Felsőbányai Hírlap, 1912 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1912-10-31 / 22. szám
Felsőbányái Hírlap Halottak napja Az évnek legszomorubb dátuma, mikor kedves haiottaink emléke nagy erővel elevenedik fel, nekik szenteljük szeretetünk minden fájó érzését s kegyeletünk külső megnyilatkozásait és jeleit. A lombhullató fagyos ősz leghozzáiilőbb hangulata s kerete bánatunknak. A sírokra helyezett fehér virágok és csillogó mécsek élő tanúságai, hogy a halál a lelki kapcsokat nem képes szétszakítani az idő és feledés mindent megörlő erejével. Mig az emberekben szív és lélek lesz, a halottak napja benső jelentőségét el nem veszíti. Gyászhirek. A nagykárolyi pénzügyigazgatóságnak; egykori helyettes igazgatója, Barthos Zsigmond, aki pár év előtt Nagybányán telepedett meg mint nyugdíjas tisztviselő, 68 éves korában jobblétre szenderűlt. A boldogult igen népszerű, kedves, rokonszenves ember volt, aki az állam érdekeit össze tudta egyeztetni a közönség igazságos szolgálatával Mikor nyugdíjba vonult, visszavágyott ide a hegyek közé, szülőhazájába s hosszas betegeskedés után halt meg e hó 24 én. 26 án délután temették általános részvét mellett. — Wurschcr János ma- gyarláposi vendéglős 55 éves korában f. hó 16-án halt meg. Felsőbányán sok éven át lakott, itt is mindenki becsülte Gavalléros úri terme szetével, áldott jó szivével nem tudott itt mint vendéglős boldogulni s Magyarláposra költözött. Halála őszinte részvéttel tölt el mindenkit, aki csak ismerte. A család gyászlapja a következő: Alulírottak szomorodott szívvel jelentik, hogy szerető jó testvér, nagybátya, sógor és rokon Wurscher János életének 55-ik évében, hosszas, de keresztényies türelemmel viselt betegség után a haldoklók sentségeivel megerősítve folyó hó 16 án d. u. 5 órakor halhatatlan lelkét Teremtőjének visszaadta. Hült tetemei folyó hó 18-án d. e. 9 órakor a magyarláposi róm. kath. templomban bemutatandó engesztelő szentmise áldozat után fognak beszenteltetni és Magyarláposról Kolozsvárra szállítva, hol folyó hó 19-én délután 2 órakor fognak a családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni Nyugodjék békességben! Magyarlápos, 1912. október 16-án. Fodor Piroska férj. Etrekarcsay Lukács Gyuláné unokatestvére, özv. Amigó Józsefné szül. Wurscher Anna, özv. Fodor Györgyné szül. Wurscher Magda nagynénjei. Wurscher Terézia özv, Wallinger Antalné testvére. H- Klein Eliza f. Dr. Drágos Theofiiné, H. Klein Emylia unoka- hugai. Gilnereiner Adolf, Dr. Drágos Theofil sógorai s a számos rokonság. Templomszentelós. Mint múlt számunkban közöltük a nagybányai ág. ev. egyház uj templomának fölszentelő ünnepélye november hó 17-én lesz megtartva fényes egyházi ünnnepséggel. Ugyanezen napon este hangverseny lesz zene és énekszámokkal és bibliai tárgyú élőképekkel. A meghívókat a szentelésre az egyház már kibocsátotta. A minap az ebédlőben ültem, amikor a konyhából behallatszott Irina hangja. Valakivel beszélt . . . Élőbben lustán figyeltem oda, azután figyelmesebben hallgatóztam végül felállottam és a félig nyitott ajtóhoz simultam. És a könnyeim végig futottak az arcomon és megláttam a valódi Iriniát, hallottam a hangját, az igazit, nem az affektáltan színpadias hangját. Beszélt valakivel, úgy hallottam, a mosónővel beszélt: — Ezt nevezi maga nadrágnak ? Ezek rongyok, nem pedig nadrágok 1 ezt nevezi mosásnak ? És ezek a harisnyák ? Azt kérdem, honnan jöttek ide ezek a lyukak f Micsoda f Hogy nem tudja jobban csinálni?! Akkor ne fogadjon el ruhamosást! Én egy rubelt és húsz kupékét fizettem az ingeken levő csipkékért Arsinnak és maga egyszerűen eltépi őket! Amikor a szavakat hallottam, úgy hangzottak fülembe, mint menyországi zene hangjai. — Irina! — suttogtam boldogan ... — Oh az igazi Irina! . . . Különben . . . hölgyeim! Ki ismeri önök között teljesen a drámai irodalmat ? Nincsen-e valamelyik színdarabban egy jelenet, amelyben a nagyságos asszony beszélget a mosónővel ? 1 . . . Gyűlés. A kath. népszövetség november hó 3-án délután 4 órakor a Legényegyesület helyiségeiben gyűlést tart. Nyilvános nyugtázás. A Magyar Bánya- és Kohóaltisztek Országos Egyesületének felsőbányái osztálya által tartott tánczvigaimon az összes bevétel volt 202 korona, összes kiadás 168 K 98 fillér, maradt az egyesületi pénztár javára 33 K 02 fillér. Felülfizettek: Bradofka Frigyes főbányatanácsos és Farkas Jenő polgármester 8—8 K, Fizély Sándor bányatanácsos és Florea József 5—5 K, Schneider Rezső 3 K, Szellemi László 2 K, Kruppa Károly, Neubauer Leó, Bugesch Károly, Krompaszki Ignácz és Tőzsér László 1—1 koronát. Jegyeiket megváltották : Kosztin István, Rumpold József és Lőrincz József 5—5 K és Kovács Gyula 4 K-val. A szives adományokért köszönetét mond az egyesület. Szüreti mulatság. Ha savanyu is a szőlő, a kath. Legényegylet szokásos szüreti mulatságát el nem engedi, a miből kitűnik, hogy a szüret csak czim, de a mulatságra mindenképen vágyik a fiatalság. A meghívó a következő: Meghívó. A felsőbányái Kath. Legényegylet 1911. évi november hó 3-án, vasárnap saját helyiségében zártkörű szüreti mulatságot rendez, melyre kívül címzett urat és b. családját tisztelettel meghívja a rendezőség. Belépíi-dij: Személyjegy 1 K 20 f, családjegy 3 személyre 3 K. Felülfizetéseket a jótékony czél érdekében köszönettel fogadunk s hirlapilag nyugtázunk. Kezdete este fél 8 órakor. Jó zenéről és ételekről goudoskodva van. Műsor: 1. Fél 8 órakor a kath. fiúiskolából a czőszök és csőszleányok felvonulása zeneszó és szüreti dalok éneklése mellett. 2. A hegyi törvények felolvasása a nótárius által. A hegybirák és esküdtek tanácskozása. 4. Szőlőlopás, mig egy szem van. 5 Táncz reggel 6 óráig. Hegybirák: Tánczer György, Labina Sándor. Esküdtek: Májercsik Sándor, Czigler András. Jegyző: Haldinszky József, kisbíró : Kuszkó János. Csőszök : Rácz Férenz, Prikob Gábor. Fuksz Mihály, Barkóczi Antal Bálint Lászió, Záj István. Csőszleányok: Czigler Etel, Ilia Mariska, Márkuj Fáni, Bárányik Emma, Fábián Margit, Kerekes Mariska, Halál a lekvárfőző üstben. Szinérváraljáról Írják: Bujánházán a községi lekváríőző telepen dolgozott Rusz Juon 22 éves avasi legény. Közben a hegyoldalára kellett felmásznia, hol oly szerencsétlenül csúszott, hogy belezuhant a lekvárfőző üstbe. Súlyos égési sebbel vitték a közeli lakására, hol nemsokára meghalt. Az uzsora ellen. Az uzsora Szatmáron any- nyira elharapózott, hogy nemcsak magánosok, hanem pénzintézetek is a kölcsönért hozzájuk fordulónak szorult anyagi helyzetét felhasználva, nyújtott kölcsönök után 15—18 százalék, sőt gyakran ezt is felülhaladó kamatokat szednek. E körülmény miatt Dr. Fabó Zoltán szatmári kir. ügyész, Szatmárnémeti város közigazgatási bizottsága utján a m. kir. igazságügyminiszterhez fel- terjesztést intézett, hogy az uzsoravétsége Szatmárnémeti városában is az 1893. évi 25. t.-cz. 10. $-a alapján hivatalból üldözendőnek nyilvá- nittassék, hogy ennek alapján a kir. ügyészség a bűnvádi eljárás megindítását a magánfelek panasza nélkül is kezdeményezhesse. A Szamos pusztításai. A Szamos, ez a leg rakonczátlanabb folyó a nagy esőzések folytán löbb helyűit kiáradt s óriási pusztításokat okozott mindenfelé. Különösen a kukoriczásokbau okozott nagy károkat. Zsibó környékén a közlekedés már napok óla szünetel. A Szamoson kompon nem is lehet közlekedni Kisgorozlónál egy lélekveszíőn kilenczen akartak átkelni, de útközben a primitiv járpiü felborult s nyolczan a Szamosba fúllak. Révai Károly uj könyve. Révai Károly az utóbbi években kezdette forditgatni a selmeczi Bursch-dalokat, melyek a nagy közönség részére eléggé ismeretlen területet képeztek. A selmeczi évek alatt a főiskola hallgatói németül énekelték ezeket a behízelgő melódiákat, mikor pedig a »vén diák« hazaballagott, elnémultak e dalok is s csupán csak valamely társas összejövetel alkalmával hangzott az fel ismét a régi burschok ajkán. A megmagyarositott szép dalok száma egyre nőtt s most ime egy díszes kiállítású kötetben kerülnek a könyves házakba oly olcsó áron, hogy azt mindenki megszerezheti magának. A fordításról csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk. Nem szószerinti fordítás ez, hanem igaz költői munka, mely magyar nyelventükröz- teti vissza az eredeti versek szépségeit. A kötetet a fordító szeretettel ajánlja a bányásztestületnek. A kötetnek a mottója a következő elmés közmondás : Amelyik diák Jénából asszony nélkül, Lipcséből veretlenül, Wittenbsrgából ép bőrrel ős Selmeczről a Bursch-dalok ismerete nélkül kerül vissza szülőföldjére: az a legszánalomra méltóbb teremtménye az Istennek. Előszavát Neubauer Ferencz miniszteri tanácsos, bánysigazgató irta színes tollal s azt egész terjedelmében itt közöljük : Nehéz, de hálás feladatra vállalkozott Révai Károly a selmeczi régi »Bursch« dalok fordításával ; ha elgondoljuk, hogy a szövegnek nemcsak a dallamhoz kell alkalmazkodnia, hanem annak hol helyi vonatkozású értelmét, hol a diák, hol a bányász életéből fakadó sajátságait kell kidomborítania, kifejeznie, kétségtelen, hogy mindezek megvalósításához rutinozott irói készség, egészséges humor és lelkes inspiratió szükséges. Egy régi bűvös-bájos világnak, ifjú korunk legszebb időszakának aranyos perspectiváját tárja elénk e kis verses könyv; annak a páratlan testvéresülésnek, annak az egyedül álló testületi szellemnek, hol komoly, hol enyelgő, majd pajkos megnyilatkozása csillámlik elénk, amely a selmeczi Alma Mater hallgatóit, mint egy család szerető tagjait, annyi bensőséggel, szeretettel összefoglalta s a hagyományok ápolásában, a testületi szellem fönntartásában egyesítette. Hol termettek e dalok ? Ki tudná megmondani? írójuk — egy, kettő kivételével — ismeretlen ; úgy születtek, mint népdalaink a pusztán, az erdő mélyén 1 a »Neu schacht« kecske- lábú asztalainál, a bányák rejtekében ; egy némelyike remek mű, másika naiv együgyüség, de mindegyike kedves nekünk, mert hisz a miénk volt, a mi szivünkből fakadt. Hálásak vagyunk Révainak, hogy a régi kincset kiásta az enyészetből; a feledéstől megmentette és édes anyanyelvűnkön átadta az uj nemzedéknek, hogy azt fönntartsa, uj életre hozza s annak nyomán tartsa fönn azt a benső, szeretetteljes szellemet, melynek ápolásában mi immár megöregedtünk s melyet hagyatékképen az ifjú nemzedékre ruháztunk át. Melegen ajánlom kedves pályatársaimnak s ifjú barátaimnak e kis füzetet, fogadják azt oly szeretettel, aminővel azt én fogadtam. Jó szerencsét! Nagybánya, 1912. október havában. Neubauer Ferenc. Nők az államszámviteltani tanfolyamon. A király a közoktatásügyi miniszter előterjesztésére megengedte, hogy a 16-ik életévüket betöltött és négy középiskolai osztály, vagy annak megfelelő, a nők kiképzésére szolgáló egyéb tanintézetek sikeres elvégzését igazoló nők a tudomány- egyetemnek jog- és államtudománykarán, illetve a jogakadémiákon tartani szokott államszámviteltani tanfolyamokra rendkívüli hallgatókul a vallás és közoktatásügyi miniszternek esetről- esetre kikérendő előzetes engedelme alapján fölvehetők legyenek. Kérelem az ungvári kir. kát. főgimnázium egykori növendékeihez. Az ungvári kir. kát. főgimnázium 1913. junius 11-én fogja ünnepelni országos ünnepség keretében fennállásának háromszázados jubileumát. A rendező-bizottság ez alkalomból össze akarja állítani az intézel egykori, jelenleg még életben lévő növendékeinek névsorát. Akiknek tartózkodási helyét sikerült megtudnia, azoknak a rendező-bizottság már megküldötte a jubileumra vonatkozó felhívását. A bizottság ezúton kéri az intézet azon egykori növendékeit, akik e felhívást még ezideig nem kapták meg, tudassák pontos czimüket az ungvári kir. kát. főgimnázium igazgatóságával. »Háziorvosságok könyve« cim alatt igen érdekes és hasznos mü jelenik meg közelebb 4 füzetkében. Tartalmaz mintegy négyszáz orvosságot több mint kétszáz baj ellen. Nélkülözhetetlen minden családnál, fölötte szükséges kiváltkép oly helyen, ahol nincs orvos kéznél. Bolti ára 1 K 60 fillér lesz, előfizetési ára 1 K. Megrendelhető már most az *Aster< kiadóhiva- tálában: Budapesten, Ifi. Nád-utca 1. szám alatt. Kiadótulajdonos: Nánásy István.
