Felsőbányai Hírlap, 1913 (18. évfolyam, 1-25. szám)
1913-10-16 / 21. szám
Felsőbányái Hirlav A vármegye őszi közgyűlése. A vármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 9-én tartotta meg csekély érdeklődés mellett őszi rendes közgyűlését, melyen Csaba Adorján főispán a közgyűlés megnyitása után abból az alkalomból, hogy a mai közgyűlés utolsó összejövetele ebben az évben a vármegye törvény- hatóságának és mert az idén esedékes tisztviselőválasztások a kormány intézkedése alapján elmaradnak, megemlékezett a közigazgatás államosításának tervéről — A vármegye szervezetének — mondotta a főispán — tovább kell élni, sőt még szélesebb hatáskörre van tervezve a működése, amely tisztán a törvényhatóság ama jogkörében lesz megszorítva, hogy tisztviselőit nem maga választja. Sokan sajnálni fogják, hogy most már elmaradnak a hagyományos restaurációk, de ezt a fájdalmat el kell nyomni ama magasabb érdekek előtt, amelyek az államosítást szükségessé teszik. A jövőben szabad lesz a köz- igazgatási tisztviselők útja a legmagasabb polcig, még a minisztériumi hivatalok ajtaja is nyitva fog állani részükre, mert a tervezet ilyen szellemben intézkedik. Ezáltal a tisztviselői kar ambíciója^ feltámadván, a közigazgatás magas színvonalra fog emelkedni. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg a főispán Gróf Teleki Géza v. b. t. t., volt belügyminiszter haláláról. Az elhunytnak páratlan modora, áldott jó szive és közéleti tevékenysége nem engedik emlékét elmúlni. Mivel a megboldogult jó lelkülete nyilvánult meg abban is, hogy utolsó intézkedésében azt kérte, hogy a koporsójára szánt koszorúk árát adják az oltalma alatt álló valamelyik jótékony intézetnek, a főispán indítványozza, hogy a vármegye adjon a Fehér Kereszt Lelenc Egyesületnek 100 koronát és a család előtt jegyző- könyvi kivonatban fejezze ki részvétét. Ilosvay Aladár alispán jelenti, hogy a halálozás alkalmából részvéttáviratot intézett a gyászoló családhoz a vármegye nevében, amit az elhunyt fia, gróf Teleki Pál meleghangú válaszban köszönte meg. Ezután áttértek a napirend tárgyalására és egyhangúlag elfogadták az alispán féléves jelentését és a vármegye jövő évi költségelőirányzatát, majd betöltötték az egyes bizottságokban a mandátumok lejártával megüresedett helyeket. A közigazgatási bizottság tagjaiul megválasztattak két év tartamára Domahidy Viktor, Szuhányi Ferenc, Jékey Zsigmond, Tóth Mór és N. Szabó Antal. Az igazoló választmány tagjai lettek, főis- páni kinevezés utján : elnök : Debreceni István, tagok: Dr. Adler Adolf, Róth Károly és Reök Gyula, megválasztattak: Kaufmann Jenő, Dr. Kovács Dezső, Nonn Gyula, Baudisz Jenő és Madarassy Gyula. A bíráló választmányba N. Szabó Antal, Kende Zsigmond, Domahidy István, Jármy Andor és Falussy Árpád. A központi és állandó választmány megalakítása után megszavazott a törvényhatóság háromnegyed százalékos pótadót közművelődési célokra, IV2 százalékot helyiérdekű vasutak segélyezésére felvett kölcsön törlesztésére. I1/* százalékos pótadót a tisztviselői nyugdíjalapra s ugyanezen célra még 3 százalékot. Ellogadta a közgyűlés a közúti alap 1911 — 12. évi zárszámadását s előléptette Dr. Képessy László főszolgabírót és Galgócy József árvaszéki elnököt a VII. fizetési osztályba. Papp Endre irodasegédtiszt részére 200 koronát, a nagybányai festőiskola egyik növendékének 600 K segélyt szavazott meg. Többi község szervezési szabályrendeletek, körjegyzők drágasági pótléka, jövő évi költségelőirányzata és zárszámadása tárgyában hozott képviselőtestületi határozatokat bírált felül a törvényhatóság, majd apróbb ügyek letárgyalása után 12 órakor véget ért a közgyűlés. Múzeumunkról. Ismertetés. II. Mindenekelőtt természetesen olyan gyűjteményeket állítottunk össze, melyek helyi érdeküek és Felsőbányával és annak vidékével szoros összeköttetésben állanak. Mint régi bányavárosban az érceknek mindenkire nézve fő szerepük van és igy az ércek is múzeumunk baif egyik fő helyet foglalnak el és legkiterjedtebbek is. Nemes gondolkodású emberek, mint Fizély Sándor, Kende Dávid, Pete Lajos, Gretzmacher Gyula és sok mások felkarolták a múzeumunk eszméjét és meggazdagitották gyűjteményünket legkiválóbb, lehet mondani legérdekesebb kabinetdarabokkal. Az antimo- niták jegecedései hatalmas oszlopoktól kezdve a legvékonyabb finom' fűig, vagy a barytok változatos jegecei akár melyik nagy múzeumok díszére válnának. A realgár darabok ritkítják párjukat, Fizélyt, Semseyt, Helvit stb. szintén itt vannak. A kőzetek, melyek Felsőbányán és környékén előfordulnak nagyjában mind kipréselve vannak. Itt vannak a trachytok, korom fekete színtől kezdve egészen hófehérig, mutatják kőzetünk változatosságát, azután az andesit, mely oly kitűnő anyagot ád a kőfaragónak; a megkövesedett hamuláva cement gyártásra való; végre a sokféle konglomerat, szilárd, kemény tömegekben, vagy puha palába burkolva, hogy késsel lehet vágni; ott van még a kavics, viz által gömbölyűre mosott alakban és a földből vett élesélü kő, melyet a jégkorszakokban a gletscherek szállítottak le épen, sértetlenül, gondosan beágyalva az anyaföldbe. De a hajdani beltenger nyomait is gyűjtötték, például a palát, tele levélnyomatokkal, miből biztosan tudjuk, hogy juhar, tölgy, bükk és fűz volt az akkori őserdők túlnyomó faállománya. Azután a homokkő is képződött a vízben, tele számtalan szétszaggatott növény maradványokkal, mi még egy szaktudós meghatározására vár. Azok a kőzetek is megvannak, melyek vidékünket borították mielőtt még a vulkanikus erő áttörte vagy a folyékony izzó láva befedte volna, megmeredése után frac- hytot és andesitot képezvén. így a mészkő pompás anyag égetett mésfhez, a régi pala, a még régibb homokkő, melyben kövületek is fordulnak elő. Természetesen kőszéntelepeket is lelünk, de csak igen szétszórt fészkekben, melyekben megszenesedett fatörzseket találtunk és most megőrizzük. Azonkívül bírjuk Szokol Pál bányatanácsos ur Ígéretét, hogy egy rendszeres ásványgyüjteményt fog szakszerűen múzeumunk részére összeállítani, mi által az egész csoport tudományos alappal fog bírni és köny- nyen tájékoztathatja a laikus szemlélőt. Münnicli Sándor. Különfélék. Személyi hírek. Bakó István műszaki főtanácsos Nagyváradról és Milits Gyula kereskedelmi miniszteri számellenőr Budapestről a máramarosi állami ut felülvizsgálata ügyében városunkban tartózkodtak. Kinevezések. A kereskedelemügyi minister Nagy Ernő^jnérnököt, ki egyéves önkéntesi szolgálatát most végezte, a nagyváradi posta és távirda igazgatóság műszaki építkezési ősz tályához nevezte ki. — Boczor Lajos államtudo mányi államvizsgát tett jogász a budapesti postás távirda igazgatósághoz gyakornokul kineveza tetett. — Vármégyénk főispánja az elhalálozás folytán megüresedett Nagybánya városi anya- könyvvezető-helyettesi állásra Smarcgla János városi aljegyzőt nevezte ki. Kirendelés. A m. kir. igazságügyi miniszter a szatmári kir. törvényszék területére vizsgálóbíróvá Leitner Emil kir. törvényszéki bírót rendelte ki. Uj kamarás vármegyénkben. A hivatalos lap szept. 28-iki száma közli, hogy a király járdán- I házi és berenczei Kovács Miklós homoki föld- birtokosnak a kamarási méltóságot díjmentesen i adományozta. ismertem, már egy százéves álom konzerválta az ifjúságát . . . — Mindhármunknak kijutott — mondta rezignáltan a vendéglátó. — Ftídolog, hogy kioktassuk a fiainkat, nehogy a mi sorsunkra jussanak. Ha háztüznézőbe mennek, ne keressék a regényt, a romantikát. A hétköznapi, a közönséges, — ez azl Az nem hiteget, az nem igér sokat, ehhez nem fűzhetnek nagy reményeket, ellenben nem érheti őket csalódás és ez a fődolog! Ezt kötöttem lelkére fiamnak is, amikor hetekkel ezelőtt világgá ment, hogy feleséget keressen magának. Unokákat szeretnék ringatni térdeimen, gyönyörködni akarok törzsünknek ifjú hajtásaiban . .. Már alig várom fiam visszaérkezését . . . Miközben az öregek imigy beszélgettek, a széles fehér márványlépcsőn egy ifjú hriadt lefelé lassan meg-megállva, gondolatokba merülten lépegetett. Imre herczeg volt, a trónörökös. Magas, karcsú aranyfürtös ifjú, akinek kék szemei máskor bátran villogtak, de ma lesütve tartotta őket. Megállóit a terem ajtaja ahonnan hangok zaja szűrődött ki hozzá. Kissé zavarta, hogy fenséges atyja nem volt egyedül, de azért gyors elhatározással benyitott és meglepett atyjának keblére borult. — Nézzétek pajtások ez az én fiam! — mutatta be büszkén a király. — Ifjúkori képmásod, ilyen voltál te har- mincz évvel ezelőtt — mondták a barátok. — Láttad már édes anyádat? — kérdezte a király. — Nem láttam édes atyám, legelsőbben hozzád siettem. — Bátran és nyíltan beszélhetsz utazásod eredményéről e jó barátok előtt 1 Csodálkozom, hogy mindmáig nem küldtél lovas hírnököt! — Magam akartam lenni a hírhozó! Atyám én megtaláltam amit kerestem. Van már jegyesem. — Kicsoda? Hogy hívják? Milyen? hangzott egyszerre három szájból. — Hogy milyen? Tessék itt az arczképe! — és Imre herceg ébenfa dobozkát vett elő, melyben egy brilliáns keretbe foglalt miniatűr arckép volt elzárva. A három öreg kíváncsian szemlélte a képet .. . Hosszú, kinos csönd után megszólalt az egyik vendég: — Ne vegye zokon herczeg, de a menyasz- szonya egyáltalában nem szépség Talán az arckép rossz ? Imre akaratlanul felsóhajtott. — Szebb az eredetijénél. — Hogyan, még ennél is rútabb, fortyant fel az atyja. Az arcza teljesen ismeretlen előttem, a fejedelmi családok egyikéhez sem hasonlítanak az arczvonásai. Melyik ország uralkodóját nevezi atyjának ? Imre herczeg elpirult. — Nem fejedelmi sarj. Az atyja pénzügy- miniszter volt, a megboldogult férje ellenben nagyiparos és temérdek vállalatnak igazgató- sági tagja . . . — Megőrültél ?! — dadogta elfehéredett arccal a király. A vendégek is megrémülve meredtek a fiatal hercegfiura. Akadozva szólalt meg a király : — Tehát a rútságon felül még özvegy is? & & & & # * & & Kapható villanyszerelési üzletekben, villanyteiepeken és a MAGYAR SIEMENS-SCHUCKERT-MÖVEK-nél, Budapest, VI., Teréz-körut 36. Gyár-utcza 13, A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. Húzott drótszállal 75°/« árammegtakaritás. * JmpPpi jöLm $ & & & * ►K
