Felsőbányai Hírlap, 1911 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1911-10-12 / 21. szám
XVI. évfolyam. Í31_ szám. 1011. Október lőj FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. == MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : DR MOLDOVÁN FERENC * A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére I Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá- | ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- | zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. A gyümölcstermelés haszna. Hetek óta százával döcögnek városunkon át a helybeli és közelvidéki gyümölcsöt szállító szekerek. Az idei esztendő gazdag terméssel örvendeztette meg a birtokosokat. Jóleső tudat, hogy a gazdák fáradozását, vállalkozását és élelmességét a természet ez évben különös busásan váltotta csengő pénzre, amelyből manapság olyan sok kell a tisztességes megélhetéshez. Am ha drága az élet, e fölött nem szabad összetett kézzel siránkozni, hanem az élelmesség útjára térve, minden tisztességes eszközt meg kell ragadni, amivel »pénzt lehet csinálni.« Az eszközökben rengeteg nagy a választék. A háziiparnak igen sok vállfája kínálkozik, melyet bármely vidéken lehet űzni; Felsőbányán azonkívül a fafaragást, kosárfonást stb. nagy sikerrel lehetne bevezetni. Mégis a háziiparhoz bizo- nyos gyakorlat, kézügyesség és Ízlés kívántatik, melyeknek megszerzéséhez hosszabb idő kell. A gyümölcstermelés azonban olyan, melynél a legnagyobb munkát a természet végzi el, az embertől a gyümölcsfa úgyszólván csak azt az ösztönszerü gondozást kívánja, mely az érző emberben a növényzet iránt szinte veleszületett tulajdonság. A gyümölcsfa csupán egy kis trágyázást, nyesést és hernyózást kíván és ezért a csekély fáradságért gazdagon jutalmazza a vele foglalkozót. Városunk egész területének földje, fekvése kiválóan alkalmas a gyümölcstermesztésre. Nem is beszélek azokról a nagyobb, gyümölcsöskert- és rét-területekről, melyek hogy nem 3—4-szer annyit teremnek, mint kellene, a hiányos kezelésben és nemtörődömségben lelik magyarázatukat. Hanem a Furcsa mese. — Irta: Nagy Endre. — Készen állott már a gyönyörű állatkert és ha a jó Isteuke belenézett volna, bizonyosan elszégyenkezett volna, mert csak most látta volna, hogy állatokat ugyan tud csinálni, de már az eltartásukhoz, elhelyezésühhöz mégis csak jobban ért az állatkerti igazgató. Hiszen szép az oroszlán odakünn az afrikai sivatagban is, de mit ér, ha az ember nem láthatja, mert ha olykor esetleg találkozik is vele az ember, nem nézheti meg alaposan csak belülről, — mikor már megette az oroszlán. Az állatkertben minden egészen máskép van. A vadállat ép oly kevéssé ártalmas, mint a szelid, mert széles árkok és rejtett rácsok választják el a nézőtől. Továbbá a nézőnek azon sem kell tűnődnie sokat, hogy miféle szerzet lehet, ami megbámul, mert minden ketrecen, vésett érc-táblácskán ott az állat neve magyarul és latinul és még az is rajta van, hogy ki ajándékozta. Hát mondom készen állott máraz állatkert a legutolsó majomig és az egész világ Cíődült a csodálatára. A többek között egy külföldi hires tudós is megnézte és az igazgató nagy ambícióval kalauzolta körül a gyönyörű kertben, mert ismétlem, külföldi tudós volt az illető és ha nem is | lakóházakhoz simuló kertecskékről és udvarokról, melyekben vagy vén korhadt fák terpeszkednek, vagy elhanyagoltan, üresen I állanak. Ezeket a kis területeket kell a ; gyümölcsfával beültetni. Milyen kedves a fiatal gyümölcsfának nemes tartása s az alig 2 méteres csemetén az első termés, mely magától ösztönzi az embert, hogy udvarát, kertjét gyümölcsfával beültesse és ültetett fáit szeretettel gondozza. A helybeli, de más I csemetekeriekböl kitűnő csemetéket jutányosán lehet beszerezni, csak egy kis akarat kell, hogy házunk tájékát hálás gyümölcsfák I tehetik szebbé és értékesebbé. Egy nehány jól tartott fa már elég a házi szükséglet ! ellátására, az azon felüli gyümölcsöt pedig i már értékesíteni lehet. Természetesen hibás I az a rendszer, hogy ahány fa, annyiféle faj, J mert ez talán változatos, de nem célszerű; | egyfaju nemes almát kis mennyiségben is | jobban lehet értékesíteni, mint 8 —10 kevert fajt. Hallottunk ez évben is esetet, hogy egy métermázsa Jonathán vagy Aranyparmen almáért 80—100 koronát adtak. Ennyi pedig egy kis kertben is könnyen megteremhet. A gyümölcs az, ami a legkevesebb fáradsággal, költséggel és kockázattal hasznot hajthat az embernek, csak kedv kell hozzá, a többi magától jön. Meg vagyok győződve, hogy sok kertes házbirtokos sóhajtott fel a nagy almatermés láttára, hogy miért nincs neki legalább néhány métermázsa almája. Pedig ennek az illető maga az oka, mert kertjének a vén fáktól való kitisztítására és 2—3 év alatt már termő, egy-két fajú nemes gyümölcsfával való beültetésére nem vett magának fáradságot, mert a költség az kevés és nagyobb áldozatot nem kíván. Az alma, körte és dió azok a gyümölcsfajok, melyek leginkább ajánlhatók s ezen csemetéket a helybeli állami csemetekertben lehet előjegyeztetni és megkapni. Bajorországban park közepén királyi kastélyt láttam, melyek falán az emeleti ablakokig körte- és barackfák voltak fölfuttatva s azokon pazar termés mosolygott a szemlélőre. Ezt nálunk is meg lehetne tenni. A sokféle felfutó helyett gyümölcsfát vezessünk házunk falára, verandájára. És bizonyára virágágyaink és diszbokraink sem fognak szégyenkezni, ha föléjük dúsan megrakott gyümölcsfa borul. A gyümölcstermesztés a leghálásabb foglalkozás, mely örömet és mellékjövedelmet juttat az embernek. M F Városi közgyűlés. F. hó 14-én a város képviselőtestülete rendkívüli közgyűlést tartott. A szüret és almavásár még a közgyűlési teremben is meglátszott, mert a legtöbb gazdálkodó és kereskedő távol maradi, még a megjelentek is mikor a napsugártól csillogó hegyeinkre kinéztek, valamelyik gyümölcsösbe, vagy vidám szőlőhegyre kívánkoztak. A tárgysorozat különben 14 pontjával semmi érdekeset nem Ígért. Örültek a képviselők, hogy a múlt évi zárszámadásunk rendben van s a jövő évi költségvetés beterjesztésére is szivesen adtak haladékot, csakhogy szerény, de biztos háztartásunk minél reálisabb és nyugodt, fejlődésteljes jövőt tárhasson a város közönsége elé. A polgármester 10 órakor nyitotta meg volt egész bizonyosan tudós, de egész bizonyosan külföldi volt; már pedig ez a fontos nálunk, hogy sokat adjunk a véleményére. A tudós megbámult mindent alaposan, aztán igy szólott: — Nagyon szép minden, nagyon tökéletes volna az egész állatkert, hauem . . . Az igazgató elsápadva rebegte : — >Hanem?« Ez a »hanem« egyetlen állat, amit nem tűrnék el az állatkertemben. — Pedig bizony itt megvan. Mondom nagyon tökéletes volna az egész állatkert, hanem az a baj, hogy ember nincsen benne. Dehogy nincsen, dehogy nincsen 1 Itt vannak az őrök, itt vannak a látogatók, no meg itt vagyok én is. — Az mind nem számit. Egy jól fölszerelt állatkertben csak az az állat számit, ami ketrecben van és fólirással van ellátva annak rendje- módja szerint. Lám, a látogatók kutyát is hoznak esetleg magukkal, de az azért mégis csak más kutya, mint a melyik ott a ketrecben látható. Az állatkerti igazgató nagyon elszörnyedt e kínos fölfedezésre és elhatározta, hogy azonnal pótolni fogja ezt a hibát. Nem, nem tűrheti, hogy bárki is foltot találhasson az ö áilatkertjében. Tehát még aznap megépíttetett egy háromszobás ketrecet előszobával, fürdőszobával, központi fűtéssel és villanyvilágítással. Aztán a^ összes újságokban kiíratta, hogy ezennel pályázatot hirdet egy emberi állásra. Pályázhatik minden kétlábú, tollatlan észlény, aki érzi magáról, hogy embernek számítódik. A pályázati fölhívásnak szinte elképzelhetetlen eredménye volt. Már nem emlékszem egész biztosan a számra, hogy hányán pályáztak, de jellemző, hogy a pályázók között volt ezer- kétszázötven ügyvéd, nyolcszázharminchat orvos, kétezernégyszáz néptanító és egy házbéruzsorás, aki csak azért pályázott, mert szerette volna a háromszobás ketrecet albérletbe adni hatvan munkáscsaládnak. Eihihetik tisztelt olvasóim, hogy az állatkerti igazgatónak ugyancsak főtt a feje, hogy melyiket válassza a sok pályázó közül. Annál is inkább, mert minden pályázó mellékelt az okmányai mellé egy-egy ajánlólevelet, valamely képviselőtől vagy városatyától. Ekkor váratlan eset történt. Az a bizonyos váratlan eset, amely mindig a legnagyobb bajban szokott megjelenni és amiben csak a rövidlátók nem bírják észrevenni az isteni gondviselés muukáját. Az történt ugyanis, hogy a mágnáskaszinó - ban egy nagyon előkelő ur elvesztette kártyán minden pénzét. Mikor leült a kártyaasztalhoz, volt két milliója. Mikor fölállt az asztaltól, volt két forintja. Ez a két forint tán elég lett volua egy utolsó vacsorára, ha nem kellett volna borravalóul odaadni a komornyiknak, aki többszörös háziúr volt és Osztendében szokott nyaralni egy lipótvárosi nagykereskedő feleségével.
