Felsőbányai Hírlap, 1914 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1914-01-08 / 1. szám
IXLIIX. évfolyam. 1. szám. 1913. j FELSŐBÁNYÁI íIIBL TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MiNDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : DR MOLDOVÁN FERENC A lap szellemi részét illető közlemények a szérkesj/tő eimére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Városi közgyűlés. Az 1914. évben tartott első képviselő- testületi közgyűlés f. hó 3-án folyt le. Az uj szervezési szabályrendelet szerint július és augusztus hónapok kivételével 10 rendes havi közgyűlés lesz évente. Tehát az első havi rendes közgyűlés volt az év 3-ik napján. A kevés tárgy kevés képviselőt hozott össze. Meg is volt egy fél óra alatt és nagyobb érdeklődést a tárgysorozaton kívüli elnöki bejelentés okozott, mely szerint Stoll Béla ismét tanujelét adta a város iránti jóindulatának és bőkezűségének, mert atyja néh. Stoll Adolf emlékére egy 500 koronás jótékony alapítványt tett. Az áldozatkészség önmagát dicséri! A tisztviselők megkapták szokásos fizetési előleg- jeiket. Jól is fog a mai nehéz időkben a könnyítés és a kamatmentes kölcsön. Részletes tudósításunk a következő: Farkas Jenő polgármester a rendes közgyűlést délelőtt 11 órakor nyitotta meg, a jegyzőkönyv hitelesítésére Likker Károly, Lévay Károly és Puskás Ferenc képviselőket kérte föl. 1. Napirend előtt polgármester bejelenti, hogy Stoll Béla v. tiszti ügyész néhai atyja Stoll Adolf emlékére egy takarékpénztári betétkönyvvel 500 koronás alapítványt tett. Közgyűlés a jótékony alapítványt örömmel elfogadja a város részére s a nemes ala- pitványtevőnek hálás köszönetét jegyzőkönyvileg fejezi ki, azt megörökíti és a jegyzőkönyvi kivonatot megküldeni határozza. Miután az alapil ványtevő az alapítvány jövedelmének hovaforditását. a tanácsra bízta, tanács javaslatára az alapítvány jövedelmének a gazd- népiskolai tanulók könyv- és írószer szükséglete fedezésére leendő felhasználását jóváhagyólag tudomásul vette. 2. Olvastatott, a belügyminisztérium műszaki osztályának véleménye a vízvezetéki víztartóra vonatkozólag. Gazd. és p. ü. bizottság javaslata alapján közgyűlés határoza'ilag kimondja, hogy a víztartó kijavítására vonatkozó műszaki vélemény következtében és ajánlatára tanács az ajánlott 2 betonmunkával foglalkozó cégtől munka és kiviteli tervit és költségvetést kérjen s azokat a közgyűlésnek mutassa be. 3. Jelentés tétetett i villamossági üzemviteli bérszerződés módosinisa tárgyában. Gazd. és p. ü. éí jogügyi bizottság javaslata alapján közgyűlés egyhangú határozattal kimondja, hogy a nagybányai üzemviteli pótszerződést, mely a közvilágítási dijat 1913 évi január 1-től évi 500 koronára való leszállítását biztosítja. Felsőbánya város csak akkor fogja aláírásával tudomásul venni, ha az arány- lagosan hasonló felsőbányái közvilágítási dij leszállítására vonatkozó pótszerződést a Ganz- féle villamossági részvénytársasághoz a város előterjeszti s az felsőbb jóváhagyást is nyert. Egyben közgyűlés kiköti, hogy a felsőbányái pótszerződésben bennfogialtassék azon intézkedés, mely szerint a villamos üzemből a Felsőbányának jutó haszonrészesedés annak megállapítása után no Nagybánya v«iOa utján fizessék ki, hanem a Ganz cég által közvetlenül Felsőbánya városnak küldessék meg. Végül közgyűlés megbízza tanácsot, hogy a nagybányai vízvezeték létesítése alkalmával kikötött 3 városi közkút és a városi vízimalomhoz a villamos motor felállítása iránt Nagybánya várost sürgősen keresse meg. 4. Olvastatott a 21576/1913. sz. alispáni határozat a vásárvámdij-szabályzalra vonatkozólag. Gazd. és p. ü bizottság javaslata alapján közgyűlés egyhangú határozattal kimondja, hogy a vásárvámdij-szabályzatba annak végén j »Megjegyzések« rovata alatt a debreczeni kereskedelmi és iparkamara által javasolt pótlásokat változatlanúl fölveszi és a pótlás után a szabályzatot jóváhagyás végett a törvény- hatósághoz terjeszti föl. 5. Olvastatott Gaikó Mátyás kérvénye községi közmunka adójának törlése iránt. Gazd. és p. ü. bizottság javaslata alapján, miután Gzlkó Mátyás az adóhivatal által beszerzett adatok szerint a 60 évet régen betöltötte, határozatiig kimondja, hogy kérelmezőre kirótt 8 korona községi közmunka adót törölteti. 6. Olvastatott a tisztviselők és tanítók fizetéselőleg iránti kérvénye. Gazd. és p. ü. bizottság javaslata alapján közgyűlés egyhaugu határozattal kimondjr, hogy a városi tisztviselőknek a kért fizetési előlegeket a szokásos feltételek alatt megadja; a róm. kath. népiskolai tanítóknak közgyűlés azonban a szervezeti szabályrendelet értelmében csak a várostól élvezett törzsfizetésük egy negyed része erejéig engedélyez fizetési előleget és azon feltétellel, hogy a tanítók előlegjsi 1914. évi február 1-től kezdődőig 5 hónap alatt fognak a város pénztára által levonatni. 6. Olvastatott Labina György v. dijnok kérvénye fizetésemelés iránt. Gazd. és p. ü. bizottság javaslata alapján körgyülés határozatiig kimondja, hogy ezen ügyben, mely az uj szervezeti szabály- rendelettel áll összefüggésben, annak jóváhagyása és jogerőre emelkedése után fog határozatot hozni. Népmozgalmi adatok. — Anyakönyvi statisztika. — A felsőbányái anyakönyvi kerületben a műit évben előfordult bejegyzések szerint az 1913. évben születés bejegyeztetett 167 és pedig fiú 83, leány 84. Szmik néni. — Irta: id. Kárpáti Endre. — Itt ülök magános szobámba. Napi rendes foglalkozásomat már elvégeztem. Nyugodni, pihenni ültem le velem megöregedett pamlagomra. Az elmaradhatatlan pipámból gomolygó füstben gyönyörködöm Elszáll, szétomlik I Elszáll, elmúlik minden! A fiatalság, a duzzadó erő, a jókedv. Mindez csak magános perceinkben vonul el lelki szemeink előtt. Ilyenkor visszaképzeljük magunkat a régenmultra. És elfeledkezünk a jelenről. És mintha valóban a kedves, boldog múltban élnénk. Csak hosszabb idő múltán térünk magunkhoz, hogy »hiszen ez csak álom!« Ott vagyok közietek megint. Az Ároknál, ahol akkor . . . régen oly sok kedves órákat töltöttem. Látom a nyüzsgő, tréfálódzó, futó-lótó fiatalságot. Velük tartok én is. Látom, amint a mamák a százados fák alatt, a kövér füvön uzsonnára terítenek. Élükön Szmik nénivel. Mert az ilyen kirándulás, főleg, ha a fiatalság rendezte, őnélküle, nem eshetett meg. Ő dirigálta, vezérelte a fiatalságot, nehogy esetleg a gáton túllépjenek. Az ő szempillantása irányította az egész társaságot. A Szmik néni! De nemcsak a fiatalságnak volt ö kedves Szmik nénije. Az egész város örege-apraja áhitatos szeretettel csüggött rajta ... Ha valakinek öröme, vagy bánata támadt, sietett Szmik nénihez. Mert sehol sem önthette ki lelkét bizalmasabb, együttérzőbb szív előtt, mint Szmik néninél. A fiatalság is örömmel kereste föl a kedves hajlékot, hogy egy-egy este kedvére kitombolhassa magát. Bővelkedett akkor a város fiatalságban. Ott voltak a bányahivatalnokok és bányagyakornokok, a praktikánsok. Ezek összebeszéltek a leánysereggel és hol egyik, hol a másik család vendég- szerető házánál nem egy felejthetetlen estét töltöttek. Legkedvesebb gyülekező hely volt a Szmik néni egyszerű szobája, ahol meleg szeretettel fogadta bármikor a mosolygó arcú áldott lélek a sokszor nem is várt vendégeket. Zongorázással, énekléssel, játékkal, a tánccal telt el az idő. Ha a jókedv késő estig nem hanyatlott, vacsorára téríttetett a jó Szmik néni. Pedig néha 15—20-an is összeverődtünk nála. Föltálalta ami tőle, a nagy családdal megáldott háziasszonytól telt. És mily kedvesen, mily élénken folyt le az ilyen vacsora! És hány örökké tartó frigy szövődött ilyenkor a fiatalság között! . . . Felejthetetlen esték voltak azok. Még most is mély megilletődéssel beszélgetünk az akkori kedves napokról. Napjainkban hiába keressük az ilyen fesztelen összejöveteleket. Hiába keressük az ilyen jó néniket. Ezek lassankint egészen eltünedeztek... De a fiatalság is más most, mint akkor volt. A fiatalok akkor csak az ilyen összejöveteleket keresték ; csak ezeken érezték jól magukat. Nem volt szükségük nyilvános mulatságokra, hogy egymással megismerkedjenek. Most? . . . Szivem elszorul, ha a fiatal férfivilágon körülnézek . . . Elmúlt a régi, szép, üdvös szokás . . . Kihaltak a régi magyar Nagyasszonyok is. Most bábszínház, mozi, fürdő, nyaraló és ilyen nyilvános helyek azok, ahová a fiatal leánynak okvetlenül el kell látogatnia, hacsak teljesen ismeretlen nem akar maradni . . . A nap pályája végéhez közeledik. Bádgyadt sugarai fösvényen világítják meg az Íróasztalomon rendetlenül heverő papirszeleteket. Szobám lassankint elsötétedik. De a jó Szmik néni alakja annál élénkebben mozog előttem. Eszembe jut az ő sokoldalú tevékenysége. Az ő kiváló műveltsége. És szinte megdöbbenek. Mert hissen ebből nekem is juttatott . . . akkor . . . régen . . . Boldog emlékű Eötvös József miniszterünk 1870-ben országos tanitógyülést hivott össze Budapestre. Elmentem én is. A városi tanács és boldogult Biró püspökünk bőven elláttak útiköltséggel. Nem töltöttem ott az időt hiába. Megszereztem a gyorsírás tanítására képesítő oklevelet. De előadásra is jelentkeztem, e témával: »Miért nem küldi a nép gyermekét iskolába ?« Előadásomat a 4000 főből álló tanítótestület zúgolódva, de annál nagyobb figyelemmel hallgatta Gönczy Pál, a miniszter kiküldöttje. És előadásomnak az lett az eredménye, hogy Gönczy felszólított, hogy folyamodjam külföldre küldetésért. A miniszter ugyanis ötven tanférfiut szándékozott kiküldeni, hogy azok a tanitóképzőket és népiskolákat tanulmányozzák és majd itthon a felállítandó különféle intézetekben tanári állást foglaljanak el . . . Folyamodtam. Deczember 2-án kaptam kiküldetésemről az értesítést. Württenbergbe szólt. Tehát németek közé megyek. De hát német vagyok-e én? Vájjon az én német nyelvi ismeretem elég lesz-e ahhoz, hogy ottkün tudományos és pedagógia dolgokban diskurzusba bocsátkozzam ? Vájjon vagyok-e annyira a német nyelv birtoká»A <4
