Felsőbányai Hírlap, 1913 (18. évfolyam, 1-25. szám)
1913-11-26 / 24. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBANYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : D* MOLDOVÁN FERENC A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Városi közgyűlés. Felsőbánya város képviselőtestülete f. hó 19-én rendkívüli közgyűlést tartott. Bár a közgyűlésnek 21 tárgya volt, mégis kevés városatya jelent meg a közgyűlési teremben. Igaz, hogy a tárgysorozat olyan volt, hogy az egyes ügyekben inkább előkészítő szerepe volt a közgyűlésnek, hogy vásárt, kövezetvámot, legelőt, üdülőtelepet, gyermek- menhelyet stb. kérünk. Elénkebb viszhangot az úgynevezett »koldus adó« felemelése keltett, mit a képviselőtestület nem szívesen, de a szükséges belátással és méltányossággal megszavazott. Részletes tudósításunk a következő: Farkas Jenő polgármester a közgyűlést d. e. 10 és fél órakor nyitotta meg, a jegyzőkönyv hitelesítésére Puskás Ferenc, Doroghy Sándor és Szigyártó József képviselőket kérte fel. Napirend előtt a polgármester bejelenti, hogy Szmik Antal ismételten igen értékes tárgyakkal ajándékozta meg a városi múzeumot. Közgyűlés a bejelentést örvendetes tudomásul veszi és Szmik Antalnak újabb nemes adományaiért jegyzőkönyvi köszönetét fejezi ki. 1. Olvastatott gróf Teleki Pál köszönő levele. Közgyűlés a levelet, melyben gróf Teleki Pál a város által atyja halála fölött kifejezett részvétet megköszöni, tudomásul vette. 2. Olvastatott 76821/1. B. számú kereskedelemügyi miniszteri határozat a kövezetvám ügyében. Gazdasági és pénzügyi bizottság javaslata alapján a közgyűlés határozatilag kimondja, hogy az engedélynek 1911. évi október hó 31-ig az eddigi feltételek mellett, meghosszabbítását tudomásul veszi és a további meghosz- szabbitásnak annak idején való kieszközlésével polgármestert megbízza. 3. Olvastatott kereskedelemügyi miniszter 82929. számú távirati határozata a pótországos vásár tárgyában. Közgyűlés gazdasági és pénzügyi bizottság javaslata alapján a f. évi november 24. és 25-ére kéri pótországosvásár engedélyezésének megtagadását tudó másul veszi s határozatilag kimondja, hogy tekintettel a város és lakosságának érdekeire a pótvásár engedélyezéséért f. évi december 22-én és 23-án ismételten folyamodni fog. A szükséges intézkedések megtételével a tanács bizatik meg. 4 Olvastatott földművelésügyi miniszter 98502/IV.-1II. határozata a legelőjavitás tárgyában. Gazdasági és pénzügyi bizottság javaslata alapján közgyűlés megbízza a polgármestert és a gazdasági tanácsnokot, bogy a kiküldött hegyvidéki kirendeltséggel a szemle alkalmával a város kívánságát és a legelő javításra vonatkozó terveit tárgyalják meg s a város ezen ügyben egy uj kérelmet intézzen a nagyméltó- ságu földmiveíésügyi miniszterhez, abban főleg azt fejtse ki, hogy a segély nyújtásnál Felsőbánya város pótadójának csekély százaléka figyelembe nem jöhet, mert a város jövedelmeinek pótadóval való számbavehető szaporítása az állami adóalap csekély összege miatt el nem érhető ős azzal főkép a tengődő kereskedő és iparos osztály sujfatnék aránytalanul. Tehát a póíadó csekélysége nem a gazdagságát bizonyítja, hanem az adóalanyok hiánya folytán azt a rendkívüli helyzetet, hogy a város ezen jövedelmi forrást, melv más szerencsésebb városoknak a könnyen elviselhető és szélesen megosztott terhek mellett olyan nagy előnyöket és fejlődési alapot biztosit, itt meg nem nyithatja. 5. Olvastatott 1285—1913. bjkvi. számú törvényhatósági bizottsági módbatározat a városi nyugdijszabályzat ügyében. Gazdasági, pénzügyi és jogügyi bizottság javaslata alapján közgyűlés egyhangú határozattal kimondja, hogy a módosítás végett visszaküldött nyugdijszabályzatot a viszonosságnak a városi és vármegyei törvényhatósági tisztviselőkre való kiterjesztésével, a temetési évnegyednek a jelenleg szolgálatban vagy nyugdíjban levő tisztviselőkre a régi nyugdijszabályzat szerinti érvényben hagyása, továbbá a dijnokok nyugdijjogosultságának kimondása mellett, mely legutóbbiról különben a szervezési szabályrendelet gondoskodott, kiegészíti és a szövegezést ezek szerint módosítja és pótolja. Miután közgyűlés egyéb sérelmet, vagy szigorú intézkedést a szabályzatban nem lát és törvényhatósági véghatározatban megjelölt szakaszok épen az állami nyugdíjtörvény alapján készültek és épen a teljes viszonosság elérése végett vétetett át abból legtöbb helyen a szószerint szöveg, közgyűlés a szövegezést fenntartandónak mondja ki, 6. Olvastatott gazdasági és pénzügyi bizottság javaslata a szervezési szabályrendelet életbeléptetésére vonatkozólag. Közgyűlés egyhangú határozattal kimondja, hogy a városi szervezési szabályrendeletet, melyből egyéb változtatások mellett a tisztviselőijjavadalmazásokat illetőleg több intézkedésnek a jövő évi költségvetésben érvényt szerzendó, továbbá az 1886. évi XXII. t.-cz. 27 §-ában adott jognál fogva is életbe lépteti s annak végrehajtásával polgármestert és tanácsot bízza meg, 7. Jelentés tétetett az 1914. évi költség- vetésről. Gazd. és pü. bizottság javaslata alapján közgyűlés egyhangú határozattal felhatalmazást ad a tanácsnak, hogy a folyó évben még felmerülendő fedezetlen kiadásokra a nyugdíjalaptól veszi esetleg törzsvagyonként a takarék- pénztárban elhelyezett betétből vehesse kölcsön a szükségas összegeket, mely fedt etekről így gondoskodás történvén, a jövő évi költségelőirányzat el lesz készíthető. Ezen intézkedés szükségét a reudkivüli rossz gazdasági viszonyok miatt be nem folyt követelések összegének hiánya és a kisbányai erdő értékesíthető* sének elmaradása okozta. 8. Olvastatott az Országos vasutas szövetség átirata üdülőtelep létesítése tárgyában. Gazd. és pü. bizottság javaslata alapján közgyűlés egyhangú határozattal kimondja, hogy az Országos vasutas szövetség üdülő telepének Felsőbányán való esetleges felépítésének eszméjét örömmel veszi tudomásul és készségA nagyasszony esete. Irta: Rácz Pál. Éveinek súlyát érezte vállai között a nagyasszony, mert görnyedten járt, mintha a múltakat keresné a lába alatt süppedő szőnyegen. Olyannak érezte a ráboruló kőből rakott palotát, mint egy koporsót, amit ideépitettek az ő számára a vízpartra, az oaál kavicsok mellé. Kopaszfejü inasán kívül senki sem lakott a nagyasszonnyal. Minden reggel egyebet sem tett-vett, mint azt a gyöngyház olvasót mor- zsolgatta aszott ujjai között, amelyiket megboldogult férje adott neki nászajándékul. — Szegény férjem, szegény fiam ... — sóhajtozott imádság közben, törülgetve a falon függő képet, eltűnt kisfia képét. Nesztelenül tipegett posztópapucsában az óriázi ablakhoz. Főkötős reszkető fejét sokszor látták a vizen evickélő, káromlós szájú halászok — A fiát várja a nagyasszony — mondogatták az öregebbek. Mert a nagyasszony történetét tudta. — Szegény fiam, szegény Géza fiam — kezdte könnyes sóhajtozással a beszédet. — Már harminc éve, épen harminc éve, hogy egy reggel kedve kerekedett annak a gyermeknek, annak a hét éves fiúcskának arra, hogy kifliért menjen a szomszéd boltig. Tetszik tudni, nagyon szerettem az egyetlen csepségemet, amióta pedig az apja meghalt olyan szerencsétlen módon (csónakázás közben előkelő társaság közül ragadta el a viz), hát azóta még a széltől is féltettem szegényt. És akkor — nem tudom, hol volt az eszem, — elengedtem egy kifliért, csak egy kifliért, hocsátottam le a szomszéd boltig . . . Már harminc éve ... — és sírni kezdett gyermekes, pityergő sírással. Odaódalgott a kicsi fényképhez és csókokkal halmozta el annak még a rámáját is. Azután ismét felsóhajtott: — Tetszik tudni, azóta nyomaveszett. Kerestettem, köröztettem, odaígértem érte ezt a palatetejü palotát a fejem fölül, csak hozzák vissza az én drága gyermekemet. Harminc éve már, de nincs, nincs . . . Nem akarom elhinni, hogy meghalt volna. Nem szabad hogy sírja legyen néki, én még látni akarom ezzel a két könnyes szememmel ni . . . látni akarom . . . Apró, összeaszott teste ekkor már remegett a zokogástól Rendesen a hallgató vigasztalása következett, amit a nagyasszony jól- esőleg, figyelmesen hallgatott. Egyszer azonban történt valami. A nagyasszony épen ebédhez készült. Csendesen mór molta az imádságot, amikor szokatlan hangos beszédre, értelmetlen zajra lett figyelmes. Pár perc múlva felpattant az ajtó, egy — körülbelül — hét éves fiúcska botorkált be rajta, kerekre tágult szemekkel. A nagyasszony határozatlan mozdulatot tett a két kezével; egy pillanatra beleakadt mellébe a lélekzet, majd hevesen kalimpált a szive és ifjuan friss mozdulattal rohant a gyermek elé. Karjai közé kapta, aszott ajkaival végigcsókolta arcát, fejét. Egy pillanat alatt visszazuhant a harminc éves múltba, abba a percbe esett vissza a lelke, a szive, amikor Géza fiát kifliért engedte a boltba és az első szó, dehogy is, az első kitörő hördülés csak ennyi volt: — Fiam, Géza fiam ... — és tekintete a gyermek kezére esett ... a megvásárolt kiflit kereste ... és csodák, csodája, az is ott volt- Ott lógott kezében a pirosra, ropogósra sült kifli, azon módon, frissen . . . Hiszen harminc éve már, hogy elveszett! Persze, hogy annyi! Az akkor viruló özvegyből, ma ráncosképü anyóka lett . . . Hát ez a gyermek ? Ugyanaz az arc, ugyanaz a termet, a haja is olyan, a szeme, a szája, mind ő az, ő a Géza fia, éppen úgy, ahogy elment harminc év előtt kifliért . . . — Ki vagy te gyermekem ? — hebegett felijedten a nagyasszony. A kis fiú mosolyogva húzta piros szája szélét, mely mellől látszottak hiányos fogai. Ismét belecsimpaszkodott a csalódástól levert öregasszony hajlott nyakába és kényeskésen dünnyögte: !
