Felsőbányai Hírlap, 1914 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1914-03-19 / 6. szám
Felsőbányái Hírlap hold ilyen természetű magasfekvésü kihasználatlan gyepterület húzódik el kisebb-na- gyobb megszakításokkal, akkor ama szak- tekintélyek állítása nem tartható tudományos fantazmagóniának. Az a kérdés merülhet fel most már, hogy miért nem lehet kihasználni, jövedelmezővé tenni nálunk is e havasi legelőket. A felelet nagyon egyszerű. A magyarországi hegyi legelőket (melyeket közös néven havasi legelőknek neveztem) a felelőtlen rablógazdálkodás olyan állapotba tette, hogy annak feljavítása, ha nem is hosszú, de költséges munkát igényel. Nem is ebből a szempontból érdekel ez minket. Mi csak azt jegyezhetjük meg magunknak ebből és sok más boldogulásunkat előmozdító akcióból, hogy nálunk mindent csak látszólagosan, csak a felületen javítanak, nagyobb szabású dolgok végrehajtására pedig azért képtelenek az arra hivatottak, mert nem tudják, hogy hol kezdjék azt el. Azért minden kultur és közgazdasági akciónkat csak czélja vesztett kapkodásnak lehet minősíteni, mert úgy az árvízvédelmi, mint az útépítési munkánk, valamint a hegyvidéki vasúthálózatunk kiépítése hiábavaló mig víztermelő hegyeink, vízgyűjtő völgyeink kellőleg ápolva, szabályozva nincsenek. Rácz Pál. Múzeumunkból. Ismertetés. X. Nagyot fordult a világ és az emberben a vadállat felülkerekedett. Az emberi nem, minden rósz indulataivál, szenvedélyeivel, fekevesztett őrültséggel, az önuralom korlátáit áttörve egymásnak rontott. Nemzeteket kiöltek, tömeggyilkolás, pusztítás, fosztás napirenden volt. Amit évszázadok alkottak, vad dühhel szétromboltatott; a szellemi munka megszűnt és a nyers erő feltartózhatatlanul tombolt és rombadőit az ókor klasszikus művészi korszaka. Ezt muzeun unk- bsn szemlélhetjük. Csak évszázadok múlta után kezdett újra működni a szellemi munka, de ha a múzeumunkban levő pénznemeket a rómaiakéival összehasonlítjuk, szembe tűnik az óriási különbség a művészi munkában. Az Árpád-házból való királyoktól csak egy ezüst pénznemünk van V. Istvántól (1270.) »Stephanus rex« felirattal, magyar címerrel, hazánk négy főfolyóját jelző sávokkal. Nagyon kezdetleges az egész munka, kivált a király állóképe. Az Anjouk-házből való királyok korszakából már több van, kiemeljük az I. Károly (1333) és I. Lajos pénzeit. Itten már a magyar czimerben a keresztes csillagok helyett az Anjouk liliomai vannak, ezek is még nagyon kezdetlegesek, de az olasz befolyás már észrevehető, a művészet fejlődésnek indult. A pénznemek a Habsburgok korszakából múzeumunkban csak I. Lipóttal kezdődnek, de annál több példányban, mi arra vall, hogy már több pénz volt a köznép közt. forgalomban; leginkább ezüst pénz, 1640—1703. verelüek, 111. Károly idejéből 1711—1720. veretüek, Mária The- rezia idejéből 1762—1780. veretüek. A Habsburg- lotharingi házból való királyoktól van. II. József korából 1782—1790. veretüek, közte egy arany, I, Ferencz korából 1794—1881. veretüek V. Fer- dinánd korából 1838—1848. verelüek, közlük egy arany I. Ferencz József uralkodása legelejen 1849-ből egészen a jelen korbeli legújabb pénznemekig. 11. Rákóczi Ferenc fejedelem által veretett pénzekből van 1702—1708. évekből, közte egy ezüst dénár (9 fillér értékű) mely Nagybányán veretett. Az 1848 — 49-iki szabadságharcból szintén itten található ezüst és rézpénzek, de kivált a bankók (Kossuth-bankók) 100 forinttól 5 krajcárig képviselve vannak. Érdekes közte egy még nem kész papírpénz, melyen a felírás még hiányzik. Mutatványul őrizünk egy hamis ötkoronast és egy ötkoronást Schwarcz névvel, mely a közforgalomból kivétetett. 2000 év el mult a klasszikus korszak óta és bar tagadhatatlan, hogy mindinkább érvényre jut a művészi kidolgozás, de ezen klasszikus korszak művészeti színvonalát még mai napig sem érte el a pénzverés. Mas országok pénznemei is képviselve van* nak múzeumunkban. Legelői áll mennyiségre nézve a régi Lengye(ország és miután a legnagyobb része Felsőbanya területén találtatott, biztosan következtethetjük, hogy vidékünk sürü kereskedelmi összeköttetésben állott Lengyelországgal, de feltűnő, hogy az 1682. évvel megszűnt, mikor az áldatlan korszak kezdődött, mikor jogainkat mindenképen megszorították, a szabad mozgás megszűnt, mikor hazánk végvo- naglásban küzdött és a nagy urak önkénye minden fejlődést letört, miből kivált városunknak jó nagy része jutott, de Lengyelország maga is már mindeu tekintetben a vegét járta. A Jagellók korszakából van 1390-ből pénz, I. Zsigmond 1538 — 1540. veretüek, II. Zsigmond 1548, III. Zsigmond 1599 — 1632. és III Jánostól 1672 — 1682. veretű. A lengyel pénzeken kívül van itten Lombard, velenczi és olaszországi pénzek, azután bolgár és romániai, belgiumi, angol, lengyel- oroszországi, görög, orosz pénzek. Franczia pénz van XVI. Lajostól III. Napóleonig, a német államokból Heppen, Poroszország, Bajorország, Szászország van képviselve, azonkívül az uj német birodalmi pénzek, Schweiz pénz is van, végre még más világrészekből is akad egy-két példány, igy az amerikai Egyesült Államok és az argen- tiniai köztársaság pénzei. Azonkívül van egy szép pénzünk 1664-ből György ligniczi fejedelemtől, mely a mármarosi Krácsfaluban találtatott. Egyes püspököknek is joguk volt a pénzveréshez (nagyon jó üzlet az akkori időben) itten találunk János Fülöp trieri püspöknek egy pénzét és 1699-ből Károly olmützi püspökét. Münnich Sándor. Most van a vértetü irtásának ideje. Nincs nagyobb ellensége az almafának a vértetünél. Oly nagy mennyiségben lép fel, hogy legrövidebb idő alatt tönkreteszi az almafát. A vértetü ellen való védekezés megkezdésére a legalkalmasabb idő a tél, addig mig a fa meg nem lombosodik. Miről tudjuk meg, hogy fáink vértetüvel vannak megfertőzve? Egyszerűen arról, hogy ahol a vértetü megfészkelte magát, ezt a helyet sajátságos hófehérszinü gyapjas váladék majdnem egészen betakarja. Más helyen nem fordul elő; mert sem a leveleken, sem a faderék sima és teljesen ép kérgén vértetü soha sincs! Ha nyáron a vértetüvel fertőzött foltról a fehér váladékot lefújjuk, vagy leverjük, alatta a vértetüt nagy mennyiségben megtaláljuk, mert a vértetü a fehér váladék alatt él óriási tömegben. Hogy vájjon vértetü-e ez, nyomjuk őket össze és ha véresszinü, akkor vértetü fertőzte meg a fánkat. Az ellene való védekezés egyik módja, hogy a nagymennyiségű vértetüvel ellepett ágakat vágjuk le, hordjuk össze valamely tisztás helyre s égessük el. Ha a fadereka és a nagyobb ágak vannak ellepve, amikor tehát nem lehet levágni őket, a védekezés a sebhelyek megtisztításával történik, az úgynevezett petroleumemulzióval. A petroleumemulzió úgy készíthető, hogy egy liter vízbe belevagdalunk 10 deka közönséges mosószappant és azután felforraljuk; forralás után hozzáöntünk 2 liter iangyos petróleumot. Az igy összeöntött folyadékot még melegében egy lyukas kanállal jól összeverjük, kavarjuk, hogy 10—15 perez múlva pépszerü anyag váljék belőle. A sebes helyeket ezzel az anyaggal kell bekenni, de úgy, hogy egy rész ifyen anyagban 4—5 rész langyos vizet veszünk s azt jól összekeverjük. A kenéshez kézi-ecsetet használunk, olyat, mely a fán levő sebet egyszerre be tudja kenni, azért, hogy kenegetés közben a vértetü a földre ne hulljon és igy ne terjedjen tovább. Ha ezt a munkát elvégeztük, a sebes helyeket kátránnyal jól bekenjük, hogy oda többé semmifélé fertőző anyag be ne férkőzhessék. A sebnek Nem remélt ő szerelmet. Csak meleget akart, napsugaras meleget és fiatalságot, amely elriassza a halálfélelmét . . . A kandalló mellett egymással szemben ültek a báró és Mándy. A báró elmondotta barátjának házassági tervét, hogy feleségül veszi Magdát, egyik régi gazdatisztjének szépséges leányát. — Nem szégyenled magad — szólt reá hangosan Mándy — nézz a tükörbe! Egyik lábbal már a sirban vagy és mégis házasságról álmodozol 1 — Csakis azért teszem, látod, nem akarok folyton a sírra gondolni, a halálra, inkáob Magdában gyónj őrködöm, öt bámulom, az ö diadalmasan szép fiatalságát csodálom! — Ebbe aztán bele is őrülsz! Nem szeretném megérni, hogy végül kényszerzubbonyba bujtatnak, öreg pajtás. Azt hittem, azért hivattái, mert beteg vagy, arra nem is számítottam, hogy vénségedre ilyen bolond gondolatok motoszkálnak a fejedben. Ez nagyon komoly baj, amelyen azonban én nem segíthetek. Sajnállak . . . — Tálalva van — jelentette egy inas és Mándy fejcsóválva követte a szaporán lépkedő, kis gnom alakú bárót az ebédlöterembe. * A kastély körül őszi szelek zúgtak, kegyetlenül megcibálták a park fáit és nagy hullámokban korbácsolták a tó békés vizét. Az égen sötéten gomolygó felhők kergetőztek és nagy nehéz cseppekben megeredt az eső. A jeges zápor zuhogva csapkodta a park szélén álló kis pavilion könnyű tetejét és lármája elnyelte a kerti házban felhangzó női hang kétségbeesett zokogását. — Nem birom tovább . . . nem birom tovább . . . A bejáratnál halálsápadt arccal állt Bállá Péter, a fiatal jószágigazgató. — Nem birom tovább — ne hagyj el —r zokogta az asszony. A férfi magas alakja kiegyenesedett. — Elmegyek, Magda. El kell mennem Nem akarok gazemoer lenni. Eldobtál, kegyetlenül, ok nélkül, — mégis szeretlek, jobban, forróbban, mint valaha . . . Meg tudnék halni éretted, de ne kívánd, hogy hecstelen legyek . . . — Ne hagyj el Péter, nem tudok élni nélküled — könyörgött az asszony — könyörülj rajtam ... ne menj el! A Vérhullám szállt a férfi arcába és a hangja rekedt volt, amikor rákiáltott az asszonyra: — Ne kínozz! . . . Hűtlenül elhagytál, pedig a szemeid pillantása, a kezed szorítása is azt Ígérte folyton, hogy engem szeretsz. Ki kény- szeritett, hogy eladd magad? Ki kényszeritett, hbgy megrontsad az életemet és halálra gázold a boldogságomat ?! Egy golyót röpíthetnék a szivembe, ez véget vétne a kínszenvedéseimnek, de nem teszem! Inkább szenvedek, szégyenleném, hogy miattad lettem öngyilkos ! Az asszony sápadt, fehér arcán hirteleuül felszáradtak a könnyek nyomai. — Péter, hallgas meg, én vezekelni akarok bűnös könnyelműségemért! Légy segítségemre Péter! Utolsó szivesség, amire kérlek. — Mit kívánsz még tőlem ? — Vigyél át csónakon a zárdába. Mária testvérhez megyek. Apáca akarok lenni. A házasságomat nem bonthatom fel, de zárdába vonulok . . , mert tovább nem birom már. Péter . . . megőrjít a vágy ... és megöl az ember . . . — A zárdái élet nem neked való, Magda 1 Te a pompát, a fényt, a gazdagságot szereted . .. mit csinálnál te a zárdában ? . . . — Vigyél át, Peter, könyörögve kérlek . . . — Ilyen rossz időben . . . zuhogó esőben... még megfázol — mondta a férfi, de végül mégis engedett az asszony rimánkodásának. — — — Fekete felhők nyargaltak az égen és vad, tomboló vihar zúgott a tó fölött . . . Könnyű csónak himbálódzott a mérges hullámokon és a sápadt férfi hiába pazarolta rá egész erejét, hogy megküzdhessen a felbőszült elemekkel ... a csónakot már félig megtöltötte a betóduló viz ... lassan elmerült . . . Balia Péter gyermekkora óta nem sirt ... de most, — az elmúlt órák kinzó keserve heves zokogásban tört ki széles melléből. Vad szenvedélylyel ölelte magához a térdeplő asszony remegő testét . . . — Enyém lettél mégis .. .Isten irgalmas . .. A felkavart vizek zúgása elnyelte az utolsó szavakat és a hullámok eltemették a szorosan egymáshoz simuló fiatal emberpárt . . . Egy felborult csónak táncolt a jeltelen sir fölött . . ,
