Felsőbányai Hírlap, 1912 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1912-10-03 / 20. szám
. Az októberi vasúti menetrendben az este 7 óra 20 perckor Nagybányára induló vonat fenn lett tartva és igy ezen összeköttetés egész éven át megmarad. Elismerés és köszönet illeti a vasút igazgatóságot, hogy a város régi óhajának eleget tett. Sorozás. Október hó 5-én lesz Felsőbányán a sorozás. A sorozó bizottság polgári elnöke Torday Imre nagybányai h. polgár- mester; tagjai: Helvey Adolf közöshadseregbeli és Kapustyak Károly honvédőrnagy, dr Mészáros Béla ezredorvos, Abrahám Géza főhadnagy, Wahr Béla hadnagy. Figyelmeztetés, A besorozott katonákat családfentartás címén csak október 31-ig lehet reklamálni (eddig bármikor lehetett), figyelmeztetjük erre az érdekelteket. Aki elkésik, kérelmét nem fogják teljesíteni. A városi bérletek árverése folytatólag f. hó 16 án délelőtt 10 órakor lesz, miután még néhány bérletre van jelentkezett ajánlattevő, j Árverés alá kerül az I. sz. piacközi bolt 160 K j 20 f kikiáltási árral, a Petőfi-liget 200 K-val, az ujvásártéri lakház 72 K ért, a gubaványoló 12 K-ért és a vasúti terek. Az iskolák köréből. A be nem iratkozott tankötelesek összeírását a város elrendelte és az a legszigorúbban fog végrehajtatni. A szülők vagy munkaadók, kik gyermekeiket vagy alkalmazottaikat be nem íratják vagy eltitkolják, erős rendbírsággal fognak sujtatni. A pápa és a »lefokozott« ünnepek. Jámbor László misszionárius czikkéből közöljük a rom. kath. ünnepekre vonatkozó szakszerű és népies magyarázatot, mely világossá teszi a pápai bulla rendelkezését. »Arról minden ember meg lehet győződve, hogy senkinek a világon nem fekszik annyira szivén a katholikusoknak lelke üdve, sorsa, mint ép a pápának. A pápa tudja, bogy ő az Istentől rendelt pásztor, ki számot tartozik adni nyájának minden tagjáról. O tehát olyat nem tehet, a mi a hívek lelki kárára volna. Azt is tudhatja minden józan gondolkozásu ember, hogy nem egy napnak a munkája volt a rendelet. Bibornokok, püspökök és hiííudósok hosszú időn át vitatták, tárgyalták, meghányták-vetették e kérdést. A körlevél tehát érett megfontolásnak a gyümölcse. A pápa, mint az egész világon elterjedt egyház kormányzója, magasabb szempontból nézi a világ folyását, belát az idő mélyébe, látja a szociális alakulásokat, az ipar és kereskedelem fejlődését, a megélhetés nehézségeit, a drágaság növekedését és azért ő látnoki szemekkel, korának kérlelhetetlen szükségleteit mintegy megelőzve, jónak látta az ünnepek módosítását. A pápa nem egy városnak, országnak szűk kereteire tekint, hanem az egész világ állapota Felsőbányái Hírlap haladása lebeg szemei előtt. Mit akar a pápa az ünnepekre vonatkozó rendeletével? Enyhíteni akarja az ünnepekről szóló parancs szigorúságát. Mennyiben? Annyiban, hogy a már ismert hét napon (karácsony, husvét, pünkösd másodnapján, gyertyaszentelő, gyümölcsoltó, kisasszony és Űrnapján) a szentmise meghallgatása és a szolgai munka szünetelése súlyos bűn terhe alatt ne kötelezzenek. Ha valaki eddig súlyos ok nélkül elmulasztotta a szentmisét és dolgozott, halálos bűnt követett el. A pápa, mint Krisztusnak földi helytartója, ettől a szigorú kötelezettségtől akar bennünket fölmenteni és azért csak hálával lehelünk iránta. Már most azt kérdezem: eltörülte a pápa ezen rendelkezésével az ünnepeket ? Megfosztotta az egyházat díszétől? Iiyet csak elfogultság, gyűlölet, vagy (udatlanság mondhat. 1912. évi május harmadikáról kelt körlevél egész világosan mondja: »Őszentsége távolról sem akarja az ünnepeket elnyomni, ellenkezőleg kívánja, hogy az ünnepnapok ugyanazon fénnyel tartassanak mint annakelőtte«. Tartsuk meg az ünnepeket, de nem annyira a halálos bűntől való félelem miatt, mint inkább szerétéiből Isten iránt. Az indító okot nemesítette. Többet is teszünk, nagyobb az érdemünk. A herczegprimás a lelki- pásztoroknak meghagyta, hogy egy »körömnyire« se térjenek el a régi, bevezetett szokástól. Azért i az ünnepeken ezután is csak úgy fognak harangozni, mint eddig harangoztak, csak úgy fognak prédikálni a papok, mint eddig prédikáltak, csak úgy fogják megtartani a nagy misét, mint eddig j tartották, csak úgy fogjuk az Űrnapot megütni, mint eddig ültük. Mit céloz a pápa rendeletéivel ? Meg akarja nyugtatni az embereknek lelkiismeretét. Előbb a vallásos ember, különösen a nagyobb városokban, a gyár- és bányatelepeken folyton aggodalomban, kétségben élt. Mások tartottak ünnepeket, ő nem. Mit tegyen? Ha ünnepet tart, veszíti kenyerét, állását; ha nem tart, bántja lelkiismerele. Most rá van bizva. Ha teheti, jöjjön, ha nem teszi, nem vétkezik. Mi kathoiíku- eok beláthatjuk, hogy a pápa ezen rendeletével sok bűnt megakadályozott«. Prodam Nagybánya ellen. Prodam Guidó aviatikus ötvenezer korona erejéig perli a nagybányai István király szálló részvénytársaságot, szerződésszegés, fájdalomdij és kártérítés címén. A való tényállás az, hogy Prodam tartozott volna repülni, nem repült s az összes költség (mintegy 3000 K) a társaság nyakába szakadt, mert a szerencsétlenül járt Prodamon humánus szempontokból a részvénytársaság nem akarta behajtani, noha ehez joga lett volna. Prodam csókokat dobálta nagybányai közönségnek kórágyáról is, mert meghatotta őt az egész város részvéte, kényeztetése és érdeklődése. Most eszébe jut, hogy a kedves Nagybányát ő pedoljanak, vagy hogy egy grófnő bezárkózzék a szobájába egy lakájjal. Tessék ez meg már táncolni kezd ! Duflost ur: Nem hallottad, hogy az előbb azt mondta: »Használjuk föl a grófnő távollétét s tanuljuk be a táncot, melyet ma este elfogok vele lejteni«. Ezért táncol. Őnagysága: Hát a jegyző oda lenn ? Arra már nem is gondolnak szegényre! Nagyon kevés házbért fizethet, hogy meg tud maradni egy ilyen házban ! Hogyan lehet az, hogy nem jön fel ? 1 Duflost ur : Többet kérdezel, mint amennyire felelni, tudnék. Őnagysága: Ah, Istenem be rósz itt ülni!... Igazán nem értem, hogy a rendőrség, mely olyan nagy érdeklődést tanúsít azok iránt a borjuk iránt, amelyeket a vágóhidra visznek, egy cseppet sem törődik a színházi közönséggel!... Nini, hát ez kicsoda, aki úgy kerül a grófnéhoz, mintha az égből cseppent volna?! . . . Duflost ur : Épen most mondta, hogy senkit se talált az előszobában, aki bejelentse. Őnagysága : Akkor hát kicsukta be mögötte az ajtót, melynek ő is mind a két szárnyát kinyitotta, ha a hires lakáj nem volt oda künn? . . . Ez a grófnő ugyan szépen el van zárkózva, mikor öltözködik 1. .. Akár a nyilt utcán öltözködnék .. . S váljon miért nem jut eszébe az újonnan jöttnek, aki most egyszerre jónak látja fel s alá sétálni, hogy tovább menjen, be a grófné hálószobájába ? Tudja ő, hogy az ott hálószoba s hogy az az ajtó be van csukva? Mert remélem, hogy a grófné élt legalább annyi elővigyázattal, hogy ráfordította az ajtóra a reteszt . . . Ah, ez aztán szépen őrzött ház! . .. Úgy látszik kapus sincs benne . . . Szeretem hinni, hogy a közjegyző nem tart magánál papírokat, Doflost ur: Ilyen kicsinységen nem szabad fennakadni, mert különben minden színdarab lehetetlenné válik. Őnagysága: üa kicsinységnek mondja azt, hogy ha belehet menni egy hölgyhöz, aki öltözködik ? . . . Különben, ez nem lep meg ön előtt az illem ismeretlen valami . . . sőt csodálom, hogy még nem kerekedett fel s nem ment azok közzé, akik a grófné hálószobája körül kastankodnak , . . Vagy talán már azon jár az esze, hogy minő ürügyet találjon ? Duflost ur: Bolond vagy. Őnagysága: Már tíz perc óta várom öntői azt a kijelentést, hogy légyottja van azzal a közjegyzővel, aki oda lent lakik. Duflost ur: Ugyan vigyázz magadra, már még mindenünnen nézegetnek ránk, elfelejted, hogy színházban Vagyunk ? őnagysága: Ma reggel nagyon meglepett az a hihetetlen bőkezűség, hogy tizenhat frankot adott ki értem, de most már értem az ön háromszoros célját, az volt a szándéka, hogy ösz- szetöri a testemet, megmérgez pacsulivá! s megrontja az erkölcsi érzékemet. Duflost ur (halkan): Kérlek hailgas. őnagysága: Azt mondta magában; »Most, hogy minden szabad a színházban s olyan darabokat játszanak, amilyent csak akarnak, megfogják mételyezni a feleségem lelkét, akiből épen olyan céda teremtés lesz, mint amioő ez a grófné, aki egész ezredeket fogad magánál! Duflost ur: Az Isten áidjon meg, hallgass! Nevetuek rajtunk! relni fogja, mert neki hangárt nem építettek. Hát először is Kvasznak pl. nem kellett hangár; ő kijelentette, hogy neki ne csináljanak, mert ő szégyelli, hogy a repülőgép egy kis esőtől elbujék. Másodszor ma már esőben is rekordokat csinálnak az aviatikusok s repültek esőben az aradi hadgyakorlaton is. Harmadszor, amint Prodam elismerte, hogy a gépe »rendben van« s ráült, hogy repüljön akkor ő volt a felelős, neki akkor, repülés előtt kellett volna mondani, hogy ez a gép rossz és követelni a 3000 koronát, ezt azonban nem tette. Negyedszer maga Prodam is kijelentette Budapesten száz tanú előtt megérkezésekor, hogy egy szél kapta oldalba, ezt a szelet bizonyára nem az István-szálló küldte; és végül ötödször nem is annyira a gép ázott el, mint valaki más, akinek pihent erőre lett volna szüksége Prodam ennek dacára perel, úgy látszik, nagyon sok a pénze. Felhívás. Van-e bányász, ki ne ismerné a selmeci Bursch dalokat ? Nemcsak azok, kik a selmeci főiskola hallgatói voltak, de mindazok, kik a magyar bányászat kötelékében állanak, előszeretettel éneklik a selmeci Bursch-dalokat. Sajnos azonban, nem volt egyetlen magyar fordítás sem, melyet a bájos dallamokra alkalmazni lehetett volna. Ezen a hiányon kivánt segíteni Révai Károly, a nagybányai Teleki- Társaság elnöke s az Erdélyi Irodalmi Társaság tagja, midőn csaknem az összes ismertebb dalokat magyarra átültette. E műfordításokat fogom rövid időn belül tetszetős külső formában közre bocsátani s árát oly csekélyre szabtam, hogy minden magyar bányász megszerezhesse. Nem szükséges a fordítót a magyar közönségnek bemutatni, ismeretes az ő neve az országban mint műfordítónak és mint Írónak. Kiváló irodalmi férfiak véleménye szerint a selmeci Bursch dalok fordítása elsőrangú munka, mely az Írónak eddigi babérjait csak növelni fogja. A könyv finom papiron október hó folyamán jelenik meg kiadásomban s ára egy korona lesz. Megrendelések könyvkereskedésembe (Nagybánya, Rákóczi-tér) intézendők. Nagybánya, 1912. évi szeptember hó 20 án. Kovács Gyula, könyvkereskedő. Fiatalkorú bűnös. Nagy Antal 17 éves lakatos tanonc a muü héten déli 1 óra tájban álkulcs segélyével Végh Jenő órás üzletébe behatolt s 7 drb órát ellopott — ezt megelőzőleg még 4 drb órát lopott, midőn az órás is az üzletben volt. F. hó 5-én Sarudi Sándor üzletéből az Íróasztalról ellopott 2 drb 20 koronás bankjegyet, A korán megtévelyedett fiút a rendőrség a nagybányai járásbírósághoz szállította le. Az ezüst ára. A nagybányai bányaigazgató' ság az ezüst beváltási árát október hóra 100 koronában állapította meg.. Őnagysága: Éaegyperczigsem maradok tovább. Megyek visszakövetelni a tizenhat frankot. Vonjanak le belőle egy felvonást, ha nem szégyenük. A színházakban is úgy kellene fizetni, mint a fiakerért, óraszámra, Az ember távoztában fizetne, a szerint, a meddig használta. így nem volna kénytelen az ember lenyelni az egész darabot, mert már pénzben van. (Egy utolsó tekintetet vet a színpadra.) Nini, mind megcsókolják a grófnét 1 . . . Mily szörnyűség! Dufl'ost ur: De ha a grófné rátalál fivéreire 1 Őnagysága: Az ember sohasem veszti el egyszerre öt fivérét. Fivéreinek mondja őket, mert. még nem veszett ki belőle a szemérem utolsó szikrája : Duflost ur: Ha jobban megértetted volna a cselekményt, tudnád, hogy . . . Őnagysága : Mondd, hogy liba vagyok. Duflost ur: Azt nem mondom, hanem . . . Őnagysága: Én nem hallgatom tovább ezt a darabot ... Ki akarok menni. Duflost ur: Várj, mig leeresztik a függönyt. Őnagysága: Nem én egy perczig sem. Duflost ur: Nem állíthatjuk itt fel sorba ezt a temérdek embert . . . Őnagysága : Ha nem akar helyet csinálni én az embereknek a térdein fogok végiglépegetni. Duflost ur: Egy kis türelem. Őnagysága: Oh, az idegeim. Ideggörcsöt kap. Férje egy ismeretlen szomszéd segítségével kiczipeli a legközelebbi kocsiig. Az ismeretlen (elhagyni készülvén Duflostot): Uram, ha szüksége volna segítségemre, Ö nagysága irányában, ime névjegyem. Duflost ur (olvassa a névjegyet): Brasdefer, állatszeliditö,
