Felsőbányai Hírlap, 1912 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1912-08-08 / 16. szám
Felsőbányái Hírlap legyen. Ma az ember, ha sétálni indul, csak amúgy vaktában neki megy valamelyik szebb pontnak. Pedig ez igazán nem kerül sokba, sót még azt is meg lehet tenni, a járhatatlan helyeket meg is lehet igazítani. Ezek természetesen csak a belső intézkedések, amelyek a város vezetőségére hárulnak. Az ilyen intézkedésekre a városi költségvetésbe be kell állítani egy bizonyos összeget a képviselő-testületnek s ezt bocsássa az agilis tanács rendelkezésére. Ha mi a nemzeti kultúráért, a színészetért tudunk 500—600 koronát áldozni a közvagyonból, amint illik is, hiszen más városok ezreket költenek, már pedig a színházigazgató vinni is akar innen valamit, annál többet kell tenni a város intelligens közönségének a nyaralás érdekében. Mert a nyaraló itt hagyja a pénzét, s mikor itt hagyja, a magyar nemzetnek tesz zzolgálatot. amikor fillérjeivel megélhetést nyújt a városi polgárságnak, s viszont nem kíván mást, mint szeretetet s megbecsülést. Városi közgyűlés. Julius hó 25 én választó közgyűlést tartott a városi képviselőtestület. A gazdasági tanácsnoki állás és az állatorvosi állás került betöltés alá. A választásnak diszt és értéket adott az alispán jelenléte, ki eljövetelével — amint hangsúlyozta is — kimutatta a város iránti érde'k'ő- dését és jóindulatát. Az egyhangú választás p; dig tartalmat adott a választásnak s a képviselők bizalmáról tett tanúságot, főkép a megválasztott gazdasági tanácsnokkal szemben. Részletes tudósításunk a következő: 1. Polgármester délelőtt 11 órakor a közgyűlési terembe jött és felkérte Bradofka Frigyes, Páíy Ede és Stoll Béla képviselőket, hogy Iiosvay Aladár alispánt a közgyűlésre hívják meg. Az alispán élénk éljenzés közben lépett a terembe s elfoglalta az elnöki széket. Meleg szavak kíséretében a választó közgyűlést megnyitja, bizalmi férfiakul Pály Ede, Kilián Béla és Majker József képviselőket kéri fel s egyúttal a jegyzőkönyv hitelesítésével is megbízza. A kandidáló bizottságba közgyűlés Bradofka Frigyest és dr. Csausz Károlyt választja meg, az alispán Farkas Jenőt és Stoll Bélát nevezi ki. A szavazatszedő bizot- ságba közgyűlés elnöknek Spáczay Gyulát, tagoknak Bónis Sándort és Tury Istvánt, jegyzőnek dr. Moldován Ferencet válaszba meg. Ezután alispán a közgyűlést felfüggesztve, a kandidáló bizottsággal kivonult a kandidálás eszközlésére. Ennek befejeztével az ülésterembe visszatérve, alispán a közgyűlést ismét megnyi ! tóttá s előterjesztette, hogy a gazdasági tanács- j varját megfordítja oly módon, hogy annak tüzes vége van a márványasztalon és szopókájával támaszkodik a gyufatartónak; mosolyogva beszél tovább): Az angol humor már komplikáltabb. Mindig erkölcsi tendenciája van s ennélfogva alapjában véve durva természete eltűnik. A tisztelő (hallván a kis humorista hangját, idegesen szivarja után nyúl és természetesen annak égő felét fogja a szájába ; rémülten köpköd): Phü, phszü, hü ! Micsoda szórakozottság! A kis humorista : Nem ! Dehogy ! Én fordítottam meg a szivarját. Ez volt az angol humor demonstrálása. Az erkölcsi tendencia az, hogy megbüntettem önt, mert hátat fordított nekem. Lényegében durva vicc, de a célzat nemessé alkotja, formálja át. A tisztelő : Ha ha- ha! A kis humorista : Hozasson kérem egy hidegfelvágottat ! A tisztelő (dadogó nyelvvel): Pi-pincér! Hoz-zen a mes-mesternek egy hi hideg fel-felvágottat I A kis humorista: Most már esak a spanyol humor van hátra. Ezt a humort az különbözteti 1 meg a magyartól, hogy durvaságában vadabb, j de kivitelében becsesebb. A vér nem nélkülözhető ! j A tisztelő: Ha-ha-ha ! (Szólni szeretne, de i nem tud, mert a szája egészen bedagadt.) (A pincér hozza a hideg felvágottat és a > kis humorista elé teszi.) i noki állásra 2 pályázó jelentkezett, kik közül első helyen Puskás Ferenc kataszteri biztos szegedi lakost, második helyen Soltész Sándor uradalmi ispán taktaharkányi lakost jelölte a bizottság. Felkéri a közgyűlést a választás megejtésére. Közgyűlés egyhangúlag, közfelkiáltással Puskás Ferencet választotta meg, kit alispán megválasztott gazdasági tanácsnoknak jelentett ki 2. Ezután alispán előterjesztette, hogy az állatorvosi állásra csupán Ladányi Károly király- darőczi állatorvos pályázott s a bizottság képesítésénél fogva kandidálta. Közgyűlés Ladányi Károlyt egyhangúlag, közfelkiáltással megválasztotta és alispán őt megválasztott állatorvosnak jelentette ki. Alispán ezzel a választó közgyü.ést, berekesztette s válaszolt Farkas polgármester köszöntő szavaira, biztosítva a várost és a tisztviselőket jóindulatáról és támogatásáról. A közgyűlést ezután Farkas Jenő polgár mester nyitotta meg 3. Kihirdeltetett a kincstári szülésznő oklevele. Közgyűlés a kincstár által kinevezett Kerekes Ferencné szül. Ruskár Paula szülésznő oklevelét kihirdetettnek jelentette ki s a záradékot az oklevélre rávezetni határozta. Festőkiállitás Nagybányán. Jegyzetek a verniasageról. Amire a festőkolónia lelkes tagjai és Nagybánya város agilis körei készültek már hónapok óta, a »nagybányai festők szabad iskolája« jubiláns kiállítását f. hó 1-én megnyitották. Várfák a vendégeket. Lobogódiszt öltöttek az ódon utcák. A műtermeket teleaggatták gyönyörű képekkel és várták az ország kultúrájának felelős miniszterét. A miniszter azonban nem jött meg. És vele csalódás, egy kis keserűség költözött a vendéglátók szivébe. De azért az ünnepséget nem rontotta el, mert nem ronthatta el semmi sem. Égly Mihály, a-kráí'itást rendező bizottság elnöke szives szóval üdvözölte a kormány képviselőjét, Gopcsa László min tanácsost, aki viszont örömest és biztató ígéretekkel nyitó ta meg a kiállítást és átadta a közszemléletnek. A müiárlat anyaga úgyszólván felül áll minden kritikán. Legnagyobbrészt olyan festmények foglalnak benne helyet, amelyek a külföldön és hazánk kiállításain már nem egyszer sikert és feltűnést keltettek. Elég Ferenczy Károly, Thorma János, Hollősy Simon, Csók István, Iványi Grüowald Béla, Mikola András. Maticska J-mő, Perlrott Csaba Vilmos, Ziffer Sándor, Glatz Oszkár, Jakab Zoltán, Piány Ervin, Basch Andor, Bornemissza Géza neveire utalnunk, hogy a kiállítás nívójáról A nagy humorista: Ez az átkozott kösz- vény a lábaimban. A kis humorista: Öa, kedves tisztelőm, azt hitte ugye, hogy én potyázni akartam öntől, azért hozattam a hideg-felvágottat! Oh, nem! Nekem tizszer annyi jövedelmem van, mint egy gummiárabikum gyárosnak. Én most a spanyol- humort akartam demonstrálni. (Beleszur a tisztelő orrába egy fogpiszkálót és aztán elm ’gy a hideg felvágottal tiz lépésnyite. Onnét dobálja a szeleteket a fogpiszkálóra, olyan ügyesen hogy alig egy-kettő esik a földre.) Nó, most pedig ; menjünk haza. Remélem holnap itt lesz. (A tisztelő némán bólint. A kis humorista önelégülten távozik, miután néma megvetéssel kezet fogott a nagy humoristával). A nagy humorista: ez az átkozott kösz- vény a lábaimban. (Két közelben álló pincérhez): Vigyenek ki a kocsimba ! Alászolgája kedves tisztelőm! (A két pincér fölemeli a nagy humoristát és viszi kifelé. Akkor látja a tisztelő, hogy a nagy humoristának nincs is lába.) A tisztelő: Ha-ha-ha! (Egy órahosszat nevet, azután hazamegy. Reggel azt olvassa saját magáról, az összes pesti lapokban, hogy az illavai fegyházban meghalt. Ezt a viccet csakis a nagy humorista csinálhatta, aki nem beszél, hanem tesz!) képet alkossunk magunknak. Nem is térek ki a tárlat részletes ismertetésére; azt mindnyájan megnézhetjük és személyesen győződhetünk meg kiválóságáról. Csak annyit állapíthatunk meg, hogy hasonló értékes kollekciót nemcsak vidéken, de a a fővárosban sem igen láthatunk. És annyi is bizonyos, hogy ezt a tényt megérezte a vernissage közönsége is és ez a megelegédett, örvendetes tudat okozta, hogy az egész nagy nap mint örömünnep marad meg valamennyiünk emlékezetében. A 150 terítékes bankett, amelyen lelkesen ünnepelték a már rég óta szükségesnek ismert Müpártoló Egylet megalakulását és amelyen a hivatalos, szürke világ olyan szeretet'e! ölelkezett össze a bohém kolónia gazdag-szegény müvésznépével: valósággal extázisig fokozta a lelkes örömünnepi hangulatot, amely tetőpontjára csak az esti szinielőadáskor hágott, amikor megelevenedett a mü érmék parkjában felállított nyílt színpadon az Andersen- mesékbői ismerős áícmvilág. Poétikus, csöndes, csillagos éjszakán száz és ezer ember halotti csöndben, tágranyilt. szemmel bámult a lampiopokkal, krizantémekkel ékesített japán színpadra, ahol a Gésák finom muzsikája mellett tarka kimonókban mozogtak, beszéltek, énekeltek, táncoltak a bájos kis gésalányok és lovagjaik, a porcellánruhás tengerészek. A sziné- ; szék csillogó jókedvvel játszottak és melegséget, illúziót szórtak a megértő közönség közé. Nagybánya méltó büszkesége, Németh Gyula, továbbá a társulat elsőrangú erői (S. Aradi Aranka, Fü o: Lenke, Neményiné, Bay, Kun és a többiek is mind) harmőnikus, gördülékeny előadást produkáltak, amellyel a fővárosi színpadokon is elvi- hették volna a pálmát. (Egy-egy perezre behunytam a szemem és ott képzeltem magam a Városliget hűvös éjszakájában, amint köröttem éreztem a sok-sok élvező I embert és az útról messziről cdihallatszott egy tuió arisztokratikus tülkölése. Színes hallucinációt szuggerált belém a kü!önös hangulat. Megsejtettem : ime, most álmodik ez a kedves, messzi város. Azt gondolja magáról, hogy metropolis, nagy életet élő világváros lett erre a mámoro», szép éjszakára.) Felvonás alatt megvilágosodott a színpad hátterén az égbolt és az élő fák mögött sárgás, halvány aranyszinben felkelt a hold, a legszebb díszlete a legszebb fenékfüggönynek. Ezzel végződött Nagybánya város kultur- napja, amelynek fényes sikerét mindnyájan éreztük, akik ott voltunk s amelynek teljes díszéből csak egy pár szines sugarat oltott ki az elmaradt toast. Talán keveseknek tűnt fel ez a nagyon csöndesen, de nagyon élesen kiáltó momentum; de mi feljegyezzük, mert hü krónikáját akarjuk adni a napnak. Egyik nagybányai hírlap szerkesztője tósztra készült, amelyben »a hírlapírókra« akarta poharát üríteni. Hát ez az a toast, amely elmaradt. Hiába vártuk. Elmaradt, mert — nem voltak az ünnepségen jelen hiriapirók. Nem voltak jelen a budapesti lapok tudósítói, egyik modern szellemű, fiatal napilap munkatársán kívül . . . Senki. Ez olyan kiáltó tény, amit megjegyezni és elkönyvelni érdemesés amit nem lehet megérteni, a ieghatalmasabbnak mondott »nagyhatalom« részéről. Ez a faktum : valamennyi fővárosi sajtóorgánum leadta a festők kommünikéit hónapok óta, de arra, hogy tüzetesen beszámoljon helysziuére kiküldött tudósítója által és igy a kiállítás, de különösen az elv, az eszme, a tény nagyságát és fontosságát aláírja: erre nem tartották érdemesnek a »szabad iskoiá“« Szomorú, de igaz. A fővárosban nem akarnak szakítani avval a csökönyös közönnyel és czéltudatos gyű ö^ödéssel, amelvel a »nagybányaiak« törekvéseit kísérték 17 éves múltja alatt és napjainkban. A nagybányáikat 3 tü föld már elismerte, de ná'u ik a »kulturközpoattól« kezdve a legsötétebb vidéki pátriákig — még mindig fe’f d - zésükre várhatnak. Vájjon meddig várhatnak? 1. K. E.
