Felsőbányai Hírlap, 1912 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1912-04-04 / 7. szám
Fels őbány ai Hírlap ment a bivalyokkal a folyónak, az ár azonban annyira erős volt, hogy felforditotta a szekeret s mindnyájan a vízbe borultak, a szegény beteg asszony ott fűit meg, úgy fogták ki a hulláját csütörtökön délután 1 órakor a Zazar ból, a fuvaros nagyon megbetegedett a meghűléstől, ijedtségtől s fekszik Nagybányán kórházban, csak a fiúnak nem történt semmi baja, ő ugyanis életrevaló leleményességgel a bivaly farkába kapaszkodott s az felfordult szekerestől szépen kihúzta őt a partra. Délután már a fiú hajtotta vissza a szekeret Sikárlóra nagy ostorpattogtatással, mintha semmi sem történt volna. Verdesnét az itteni városi közkórházból temették el. Halálos tanúvallomás. A mátészalkai járásbíróságon szerdán tanúként hallgatták ki Fischer Jakab mészárost és vallomására megeskették. A tárgyalás befejezése után az ellenfél Fischer elé lépett s ezekkel a szavakkal támadt reá: — Bitang! Gazember! Maga hamisan esküdött 1 A guta üsse meg! Fischer a váratlan inzultusra elsápadt, pár lépést hátrált s holtan összerogyott. Szivszéi- hüdés ölte meg. A bányászkongresszus programmja A Nagybányán tartandó országos bányászati és kohászati kongresszus programmját a következőleg állapították meg: 1. Augusztus 10 én d. u. 5 órakor a vendégek fogadása a vasútnál, elszállásolás; este 7 órakor az igazgatótanács ülése, 8 órakor ismerkedési estély az István szállóban. 2 Augusztus hó 11-én d e. 9 órakor választmányi ülés a Kaszinóban, d. e. 10 órakor közgyűlés ugyanott. Déli 2 órakor ebéd az István | szállóban. Adja Nagybánya városa D u. 5 órakor a bányászati kiállítás megnyitása gr. leleki Géza v b. t. t által. Megtekintése a bányászati, festő- és kertészeti kiállításoknak. Este 8 és fél órakor vacsora a Széchenyi-ligetben á la carte. 3. Augusztus hó 12-én d. e. előadások a bányaigazgatóság tanácstermében. Déli 2 órakor ebéd a Széchenyi-ligetben. Adja a bányaegylet. D. u a kereszthegyi és veresvizi bányák megtekintése. Este 8 órakor díszelőadás vagy hangverseny a Lendvay-szinházban, mely ulán tánczmulatság ugyanott. 4 Augusztus 13-án d. e. 9 órakor kirándulások: Felsőbányára, Fe,rnezelyre, Borpatakra. Ebéd. Este bucsuösszejövetel a Kaszinóban. 5 Augusztus hó 14 én elutazás Kissármásra, Kapnikbányára és Máramarosszigetre. Ki akarta irtani a családját. Boldán János giródtótfalusi földmivelő összeveszett a családjával és elköltözött otthonról. Hétfőn éjjel, hogy az anyján és bátyján bosszút álljon, rájuk gyújtotta a házat, majd az égő házból menekülő hozzátartozóira rálőtt, az egyik golyó anyjának lábába fúródott, a másik golyó a bátyja karját fúrta keresztül. Boldán Jánost a csendőrség letartóztatta és a szatmári ügyészség fogházába szállította, hol most elmebetegséget szimulál. Papp János meg a nyúl. Szegény Papp János, bizonyára soha se fog többet nyulat fogni. Úgy esett az eset, hogy Papp János kismajtényi lakos gyalogosan Nagykároly felé bandukolt. Az országúton látta, hogy két kutya egy agyonhajszolt nyulat kerget, melyet végre elfogtak. Papp kivette a kutyák fogai közül a nyulat, bicskájával megadta neki a kegyelemdöfést és behozta a városba, ahol Szendrey mészárosnak egy pár fillér áru szalonnáért eladta. A dolog eddig rendbe lett volna, ha finánc nem lenne a világon. De van és e miatt Papp János sokat fog káromkodni. A fináncok ugyanis megtudták, hogy a mészárszékben nyúl van, elkobozták és Papp János a héten Írást kapott, hogy fogyasztási adó kihágásért 40 koronára büntették meg. Megszűnnek a járási számvevőségek. A pénzügyminiszter kijelentette, hogy 1912. évben a járási számvevői állásokat megszünteti. A felszabadult munkaerők túlnyomó részét az adóhivatalokhoz fogják beosztani, hol az uj adótörvény szerint az adóvégrehajtást fogják végezni. A tanítók száma. A nagyobb részben tanítóktól végzett 1910. évi népszámlálás adatai szerint Magyarországon 32 306 tanító van, ezek közül 10.851 nő és 21.455 férfi Egy egy tanítóra átlagosan 61 gyermek jut (de van aki 180-at is tanít) A tanítók között 6467 nem magyar. Országos jellegű képkiállitás Nagybányán. Ez év augusztus havában a festőiskola jubiláns, országos kiállítást rendez, melyen mindazon képek javarésze bemutatóra kerül, melyek Nagybányán készültek, vagy oly művészektől származnak, kik a festőkolónia tagjai voltak A képkiállitás érdekében Thormci János és dr. Wass Gyula a napokban Budapesten időztek s eljártak az illetékes tényezőknél. Mindenütt nagy kitüntetéssel fogadták őket s a nagybányai képkiállitás eszméjét nagy melegséggel karolták fel nemcsak a művészek, hanem a kultuszminisztériumban is. A kiállítás sikere, az előjelekből ítélve, igen fényes lesz s annak művészi érdekességét már az is nagyban fokozza, hogy Thorma János már is nagyhírű képe, a Talpra magyar, itt fog legelőször bemutatóra kerülni. Öngyilkossági kísérlet. Borsos Kálmán nagy- ilondai végrehajtó a községházán mellbelőlte magát, mert amikor a hivatalába ment, azzal fogadták, hogy a községi biró csalás miatt följelentést tett ellene. A busz éves fiatal ember kiszaladt a folyosóra és revolverével magára lőtt. Súlyos sérülésével a dobresti erdőipari részvénytársaság kórházába szállították, ahol kihallgatása alkalmával azt állította, hogy a biró jogtalanul követelt tőle száz koronát és a följelentéstől való félelmében akarta az öngyilkosságot elkövetni Gyilkol a pálinka A Nagybánya és Alsó fernezely közötti útvonalon egy női hullát ta láttak. A megejtett nyomozás során kiderült, hogy a szerencsétlen Rózsa Mitruné szül. Szász Mária girodtótfalusi lakos Alkoholmérgezés ölte meg. Holttestét beszállították a városi bullakamarába, onnan temették el. Kasszafurók Nagysomkuton. Nagysomkut- nak is megvan a maga szenzácziója. Kasszafurók jártak a községben, valódi, hamisítatlan kasszafurók, akárcsak a fővárosban, akik meg is fúrták az egyik pénzintézet Wertheim-szek- rényét. A betörés a múlt hó 29-én éjjel történt, amidőn a kasszafurók betörlek a Chiorana takarékpénztárba s a pénztári helyiségben levő két Werlheim-szekrény közül az egyiket megfúrták. Érdekes, hogy a megfúrt szekrényben pénzt nem találtak, hanem ott találták a másik Werlheim-szekrény kulcsát, melyben a pénzt s ! az értéktárgyakat őrizték. A betörők 2289 korona 84 fillér készpénzt, továbbá több ékszert vittek | el. Az okmányokat és váltókat nem bántották. A i pénztárhelyiség mellett van a pénztár szolgájá- I nak lakása, de a betörés éjjelén semmi gyanús lármát nem hallott s a betörést csak reggel vette észre, amidőn a takarékpénztár helyiségeit takarítani akarta. Rögtön jelentést tett Nyilván Miklós igazgatónak, akinek följelentésére a I csendőrség széleskörű nyomozást indított, de a kasszafuróknak eddig nem sikerült nyomára akadni. CSARNOK. Mikor katona voltam. — Irta: Kárpáti Endre. — Mert voltam ám én katona is valamikor. Hogy mikor és milyen fajta, azt akarom elmesélni . . . Csak újra élűiről lehetne kezdeni! . . . A »Talpra magyar !«-t elszavalták. Bejárta az egész országot az a néhány strófa. Mint a jerikói kürtök. És az a hang olyan volt, hogy nem a füleivel, hanem a szivével hallotta meg az ember. Mint az égdörgést. A fülünknek csak hang a dördülés, de lelkünk beleremeg . . . Most is hallom az élte virágában levő Rónay Jácintot. Aki eddig szerény szolgája volt az Istennek és komor zárdafalak homályában bújta a vastag könyveket; mintha most, hirtelen maga is félistenné vált volna. A nagy piacon tartott beszédeket az összesereglett tömeghez és mi, mint gyerekek, szavát sem értettük, csak mereven bámultuk azt a törékeny testű, pápaszemes papot, amint átszellemült arcával égből szállott tüneménynek tetszett. A templomokban gyújtó igéket prédikáltak ; az utcákon színes papírok voltak kiragasztva, melyek a nemzetőrségbe szólították a magyarokat. A szabadság riadója legnagyobb hatással volt a fiatalságra. Jöttek a verbungosok. Az első jelentkezők az akadémia juristái voltak; alig egy-két gyenge, beteges ifjú vonult vissza, a többi fegyvert fogott. Példájukra a gimnázisták öregjei is tódultak és keserűen sírták ki magukat, akiket fiatal koruk miatt visszautasítottak. A pannonhalmi főiskola hallgatói már a táborban voltak. Tanáruk vezette őket. A győri bencés tanárok elsőkül tűztek nemzeti kokárdát, a fiuknak is adtak és arra tanították őket: mi történik az országban, mi lesz ... mi lehet a sorsunk nemsokára . .. A mai gyermek el sem tudná képzelni, amit mi akkor végigéltünk. Ott voltunk mindenütt. Pedig az ilyen apró emberkék, mint akkor én is voltam, csak akadékul szolgáltak a nagy néptömegekben. Hanem aztán mi voltunk a legfigyelmesebb hallgatók, a leghangosabb éljenzők. De még mást is cselekedtünk. A napjára nem emlékszem. Az elemi (akkor Nemzeti iskola) harmadik osztályába jártam. Reggel bejön tanítónk és igy szól: — Gyerekek, kiütött a forradalom. Menjetek haza. Addig nem lesz iskola, mig csak nem olvashatjátok az iskola kapuján, hogy megkezdődött. Micsoda lármával tódultunk mi haza! Hogy éltettük a forradalmat! Pedig jóformán nem is tudtuk, mi az és nagyon elcsodálkoztam, mikor láttam, hogy jó anyám a hírnek nem örül, sőt szomorúan igy szól: — Elég baj az, édes fiam! Mi lesz most már velünk ?! Ettől fogva az egész napot az utcán töltötte a gyermeksereg. Volt mit néznünk, A sok mindenfele gyűlést, a nemzetőrség gyakorlatait, a várost látogató vagy utbaejtö különféle küldöttségeket, katonákat, mind látnunk kellett és kisérnünk utcáról-utcára. Azt hittem, de el is dicsekedtem vele, hogy Kossuth Lajosnak, mikor Győrbe érkezett és a Fábián-féle (akkor Schweiger könyvárus) üzlet előtt elhaladt, én kiáltottam legharsányabban az éljent. Most is előttem képzelem nyílt, barátságos tekintetét, amint kalap- lengetéssel viszonozta a tömérdek nép rivalgását. A nemzetőrök száma a szomszéd megyékből ide sereglettekkel folyton növekedett. Mi, gyermekek is, mintegy varázsütésre sorakozni kezdtünk, hogy hát mi is nemzetőrök leszünk. A jobbmóduak csakhamar kicsikarták szüleiktől a katonaruhát. Voltak, akik teljes nemzetőri öltözékkel, teljes fegyverzettel ellátva összegyűjtötték ismerőseiket, osztálytársaikat és rendes csapatot alakítottak. Persze ők lettek a vezérek; a többiek aszerint, amint kiöltözködtek, kapitányok, hadnagyok, káplárok és közlegények. Ez utóbbiak között persze voltak mezitlábosak is, de a fapuska, az kötelező volt. Az én kapitányomat Christiánnak hívták. Velem járt egy osztályba. Kemény legény volt; a rendellenkező vitézeket annak rendje és módja szerint meg is csapatta. Évek múlva mint szerzetessel találkoztam vele. A szervezkédes városszerte folyt. Rendesen egy-egy osztály tanulói sorakoztak egy századba. Melléjük álltak azok is, akik nem városunkban jártak iskolába, de a nagy idő miatt hazajöttek. Teljes katonai szigorúság alatt álltunk. Volt minden fölszerelésünk. Volt vezérkarunk is, amely az egyes századok részére a tennivalókat megállapította. A rendeleteket büntetés terhe alatt kellett teljesítenünk. Rendes katonai gyakorlatokat tartottunk. A nép könnyes szemekkel gyönyörködött bennünk, mikor kidüllesztett mellel, büszke lépésekkel, dobszó mellett az utcákon keresztül- masiroztunk. Sokszor még éljeneket is kaptunk. Amint a katonai tempókkal megismerkedtünk, ütközetbe bocsájtkoztunk. Az ütközet helye a város homokbányája volt, minden oldalról magas partokkal. Itt két részre osztottuk a hadsereget: németekre és magyarokra. Lett kavarodás, lárma! Akit földre teremtettek, az megszűnt élni, félre- huzódott. Amint aztán a csata véget ért, ahol kevesebb volt a halott, oda Ítélte a vezérkar a győzelmet. Legkedvesebb csatánk volt a várostrom. A part volt a vár. Hogy hurcoltuk le onnan a védőket! Hogy hömpölyögtünk le onnan velük együtt . . . mig a var teljesen kiürült, nem maradt benne élőlény. Az ilyen ütközeteknél jókora néptömeg gyönyörködött körülöttünk a partokon és ugyancsak hangzott a »Ne hagyd magad!* A végén pedig lelkesedéssel vett részt mindenki a magyar sereg győzelmi mámorában.
