Felsőbányai Hírlap, 1912 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1912-03-07 / 5. szám
vetett exponense egy bizonyos kor, társadalmi érzet sturm und drangjának. Á magyar közélet meg is érzi azt, hogy itt az irodalom a kultúra ajtónyitogatója, mert az irodalom terén tényleges túltermelés állott be. Ez azonban sokkalta inkább tulajdonítható annak, hogy a magyar közönség nem akarta bevenni, elemészteni az eléje tálalt irodalmat, mint annak, hogy az irodalom volna alacsony- nivóju, a közszeretetre, elismerésre nem érdemes. Nem is lehetne csudálni még azt se, ha valójában igen sok és nagymennyiségű pelyva termeltetett volna irodalmi cégér alatt. Mert ez a fejlődésben levő, úgyszólván forrongó magyar közélet, mely az alföld sivatagjából, a hegyek kopárságából bámulatos rövid idő alatt volt kénytelen kulturországot teremteni, mint ahogy teremtett is, ugyanazon rettenetes és kétségbe- ejtően gyors harcokat kellett, hogy megharcolja az irodalom terén is, valamiként a kultúra minden egyes ágában is. Az irodalmi túltermelés azonban önmagára — szerencsére — nem lehet soha oly ártalmas, mint az ipari túltermelés. Az irodalom és általában a művészetek lultengése legfeljebb csak a közönség ízlését fogja emelni s ez helyes szelekcióval a jókat kiválasztja, felemeli, a rosszakért pedig nem kár, ha letörnek, kiszorittatnak. De a művészetek s igy az irodalom is, ha jót, elfogadhatót, korszerintit alkotnak, akkor mindig érvényesülnek! A mi társaságunk s más társaságok, hogy úgyszólván szervezik az irodalmat, tehát az irodalmi termelés mennyiségét óhajtják szaporítani, szintén csak az irodalmi ízlés fejlődését mozdítják elő azáltal, hogy a közönség többször hallva irodalomról és irodalmat, az irói müvek közt könnyebben tud dis- tánciát tenni. Ezért tör ki belőlünk a lelkesedés, ezért ujjongunk az ujjongókkal, hogy a Teleki-Tár- ! saság hosszas téli álmából a tavaszi szellő érin- I tésére újra felébredt. Éspedig felébredt frissen, telten, invenciózusan, tartalomdúsan. Hogy ideje volt feltámadni ujfent, mutatja az a nagy érdek- ; lődés, az a nagy szimpátia, melylyel fogadták. Ez a nagy lelkesedés mutat azonban mást is: elsősorban és legfőként azt, hogy egy irodalmi társaság ügyei érdekkel fogadtatnak, te- , hát viszhangra találnak a nagybányai közönség körében. Van tehát itt egy gárda, illetve általánosságban kimondhatjuk: olyan itt a közszellem, mely lelkes és szívós odaadással tud viseltetni irodalmi ügyek iránt, mely értékelni és megérteni képes az irodalmat, reggelizéssel és az előre elkészített napi programm áttanulmányozásával eltelik, felfrissít testet, lelket. Bármely irányban induljunk el, bele jutunk egy áramlatba, mely a gyönyörködés szórajával szinte magával ragad célunkhoz. i # Az idegennek első vágya a gondola. Halkan siklik a vizen, mint a kígyó, surran el gőzbárkák, fehércsónakok között, lágyan elringatja utasát, ki kényelmes karosszékben ülve gyönyörködhetik a voltozó panorámában. A gondola elején levő bárdszerü disz és a zsinór foggantyu- kat tartó lapos madár sárgarézből van, a többi rajta kivül-belül egészen fekete. A régi mistikus világ egy kegyeletes hagyománya talán, de inkább tarka, élénk volna. Minek a gyász színe az örömök városába, a szerelem boldogan ölelkező mámorához, vagy azoknak, kik gyászukban menekülnek saját fájdalmuktól; de talán amazok a rózsaszinü éber álomban nem látják, emezeknek pedig amaz is, minden fekete. Engem első nap lehangolt, és csak akkor láttam igaznak, mikor a Doge palota vizi lépcsőjén a hajósok hidja alatt állva egy temetés úszott el mellettem; fekete gondolák gyászfátyollal borítva s egyiken égő gyertyák és virághalom között egy fehérkék koporsó. De este annál szebbek, mikor lampionokkal vannak feldiszitve. Az evezős halkan ábrándos olasz dalokat dudorász s a holdvilágos ezüstös fénye harmóniába tompít mindent szinte. Egy-egy lampionos gondolán énekesek adnak szerenádot, körülötte egész raj evez s gyönyörködnek a viz fölött úszó édes dalokban. A félhomályban csak összebuvó fehér alakokat lehet kivenni. Ez a boldog velencei éjszaka! Dr. Moldován Ferenc. Felső b Anyai Hírlap A magunk és mások bő tapasztalatai után méltán mondhatjuk, hogy a nagybányai közönség, mint hallgató közönség sokkal intelligensebb és értelmesebb, mint más, átlagosan magasabb műveltségű, kultúrájú városok műkedvelő közönsége. Ezek után pedig rátérhetünk a felolvasó estély műsorának ismertetésére. Maga a megnyitó, mit Révai Károly elnök tartott, szerény, egyszerű, megható szavaival csillogó fényt hintett az egész előadásra. Igazolta a hosszas hallgatást s reményét fejezte ki, hogy ezután sikeresebb külső munkálkodást is produkálhatnak. Addig azonban megelégszik a társaság szerényebb célokkal is: időnként maga köré gyűjteni a város lelkes közönségét, hogy köztük a hazai irodalmat, művészetet s általános közművelődést terjessze, ösmertesse. Megemlékezett a sajtóról, melynek tisztességes, korrekt szelleméről meleg, elismerő szavakkal nyilatkozott. Ösmertette továbbá a társaság szervezetét, ezek szerint a társaságnak 10 tiszteletbeli s 28 rendes tagja van. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg a társaság eddig elhunyt 4 tagjáról, különösképen pedig Schönherr Antalnéról. Örömét fejezte ki, hogy a társaság több tagjának működése országos elösmerésre talált. Végül üdvözölte a jelenlévő kiváló poétát Szávay Gyulát és mint vendéget Kápolnai Pauer Viktort. A dalkör szintén kitett magáért. Elsőnek: »Vársz-e rám a forrás partján« cirnü dalt adták elő. A betanulás, a harmónia kitűnő volt, mi Szaucsek karmester törekvését dicséri. Ki kell emelnünk Práger Kálmán szólóját. Hangjának kellemessége mindenkit meglepett, mert bár nem erős, de oly kedves, behízelgő, hogy mindenkinek titkos óhaja teljesült, midőn estély utáni vacsora közben a dalárda újra énekelte e dalt több mással egyetemben. Szávay Gyula csaknem egyedül képes lett volna betölteni egy egész estély programját, oly bőkezű pazarlással szórta szebbnél- szebb, elmésebbnél-elmésebb, gyönyörködtető és tanító költeményeit. Thémái: a köznapi élet esetei és tárgyai. A házbér, a koldus, a drágaság, a gramofon, a gőzeke, melyek tnindany- nyian allegóriák s óva intenek és figyelmeztetnek az élet útjainak csavargós voltára. Komoly tárgyú költeményei közül legszebb volt s legjobban tetszettek a Szilveszter éj és Elmúlás czimüek. A közönség minden költeményét óriási óváczióval, tapssal és éljenzéssel fogadta s a tapsvihar néha perczekig tartott, ugv, hogy az illusztris poétának proprammját ugyancsak ki kellett bővítenie. Az előadott költemények czimei a következők voltak: Verses káté a világról. A dalok születése. Múlandóság. Szilveszter éjszakáján. Sírfelirat. Négy állatmese. Cseresnyés Mária. A gramofon Utána a bányászzenekar vidította fel kissé a közönséget Balfje: A cigány nő darabjából játszottak egyes részleteket. Kápolnai Pauer Viktor, a társaság vendége, tőle elvárt magas nívójú s alapos tanultságról és nagyfokú általános műveltségről tanúskodó essay-t olvasott fel Bányászat és Művelődés címen. Bizonyítgatta hogy a múlt időknek s a mai modern világnak összes ipari eszközei, melyek az embernek a természet fölötti diadalmaskodását lehetővé tették, nagyrészben a bányászás által közvetlenül, részben pedig a bányászat közvetítésével létesültek. Felolvasását, melyet számos bányász kollegája is szorgos figyelemmel kisért, igen nagy óvácziókban részesítette a közönség. A jól rendezett műsor következő pontja a dalárda éneke volt Ezúttal együttesen adtak elő több régi, jókedvű magyar dalt, a Csikós gyereket, Elvesztettem a patkómat, Ej haj Pista bácsi stb. Végül Tersánszky Józsi Jenő tartotta meg székfoglaló felolvasását. A fiatal iró debutja elé nagy várakozással néztek s konstatálhatjuk, hogy e várakozásban senki sem csalatkozott. Bemutatott elbeszélése: Mese az ágrólszakadl Igriczről, közvetlen hangjával, színes képeivel nagy tetszést s lelkes éljenzéseket aratott. Tisztelői pedig pálmaággal lepték meg. A bányász zenekar Wagner indulójával a változatos műsor véget ért s a közönség az étterembe széledí szét, hol még sok ideig tárgyalták az est kiemelkedő mozzanatait. »Nagybánya«, Az egyenlő jogok és a nők. (N.) Az idő haladásával emberek, szokások, divatok és korszakok változnak s átalakuláson mennek keresztül, de a fizikai törvények mindig ugyanazok maradnak. Egy ujjabb eset ugyanis ismét beigazolta, hogy a különnemü dolgok vonzzák egymást s hogy a leghidegebb tájak népeinek van a legmelegebben érző szive. A norvég parlament ugyanis a minap törvényt hozott a nők egyenjogúságáról s e szerint Norvégiában az állami életben ugyanazon hivatalokat vállalhatják, mint a férfiak s velük egyforma javadalmazásban fognak részesülni. Óriási tehát az öröm a suffragettek táborában, mert a nők egy lépéssel ismét tovább jutottak a sáncokon s ha hódításaikat igy folytatják, akkor a ma még megközelíthetetlen bástyákon nemsokára kitűzhetik a győzelmi zászlókat. A hírnek örülni lehet, mert a nők eddig csak az olcsó munkaerejüknél fogva tudtak alkalmazáshoz jutni s igazán méltánytalan volt, hogy egy és ugyanazon munkakörben s hasonló értékű produktiv munkaeredményben különbséget tettek férfi s nő között. Az államnak mint legfőbb hatalomnak kell tehát előljárni a nemes példával s neki kell diadalra vinni azon megdönthetetlen elvet, hogy egyenlő kötelezettségek mellett egyenlő jogok is járnak. Feltétlen tökéletesség azonban még a törvényben sincs s igy a norvég szocziális alkotásnak is vannak apróbb hiányai, amelyek az örömtelt kelyhekbe keserű izt vegyítenek. A norvég nép képviselői ugyanis kikötötték, hogy miniszter, diplomata, pap és katona a nő nem lehet. A miniszterség indokolható, mert ha a nők beülhetnének a bársonyszékbe, akkor még tágabb tere nyílna a protekciónak, szeszélynek s az önkénynek. — már mint diplomaták a nők megállnák a helyüket, mert nincs olyan tizenhárompróbás diplomata, aki a női ész furfangjával s találékonyságával vetekedhetne. Papnak meg okvetlen beválnának, mert közülök a legszófukarabb is többet tud beszélni, mint akár három püspök. Végül a katonaság. Nohát ezt a pályát meg igazán nem kellett volna elzárni előlük. Épen katonai szempontból kiszámíthatatlan előnyökkel járna. A fiatalság nyomban nagyobb tömegekben lepné el a katonai pályát. Tessék csak elképzelni, hogy mi lenne akkor, ha a magyar kormány pl. törvényt hozna arról, hogy a lányok s asz- szonyok tisztek lehetnek? Megszűnne a sok panasz a katonai terhek ellen s az ellenzék most obstruáló képviselői között is bizonyára akadna egy nehány, aki reaktivál- tatná magát s sietve emelné a létszámot. De különben is ez volna a természetes következménye az egyenlő jogoknak, aminek az elvét a nők újabban annyira hirdetni szeretik. Különfélék. Személyi hír. Bawmerth Károly bányatanácsos, a petrozsényi áll. kőszénbányák fő- I felügyelője múlt héten egy napot városunkban töltött. Esküvő. Nagysomkuti Nyisztor Albert berettyófalusi járásbirósági jegyző f. hó 2 án tartotta esküvőjét Bannig Vilmával Nagyváradon. A felsőbányái Hitelszövetkezet közgyűlése f. hó 3-án lett megtartva, miután a február hó 25 éré kitűzött közgyűlés nem volt határozat- képes.
