicsinyelni igyekszik, mély megvetéssel elitéli és sajnálatát, megbotránkozását fejezi ki a fölött is, hogy a jelzett munka a M. tudományos Akadémia kiadványai közé becsempésztetett. Elhatározta közgyűlés, hogy fölkéri a Nagyméltóságu Vallás és közoktatásügyi Minister urat, hogy
