Felsőbányai Hírlap, 1913 (18. évfolyam, 1-25. szám)
1913-04-17 / 7. szám
Felsőbányái Hírlap pihenés idejében járkálni is. S fáj lelkünk valahányszor arra járunk, hogy a fák kipusztultak. Nem éppen azért sir a lélek, hogy fák nincsenek, hanem hogy kipusztultak, még inkább, hogy miként pusztultak ki. Oktalan állatok rombolták el azokat. Igen, az, ki egy fát barbárkezekkel kitép, az állat, még ha ? lábon jár is. A négy lábú oktalan teremtményektől könnyű valamit megvédeni, de nem igy a durva lelkű, rossz érzésű úgynevezett emberektől. Felesleges arról beszélni hosszasan, hogy mennyi haszna van a kellemes mellett az ut mellé ültetett fáknak is. Jó hatással van az egészségre. Vigan repülnek ágról- ágra, egyik fáról a másikra a kedves, megbecsülhetetlen éneklő madarak. És mégis! akadnak nemcsak éretlen pajkos gyermekek, kik kihuzogatják, összetörik a fiatal fákat. Miért? Van hasznuk belőle ? Semmi. Egyedül durvaságból, oktalanságból. Csakhogy ne legyen. Ha ó nem tud gyönyörködni azokban, más se gyönyörködjék bennök. Rosszabb az ilyen a tolvajnál. Mert ez legalább a maga hasznát veszi embertársától elrabolt prédájának, még amaz árt anélkül, hogy használna magának, Fáj mint embernek — még jobban mint lelkésznek — hogy ilyen gonosz lelkek is vannak. Azért fordulok tehát városunk jó érzésű közönségéhez, kisértsük mi még egyszer beültetni a vasúti állomáshoz vezető gyalogutat megfelelő díszfákkal. Én ezennel felajánlok 5, azaz öt koronát e célra. Adjon más is, kiki akarata szerint. A városi pénztártól már nem várhatjuk, hogy kísérletezésre fedezze a költséget. Azért kell nekünk gondoskodni arról. Ha 100 ember csak egy-egy fát ültet, már az is számot tevő lenne. S aztán legyen mindenki védője az elültetendő fáknak. Ha lát valakit, hogy érthetetlen oktalansággal pusztítja a fákat, jelentse azonnal a városi elöljáróságnak, vagy bánjék el vele annyira, ameny- nyire a törvény sulytoló keze azt neki megengedi. Nagy Lajos. Különfélék. Személyi hirek. Tury József miskolczi téglagyári- és fürdőigazgató családjával Felsőbányán időztek. — Veres József vasbányai bányatanácsos hivatalos ügyekben városunkban tartózkodott. — Bottyán Pál belényesi ref. lelkész, Bárthos Mihály nagykárolyi p. ü. irodatiszt és Veres István mátészalkai földbirtokos nejeikkel néhány napot Felsőbányán töltöttek. A szatmári püspök aranymiséje Boromisza Tibor szatmári megyés püspök julius hó 3l-én ünnepli meg pappá szentelésének ötvenedik évfordulóját. Az agg egyházfőt, aki az idén tölti be életének hetvenharmadik évét, aranymiséje alkalmából az egész egyházmegyében lelkes ünneplésben fogják részesíteni. Egyházmegyei közgyűlés. A nagybányai ref. egyházmegye rendes tavaszi közgyűlése f. hó 15-én d. e. 9 órakor volt Nagybányán a városháza tanácstermében Helmeozy József országgyűlési képviselő, főgondnok és Széli György esperes elnöklete alatt. A közgyűlésen 37 ref. lelkész vett részt s megjelentek L. Bay Lajos, a nagybányai egyház főgondnoka, Sátor Dávid, Tóth Móricz tanácsbirák és még többen. A gyűlésre Nagykárolyból Csaba Adorján főispán, ta- nácsbiró is leutazoít 14 én délután Fogadására Dr. Makray Mihály polgármester és-Marossy László szolgabiró és a nagybányai ref. egyház vezetői a vonathoz kimentek. A közgyűlésen választás is volt, melyen a régi vezetőség majdnem kivétel nélkül újból megválasztatott. Délben az István szállóban mintegy hatvanan társasebédre gyűltek össze, melyen a város előkelőségéből is számosán vettek részt, A felsőbányái ref. egyházat Nagy Lajos lelkész és Pap Márton főgondnok képviselték. Díszes esküvő. Tury István, a város igen rokonszenves és közbecsülésben álló polgára, városi vizmü-felügyelő és képviselőtestületi tag f. hó 5 én tartotta esküvőjét Búd Emíliával. A polgári házasságkötést Farkas Jenő polgármester végezte s utána a református templomban volt az egyházi esketés. Az esküvőn Tury József Miskolczról és Dobró József Nagybányáról szerepeltek tanúként. Délben a Korona szállodában fényes ebéd volt, melyen a nagyszámú rokonságon kívül hivatalos volt Farkas Jenő nejével, Nagy Lajos és a városi tanács több tagja. Az uj párt Farkas Jenő és Nagy Lajos igen szép és meleghangú beszédben köszöntötték fel, Pap Márton, a mi ügyes alkalmi poétánk nagyon sikerült verses köszöntőt szavalt, saját szerzeményét. Farkas Jenő később Tury Józsefet és az örömapát Tury Ferenczet köszöntötte fel. Az uj pár a 3 órai vonattal Budapestre utazott, de a vendégek este 7 óráig kitűnő hangulatban és nótás, tánczos jókedvvel maradtak együtt. Az uj párt úgy helyből, mint vidékről sürgönyileg igen sokan üdvözölték. Miniszteri köszönet. A m. kir. belügyminiszter dr. Moldován Ferenc főjegyzőnek a rendőr- kapitányság, mint 1. fokú rendőri büntető bíróságnál az ügyészi tennivalók ellátásában kifejtett működését elismerte s működéséért köszönetét nyilvánította. Az erdődi Bartók ünnepély. Erdőd község emléktáblával jelöli meg Bartók Lajos költő j szülőházát. Az emléktábla már el is készült és a leleplezés május 25-én lesz, amikor is a Petőíi- Társaság több tagja utazik le az ünnepélyre. Az ünnepség előestéjén Rákosi Szidi színész- iskolájának növendékei előadják Bartók Lajosnak egyik drámáját. Hivatalosak lesznek a leleplezési ünnepélyre a különféle irodalmi társaságok is. Hosszú és türelemmel viselt szenvedés után az Ur magához szólította özv. Báthy Sándorné szül. Szoboszlay Borbálát. A családban rövid idő alatt ez a második gyászeset, mert a nyomtalanul eltűnt sógort, Báthy Imrét is az elhunytak közé lehet számítani. Báthy Imre tragikus sorsa a betegeskedő úrnőre igen lesújtó hatással volt és végzetes befolyással állapotára. A 70 éves úrnő leányai karjaiban f. hó 8 án hunyt el Szeretettel és tisztelettel volt övezve életében, az anya és nagyanya örömét és boldogságát soká élvezhette szép, kiterjedt családjában; szivjóságáért, nemeslelküségéért az egész városban és azon túl is mindenki nagyrabecsülte és őszintén tisztelte. Halála családjában nagy fájdalmat, tisztelői, ismerősei és barátai körében őszinte, igaz részvétet keltett. Virágos koporsóját nagy gyászoló család és óriási résztvevő közönség vette körül; egész Felsőbánya ott volt és Nagybányáról is sokan jöttek el a végső tisztességtételre. A temetési szertartást Soltész Elemér nagybányai ref. lelkész végezte és mélyen megható, szívhez szóló beszédben búcsúztatta el a megboldogultat. A család gyászlapja a következő: Szivünk mély fájdalmával tudatjuk összes rokonaink nevében is a felejthetetlen jó anyának, nagyanyának, anyósnak, testvérnek, özv. báti Báthy Sándorné szül. Szoboszlay Borbálának, élete 70-ik évében hosszas és kínos szenvedés után folyó év ápril hó 8-án, délelőtt 8 órakor történt elhunytét. Drága halottunk hült teteme f. hó 10-én, csütörtökön délután 5 órakor a ref, vallás szerint fog siri nyugalomra tétetni. Felsőbánya, 1913. április hó 8 Áldás és béke lebegjen porai fölött! Báti Báthy Teréz férj Nagy Lajosné, báti Báthy Irma férj, Bottyán Pálné, báti Báthy Ilona férj. Barthos Mihályné, báti Báthy Juliska férj. Özv. Báthy Sándorné. óta nem lehetett kimosva. Ami nem illett az asztalra, azt a fiókba tette. Természetesen most is nyitva minden fiók. Az egyikben még pénz is van. No ebből megdézsmálhatott a takarítónő. Ha már nyitva a fiók, hát kutatni kezdett az Írások között. Nagy, mély fiók, lehetett benne nehány száz levél, irás, szerződés, kézirat, ssámla. Pontos átnézésére kellett volna vagy három nap, de Magda keze az első percben ráakadt a három női kézirásu levélre, ami a fiókban volt. Asszonyok az ilyesmiben valóságos lángelmék. A levelek nem mondtak semmit, gyanú, gyanú, semmi más, ilyeneket ő máskor is elfogott már, de nem jelentősek, . . , azaz, hogy .. . az egyik levél 23 éves, akkor még nem is imerte, a másik az ö idejéből való már annak idején csinált miatta patáliát. A harmadik — tegnapi keletű, de inkább koldulni látszik valamit. Ámbár az az ember olyan könnyelmű, hogy szóval is el lehet szedni az utolsó garasát ... és az ilyen kolduló nők rendesen csinosabbak a kelleténél és nem hogy ők koldulnának, hanem ők az adakozók . . . Az asztalfiókot is szépen rendbe hozta, becsukta és kulcsát felakasztotta a szegre. Ezt a szeget még ö verte be a kulcs számára, de most a szegen egyéb lógott, egy tavalyi fali naptár és egy selyem nyakkendő. A nyakkendőt is helyére kell tenni, a ruhaszekrénybe. A ruhaszekrény a hálószobában. Bement hát a hálószobába. Ott is minden úgy volt, ahogy hat évvel ezelőtt — csak a por s a pókháló ülepedett le hat év óta. Még az ő arcképe is ott a falon . . . Szépen rendbehozta a szekrényt és eközben egy nehány fehérnemű darab került a kezébe. No de milyen állapotban 1 Hisz ennek a rendbehozásához két-három nap kell. Milyen gyámoltalan is a férfi-ember asszony nélkül és hogy kell neki züllenie. Mert nem züllés-e már az is, ha az embernek a nyakravalója a szegen lóg, ellenben az acélmetszet a fehérnemű között fekszik, mert letörött a horga, igy nem lehetett felakasztani. Nem volt kinek megigazittatni, hát ide került a fehérnemű közé . . . Szánalom fogta el Magdát ez ember iránt, aki vele olyan . . . Azaz, hogy nem is bánt vele ép oly rosz- szul. Mi is volt közvetlen oka szakításuknak ? Már nem emlékszik, de az mindegy is, hisz az igazi oka az volt, hogy össze nem illettek. Az az ember igen önző, sohase gondolt mással, mint magával. Azaz magával se gondolt — de mással sem. Hogy szerette Magda, hogy tudta volna magát feláldozni érte, hogy lett volna neki a cselédje, sőt volt is, csak egy-két becéző szót kapott volna tőle, csak ne lett volna mindig eltelve egyébbel, csupán vele és csak hallgatott volna a szavára. Igen, azt akarta, hogy a férje lelkét ö egészen eltöltse, azt akarta, hogy férje törődjék vele s hogyha valami tanácsot ad neki a felesége, vagy valamit óhajt, azt a férje kövesse. És az az ember erre mondta, hogy ő zsarnok, hogy ő uralkodni akar fölötte, ő, aki az Írásait rendezte, a fehérneműit gondozta, aki az életét is feláldozta volna érte. Igen, sőt még most is. Hisz szereti. Egészséges, jóizlésü, jellemes asszony mindig azt az egyet szereti, akit szeretett . . . Szereti még most is . . . és az a férfi is szerette. Azt bizonyosan tudta, hogy szerette, sőt gyengéd, figyelmes iránta még most is .. . de hisz ő ilyen mindenki irányában. Végre olyan igazi oka mégsem volt soha a gyanúra ... de hát miért nem volt engedékenyebb iránta, hisz végre ők mégis egymáséi. Magda ebben a percben az el- hagyottság keserű gyötrelmét átérezte. ... A leánya is férjhez megy. Egyedül, elhagyottan marad, üresen, csak a por és a pókháló lepi el a lelkét is, mint ezt a szobát. Gyermek ! Az legfeljebb pici korában tölti el a lelkét, igy ősz felé, mikor azok kiröppennek, csak az öregek maradnak egymásnak , . . Es ő neki nem maradt senkije és annak a szegény embernek nincs senkije. Újra valami nagy szánalom fogta el iránta. Egyszerre mintha valami villám világított volna bele a leikébe, meg« értette: ha valakit szeretünk, úgy kell szeretnünk, ahogy annak jói esik s nem ahogy nekünk. Az ő módja szerint való szeretet fenséges, önfeláldozó, meleg — a magunk módja szerint való csak önzés, ridegitő .. . Hogy ezt csak most látja be . . . Annyira megijedt, mikor ajtónyilást hallott. Ez ö... És itt fogja érni, a ruhaszekrénye előtt — a hálószobában. Annyira megijedt ettől, hogy elrejtette az ismét rendbe szedett fehérneműt és sírva fakad, ha el nem fojtja a lélegzetét. De aztán összeszedte magát, felemelte az elrejtett fehérneműt, újra a szekrény elé állt, hogy alaposan rendbe hozza végre a szekrényt. Az ura épp akkor lépett be, mikor gondosan mintha becézné, elsimogatott egy nyári inget s berakta a többihez, azután egy ott fekvő kék szalaggal csinosan, kacérul egy csomóba kötözte...
