Felsőbányai Hírlap, 1913 (18. évfolyam, 1-25. szám)
1913-06-26 / 12. szám
Községi közmunka összeíró bizottság. Elnök : Puskás Ferencz. Jegyző: Adótiszt. Tagjai: Doroghy Sándor, Labina Sándor, Tanczer György. Adóügyi bizottság. Elnök: Papp Márton. Jegyző: Adótiszt. Tagjai: Hámori Nándor, Likker Károly, Mikola A. Gyula, Lupán Athanász. Róth Salamon. Katonai puhatoló bizottság. Elnök: Bay Károly, Jegyző : Schultz Ferencz. Tagjai: Szigyártó József Tanczer György, Papp Márton, Labina Sándor, Papp János. Szinügyi bizottság Elnök : Farkas Jenő polgármester. Jegyző : Dr. Moldován Ferencz főjegyző. Tagjai: Bay Károly, Dimand Károly. Puskás Ferencz, Nagy Lajos, Pap Márton. A városi ttsztujitás junius hő 21-én délelőtt fél 11 órakor folyt le. A választás vezetésére Ilosvay Aladár vármegyei alispán jött el. A közgyűlésre a képviselők igen szép számmal jelentek meg. A választás lefolyását az alábbiakban közöljük: Ilosvay Aladár vármegyei alispán küldöttség felkérésére a közgyűlési teremben éljenzés közben megjelenve az elnöki széket elfoglalja s a képviselőtestület üdvözlése után a mai napra kitűzött általános tisztújító közgyűlést megnyitja. A tisztujitásnak a törvény értelmében való megejtése végett az elnök fölhívja a képviselő- testületet, hogy a bizalmi férfiakat, a szavazat- szedő bizottságot és a kijelölő bizottság 2 tagját válassza meg. Közgyűlés bizalmiférfiakul, egyszersmind a jegyzőkönyv hitelesítésére Pály Ede, Lévay Károly, Tury István és Dr. Szokol Pál képviselőket; a szavazatszedő bizottságba elnöknek Likker Károlyt, jegyzőnek Dr. Moldován Ferenczet, tagoknak Nagy Lajost, Jékly Károlyt és Szalai Lászlót; a kijelölő bizottságba Bradofka Frigyest és Kilián Bélát egyhangúlag megválasztja. Elnöklő alispán a kijelölő bizottságba maga részéről Újhelyi Andrást és Dr. Moldován Ferenczet jelöli. Ezután Farkas Jenő polgármester a maga és a tisztikar nevében a bizalmat megköszönve, lemond s a város pecsétjét és a levéltár kulcsát elnöklő alispánnak átadja. A bizottságok megalakítása után elnöklő alispán a jelölés eszközlése végett a közgyűlést felfüggeszti s a közig, tanácsnok szobájába vonul a jelölő bizottsággal; majd a közgyűlési teremben ismét megjelenve a közgyűlést újból megnyitja és kijelenti, hogy a polgármesteri állásra egyedül Farkas Jenő eddigi polgármester jelentkezett és jelöltetett ki és közfelkiáltással újból polgármesternek megválasztatott. Elnöklő alispán a küldöttség által meghivott Farkas Jenő polgármesterrel közli újbóli megválasztását s felhívja a hivatalos eskü letételére. Polgármester a róm. kath. templom nagyharangjának tudom, lesz bátorságod folytatni az életet, mint ahogy nekem is volt rá bátorságom, miután igen mélyre sülyedtél . . . épugy, mint én . . . * Raoul nyugtalanul nézett az atyjára. Látta, hogy feláll, végigsimit a homlokán, köhécselve lép a mosdóhoz és egy pohárka konyakot tölt be magának. — Nagyon nehéz — mondta, miután ivott — amikor a saját gyermekünknek kell bevalla- nunk olyat, amit most elmondandó vagyok. Figyelj tehát ide! Negyven évvel ezelőtt segéd- jegyző voltam Perigneuxban, pénz és jövő nélkül, de telve ambícióval. Főnököm barátja volt a családunknak, nagyon szeretett engem és sokat megengedett nekem. így történt, hogy . . . De előbb meg kell jegyeznem, hogy egy orfeuménekesnő szeretőm volt, aki nem volt gazdagabb nálam és akit őrülten szerettem . . . Adósságai voltak és nekem ezért pénz kellett mindenáron. Egy napon alkalom kínálkozott tizezer frank el- sikkasztására és én elutaztam a barátnőmmel együtt Párisból Írtam a főnökömnek, hogy ne tegyen ellenem bűnvádi följelentést és megígértem neki, hogy idővel visszafizetem az egész összeget. Meg is fizettem neki mindent, mert ez a tizezer frank lett szerencsémnek az alapköve. Láthatod, hogy az ember újra tisztességessé válhat. — Te visszafizetted a pénzt. De azt nem lehet eltörölni, amit én követtem el. — Visszafizettem a pénzt, de azért mégis Fel s 6 bánttai Hírlap hangja mellett az 1886. évi XXII. t. ez. 85. §-ában előirt hivatali esküt választási jegyző előolvasása után letette. Ezután elnöklő alispán meleg és elismerő üdvözlés kíséretében a város pecsétjét és levéltár kulcsát átadta a polgármesternek. Polgármester ezeket átvevén, megköszönte a képviselőtesület- nek az újabban iránta megnyilvánult bizalmat, az alispánnak iránta való bizalmát s a város iránt tanúsított kiváló jóindulatát és kijelentette, hogy a város fejlődését, boldogulását annak szükségleteinek kielégítésével épen oly szeretettel, buzgalommal fogja előmozdítani, mint eddig tette. Pály Ede rom. kath. esperes plébános képviselő meleg és szeretetteljes szavakban üdvözli a polgármestert. Ezután elnöklő alispán kijelenti, hogy a többi betöltendő állásokra egy-egy pályázat érkezett és azokra a következők jelöltettek : Közigazgatási tanácsnok Spáczay Gyula. Gazdasági tanácsnoki állásra Puskás Ferenc. Főszámvevői állásra Pap Márton. Ügyészi állásra Stoll Béla. Pénztárnoki állásra Háder Ferenc. Ellenőri, közgyámi állásra Bernovits Emil eddigi tisztviselők és az adótiszti állásra Lévay Imre, kik mindnyájan egyhangúlag közfelkiáltással megválasztattak. A megválasztott tisztviselők a hivatali esküt a közgyűlés színe előtt nyomban letették s őket alispán megválasztásuk alkalmával üdvözölte. Ezután Farkas Jenő polgármester az elnöklő alispánnak megköszönte megjelenését, a választás vezetését és a város iránti jóindulatát. Elnöklő alispán a tisztújító közgyűlést berekesztette. A vizsgák hetében. A tanuló ifjúság a jövő reménye. Az a virág, amelyről a költő énekel, mikor aggodalmaskodva kérdi, hogy lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága s mindjárt hozzáteszi: »virág vagy te hazám ifjúsága?« Az a szorgalmi időszak, a tanév az iskolai év most ér véget. Nemcsak korban, időben tesz egy lépést az ifjúság, hanem értelmi, erkölcsi felfogásban is közelebb jut ahhoz, amely az életbe lépésre alkalmassá teszi. Nem csoda, tehát, hogy nemcsak az a kisebb-nagyobb kör, amely a család- és hozzátartozók közül kerül ki, nemcsak a szakszerű foglalkozást űző és kötelességet teljesítő tanító és tanári testület, hanem a társadalmi életjelenségeket szemlélő szociológus is megfeszített érdeklődéssel, figye- * * tolvaj voltam . . . Nézd fiam, megmondom, hogy mit kell tenned : én itt elintézem az ügyeidet, te pedig beállsz az idegen légióba. Néhány évi szigorú, kemény, a kötelességnek szentelt élet után, megváltozottan kerülsz haza és újra becsű- letreméltó leszel. — Meglehet , . . — Add ide hát nekem azt a revolvert. — Tessék, vidd el magaddal. Lassan, komolyan ölelte magához Jules Oli- vot a fiát és azután elhagyta a szobát Raoul, ellenben egy székbe vetette magát, kezeibe temette az arcát és keservesen zokogott . . . * Este nem jött ebedhez, de Olivet nem nyugtalankodott, biztosra vette, hogy Raoul meggyógyult. Másnap réggel a kővetkező tartalmú levelet kapta: — Miért mondtad el nekem ifjúságodnak ama epizódját, atyám ? Meg akartál menteni általa és a kárhozatba löktél. Vallomásod előtt, tettemet hibának, ifjúkori megbotlásnak tarthattam. Most azonban tudom, milyen fajtája vagyok az emberiségnek. Tolvajnak csak hamisító lehet a fia. Nekem nem kellett volna váltót hamisítanom, te pedig lopás nélkül is megélhettél volna. Egy gonosz szellem késztetett mindkettőnket a bűnre. — Hogyan legyen bátorságom a felemelkedésre most, amikor megtudtam, hogy te, — akit kifogástalan, bármely gyengeségre képtelen férfiúnak tartottam, — épp oly aljas voltál, mint én? Ha szégyeltem magam a bűnöm miatt, tettem lemmel kiséri azokat a jelenségeket, melyekből a jövő reménységének a fejlődésére követkéz tetést vonhat Meggondolatlan és könnyelmű nyilatkozat lenne merész kijelentéseket tenni és apodiktikus állítással keresztül siklani az eredmény fölött, de kicsinyesség számba menne és egykönnyen végzetes következtetésekre vezetne a kákán is csomót keresve, doronggal menni neki, mikor simogató kézre, becéző szóra van inkább szükség. Nem is szakhozzászólás ez a pár szó, még kevésbbé irányítás, hanem egyszerű megfigyelés, amelyet bárki közvetlen környezetében észlelhet, kinek nincs dugva a füle, nincs bekötve a szeme. Ez a megfigyelés pedig az, hogy a mai tanuló ifjúság túlérett, gondolkodása tulmodern, erkölcsi nézete közel jár az immoralitáshoz. Nem állítjuk azt, amit a világhírű Foerstner hirdet, hogy a mai fiatalság morális elsülyedése egyenesen bűnözési hajlam, hanem aggódva látjuk azokat a tüneteket, melyek a betegség félreismerhetetlen symptomái, olyanok amit Tarde Gabriel mond a bűncselekményekre vonatkoztatva : kiütések a társadalom testén. Nagy és vitatott kérdés lehet, vájjon ok- nyomozólag visszahaladva hol és miben keressük a hibát? Az egyéniségben, a tanulási rendszerben, a környezetben? Nem tévedhetünk azonban, ha ezt a hármas felsorolást egybehalmozva azt merjük kimondani, hogy együttes okai a jelenségre alapított megfigyelésnek. Ezzel beérni, még inkább megnyugodni azonban szűk látókörre vallana. Ha eddig jutottunk, nemcsak megállapítani kell az okokat, hanem javítani is a helyzeten. A javítás pedig önként kínálkozik azon eredmények szakszerű és elfogulatlan mérlegelésével, mely mint tapasztalat minden iskolai év végén, a vizsgák elérkeztekor adva van. A felhasználás és értékesítés azonban nem kis dolog. Hiszen sokszor a gyógyszerben van a hiba, ami a szervezet erejét megtámadja és nem kevesebbszer rosszul alkalmazott kezelési mód idéz elő ellentétes eredményt. A gyógyszerek előírása, a kezelési mód alkalmazása első sorban a szakemberek dolga. Nemcsak a hitet döntené meg bennük vállalt kötelességök betöltésénél, ha laikus elem ebbe belekontárkodnék, hanem vakmerő kísérletezés számba menne is. De másrészt a jelenségek és tünetek figyelmességre hívnak fel mindenkit ezt főleg te reád való tekintettel. Jobban féltem a te dorgálásodtól, mint az egész világ megvetésétől. Ah, szegény atyám, érts meg jól! Előbb öngyilkos akartam lenni azért, mert az atyámat kifogástalanul becsületes férfinak hittem Öngyilkosnak kell lennem most azért, mert te nem vagy. Utolsó együttlétünk óta tudom, hogy a végzet áldozata vagyok; egy olyan elitéit, aki folyton újra vétkezik, Te megmenekültél, mert energikus vagy, de én nem vagyok az, Minek hát tovább élni ? Isten veled édesatyám ! Bocsáss meg, hogy fájdalmat okozok neked. A családon nem teremhet rózsa. Már első esetben jól ítéltem meg magamat, da mégsem képzeltem hogy a tett háttere is borzalmas lehessen ... És végül, talán bizonyos szabadsági vágy lakozik bennem, amely a kemény fegyelem, a kötelesség nehéz iskolája és a hadsereg fölé helyezi a halált. Te piszkos lelket adtál nekem, atyám, hogyan képzelheted, hogy gyémánttá tisztul, hogyha megtudom, milyen volt a te lelked ? ! * Olivot kétségbeesetten sietett a rendőrfőnökhöz. Mindenfelé nyomoztak Raoul után, de csak a harmadik napon találták meg a holttestét a Szajnában. Felöltőjének zsebében megtalálták atyja féuyképét — közepén kettétörve.
