Felsőbányai Hírlap, 1913 (18. évfolyam, 1-25. szám)
1913-09-04 / 17. szám
Felsób ányai Hírlap fokait az élet mindenféle nyilvános tevékenységére egyre magasabban és magasabban szabja meg az állami kormányzat, mig e fokra egyre nagyobb számmal ereszti föl a leggyöngébb képességűeket. Ha Magyarország nagy és erős akar lenni, akkor egyszerű életű, müveit, de nem képzelődő, erkölcsös, becsületes és erőslelkü anyákra van szüksége, mert a mai csillogó, fönn- héjázó, szabados nevelés mindenképen megnehezíti azokat a föltételeket, melyeket egy háziasszonytól és anyától várnunk kell. Hogy nevelhet erős testű és lelkű ivadékot a testileg és lelkileg elcsenevészett anya? Nem tagadjuk, hogy vannak nők, akiknek hivatásuk, hogy magasabb tudományos pályára lépjenek, önállóságot szerezzenek az életben: de ezeknek száma vajmi kevés, a többi, akit a hivalkodás csalt a neki meg nem felelő működési térre, a legjobb esetben, ha észre tér, elveszít néhány szép évet ifjúságából; de a legtöbb esetben szaporítja a betegek számát, terhe lesz önmagának és a társadalomnak. Való igaz, hogy a mostani házasélet számtalan esetben szinte elriasztja félelmes példájával a fiatalembereket attól, hogy emberi hivatásukat teljesítsék? — De miért? Mert megromlott a közfelfogás, megromlott a háiasélet morális és anyagi alapja. A mindenképen urránevelt hívatlan egyének igényeit aránytalan mértékben növelte meg a modern nevelés. Ezekkel a túlzott igényekkel nem mer megbirkózni a nagyzásra és fényűzésre szoktatott nő. A modern szellemben nevelt nő vonakodik az aprólékos házimunkától, a szerény életmódtól, gyermekei nevelésétől; a férfi nem akar lemondani szórakozásairól, nincs lelki fegyelmezettsége arra, hogy áldozatot hozzon családjának, ha csak már a nyomor nem kényszeríti rá. Anyagi előnyöket vadász mindkét fél, szokásszerinti házasságra lép s ezt a szellemet átadja örökségben esetleges gyermekeinek is. A természetet nem cserélheti ki az iskola ; de azt megteheti igenis, hogy nem szolgálja a természetellenes törekvéseket. Hogy a leányoknak is, még pedig meg- botránkoztatóan könnyű alakban megnyitották a középiskolákat és az egyetemet, nem a ritka hivatásuaknak, hanem általában mindenkinek, megteremtve ezzel a mai fekélyként terjedő stréberség mellé a női stréberséget is: ezzel nem kenyeret adnak a jövő nemzedéknek, hanem nyomorúságot — melynek keserű gyümölcsét mindig a jövő nemzedék kénytelen lenyelni. Igazán azon a ponton állunk, hogy a magyar társadalomnak, ha nem akar tönkremenni, vissza kell lépnie egy lépéssel a természet útjára. Dolgoznia mindenkinek kell, de az nincs megírva sehol, hogy a fejével akkor, amikor annak a fejnek nincs rá semmi képessége. Aki vissza tudná csinálni ezt az áldatlan állapotot, az lenne Magyarország igazi reformátora. A közigazgatás rendezése. (Sz. K. N.) A kormány beköszöntőjében elsőrendű feladatnak jelentette ki a közigazgatás rendezését, még pedig a közigazgatás államosítása, a tisztviselők kinevezési rendszere alapján. A belügyminiszter, Sándor János a minap, midőn az országos jegyzőegyesület tisztelgését fogadta, bővebben nyilatkozott erről a kérdésről, de akkor inkább csak a jegyzők jogállásának és fizetésének rendezése kérdéseivel foglalkozott. Aki ismeri Sándor János belügyminiszternek úgy a jogi irodalom, mint a gyakorlati közigazgatás terén kifejtett munkásságát és nézeteit, annak nem nehéz megkonstruálni a köz- igazgatási reformtervezetei. A belügyminiszter már alispán korában irt nagyérdekü cikkeiben a vármegyei rendszer tarthatatlanságát bizonyit- gatta, mely a központi, miniszteriális, parlamenti kormányrendszerrel nincs kellő összhangban. A két közhatalmi akarat néha egymással összeütközésbe jöhet és ebből mindig a köz- igazgatás károsodik, a közönség szenved. Ez szerzi meg a kormány és a törvényhatóság kanapépöreit. A vármegyei önkormányzat különben a mai alakjában már nem is önkormányzat, mert minden határozata, minden végzése kormányhatósági jóváhagyásra szorul. Az ön- kormányzat arra szorítkozik, hogy a vármegye a törvényeket és miniszteri rendeletekst a saját választott tisztviselőivel hajtja végre és joga van levelezni az országgyűléssel. Felirat formájában panaszt tehet a kormány intézkedései miatt s jogsegélyt kérhet a kormány esetleges, vagy vélt erőszakoskodásai ellen. Ennek a felirati jognak azonban csak erkölcsi értéke van csupán. A mostani vármegyei és törvényhatósági városi rendszert rövidesen úgy lehetne találóan jellemezni, hogy ma a municipiumok túlnyomó többsége az ő választott tisztviselői karával egyetemben a mindenkori kormányoknak rendelkezésére áll. Csakitt-ott fordul elő néha egy kis renitencia, egyébként pedig a választott tisztviselői kar szárnyaszegett madárként vergődik a vármegyei önkormányzati hatalom és a központi kormányhatalom között. Ha a választott tisztviselői kar ellene szegül a kormánynak, ez az ő feltétlen fegyelmi hatalmával a választott tisztviselőt elmozdítja hivatalából. Vagyis a municzipiumoknak joguk van tisztviselőt választani, a mindenkori kormánynak pedig joga van a tisztviselőt elmozdítani. Már most, hogy az ilyen rendszer mellett minő alkotmánybiztositékot, minő önkormányzati garanciákat rejt magában a tisztvise ■ löt választási rendszer, ezt valóban nagyon nehéz volna megmagyarázni, mivel mindenki tudja, hogy a kinevezett állami tisztviselőben több önállóság van. Elsősorhan az exisztenciája is biztosítva van és nem függ létele a hat-hat éves választástól. Tehát teljesen független a választóktól. De a kinevezett tisztviselő a ki nevezendő kormánynyal szemben is önállóbb, mert az állami tisztviselői pragmatika szigorúan előírja az állami tisztviselő alárendeltségének } és engedelmességének feltételeit és a fokozatos | felelősség elvét állapítja meg. A hivatali főnök | felelős a kiadmányokért. A parancsot kibo- csájtó főnök lesz ezentúl felelős és nem a végrehajtó közeg, kinek engedelm'eskedni kell. Ezeken az állapotokon gondolkodván' most már tisztultabb kezd lenni a felfogás a kinevezési rendszer lényege és jelentősége felett. Ma már számos tanár, közigazgatási szakférfiú, aki azelőtt a függetlenségi és 48-as pártállás mellett perhorreskálta a kinevezési rendszert, kezdenek megbarátkozni a kinevezési rendszerrel, sőt hajlandók életbe is léptetni, ha a választási törvény bizonyos nemzeti irányú módosítása előbb keresztül vitetik. A régi mu- nicipalisták maguk sem látván kellő önállóságot a választott tisztviselői karban, az önkormányzatot azon az oldalon akarják inkább erősíteni, hogy a parlamenttel minél szorosabb és hatályosabb érintkezéssel bírjon. Vagyis a vármegyei törvényhatóság azontúl is ne legyen elszigetelve, hanem szoros összefüggésben állva, szerves vérkeringéssel bírjon az országgyűlés képviselőházával és azzal együtt gyakorolja az ellenőrzést és a számonkérést a kormány és a rendelkezése alatt álló kinevezett tisztviselői karral szemben. Ily alapon a királyi hatalom kibővülésétől sem tartanak, mert a királyi tisztviselők, a kinevezett tisztviselői kar kétségkívül a központi hatalom, a királyság erősulyát növeli. Általánosságban senki sem ellenzi azt, hogy a | mostani félszeg helyzetű választott tisztviselői kódjának felettem. Férjem első kérésemre ideadta a lakás minden zugának kulcsát, egyetlen kis kamra sincs, ahová ne volna szabad belépnem s ez szörnyen untat. Kékszakáll talán kissé heves volt, de Istenugyse értett hozzá, felpezsditeni egy asszony vérét. Két brutális fivéremmel, akik megölték, örökre szakítottam. Tisztelve bánatát, Matapin királynőhöz, született Hamupipőke kisasszonyhoz siettünk, ki éppen átutazóban Párisban időzött s aki legalább bizton boldog lesz, hiszen úgyszólván cselédsorból került királyi trónra. Legnagyobb bámulatunkra sirva találtuk és becsületére váló őszinteséggel elpanaszolta szive bánatát: — Tegnapig boldogságom tökéletes volt. De ösmerik házasságom történetét. A király egy bálon megtalálta cipőm s megesküdött, hogy az lesz a felesége, akinek e cipő lábára illik. Nos, tegnap egy bálon egy kis csipkés női nadrágot talált s most megesküdött, hogy az veszi el, akire a csipkés nadrág illik. — Úgy látszik, ez megrögzött mánia! — Úgy látszik. A nadrágot már sorra próbálták az udvar összes hercegnőin, de egyikre sem illik. S a király annyira izgatott, hogy mohóságában mielőbb feltalálhatni azt, akit keres, engem tegnap tovaüzött. Azzal vigasztaltuk, hogy Tüskerózsa és Kékszakáll özvegye sem boldogabbak. — Tudom — feleié — és Szamárbőrnek sem volt szerencséje. Férjét, a királyt letaszították a trónról. Egy kis hónapos szobában élnek, itt Párisban, a Szamárbőrnek kell megkeresni mindennapi kenyerüket. Egy nagy divatszalon alkalmazta mint próbakisasszonyt. Elég csinosan keres s én is követni fogom a példáját... Egyetlen, aki közöttünk szerencséről beszélhet és nem panaszkodhat a sors kegyetlensége ellen, Hüvelyk Matyi. Ha kívánja, megadom a cimét . . . S csakugyan, Monceau-téri pompás palotája halijában gróf Hüvelyk Matyi egy teljes óráig ácsorogtatott a sok várakozó között. Végül öblös karosszékbe merülve fogadott, ajkai között illatos havannával. S könnyedén magyarázta: — Elhihetik öregeim, hogy elég gyorsan értem el célomhoz a hét mérföldet lépő csizmákban ! . . . Fivéreimmel elvétettem Carabas márki húgait s magamnak megvásároltam a grófi címet. De nem nősültem meg. Minek vásároljak egy asszonyt, mikor valamennyit megkaphatom ? Kis elbizakodott! öntelt hencegése arra késztetett, hogy befejezzük a beszélgetést, de hogy hiúságát kissé lehűtsük, híreket kértünk az ember- evő szörnyetegről. — Oh szegény, — szólt nevetve — az ugyancsak megváltozott. Képzeljék, a sok hus- evéstől köszvényt kapott. S tudják-e mi lett belőle? Szavamra mondom, kedveseim, az Emberevő szörnyeteg vegetáriánussá vált. Nem tudtuk, Hüvelyk Matyi komolyan beszélt-e vagy gúnyolódott, de siettünk a távozással, hogy interview-nk eredményét mielőbb a nagy- közönség elé tárhassuk. Henri Fáik. Kolozsvári Kristály Gőzmosógyár nAjí Elvállal fehérnemüek mosását és vasalását, női és Csomagolás ős szállítás UU férfi ruhaneműek vegyileg tisztítását és festését. ÖO Csomagolás és szállítás >i díjtalan! Felsőbányán képviselve: SÉR A ÖDÖN kereskedő ur által. >4 díjtalan!
