Felsőbányai Hírlap, 1912 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1912-06-13 / 12. szám
XVII. évfolyam. IS. szám. 191S. junius 13, TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN KUNDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. w " ' ára : Egész évre \ korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ¥ Felelős szerkesztő : DR MOLDOVÁN FERENC jjl A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére || Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá- | ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Városi közgyűlés. s Felsőbánya város képviselőtestülete f. é. májuÉ hó 29-én rendkívüli közgyűlést tartott.' A közgyűlés nyugdíjazta pihenésre vágyó gazdasági tanácsnokát, de mindjárt egy kis parázs szavazással is élénkült fel a közgyűlés. Igaz, hogy csak a szülésznői állást töltötte be, de azt nem szabad kicsinyelni. A város csatornázásának terve, bár 1 — 2 év eltelik annak létesítéséig, ismét egy fontos közegészségügyi intézménnyel fogja városunkat gazdagítani. Részletes tudósításunk a következőd . <> Farkas Jenő polgármester elnök a kivüli közgyűlést d. e. fél 11 órakor ny^of.fai meg. A jegyzőkönyv hitelesítésére Likker Karoly, Lévay Károly és Szalay László kérettek fel.1. Napirend előtt polgármester szomorúság-*, gal emlékszik meg néh Szigmeth Károly haláláról. Az elhunyt bár idegen születésű volt, Magyar- országon telepedett meg és nemcsak magyar állampolgár leit, hanem szivvel-lélekkel szerette uj hazáját. Szép állásában szorgalmasan munkálkodott és jelentős eredményeket ért el. A magyar turistaságnak egyik leglelkesebb hive volt és föllenditette azt. Végűi Felsőbánya városnak igen jó barátja volt. Évtizedeken át ide jött üdülni s a város jó hírét szétterjesztve nyaralási ügyünknek nagy hasznára volt. Polgármester halálakor részvéttáviratot küldött a város képviselőtestülete is megemlékezzék a kiváló férfiúról. Közgyűlés egyhangú határozattal kimondja, hogy Sziegmeth Károly halálát őszintén fájlalja, kiváló érdemeinek elismeréséül emlékét jegyzőkönyvileg megörökíti és a jegyzőkönyvi kivonatot a gyászoló családnak’ megküldeni határozza. 2. Polgármester előadja, hogy Pap Márton számvevő ehó 25-én töltötte be 20-ik szolgálati évét. Ezen alkalomból a fáradhatatlan, szorgalmas és pontos tisztviselőt melegen üdvözli és szerencse kivonatát fejezi ki. Közgyűlés az üdvözléshez hozzájárult és a számvevőt lelkesen megéljenezte. 3. Végül polgármester előterjeszti, hogy a gazdasági népiskolában az évzáró vizsga f. év junius hó 16-án fog megtartatni s arra az érdeklődőket meghívja. Közgyűlés az előterjesztést tudomásul vette. 4 Olvastatott Münnich Séndor kérvénye nyugdíjaztatása iránt. Közgyü'és a nyugdíjügy! bizottság javasalapján egyhangú határozattal kimondja, “ünnich Sándor gazdasági tanácsnokot bételt kérelme folytán 1912. év junius kezdődőleg sajnálattal és érdemei rjes''«]jíímerése mellett nyugdíjazza s részére 8/ hó és 18 napi szolgálati ideje után 3260, K./törzsfizetésének a városi nyugdijalap- ázajiáfy 17. §-a értelmében 52 százalékát, vagyis ~Svi 1664 koronát állapit meg nyugdijképen. Közgyűlés tanácsnokot csak utódának hivatalba lépése után menti fel állásától, mely ideig teljes fizetését fogja élvezni. Egyben közgyűlés kimondja, hogy az állást továbbra is miij gazdasági tanácsnoki állást fogja fenntartani, annak mielőbbi betöltésére szükséges intézkedésekkel a tanácsot bízza meg, hogy az állásra csak gazdasági akadémiai oklevéllel biró egyént fog választani azon javadalmazással, mely a 62000—1910. számú belügyminiszteri körrendelet értelmében és a városi képviselőtestület 87—1911. számú közgyűlési határozatában van megállapítva. Végül közgyűlés felkéri a nyugdíjba menő tanácsnokot, hogy a városi muzeum vezetését és őrzését továbbra is vállalja el, melynek fejlesztése körül szakavatottságával nagyobb fáradság nélkül működhet jövőben is. 5. Olvastatott a m. kir. belügyminiszter 168713/llI/b/1911. számú rendelete a mármarosszigeti állami közút és tartozékainak átengedése tárgyában kelt rendelete. Közgyűlés az átengedést jóvéhagyó miniszteri rendeletet tudomásul vette. 6. Felolvastatott Bányi Károlyné szülésznői oklevele. Közgyűlés a felolvasott oklevelet kihirdetettnek mondja ki s a kihirdetési záradékot az okiratra rávezetni rendeli. 7. Polgármester kéri, hogy a közgyűlés a szülésznő választását ejtse meg. A választásra bizalmi férfiaknak Likker Károly, Lévay Károly, és Szalay László képviselőket kéri fel, a kandidáló bizottságba Bradofka Frigyest és dr. Csausz Károly képviselőket, a szavazatszedő bizottságba elnöknek Spáczay Gyula tanácsnokot, Szigyártó József és Bónis Sándor képviselőket tagokul, dr. Moldován Ferencet jegyzőül nevezi ki. Közgyűlés a kandidáló bizottságba dr. Berks Aurél és Bernovits Emil képviselőket választja meg. Polgármester a közgyűlést felfüggesztve a kandidáló bizottsággal visszavonult, majd visszatérve a közgyűlést megnyitva, bejelentette, hogy az állásra 3 pályázat érkezett be, ezek közül első helyen kandidáltatott Bányi Károlyné, második helyen özv. Draveczki Károlyné és harmadik helyen özv. Smillár Józsefné, utóbbi 2 pályázó tekintettel 40 éven felüli életkorukra a nyugdíjigényükről önként lemondtak kérvényeikben. Közgyűlés a képviselők kérésére elrendelte a titkos szavazást, melynek eredményeképen özv. Dravecki Károlyné 13 szavazatot, özv. Smillár Józsefné 7 szavazatot és Bányi Károlyné 2 szavazatot nyert, mely után közgyűlés özv. Dravecki Károlynét nyugdíjjogosultság nélkül második megválasztott szülésznőnek mondotta ki. Az előhívott szülésznő a hivatali esküt a közgyűlés színe előtt nyomban letette s utasittatott, hogy állását f. év junius hó 1-én foglalja el. Közgyűlés kimondja, [hogy a szegénysorsu anyák segélyben részesítésére vonatkozólag a városnak a Zazar jobb oldalán fekvő részét Zsig- mond Agnes első szülésznőnek, a bal oldalán fekvő részt, özv. Draveczki Károlyné második A kristály. Irta: Bokor Malvin. A festő négyszögletes ékszerdobozt tartott a kezében. A leány a vállához simult és kíváncsian várta az ékszertok felipattanását. — Talán nem az van benne amit vársz — mondta a festő. Szeme, amely ferdén keskeny volt, mint egy malájié és mélységesen kékeszöld, mint egy hindué, elgondolkodva pihent meg a tiszta leányarczon. — Tudom, hogy szelíd vagy, édes vagy és jó vagy — folytatta a festő. — Hiszen azért veszlek feleségül. De egy kissé nagyon is nyugott vagy, nagyon biztos az érzéseidben és önmagad • ban. Józan vagy a közönségességig. Én föl akarlak zavarni, el akarlak szédíteni, azt akarom, hogy bizonytalanul érezd magadat és félelmedben sírva bújj karjaim közzé. Nem akarom, hogy leereszkedjél hozzám, nem akarom, hogy folytonosan megszégyenits a tapasztalatlan voltoddal, felséges egyszerűségeddel ... Be akarom bizonyítani, hogy voltak viharaid néked is . . . Hogy nekem föl kell emelni téged magamhoz erőmmel, mint neked eDgem a tisztaságoddal. Értesz f Nem, dehogy értette De szelíd őzszemével édes mártiriummal nézte szerelmesét. — Ha akarod, hát igazad van. Ha akarod, hát még azt is elhiszem, hogy okosokat beszélsz, — ezt mondta á megadó tekintete. A festő felpattantotta a zárat. A dobozban jókora hegyi kristály volt, fekete keretben, fekete bársony alapra foglalva. A leány csak a szemével kérdezte: — Mi ez ? — Játék — felelte a festő. — Érdekes játék. — Hosszú, fehér ujjai szinte hízelegve simogatták a kristályt, amely titokzatos, átlátszó szemével mintha csodálkozva nézett volna szét megnyílt börtönéből. — Ez egy úgynevezett jósló-kristály. — Jósló-kristály ? A festő bólintott. — Már a régi hinduknál — folytatta — divatban volt a cristallomantia, a kristály-jóslat. Ragyogóra csiszolt, tiszta vizű kristályt vagy drágakövet vettek elő s ha merően, hosszan belenéztek, meglátták hol jár és mit csinál az, akire gondolnak ... A középkoron át is használták a bűbájosok és a varázslók. Keresztes-háhoruba vonult lovagok asszonyai látták a kristályban urokat véresen elesni és hűtlen asszonyok meglátták kedvesüket más nők karjában, ha belenéztek a titokzatos tükörbe. A leány most józanul, felsöbbségesen nevette el magát: — Hiszen ez babona! A festő kicsit kedvetlen lett, mint mindannyiszor, amikor szemben találta a fantáziája szárnyaival a leány higgadtságának, prózai voltának átrepülhetetlen fokát. Most azonban nem adta meg magát egykönnyen: — Sokáig hitték mások is az újkorban, hogy oktalan és alaptalan babonával állanak szemben. De vagy húsz esztendő előtt egy angol vén kisasszony kiderítette, hogy a cristallomantia — a kristálynézés — valóságon alapszik . . . — Ugyan-ugyan . . , — A külömbség csak az — folytatta a művész komolyan, — hogy a kristály nem a távollevő dolgoknak, hanem a saját lelkűnknek, a lelkünk ismeretlen részeinek a tükre. A fényes tárgynak hosszú időn át való bámulása könnyű hipnózisba ejti az ombert s a hipnózis állapotában tudvalevőleg fölélednek a tudat alatti képzetek. Gondolatok jelennek meg a kristályban, amelyeket réges-régen elcsititottunk, érzelmek, amelyek elviharzottak, képek, amelyek eltűntek és emberek, akiket elfeledtünk . . . Mindezek velünk élnek, amig csak élünk. Nem hatalmas gondolat? Csak a lelkünket kell bizonyos különleges állapotba hoznunk és előlépnek az árnyékból, agyunknak valami sötét zugából és igy szólnak hozzánk : nem ölhetsz meg, nem semmisíthetsz meg, veled vagyunk! A leány szeme most már egy kis irtózattal tapadt a kristályra. — Mit akarsz ezzel ? — kérdezte riadtan. A társa hizelegve simogatta meg a leány sima. fehér kezét. — Azt akarom, hogy nézz bele. Nézz bele merően, hosszan és találd meg benne önmagadat. Az arczod halvány, a szemed nagy és világos: hajiasz a szuggesztióra. Láss meg a kristály tükrében miudea gyöngeséget, minden hibát, amelyet elkövettél, minden szerelmet, amelyen keresztül - mentél . . . — Én ?! A leány hangja őszinte, mélységes méltatlankodással csattant fel. A tisztes polgári asszony
