Felsőbányai Hírlap, 1913 (18. évfolyam, 1-25. szám)
1913-04-03 / 6. szám (7. szám)
XVIII. évfolyam. ©. szám. 1013. Április 3. TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉSWEGYESÍARTALMU LAP = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : D* MOLDOVÁN FÉR A lap szellemi részét illelo közlemények a szerÍT^szt3 címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, rcklafiaí*' ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányárajtíté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. / Kertészkedés és növényvédelem. A tavasz beköszöntővel felszínre tolulnak mindazok a kérdések, amelyek a természet megújhodásával kapcsolatban népünk közgazdasági életét legközvetlenebbül érintik. Magyarország kifejezetten földmivelő állam. Hiába beszélünk itt addig az ipar és a kereskedelem nagyarányú kifejlődéséről, mig a mezőgazdaság művelőinek érdekeit mindenben ki nem elégítjük. Meg kell azonban állapítanunk azt, hogy az ország föld- mivelö és növénytermelő rétege legindo- lensebb minden olyan törekvés iránt, mely- lyel saját sorsát és ezzel az ország közgazdasága elöbbrevitelét előmozdíthatná. Mező- gazdasági termelésünket a szemes termények termesztése dominálja és talán nem minden alap nélkül állíthatjuk azt, hogy ez is csak azért, mert ennek a termelése a legköny- nyebb és a legkevesebb hozzáértést és a legkevesebb veszódséget igényeli. A mezőgazdasági irodalom művelői évek óta köteteket Írnak össze földmivelő népünk részére, hogy az egyoldalú szem- termelés mellett ott, ahol erre alkalmas a talaj és a körülmények, fordítsanak figyelmet a konyhakertészkedés, valamint a virágkertészet művelésére is. Pedig hogy az ország területén a kertészkedés céljaira igen alkalmasak a viszonyok, mutatja azt a gyönyörűen kifejlődött bolgár-rendszerű kertészetek elszaporodása, melynek folytatásához most, mikor a bolgárkertészek száma a balkánháboru következtében az ország területén megcsappant, a földművelési kormánynak jóformán kötéllel kell a magyar származású kertészkedŐket. Ügyi ilyen siralmas a virágkertészkfedés is IV gyarországban, amelyre nézve legjellemzőbb, hogy ha az ország szivében úgynevezett virágkiállítást produkálnak, annak legszebb példányai nem is magyarországi területekről valók. Óriási importunk van Olaszországból a virágkertészkjédés terén, amit pedig egy kis jóakarattal teljesen ki lehetne szorítani. Városaink ablakainak felvirágozása, mint ahogy ez Budapesten néhány év óta divat, legtöbbször külföldi virágkertekböl történik. Sok a panasz különösen abban a tekintetben, hogy az ilyen kertészkedéshez Magyarországon a népnek nincsen érzéke. Ha valaki rászánja is magát konyhakertészeti, avagy virágtelepek létesítésére, nem győzi azt a barbárkezektől megoltalmazni. Persze a termeléssel vesződni senki sem szeret, hanem a kész dolgot orvul eltulajdonítani, ehhez már többen értenek. Milyen szép példa van erre Németország egyik-másik kisvárosában, ahol maga a város igy tavaszszai valóságos virágerdőt képez és ne higyjük, hogy ott nincsenek barbárkezek, de ezek ellen ellenszerről is van gondoskodva, mert csaknem minden utcának megvan a maga ellenőrző-bizottsága, melynek tagjai mindmegannyi virágrendőr, a legszigorúbban teljesiti feladatát és ha valaki megpróbálná barbárkézzel a gyönyörű kultúrákat pusztítani, maga a polgárság adja az illetőt hatósági kézre. Nem lehet közömbös hangsúlyozni azt sem, hogy úgy a konyhakertészkedés, mint a virágkertészet is egyike a legjövedelmezőbb foglalkozásoknak. Ezeknek a felkarolása és megfelelő propaganda előkészítése ledig, azt hisszük, legszebb feladata volna izdatársadalmi testületeinknek. Sajnos, ezekének tagjait azonban legtöbbször csak politikai kérdések izgatják. De talán nem végzünk egészen felesleges munkát, midőn vidékünk összes gazdáihoz, gazdatestületei- hez, valamint hatóságaink mezőgazdasági üzemekkel foglalkozni hivatott tagjaihoz is azon kérelmet intézzük, hogy vonják be a kertészkedés népszerűsítését is tevékenységük körébe, ezzel kimondhatatlanul jó szolgálatot tesznek nemcsak közgazdasági téren annak művelői javára, de különösen a virágkertészet felkarolása terén, a nép lelki művelődése érdekében is. Az uj gör. kath. magyar püspökség. Újabb küldöttség megy Budapestre. Jelentettük annak idején, hogy Szatmárvár- megye törvényhatósági bizottsága egyhangúlag hozott határozatával elhatározta, miszerint az újonnan létesített gör. kath, magyar püspökség székhelyének Nagykárolyban való felállítása céljából felterjesztést intéz a kormányhoz és a memorandumot küldöttségileg fogja a vallás és köz- oktatásügyi miniszternek átadni. _ A vallás és közoktatásügyi miniszter annak idején már ki is tűzte a fogadás napját. Szatmár- vármegye és Nagykároly város küldöttsége fel is utazott Budapestre, azonban a küldöttség fogadása Dr. Jankovich Béla kultuszminiszter hirte- lenül közbejött beíegsége miatt elmaradt. A küldöttség ekkor Lukács László miniszterelnöknél A trombitás. Irta: id. Kárpáti Endre. Hát bizony az is régen történt. Épen hatvan esztendeje. Nehéz idők voltak azok! Csak kevesen vagyunk már, akik azokat túléltük. Szomorú csöndesség, elkeseredett békesség ült a városon. Csöndesség volt a kávéházakban, vendéglőkben is. Élénk beszélgetés nem igen hallatszott. Mert senki sem tudhatta, vájjon nem figyeli-e valami spicli és esetleg félremagyarázott szavai miatt nem kopogtat-e be hozzá másnap a zsan- dár. Csak magánházaknál, bizalmas körökben mulathatott mindenki kedve szerint. De ott is előbb jól körül kellett néznie, hogy nincs-e közöttük Judás, aki harmincz ezüst pénzért elárulja a legkedvesebb barátját, rokonát is. Persze, a gyűlölet égett, kivált a fiatalság szivében, minden hatalmi tényező iránt és, hacsak alkalma nyílt, borsot tört annak orra alá. De jól meg kellett azt gondolni, hogy a dologból baj ne származzék. Egy ilyen — de nem sikerült — borstörés jutott eszembe, mikor a napokban egy század gyalogos katonát láttam a gyakorlatról visszatérni trombitaharsogás között, átfázva, holtra- fáradva. A tanítóképzőbe jártam. Mily nagy a különbség az akkor járt hallgatók és a mostaniak közt. Most mind mind egyforma nagyok és egyforma idősek is. Valamennyi a középiskola négy osztályát végezte és onnan lépett a tanítóképzőbe. Akkori! Én voltam a legfiatalabb, 14 éves. Aztán jöttek a 16 ... 17 ... 18 .. . 20 ... 30 évesek fokozatosan. Da volt köztük idősebb is. Mert nem mindenki azért lépett a tanítóképzőbe, hogy azt végezvén, a tanítói pályán keresse meg kenyerét. Voltak, akik csak azért léptek a tanítóképzőbe, hogy a katonakötelezettségtől meneküljenek. Mert akkor a tanító és tanítójelölt hadmentes volt. Volt köztünk olyan is, aki a szabadságharcot végigharcolta. Mily sok keserű köny- nyünk hullott, mikor Miska barátunk, ki mint hadnagy küzdött a honvédek között, elbeszélte viselt dolgait! Össze-összegyültünk egyikmásik lakásán és sóvárogva lestük az elbeszélő szavait. Közben el-elmulattunk, elkártyáztunk. Persze babra meg gyújtószálra, mert pénzünk nem volt. Hogy lett volna a tanítójelöltnek, mikor még a tanítónak se jutott... Majd az éneklésre, zongorázásra került a sor. Ezt egész komolysággal üztük. Mert hiszen az ének, zongora kötelességeink közé tartozott. Néha egyik-másik társunk egy kis elemózsiát kapott hazulról. No már ilyenkor készen volt a lakodalom. Néha reggelig is eltartott. Legtöbb ilyen mulatság november, meg december hónapra esett. Ilyenkor öldösték le otthon a mankusokat. Ilyenkor jött a kóstoló. A meghívott vendégek gondoskodtak az italról. Az Arany János utcában — akkor Tűztorony utca — egy kis emeletes házban volt szálláson hat iskolatársam. A ház már nincs meg. Helyébe modern házat építettek. Itt lakott Miska barátunk is. Ide jártam legtöbbször. Sok vidám Kolozsvári Kristály Gőzmosósrvár Csomagolás és szitás díjtalan! >1 & Felsőbányán Elvállal fehérnsmüek mosását és vasalását, női és férfi ruhanemüek vegyileg tisztítását és festését. ÖÖ képviselve: S 2É2 II» A ÖBÖI kereskedő ur által. Csomagolás és szántás M Un!
