Felsőbányai Hírlap, 1912 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-11 / 1. szám
XVII. é-vfolyaiTL. 1- s^ám. 191S_ Jan-máia? UL FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : D* MOLDOVÁN FERENC A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Városi közgyűlés. A városi kégviselőtestület 1911. évben utolsó rendkívüli közgyűlését tartotta december 29-én. Olyan újévi ajándékos közgyűlés volt ez; megválasztották rendőrbiztosnak Al- másy Kornélt, ki már 8 éve szolgálja a várost, kaptak az összes tisztviselők államsegélyt, fizetési előleget, a vendéglő jégvermet, a Gyermekszanatórium segélyt. Az ülés gyorsan folyt le s a képviselők jókedvűen oszoltak szét a jól végzett évi munka okozta megnyugvással. Részletes tudósításunk a következő: 1. Elnöklő polgármester üdvözölve a megjelent képviselőtestületi tagokat, a közgyűlést megnyitja és előterjeszti, hogy a városi rendőrbiztosi állás betöltésére várm. alispán a mai napot tűzte ki; a kezelő- és segédszemélyzet választásának vezetésével törvényhatósági határozattal már előzőleg megbizatott. Felhívja a képviselőtestületet, hogy a választási eljárás szabályszerű meg- ejtése végett a szükséges bizottságokat válassza meg. Bizalmiférfiakul dr. Csausz Károly, Bónis Sándor, Szigyártó József, Nagy Lajos egyhangúlag megválasztanak s a választási jegyzőkönyv hitelesítésére is felkérettek. A kandidáló-bizottság tagjaiul a közgyűlés részéről Stoll Béla, Likker Károly választatlak meg, a polgármester mint választási elnök részéről Pály Ede, dr. Szokol Pál jelölteitek ki. Szavazatszedő-bizottság elnökéül Szőke Károly, tagjaiul: Bernovits Emil, Labina Sándor, jegyzőül Spáczay Gyula választattak meg. Ezután elnök a gyűlést felfüggeszti és a kandidálő-bizottsággal a jelölés megejtése végett a polgármesteri szobába vonul. A jelölés megejtése után elnök a gyűlést újólag megnyiija és bsjelenti, hogy a rendőrbiztosi állásra két pályázó jelentkezett s ezek közül a bizottság csak egyet: Almássy Kornélt jelölte, kit is a közgyűlés közfelkiáltással a rendőrbiztosi állásra egyhangúlag megválasztott és — elnök által egyhangúlag megválasztottnak nyilvánítva — felhivatott, hogy az 1886. évi XXII. t.-c. 85. §-ában előirt hivatali esküt tegye le, ki is azt után- mondva a közgyűlés előtt letette. Utasítja közgyűlés a számvevőt és pénzlárnokot, hogy megválasztott Almássy Kornél rendőrbiztosnak 1912. évi január 1-től kezdődőleg az ezen állással járó 1400 K törzsfizetést, évi 320 K lakpénzt a tiszti illetmények módjára fizesse ki. 2. Pénztárvizsgáló’ megválasztása iránt elnök előterjesztést tesz. A közgyűlés pénztárvizsgálőkul és pedig rendes tagokul: Nagy Lajos és Likker Károly, póttagokul: Kilián Béla, Bónis Sándor képviselőket egyhangúlag megválasztja. 3. Előterjesztés a városi pénzek elhelyezése ügyében, elnök felteszi a kérdést, hogy »elfogadja-e a közgyűlés, hogy a városi pénzek a felsőbányái részvénytakarékpénztárban helyeztessenek el« és névszerinti szavazást rendel el. Igennel szavaztak: Szőke Kéroly, Bradofka Frigyes, Pály Ede, Bernovits Emil, Bónis Sándor, Tury Ferenc, Tanczer György, Labina Sándor, Szigyártó József, Vider Lázár, Májer Salamon, Likker Károly, Nagy Lajos, Jó Antal, Stoll Béla, Pap Márton, Bay Károly, Spáczay Gyula, Dorogi Sándor, dr. Szokol Pál, — nemmel senki és igy a közgyűlés egyhangúlag határozati- lag kimondja, hogy a városi pénzeket 1912. évben is a felsőbányái részvénytakarékpénztárban helyezi el. 4. A tanács beterjeszti a f. évi dec. 21-én megtartott pénztárvizsgálatról felvett jegyzőkönyvet és lelet-kimutatást, mely szerint a pénztár rendben találtatott. Tudomásul vétetett. 5. Olvastatott a m. kir. belügyminiszternek 18900/111.—1911. sz. körrendeleté, melylyel Felsőbánya város részére az államsegély kiegészítésére 4000 koronát utal ki. Közgyűlés a rendeletet örvendetes tudomásul veszi s a pénzügyi bizottság javaslatával megegyezőleg ezen kiutalt államsegélyt egyhangúlag egészben a tisztviselők fizetésének kiegyenlítésére fordítani határozza és annak mikénti felosztására nézve a bizottság által elfogadott kimutatást veszi alapul. Egyben kimondja, hogy jelen határozat jogerőbevárása nélkül végrehajtható. 6. Vendéglői jégverem kiépítése ügyében a közgyűlés egyhangú határozattal Aranybányászaink a budapesti Uránia-szinházban. A néprajzi társaság december 30-án és 31-én eredeti népi előadásokat tartott Budapesten az Uránia-szinházban, mely eredetisége folytán 2 telt ház elé tárta két távoli vidék vallásos tárgyú szinjátékait. A felsőbányái Zsuzsannásokat dr. Sebestyén Gyula itt. ismerte meg és érdekes játékuk annyira elragadta, hogy azokat a pozsony- főrévi német földművesek játékával együtt bemutatta a főváros közönségének i.«. Két estén voltak tehát bányászaink élénk érdeklődés tárgyai Budapesten, hol Dagy sikert arattak játékukkal, melyet városunk apraja-nagyja jól ismer. A fővárosi lapok drámatörténeti szempontból foglalkoztak különösen az előadásokkal, de érdekes volt azoknak néprajzi vonatkozása is. A »Budapesti Hirlap«-ba az »Irodalom és művészet« rovatban érdekes tanulmányt irt dr. Soly- mossy Sándor 2 számban az előadásokról, melyet kissé kivonatosan mint városunkat érdeklő tárgyat, az alábbiakban ismertetünk: »Eredeti népi előadások az Urániában. — Háromszáz éves drámatörténeti emlékek. — Joggal kérdezheti az olvasó s vele együtt a főváros szinházjáró közönsége, vájjon mire való s lényegében micsoda vállalkozás voltaképp az, amit a Magyar Néprajzi Társaság az év utolsó napjain az Uránia-szinházban be akar mutatni ? A napok óta olvasható értesítésekből eddig csak az derült ki, hogy távol vidékekről, a nép egyszerű fiaiból, két játékos csapatot hozat föl s velük előadatja régi, felig vallásos, félig már el- világiasodott formájú karácsony-vizkereszti játékait. De hiszen ilyen betlehemi jászoljeleneteket, pásztormókákat mindenki látott már szerte az országban; a kántáló gyerekek jelmezes csapatja ismert és megszokott karácsony-ünnepi meg vizkereszti járulék még a fővárosban is. Ez az egész naiv szokás olyan egyforma mindenfelé s olyan gyarló kis semmiség, hogy biz ezzel szinte kár előhozakodni, éppenséggel különös vállalkozás pedig színpadon, nagy és fizető közönségnek bemutatni. A tájékozatlan nagy publikum bizonyára igy gondolkozik s annak a derék tudományos társaságnak ugyancsak nehéz dolga lesz, hogy ezt az eleve megformált, kedvezőtlen véleményt meg- döntse s a nagy nyilvánosságot a játékok kiváló értékéről meggyőzze. Azt hisszük azonban, hogy ha a megjelenő nézőkben csak egy kis történeti érzék is lesz, egy kis képesség a múltak egyszerű naivságába való elmerülésre, a vállalkozás nemcsak sikerülni fog, de szenzációs hatásra számíthat. Ne mai értelemben vett drámai hatást értsünk ez alatt, valami mást, ettől teljesen elütőt. Azt a hatást, amit egy értékes régiség váratlan fölfedezése ébreszt magában a megtalálóban ; mikor azt érezzük, hogy leletünk egyszerre bevilágít eddig homályos történeti korokba, odavisz a három évszázad előtti állapotok közé, a Hans Sachsok kis városaiba, a mestercéhek és rigorózus iskolák légkörébe s naivságain elfelejtünk nevetni, mini. a divatjamúlt lavendula- illaíon egy-egy ósdi szekrény kinyitásakor. Mit is készülnek ott az Uránia színpadán, megkönnyítve kellő magyarázatokkal és ismertető bevezetésekkel, a nézők elé tárni? Éppen nem a megszokott betlehemes apróságot, hanem terjedelmes, részleteiben hatásos, valóságos drámai jeleneteket. Mig a házaló gyerekek énekes mondókája a középkor jellegzetes misztériumaiból sarjadt ki s azoknak ma már csak összefüggéstelen törmelékeit őrizte meg, fön- maradt még az ország néhány elszigetelt helyén (s eredeti teljességében, érintetlen formájában európaszerte csakis nálunk I) a nagyobb fejlettségű iskoladrámának (XVI. század), valamint a vele egykorú mestercéhbeli előadásoknak néhány ép ereklyepéldánya. Ezek közül legtökéletesebb két emlék : a pozsonyfőrévi németajkú földművesek karácsony-vizkereszti tragédiája és a felsőbányái magyar aranybányászok Ádám is Évája meg Zsuzsánna játéka. Talán banális mondásnak tetszik, de a szakemberek rég tudják, hogy a főréviek hármas darabból álló előadását a német folkloristák és irodalomtörténetirók irigylik tőlünk s annak odakint egész irodalma van; a felsőbányái játékok még ismeretlenek ugyan, mert a társaság agilis alelnöke csak mostanában fedezte föl, de arkaisztikus különösségei még eredetibbek és kezdetlegesebb fokot mutatók, mint a főrévieké. Amit ez egyszerű emberek már állhatatossággal évszázadok óta megtartottak s apáról fiúra származtatva, maguk közt őrizgettek, azt fogják most bemutatni a pesti színpadon. A néző ügyelje majd meg például lépege- tésüket. Amelyikre közülök sor kerül, kiáll középre s ritmusra járva, két lépés után fordulva, féléneklő recitativ hangoztatással mondja el sze-
