Felsőbányai Hírlap, 1912 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1912-02-08 / 3. szám
XVII. évfolyam. S. sízáirx. 191í3_ ZEPeferixÁr 8, 3 TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYEST ART ALMU LAP. =lMEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = , L — kifizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : D" MOLDOVÁN FERENC Ati A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesz'fB^eiwnWe *;; Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá- íj ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára intézi zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Városi közgyűlés. F. év január hó 25 én rendkívüli közgyűlés tartatott s annak legérdekesebb pontja a vendéglő-bővités ügye volt. A vendégszobákat kevesseli a bérlő és sokszor a közönség is, azért saját szakállára egy kis bérlethosszabbitásért megcsinálja maga, a jégvermet is, mely eddig arról volt nevezetes, hogy mikor jég kellett volna nyáron, befagyott, vagyis elolvad!. A közgyűlés többi tárgyai is érdeklődést keltettek, különösen a facsempészet meggátlására való intézkedések, mert többen szemérmetlenül kihasználták saját zsebük javára polgárjogaikat s visszaéltek vele. Részletes tudósításunk a következő: Polgármester elnök a rendkívüli közgyűlést délelőtt 11 órakor nyitotta meg. A jegyzőkönyv hitelesítésére Bay Károly, Sza- lay László és Bónis Sándor képviselőket kérte fel. 1. Jelentés tétetett a virilisekről. Közgyűlés az alispán azon értesítését, mely szerint a nagybányai m. kir. eidönivatal a felsőbányái kincstári erdészet képviseletét Terray Gyula ka pnik- bányai lakossal kívánja gyakorolni, tudomásul vette. 2. Olvastatott jelentés a Petőfi-ligel és gubaványoló bérletéről. Közgyűlés a gazd. és pü. bizottság azon javaslatával szemben, hogy a város a ligetet ne adja bérbe, hanem házi kezelésbe vegye és az italmérésbe megbízottat állítson, egyhangú határozattal kimondja, hogy a Petőfi-liget épületét az italméréssel, az udvart, mellékhelyiségeket, a kuglizót és nyári tánctermet Wider Lázár felsőbányái lakosnak 200 korona bérért egy évre bérbe kiadja, azon kötelezettséggel, hogy az italmérésbe, tekintettel a liget forgalmára és a közönség igényeire, keresztyén megbízottat állítson. A liget egyéb részeit a város a gazdasági szaktanító felügyelete és vezetése alatt házilag fogja kezelni. Miután a gubaványolóra ajánlattevő nem- érkezett, közgyűlés annak újból való kihirdetését határozza el. 3. Előterjesztés tétetett a facsempészet meggátlása iránt. Gazd. és pü. bizottság javaslata alapján közgyűlés egyhangú határozattal kimondja, hogy a kedvezményes polgári áru tűzi- és épüietfa csupán a községi illetőséggel biró lakosoknak adassék ki, amennyi saját szükségletükre elegendő. Akik idegenek, nem községi ilietőségüek számára és nyerés kedés végett többet vásárolnak, azoktól a kedvezményes fa vételi joga egyszer s mindenkorra el fog vétetni, nemkülönben a kedvezményt nem élvezhetik azon lakosok, kik a községi kötelékbe felvétettek, de a telepe- dési dijukkal hálrálékban vannak. Az ellenőrzéssel a pénztár, faraktár-őr, erdőőrök, valamint a rendőri hatóság és fuvarosok megbizatnak. 4. Olvastatott Rumpold Gyula beadványa a szállodai bérlet meghosszabbítása irántt Közgyűlés a gazdasági és pénzügyi bizottság javaslata alapján tárgyalás alá vette Rumpold Gyula beadványát a vendéglői jégverem építése, a szálloda egy szárnyának emeletre húzása és a bérlet meghosszabbítása iránt, melynek befejezése után elnök elrendelte a névszerinti szavazást és feltette a kérdést, hogy elfogadják-e a bizottság javaslatát az ajánlatra vonatkozólag? A szavazás megejtése után közgyűlés egyhangú határozattal kimondotta: Miszerint beleegyezését adja ahhoz, hogy Rumpold Gyula bérlő a vendéglői jégvermet saját költségén építtesse fel a vendéglő udvarán, úgy, hogy annak javítása iránt a várossal szemben a bérlet egész tartama alatt semminemű igényt nem támaszthat; 2. hogy a szálloda Árpád-utczai földszintes szárnyát saját költségén emeletre felépítse a bemutatott terv szerint s ott vendégszobákat zárt folyosóval létesítsen. Ezen utóbbi építkezéshez a szükséges kölcsönt a bérlő szerezze meg és annak 20 évre felosztott amortizációját ő fizesse az átvétel napjától a bérlet lejártáig, a további törlesztési kötelezettség a jelenlegi bérlőt nem fogja terhelni, mert az évi törlesztéses részlet a m indenkori uj bérlő bérletéhez fog hozzászámittatni s annak fizetéséért a város szavatosságot vállal. Mindezen kötelezettségek elCsaládi ünnep. — Irta: Kárpáti Endre. — Disznótoros vacsorára hívtak. Nem igen szeretem, főleg az esti mulatozást; de szívesen elmentem. Hiszen oly igen ritka már az ilyen családi ünnep, hogy szinte jólesik, ha benne részt vehetünk. Elég sajnos, hogy oly ritka már. Régente minden, még a legszegényebb ember is azon iparkodott, hogy nyáron egy kis maiacocskát szerezzen; azt meghizlalta és volt elég húsa, meg zsiradéka a kemény, keresetnéiküli téli időben. Mikor aztán eljött a disznóölés napja, a családi ünnep: a házigazda félretette minden búját-gondját, akkora vacsorát csapott, hogy hetekig csak arról folyt a szó. A disznót a magyarember rendesen porzsolni szokta. Most is látom azt a sürgést-forgást, ami ilyenkor végbement. Látom, amint a zsupp lángja a magasba csap. Látom, amint a disznóölő bácsi póznájával igazgatja a pörnyét, hogy a disznó minden porcikája emberül megpörzsölőd- jék. Mert csak a jól megpörzsölt disznó húsa, de különösen a szalonnája az igazi jó. Az ilyen szalonnának még a bürkéjét is meg lehet enni. Milyen pompás harapás esik rajta . . . már tudniillik akinek alkalmatos foga van hozzá! Akkor . . . régen igen fontos dolog volt a jó füstölt szalonna. Azt reggelizett a magyar ember. A kávé, ameiy most még a legszegényebb házban sem hiányzik, ritka dolog volt. Csak a nagy urak asztalán találhattuk. Rendes reggelink nyáron gyümölcs, télen szalonna volt a kenyér mellett és néha , . . egy-egy> de csak egy poharacska rozsolis, vagy köményviz, ha különösen az illető azt orvosság gyanánt itta. Mert akkor a pálinkát csak orvosságul használták. Nem kellett akkor még a mértékletlen pálinkaivás ellen küzdeni. Eszembejutnak ezek a kedves családi üane- pek. Főleg az egyik, amelyre most mosolyogva gondolok, de akkor . . . alig tudtak a végtelen sírástól kibékiteni. Nagy gonddal hizlalgatta jó apára a Maa- kust. Mi, gyerekek, alig vártuk, hogy eljöjjön a nagy nap és duskálkodhassuok a kolbászban, májasban, hurkában, meg a gömböcben. Meg a préshurka se marad el. Milyen jó lesz belőle reggelire egy-egy szelet, amig benne tart! Mindezeket most mi, főleg a városiak, rendesen a hentesnél vesszük méregdrága pénzért. A gömböcöt meg sokan nem is ismerik. Pedig finom, tápláló étel az! Még a szomorú elnyomatás idejében beözönlött német, meg cseh is megszerette a »Biun- zenseppl«-t és a vendéglőkben bizonyos napokat tűzött ki, hogy akkor legyen »Bluazenseppl«, No, volt is. Még az izzadtság is kiverte a németet, oly jóízűen ette a magyar ételt. Most már a falusiak se igen készítik a gömböcöt, legfölebb a véreshurkát, de azt sem a régi médoo, köles- I kásával, hanem . . . urasan : rizskásával . . , Eljött a nagy nap Korán reggel megölte ! a Mankust a Likasfejü Nagy János, Hogy hol ! szerezte a mi böiíérünk predikátumát, nem tu- | dóm, pedig kérdeztem tőle egy ízben, mint i kis gyerek, hogy miért hívják likasfejünek. Ha- j nem nem mondta meg; de mondott olyant, j hogy azt meg én nem mondom meg. Futottam \ is ám kezeügyéből! Alig mertem attól fogva | szeme elé kerülni. Az orditás elmúlt. Mankust szánkóra tették és kihúzták a Rába partjára. Ott szokták porzsolni a disznót. Mikor aztán annak rendje és módja szerint a máglya elkészült és a disznó minden részét szalmával jól körülrakták: Likas- fejű Nagy János bácsi kiütött. Csakhogy ma sokan nem tudják, mi az a kiütés. Akkor még nem volt gyújtó, azaz masina. A gyújtó akkor élte gyermekkorát. Szegény embernek még nem jutott belőle. De gyújtott tüzet úgy, amint elődeitől megtanulta. Egy darab, erre a célra készült, négyszögletesre vágott kovakövet, tűzkövet vett, azt bal hüvelykes mutatóujjával megfogta és hüvelykével egy kis darab taplót szorított reá. Erre acélpatkóval ütögette a kovakövet. A kőből apró szikrák ugráltak ki. Azok közül egyik-másik a taplóhoz ütödött és azt meggyujtotta. Nedves időben a tapló megereszkedett. Ilyenkor kinszenvedés volt a kiütés ... Az égő taplóval aztán meggyuj- tották a kéngyertyát (kéubemártott zsinegszálat) Az égő kéngyertyánál végre meggyujtották a gyertyát vagy egyéb gyujtanivalót. Az egész tüzszerszám a tüzszerszámos kosárban állt. A pipás ember meg a mellénye zsebében tartotta az acélt, kovát, taplót, hogy szárazon maradjon. Likasfejü Nagy János bácsi az égő kén- gyertyával egész üanepiesen lehajolt a máglyához, odatartotta a szalmacsomó alá. A szalma lángja hirtelen magasra csapott . . , de abban a pillanatban fölugrott a Mankus, egyet röffent és futott a befagyott Ribcza jegén egyenesen egy léknek . . . oda belecuppant . . . Soha se láttuk többé. Az egész alig néhány pillanat alatt történt.
