Felsőbányai Hírlap, 1911 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1911-02-09 / 3. szám
A XVI. évfolyam.. S. szám, \) 1911_ Február 9, TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. j| Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : DR MOLDOVÁN FERENC A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamáI ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Farsang. Telik-mulik a farsang és szerte az országban most van aratása a cigánybandáknak, pincéreknek, borkereskedőknek, kocsisoknak, világiíási vállalatoknak, egyszóval azoknak, akik táncból és vigalomból élnek. Kipirult arcok, hófehér vállak, csillogó gyöngyök, fekete-fehér férfialakok merülnek fel előttünk, mikor a farsang, bál, tánc szót halljuk. És ezek a fekete-fehér urak, halvány szinü kivágott női ruhák, üres báli csevegések eddig csak tárcákban szerepeltek, kroki-témák voltak, de a vonal fölé nem kerültek soha. Kégi hírlapjainknak téli témájuk, igaz, sohasem volt más, mint egy-egy országra szóló megyebál, egy-egy három napig tartó táncvigalom. De ezek a mulatságok mindig csak mint események szerepellek, a jelenlevő személyek és az a hangulat, amely egy-egy ilyen bálon elterült, soha nem került szóba. Pedig ez lett ma igen fontos. Azelőtt, az előttünk menő nemzedék előtt a különböző osztályok egymásközti érintkezése egyrészt pajtáskodásban, másrészt lenézésben nyilvánult meg. De a lenézés sem volt sértő, vérlázitó, csak éppen lekicsinylő. Akkor még gazdasági, erkölcsi, vallási érdek és osztály- küiönbség nem volt annyira kifejlődve, mint ma. Napjainkban, ezt el kell ismernie mindenkinek, a gazdasági osztályharc kinyújtja csápjait mindenfelé, az osztályok közötti határok és válaszfalak igen élesekké váltak és — itt van az a pont, ahol a mulatságok dolga komolyra fordul — még az emberek mulatságai közé is becsap a harc egy-egy hulláma. Méltóztassék csak végignézni a mulatság-naptárát egy-egy vidéki városnak, vagy akár Budapestnek. Telve van a különböző vallások patrőnusa alatt és mindenféle vallásos egyesület és intézmény javára rendezett bállal. Minden kaszt, minden kereseti ág, minden foglalkozás-csoport külön mulatságot rendez magának. De ez csak külsőség és indokolható (hiszen Csak magunk közt érezzük jól magunkat), hanem legyük kezünket a szivünkre és gondoljunk vissza arra, hogy ezeken a felekezeti, vagy kasztrendszeren alapuló mulatságokon milyen helyzete van annak, aki, bár ismeri a kaszt összes jelenlevő tagjait, még sem tartozik a kasztba és hogy milyen hangulata van ezeknek az estelyeknek. Nagyon fájdalmas dolog az, egy kisváros társadalmának véleményét megtudni a farsang báljai felől. Felekezetekre, csoportokra bomlanak mulatságaik közben, mulatságaik alkalmából azok, akik egész életüket egymással való munkálkodásban töltik el. Lehet, hogy sok a munka és harc eszméi vagy gazdasági harc — közben szemben állanak egymással, de ezt a szembenállást el kelt törülnünk akkor, mikor társadalmi, társas együtt-létről van szó. Mint szaladnak az évek . . . — Irta: Révai Károly. — Mint szaladnak az évek egyre-másra! A tegnap elmúlt, a ma is letűnt; A holnap sírját a sors már megásta. Egy pillanat csak a mi életünk. Kicsiny csirából sarjadó hajtások Magasra nőnek tegnaptól — máig; S a fészekalj, hol tegnap csipogás volt — Ma anyaságról almot álmodik. Csak tegnap volt, hogy egy tavaszi reggel Megkopogtatták kicsiny ablakom, S egy öreg gólya — szájában gyerekkel — Halk szárnyverés közt beosont azon. S mig én a pólyát remegve kibontom : IIusz évnek vágya csatasorba állt, S vén törzsből hajtott drága ifjú lombom A csatasornak büszkén szalutált Csak tegnap volt! és ma már szárnyi nőnek . . . Maholnap jön a röpülési vágy ! S letüntén egy-egy vándor esztendőnek Mind szükebb lesz az otthoni világ. A fészekaljból uj hazába vágyik, S a gyermekálmok szertefoszlanák; Mert bölcsőtől a selymes nászi ágyig A lányok élte csak egy pillanat! És jönni fog egy fényes nap az égre, Az ő napja! — és én leszek a hold ; Akkor lerázza az ő szive vére A szürkeséget s mindazt, ami volt. Szivem elcsitul szomorún, lemondón, S az ifjúság utjából félre áll; Míg ő — az én kihajtott ifjú lombom — A kelő napnak büszkén szalutál! Aki süket volt. — Irta; Edwin Pugh. Angolból: Iíj. Kárpáti Endre.— I. Stephen Wonderlie ur tekintélyes alak voit. Mint bankfőhivatalnok a fővárosban és mint kopaszodó, gömbölyű, hájasmellü férj a közönséges, emberi megítélés szerint egyképen. | Deresedő felesége, két fia és két eladó lánya töltötte el a szivét családapai büszkeséggel. S i a jövedelem a szépség mellé a boldogságot is | megszerezte volna, ha mindenekfelett meg nem : látogatja a Gondviselés Stephen urat egy pó- ; tolhatatlan hiányossággal, a süketséggel. Föld- : süket volt a szerencsétlen. S ez volt a szeren- j cséje, mint később maga is rábizonyosodott. Fiatal korában érte utói a sors sújtó keze, oly hirtelen, hogy nem birt rajta az orvosi tudás segíteni. Belenyugodott. Tekintélyén semmi se lehetett, ami csorbát ejtsen. Élt vigan az abszolút csöndességben. II. Reggelenkint felesége rázta fel nyolc órakor. Rossz kedvben szokott ébredni. Bizalmatlanul, fürkészve figyelte a háziakat, akik kiszolgálták engedelmesem Dörmögve itta meg a teáját — Maradj itt! — kiáltott feleségére, ha látta, hogy ki akar menni a szobából. Ha ellenben nem mozdult és várta figyelmesen a parancsot, akkor ingerülten rámordult: — No, mit az ördögöt bámulsz? Nem láttál még embert ágyban ? Máskor a felpiszkálás ellen tiltakozott. E! ismerjük, hogy ez nálunk Magyar- országon, a mi társadalmunkban — legalább egyelőre — nehéz. Nálunk nemcsak érdekellentétek ütköznek össze, hanem személyek ellen visel harcot mindenki. De ha a harcban a két oldalon álló felek nem mosolyognak egymásra, annál inkább kellene munkaruhánkkal, harci fegyverzetünkkel együtt az érdekek elleni haragot levetni és megmaradván a személy, az ember, a vagyon és érdekek nélküli Ln, azt úgy fogadni, mint embertársak, pusztán embertársak egymást. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy a felekezetek ne rendezzenek maguknak mulatságot, hogy a társadalmi rétegek a mulatságokon teljesen összevegyüljenek, nem mondhatjuk ezt, mert lehetetlent kiváltunk. De mondjuk azt, hogy ezzel ne legyenek kizárólagosak, exluzivek és sze- retnők mondani azt, hogy igenis az egymáshoz közel álló társadalmi osztályok használják fel azokat az eszközöket, módokat és azokat a momentumokat, amelyek segítségével érdekeik háttérbe szorítása nélkül közeledhetnek egymáshoz. Az életfentartás mind nehezebb lesz, az érdekellentétek szaporodnak, az emberek közül mind több és több kerül szembe, iparkodjunk tehát, hogy ahol lehet, tompítsuk az ellentéteket, hozzuk újra közelebb az embereket egymáshoz, különösen nálunk az amúgy is szerfelett szétdarabolt társadalom országában. — Eredjetek a pokolba! Hagyjatok alud- ! nőm! Én késem el a hivatalból, ha elkésem! Aztán kirakta a lábát az ágyból és felkelt mosakodni. — Héj, héj! Gyere csak! Meleg vizet ide! Meg akartok fagyasztani? Aztán első útja volt a folyosón függő barométer. Sohase tetszett neki az időjárás. Végre megindult a vasút felé. Útjában a rendőrtől a vasúti hivatalnokig, az öreg újságos embertől a fűti lóti gyerekhadig, a kalapját szedegette le mindenki előtte és valamit jártatott a szavuk a szájukkal. Es Stephen urnák csak úgy dagadt a tekintély érzete. A kupéban persze nem vehetett részt kollégái társalgásában, de a csapás mégse fosztotta meg attól, hogy jelek utján meg ne mutogassa, mennyire dühös a rossz időre és a vasúti mizériákért. Mikor pedig beért a hivatalába, nagy kegyelmesen intett üdvözlést alárendeltjeinek, akik mint a katonák, egyszerre ugrottak fel az asztal mellől s tisztelegtek a főnökük előtt. O j pedig bevonult, mint egy magasztosult, hódolt Isten az Oümpusnak képzelhető szobájába. III. — Jótállók, hogy kigyógyitora — mondta j a legfiatalabb és leghíresebb londoni orvos j Stephen urnák. Stephen ur reszketve nézte az orvos ajkait. — Föltétien siker 1 Ha úgy tesz, amint meghagyom, rövid idő . . . Stephen ur akkorát ordított közbe, mint j a basszustrombita, i — Mennyi idő? .. .
