Felsőbányai Hírlap, 1912 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1912-04-18 / 8. szám
Fels őbányai Hírlap számokat énekelt Nyisztor Erzsiké zongorakisé- ! rete mellett. A műsort Pap Elluska zárta be Hajdú Miklós »Házasság után* cimü monológjával. Az egyes számok között Lévay Ferenc a Conferencier szerepét töltötte be. Mindnyájan nagy sikert értek el s a közönség sok tapssal és derültséggel honorálta fellépésüket Nyisztor Erzsikét már ismerjük, zongorajátéka megállapodott, értékes és finom. Kíséretének discrét simuló modora nagyban emelte az énekek hatását. Pap Erzsiké és Elluska műkedvelői tehetségüket a legelőnyösebb oldalról mutatták be. Első szereplésükkel bizonyára még több siker sorozatát nyitották meg. Harant Dezső ügyes, rulinos partner, öröklött tehetségeinek erős tanujelét adta. Lévay Ferenc a színpadon való nagy otthonosságával, sokoldalúságával lepte meg a közönséget; ötletei, játéka, egész szereplése igen sikerült volt, kellemes hangját ügyesen használta ki az énekszámokban. Előadás után a fiatalság táncra perdült s a legvidámabb, fesztelen hangulatban mulatott mindenki a késő éjjeli órákig. A négyest 12 pár táncolta. A szegény gyermekeknek is jutott valami, mert a mulatság az ő javukra volt rendezve és 97 korona bevétellel, 73 korona 92 fillér kiadással tisztán 23 korona 08 fillért jövedelmezett. A rendezés főérdeme Harant Dezsőé és Lévay Ferencé volt, kik az anyagi támogatásért köszönetét mondanak. A közönségnek annyira megtetszett a mulatság, hogy reméli, miszerint a fiatalság a nyár folyamán több ilyen kedves estélyt fog rendezni. A szép siker után nagyobb érdeklődésre is bizton számíthatnak. Jelen voltak: Asszonyok: Dr. Csausz Ká- rolyné, Farkas Jenőné, Harant Gyuláné, Münnich Sándorné, Nagy Károlyné, Nagy Lajosné, Nyisztor Istvánná, Pap Mártonná, özv. Rupecz Simonná, dr. Tóth Gáborné. Leányok: Csausz Gabica,Gábor Teréz, Kovács Olga, Nagy Vica, Nyisztor Amália, Nyisztor Erzsiké, Pap Elluska, Pap Erzsiké, Spá- czay Irénke, Tóth Vilma. Felülfizettek: Fizély Sándor, Farkas Jenő, dr. Tóth Gábor, Kilián Béla, dr. Csausz Károly, Münnich Sándor, Nagy J. Károly, Blum Márton, Zelezsnyák Leó, Stópéj Péter, dr. Moldován Ferenc, Bay Károly. Jegyeiket megváltották: Pethe Lajos, Toma- sovszky Imre, Likker Károly, Gábor Józsefné, Jankovics Jenő, Bay Károly, Háder Ferenc, Báthy Sándorné, Szalay László, dr. Moldován Ferenc, Bóni8 Sándor, Mikola A. Gyula, Schnier Imre. Különfélék, Személyi hír. Holócxy Gyula államépitészeti hivatali főmérnök a mármarosi állami ut építése céljából nyári tartózkodásra városunkba érkezett. Erdészeti kinevezések. A király Ocsárd Károly gödöllői és Szabó József nagybányai erdőtanácsosokat főerdőtanácsossá nevezte ki. Bayer Jenő erdőmérnöknek a főerdőmérnöki címet és jelleget adományozta. Szatmárvármegye törvényhatósága f. hó 18-án rendkívüli közgyűlést tart. Legfontosabb tárgya a nagykárolyi pénzügyigazgatóság uj palotájának építésére a város által felveendő 600,000 korona kölcsön engedélyezése. Szatmár és Nagykároly városok ezen a gyűlésen szembe kerülnek s erős küzdelemre van kilátás. Mindkét város jogcímet tart a pénzügyigazgatóságra. Nagykároly nem akarja elengedni, Szatmár pedig visszakivánja, mert onnan vitték át Nagykárolyba. A városi képviselőtestület f. hó 22 én rendes közgyűlést fog tartani. A felsőbányái olvasóegylet jubileuma. 1842. évben alapították elődeink a felsőbányái olvasó- egyletet. A nagy Széchenyi eszméi városunkban is azonnal visszhangra találtak a polgárok szivében. A hazfiaságés kultúra menhelyei nagy eszmék szolgálatában állottak. 70 éve hogy az olvasóegylet fennáll. Elnyomatás, válságok, egyenef- lenkedés, vagy közöny nem tudták megsemmisíteni. Az életre keltő eszmék előre kiható ereje győzelmesen visszaverte az idők váltózásaiban rejlett támadásokat s az egyesület 70 év után ma is virágzik barátságos, csendes otthonában, izmosodik tagjaiban és anyagi helyzetében. Az olvasóegyletnek kizárólag társadalmi jellege nyugodt szórakozást nyújtani van hivatva tagjainak s ezt a rendeltetését legtöbbnyire sikerült fenntartania. Az olvasóegylet választmánya élén Farkas Jenő elnökkel ezt a nevezetes évfordulót nem engedi nyomtalanul elmúlni s ezért f. hó 17-én délután 5 órakor díszközgyűlés lesz az egylet helyiségeiben s utána társas-vacsora hölgyek részvételével. Előreláthatólag az Olvasóegyesület ünnepe méltó lesz ezen társadalmi ünnep kegyeletességéhez és fontosságához. A Láposvölgyi vasút ügyében a kereskedelemügyi m. kir. miniszter az útvonalat véglegesen megállapította s a költségeket 12 5 millió koronára előirányozta. Ha a politikai viszonyok nem fogják gátolni, hamarosan törvény lesz belőle s az építkezés még ez évben megkezdődhet. Napfogyatkozás volt kedden, ápril 27-én. A fogyatkozás kezdete 12 óra 36 perckor d. u. vége 3 óra 15 perckor. Az elsötétülés nagysága 0 78. A fogyatkozás gyürüalaku volt. Legjobban látható ilyen alakjában Északamerika keleti felében, de nálunk is igen érdekes volt, amennyiben a nap háromnegyed része elsötétül. A nagybányai ref. egyházmegye f. évi tavaszi közgyűlését e hó 26-án tartja Nagybányán Széli György esperes és Helmeczy József e. m. gondnok elnöklete mellett. E gyűlésen a felsőbányái ref. egyházból Nagy Lajos lelkész és Pap Márton főgondnok jelennek meg. Felhívás. A fegyvertartási szabályrendelet f. évi május hó 4-én életbe lép. Miután ezen szabályrendelet szerint mindennemű fegyver tartáshoz engedély szükséges, óva intem a közönséget, hogy akinek birtokában bármiféle fegyver, vadászfegyver, forgópisztoly, revolver, vagy fluabert van, arra a fenti időtől számított 14 nap alatt a rendőrkapitánynál fegyvertartási engedélyt szerezzen meg, mert az illető ellenesetben ki lesz téve annak, hogy a fegyver birtokából el fog koboztatni s azon kívül érzékeny pénzbüntetéssel fog sujtatni. A szabályrendelet teljes szövegében e lap más helyén van közölve. Bay rendőrkapitány. Tanügyi bizottsági gyűlés Szatmáron. A nagybányai ref. egyházmegye f. hó 12-én ülésezett Sátor Dávid szinérváraljai lelkész elnöklete alatt. Városunkból Nagy Lajos lelkész mint bizottsági tag volt ott. Sorolgatták az egyházmegyében levő iskolák állapotját. Az iskolák általában sikerrel haladnak magasztos utjokon. Két hanyag tanító ellen fegyelmit indíttat tanügyi bizottság egyházmegye által. Pártolólag terjeszti egyházmegye elé a tanítók kérvényét fizetésüknek az állami tanítókéval egy színvonalra emelését. Különös is, hogy a magyar állam ez igaztalan eljárással akarja felekezeti tanítóink jobbjait elhódítani. Mintha a magyar felekezetek nem azt a tanügyet szolgálnák 1 Mintha a magyar állam képes volna az iskolákat minden vonalon államosítani ! Vadászat- A helybeli vadásztársaságnak izgalmas napja volt f. hó 12-én és 15 én. Előbbi napon 2 medve, utóbbin egy vadkan volt kinyomozva. A vadásztársaság nagybányai vendégekkel erősítve kiment a hegyek közé, a vadak benne is voltak a hajtásban, azonban kevés puskás miatt sikerült azoknak elmenekülni és igy terítékre nem került semmi. Ez a két eset bizonyítja, hogy vad van a területen, csak sok az orvvadász, de ennek is útját vágja majd a szigorú fegyvertartási szabályrendelet. Pintér Imre müvészestólye. A múlt év november havában elmaradt müvészestélyt május hó 8 án tartja meg Pintér Imre a népszínház hirneves tagja. Szerepelni fog rajta kívül Par- laghy Kornélia szebrett primadonna, operaénekesnő, Szemere Gyula elsőrangú komikus és Kereszbhy Jenő oki. zenetanár. Ez a művészi intelligens társaság elég biztosíték arra, hogy a közönségnek valódi műélvezetben lesz része, mely annyira elkél városunkban. A művészek országos kőrútjuk alatt minden nagyobb városban óriási sikert értek el. Nagybányára másodízben fognak májusban jönni. Az előadás szigorúan fehér este lesz a legújabb slágerekkel és színpadi újdonságokkal. Bővebb tudósítást a következő számunkban fogunk adni. hiszem, ma össze fogok akadni az elefántgye- rekkel. Az elefántgyerek nagyon nyugtalan lett erre és orrán keresztül mondani kezdte igy ni: — De báccs eggeb ! Biggyárt bekhalok I Ekkor aztán mit tehetett mást, huzni kezdte az orrát az elefántgyerek és húzta és húzta és az orra nyúlni kezdett. És a krokodil befeküdt a vizbe, farkával habokat pacsolt körösköiül és ő is húzta és húzta és húzta. É3 az elefántgyerek orra nyult-nyult; és az elefántgyerek leült a két hátulsó lábára és a két első lábát megfeszítette előre és húzta és húzta és húzta és a krokodil egész örvényt kavart a vízben a farkával és ő is húzta és húzta és húzta és minden húzásra nyult-nyult nyúlt a szegény elefántgyerek orra és fájt-fájt kegyetlenül. Akkor az elefántgyerek azt kezdte érezni, hogy csúsznak a lábai és másfélméteres orrmá- nyán keresztül könyörögni kezdett: — Ez bár sok nekem ! Akkor a krokodil hirtelen eleresztette az orrát, mire az elefántgyerek hirtelen és keményen leült a földre, aztán pedig hozzálátott az orrmánya ápolásához. Betakargatta hűvös banána-levelekbe és belógatta a sebesen suhanó sötétsárga, sáros Limpopo hideg vizébe. — Mire való ez ? — kérdezte a kétszínű sziklakigyó, aki végignézte az elefántgyerek szenvedéseit. — Bocsáss meg — mondotta az elefántgyerek — de az orrom csúnyán kiment a formájából, hát megakarom várni, mig újra összezsugorodik. — No akkor ugyan várhatsz; — mondotta a kétszínű sziklakigyó. — Vaunak emberek, a kik nem akarják tudni, mit mire lehet használni. Az elefántgyerek három napig áztatta az orrát, de bíz az nem akart összegüzsörödni. Mert a krokodil olyan hosszúra nyújtotta az orrát, hogy éppen akkora lett, mint a mai elefántok orrmánya. A harmadik nap végén arra repült egy légy és megcsípte a vállán. Az elefántgyerek még mielőtt rágondolt volna, mit csinál: felemelte az orrmányát és a végével agyoncsapta a legyet. — Első számú haszon! — mondta a kétszínű sziklakigyó. — Ezt meg nem tetted volna avval a tömpe kis orroddal. Most próbáld meg egyél valamit! Még mielőtt rágondolt volna, mit csinál: kinyújtotta az orrmányát, felszakitott egy marók gyöpöt, odaveregette az első lábához és begyömöszölte a szájába. — Második számú haszon 1 — mondta a kétszínű sziklakigyó. — Ezt meg nem tetted volna a régi kis tömpe orroddal. Nem gondolod, hogy nagyon is hevesen tűz a nap a fejedre ? — Igazad van — mondta az elefántgyerek és még mielőtt rágondolt volna, mit csinál: felemelt egy csomó sarat a vízpartról és a fejére csapta és az iszapcsomó olyan lett, mint valami jó hüs fürdősapka. — Harmadik számú haszon 1 — mondta a kétszínű sziklakigyó. — Ezt se tehetted volna meg avval a törpe kis orroddal. Hát mit gondolsz, jó volna, ha megint megverne valaki ? — Bocsáss meg — mondta az elefántgyerek — de egyáltalán nem szeretném. — Hát valakit megverni: ahhoz lenne-e kedved ? Óh, nagyon, de nagyon szeretném. — Látod, meg fogod tanulni, hogy az okmányoddal milyen jókat lehet ütni jobbra-ba'ra. — Köszönöm — mondta az elefántgyerek — nem fogom elfelejteni. Most pedig jó lesz, ha hazamegyek és megpróbálom. így hát hazaindult az elefántgyerek. Sötöt este volt, mikor hazaérkezett. Ég felé kotort hosszú orrmányával és azt mondta: — Hogy érzik magukat? Az egész család nagyon megörült és rök- tön rákiáltottak : — Gyere ide, hadd verjünk el határtalan kíváncsiságodért. — Phuuu — felelt az elefántgyerek — azt hiszitek, tudtok verekedni ? Csak én tudok! Mindjárt megmutatom. Akkor megsuhintotta az orrmányát és jól fejbeverte kedves kis öccsét és húgát. — Óh, banánák! — kiabáltak. — Hol a csodában tanultad ezt a mesterfogást és mi lelte az orrodat? — Újat kaptam a krokodiltól a sebesen suhanó, sötétsárga, sáros Limpopo-folyam partján. Azt kérdeztem tőle, mit eszik ebédre és ezt adta emlékbe.
