Felsőbányai Hírlap, 1913 (18. évfolyam, 1-25. szám)
1913-01-23 / 2. szám
Felsőbányái Hírlap Se nem tettekben, se nem tényező. Addig csak aszerint alakul egyik vagy másik város helyzete, hogy befolyásosabb vagy kevésbé befolyásos a képviselője. Többet vagy kevesebbet tud-e számára kieszközölni ott, ahol a földi javakat osztják. Ez, vagy más kormány, előző vagy utána következő, tökéletesen mindegy. Ez a szerep azonban nem méltó városainkhoz. Rajtuk áll, hogy méltó szerep- hez jussanak; tőlük függ, hogy elfoglalják az állami életben azt a helyet, mely őket jogosan megilleti. Városi közgyűlés. Felsőbánya város képviselőtestülete f. hó 11-én rendkívüli közgyűlést tartott Legfontosabb tárgy volt a nagybányai villanytelep kibővítéséhez 100,000 koronával való hozzájárulás. A képviselőtestület, miután az ehhez szükséges kölcsönt a Ganz-cég veszi föl és amortizálja, vita nélkül egyhangúlag megszavazta. A többi kevésbbé lé nyeges tárgyakon gyorsan siklott keresztül a képviselőtestület, amelynek virilis tagjai ezen gyűlésen állapíttattak meg véglegesen. Részletes tudósításunk a következő : Farkas Jenő polgármester a rendkívüli közgyűlést d. e. 11 órakor nyitotta meg, a jegyzőkönyv hitelesítésére Dr. Csausz Károly, Labina Sándor és Lévay Károly képviselőket kérte fel. 1. Olvastatott kereskedelemügyi m. kir. minister urnák 77409—III. sz. leirata a lápos- völgyi vasút hozzájárulási összegének jóváhagyásáról. Közgyűlés a jóváhagyó határozatot tudomásul vette s az abban foglalt meghagyásoknak teljesítésével a tanácsot megbízza. 2. Olvastatott pénztárvizsgálati jelentés. Közgyűlés a jelentést, mely szerint a gazdasági, gyámpénztári és az alapok pénztárainál minden tejesen rendben találtatott, tudomásul vette. 3. Olvastatott a Ginz-féle vllianyossági r. t. előterjesztése a villanytelep kibővítéséhez szükséges kölcsön ügyében. Gazd és pü. bizottság javaslata alapján közgyűlés a megejtett névszerinti szavazás ulán egyhangú határozattal kimondja, hogy a városnak a Ganz-céggel között üzemviteli szerződése folytán a nagybányai villanytelepnek a bányakincstárra! kö ott áramszolgáltatási szerződés teijesithetése céljából szükségessé vált kibővítéséhez Felsőbánya város aránylagos hozzájárulása képen 100,000 koronában kimu tatott szükségleti összeget a cég törlesztési kötelezettsége mellett megszavazza, azt a város kölcsön utján fedezi és megbízza a Ganz-céget, hogy a megfelelő legelőnyösebb kölcsön ajánlatról gondoskodjék. Egyben közgyűlés nem feltétel képen, de mint könnyen teljesíthető és méltányos engedményt kiköti, hogy Felsőbánya város igényt tart a közvilágítás árának ugyanolyan arányú leszállítására, mint amilyennek Nagybánya város a beruházásokhoz való hozzájárulás fejében már élvezetében van. 4. Olvastatott jelentés a virilis képviselőkről, Közgyűlés a virilis képviselőknek 1913. évre érvényes névjegyzékét véglegesen következőkép állapítja meg: 1. Felsőbányái takarék- pénztár képviseletében Lévay Károly, 2. Róm. kath. templompénztár képviseletében Pethe Lajos, 3. Újhelyi András, 4. Bradofka Frigyes, 5. Kincstári erdészet képviseletében Terray Gyula. 6. Róth Mihály, 7. Szellemy László, 8. Kincstári bányászat képviseletében Fizély Sándor, 9. Dr. Szokol Pál, 10. Kilián Béla, 11. Róth Lázár, 12. Ref. egyház képviseletében Tury István, 13 Paly Ede, 14. Dácsek Péter, 15. Sarudy Sándor, 16. Münnich Sándor, 17. Nagy Lajos, 18. Dr. Berks Aurél, 19 Vider Lázár, 20 Ferencz Mihály, 21. Növi Salamon, 22. Husovszky Gvu a, 23 özv. Kremniczkv A'bertné képviseletében Likker Karoly. 24. Hámori Nándor. Póttagok: 1. Dr. Színik Gyula,2. Bonis Sándor, 3. Varga Gyula, 4. Literáthy Zsigmond. 5. Jelentés tétetett Szmik Antal múzeumi ajándékairól. Közgyűlés a szép és értékes múzeumi ajándékokat örömmel fogadja és Szmik Antal igazgató mérnöknek a felsőbányái városi múzeum bőkezű és lelkes gyarapítójának jegyző- könyvi köszönetét fejezi ki, 6. O.vastatott Siket Traján postaigazgató köszönő levele. Közgyűlés a köszönő levelet örvendetes tudomásul veszi. 7. Olvastatott Róth Lázár é3 társainak kérvénye fizetési halasztás iránt. Gazd. és pü bizottság javaslata alapján közgyűlés határozatilag kimondja, hogy tekintettel a méltánylást érdemlő körülményekre, Roth Lázár és társainak a mümalom síb. árából esedékes 3 ezer korona részlet befizetésére folyó év október hó 1-ig halasztást ad azon feltétellel, hogy kérelmezők az összeg után január l-iől október 1 ig 8°/0-os kamatot fizessenek a városnak, a törlesztéssel egyidejűleg. 8. Olvastatott Klein Sámuel kérvénye vizdij ügyben. Vízügyi bizottság javaslata alapján a közgyűlés határozatilag kimondja, hogy Klein Sámuel 18 korona kimutatott vizdij tartozását, miután az reá tévesen lett kivetve, lörülteti s utasítja adóhivatalt annak leírására. 9 Olvastatott előterjesztés Mihálcsik Pál nyugdíj ügyében. Nyugdijügyi bizottság javaslata alapján Olyan ez, mint a mostani politikai helyzet. Minden párt félti a maga párt- prestije-jét, ezen fordul meg béke és háború, — ki törődik vele, ha szenved alatta — az ország. A falusi politikát illetőleg nehezebb a helyzet. Eltérők a viszonyok, nehéz egységes irányt, egységes elveket követni. Ami az egyik vidéknek jó, az nem alkalmazható a másikon. Ennélfogva egységes politikai vélemény és képviselet sem alakulhat ki ebben az irányban. Más azonban a városok helyzete. Az érdekek túlnyomó része, a viszonyok legtöbb vonatkozásban azonosak, itt már teljesen egységes városi politika lehetséges. Ami azokban eltérő, az kizárólag helyi természetű, az nem esik országos szempontok alá. Ezt az egységes de céltudatos városi politikát kell kikényszeritenünk. Maguknak a városoknak kell ebben elöljárniok. Érdekeik törvényhozási képviselőit reá kell szoritaniok, hogy a törvényhozásban megbiző városaik közös érdekeit képviseljék. Nem egyenként, hanem közösen. Nem szabad türniök, hogy — mint eddig mindig történt — alárendeljék ezeket a pártérdekeknek. Nem szeretnék félreértetni. Nemcsak a mostani viszonyokról és politikai helyzetről beszélek, midőn — mint minden pártkereten kívül álló — egyénileg kényelmes helyzetben vagyok. Akkor is hangoztattam ugyanezt, nyilvánosan adtam ennek kifejezést, mikor mi voltunk kormányon. Ez az ügy nem lehet kormányok, vagy pártok ügye. Ez az ország vitális érdeke. Hirtelen megváltoznék a városok helyzete és szerepe az országban, mihelyt a városi képviselők az országgyűlésen tömör csoportot képeznének, tekintet nélkül arra, hogy egyik vagy másik politikai párthoz tartoznak egyébként. Ezzel a szervezettel minden kormánynak számolnia kellene, a városok tányleg országos tényezővé válnának, azzá, amire hivatvák. Ameddig e tekintetben nem változik meg a helyzet, ne várjunk egységes, céltudatos, városi politikát és ne ringassa magát abban az édes illúzióban a városi lakosság, hogy »tettekben tényező«. mekeik, az erős, kifejlett, szeretetreméltó kisleány és a gyenge, elkényeztetett fiú, gyermeteg tudatlanságban játszadoztak valamikor egymással. Szülőik gyönyörködtek a gyerekes játékok komolyságában és miután tudták, hogy Adél idővel számos jövedelmező majorság örökösnője lesz, Kővágóék megindultan, könnyező szemekkel mondogatták : — Milyen kedves dolog lenne, ha idővel összeházasithatnók őket! Rajta ! János, csókold meg a kis feleségedet 1 — Beckarék pedig szülői hiúságukban hízelegve kijelentették: — Csakugyan kedves lenne! Csókold meg a férjecskédet, Adél! És a két gyermek öntudatlan gyöngédséggel, szeretettel, csakugyan összecsókolódzott. Később János iskolába került és elfelejtette szünidei barátjait; mig Adel az apácáknál folyton csak Jánosra gondolt. Azonban Adél sohase jutott el Budapestra, János pedig, ki időközben férfiúvá érlelődött, minden szabad idejét utazásra használta fel. A leány szülői elhaltak, az elhanyagolt majorságokat potom áron el kellett adni és Becker kisasszonynak csupán csak annyija maradt, amennyire a megélhetésre feltétlenül szüksége volt. Kővágóék már rég megfeledkeztek régebbi terveikről, midőn Adél egy napon megtudta, hogy János Budapesten gazdagon nősült. Mindenki azt hitte, hogy Becker kisasszonynak ez nem okoz mélyebb bánatot, mert kitűnő egészsége megóvta a halváayodásíól, elsoványodástól és miután kedélyét az émelygős regények sem rontották meg, János házasságának hire sem ha gyott — látszólag — semmi nyomot rajta. Csak egyszer sötétedett el tekintete, mintha láthatatlan kezek átlátszó függönyt vontak volna a nyitott ablak elé, hogy gondolatait elhomályosítsák. Ez akkor történt, mikor megtudta, hogy János — most már két édes baby atyja —, a nyarat abban a házban tölti, mely közvetlen Adél szomszédságában van. Eleinte tartózkodtak a vele érintkezéstől. Adél nem neheztelt érte, sót továbbra is a régi, szeretetreméltó, szolgálatkész szomszédnő maradt. Ez annyira lefegyverezte Kővágóékat. hogy ridegségüket megszüntetve, vendégül hívták magukhoz Adélt, ki a meghívást el is fogadta és a szalonban úgy viselkedett, mint egy jó-neveit, iilemtudó nevelönö Rendesen a sarokba vonult és mélyen elmerült hímzésébe; csak akkor emelte föl pilláit, akkor fénylettek beszédes szemei, ha János a terembe lépett. Mig János beszélt, minden szavára áhítattal figyelt, ölébe eresztette kezeit és minden szavát öntudatlanul kisérte köny- nyed fejmozdulatával. Egyetlen-egyszer volt csak bátorsága véleményét nyilvánítani, mikor az ebédre meghi vott városi tanácsos érdes kifejezésekkel bírálta egy fiatal leány viselkedését, aki — mert szülői ellenezték házasságát — szerelmesével titokban megszökött. Ekkor, valaki, elég kíméletlenül, azt kérdezte Becker kisasszonytól: — Nos, mi az O i véleménye, kisasszony ? Adél reszketett és mintha a körü'ülők fejei fölött messze kimagaslana, közvetlen, meleg, a megindulástól remegő hangon, elmélázva mondta : — Ah, én ... én megtudom érteni őket... A társaság megbotránkozva elhallgatott, ő pedig zavarában mélyen elpirult és serényen folytatta megkezdett munkáját . . . Becker Adel 52 éves volt, mikor Kővágó János szívbajban meghalt Kővágóné, kit az orvosok a csapásra rég előkészítettek, kötelességszerü fájdalomba merült és a temetési előkészületekkel foglalatoskodott. Becker kisasszonyt csak gyász- jelentéssel értesítették és miután távol lakott Budapesttől, nagyon későn jutott el hozzá a hír ... Ha azonban éjjel utazna, talán a kellő időben érkezhetne a gyászházba, még mielőtt a halottat utolsó útjára viszik. A máskor csendes, szegény, öreg falusi kisasszony csodálatos módon hirtelen megváltozott 1 Sötét, mély gyászban érkezett meg, ami már csak azért is nagy megbotránkosást keltett, mert semminemű rokoni viszonyban nem volt a megboldogulttal, És micsoda gyász volt ez ? Hevenyészett, rendetlen rajta minden ; meglátszik, hogy a vén kisasszony remegő kezeivel minden feketét, gyászosat előkeresett és válogatás nélkül magára öltött I Még csak iebegö gyászfátyola se volt! A
