Felsőbányai Hírlap, 1911 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1911-06-01 / 11. szám

Felsőbányái Hírlap a báránybőrös kucsmát, szalmakalapot kicsi oláh »ficsór«-ok. És Lacfaluban nem sablon a magyar címer, nem üres forma a király képe, nem kegyelet a királynéé, hanem diadal. Diadala egy lelkes csapatnak, amely bámu­latos kitartással, csodálatos lelkesedéssel vette kezébe a magyarosítást és szinte hálaadó imád­ság jellegével birt, mikor a laczfalui dombon álló iskola ablakain messze hordta a szél a hatvan oláhgyerek ajkáról felhangzó Kossuth- nótát, vitte szét a völgybe, az apró oláh há­zakba és tudja a magyarok Istene, hogy miért: mintha nemzetiszinben ragyogtak volna a körül meredező hegyek. Es aki valaha beszélt környékünkbeli oláh­paraszttal, aki tudja, hogy milyen nehezen mozgó, vastag darab fává válik annak a nyelve, ha magyar szóra kell fordulnia, annak nagy türelemmel idomított, apró, kedves kis mókusok jutnak eszébe, mikor első elemista oláhgyerekek botlás nélkül kiejtik beszéd és értelemgyakorlat- közben ezt a két szót: mezőgazdasági eszközök. * Most már őszintén megvallhatjuk, hogy mikor itt a szerkesztőségben megkaptuk a meg­hívót a Széchenyi-Társulatnak hétfőn, 22-én tartandó kirándulására, melynek célja az volt, hogy : »társadalmunk vezető egyéniségeinek a magyarosítás apostoli tevékenykedéseit s elér­hető sikereit a helyszínén mutathassa be, hogy az ily módon leszürődött Ítélet mintegy fok­mérője lehessen az iskolával szemben követel­hető eredményeknek«, — skrupulizáltunk fö­lötte: vájjon mi keresni valónk van nekünk, a jelentősebb közéleti események krónikusai­nak egy iskolalátogatáson? És ime kiderült, hogy egy nagyon szép cikk erejéig volt ott keresni valónk. Madarassy Dezső, a társulat lelkes igaz­gatója hívta össze a kirándulást. Az ő, minden magyar nemzeti eszme iránti lelkesedése és áldozatkészsége — most is 100 darab ajándék- könyvet vitt a laczfalui iskolának — nagy része van abban, hogy a Széchenyi-Társulat magyaro­sító törekvései hatalmas erővel hódítanak a legexponáltabb vidéken is. Csaba Adorján főispán volt a feje az iskola- látogatásnak. Egy hatalmas, zajos életű vár­megye kormányzásának gondjai között eljött Laczfaluba, hogy meghatott, meleg szavakat mondjon a kis magyaroknak és a derék apos­toloknak : Papp Gyula és Lázár Gyula lacz­falui tanítóknak, akik nem ostrommal, nem lármával, nem a tülekedés fegyverével veszik meg a magyarság részére a nemzetiségi vára­kat, hanem csöndben, békességgel, jó szóval, atyai bánásmóddal, páratlan türelemmel vonják a magyarsághoz a vonakodó nemzetiségeket. — Kedves barátom, mondta, eljöttem, hogy fáradságodat megköszönjem ... Mivel védelmedért nem akarsz pénzt elfogadni, kérlek, legalább ezt az apróságot, hálám bizonyságát ne utasítsd vissza . .. Igazán nagyon szép dolog. Mikor az ügyvéd az ajándékot meglátta, határtalan volt elragadtatása. — Hisz’ ez nagyszerül Csodás! Honnan tudtad ezt előkeriteni? Amint azonban elragadtatása lecsillapult, az ajtó felé pislantva mondta: — Tudod, Kosolkov, azért csak vidd megint magaddal . . . nem fogadhatom el . . . — De miért nem ? kérdezte ijedten a doktor. — Nos, ha tudni akarod, a dolog kissé kelle­metlen; idejön az anyám, rokonok, cselédek . . . — Csak nem adsz nékem kosarat? Az ördögbe is, ostobaságot akarsz tenni. Biztositlak, hogy műkincs. Nézd csak milyen elevenek, ki­fejezők az alakjai! Nem barátom, félre az ellen­vetéssel. El kell fogadnod . . . És boldogan, hogy az ajándéktól megszaba­dult, gyorsan távozott barátjától. Amint Kosolkov elment, az ügyvéd minden óldalról megnézte a lámpást és épugy azon törte fejét, mit kezdjen vele, mint előbb a doktor. — Szép darab, bírálta. Eldobni kár volna, de mégsem tarthatom meg... Legjobb volna oda­ajándékozni valakinek. De kinek ? Ah, most jut eszembe, hogy Saskin barátomnak, a komikus­nak, ma van a jutalomestélye; az szereti az iLyen csecsebecséket, neki fogom adni. A látogatóknak szólott az iskolai ünnep­ség, amelynek keretében Madarassy Dezső tisz­teletére a gyerekek elénekelték a Kossuth- nótát, de minden elhangzott magyar szó őket dicsérte. Őket, akik szeretetükben annyira mennek a kis oláh gyerekekkel szemben, hogy még a hajukat is saját kezükkel nyírják egészségesen rövidre — és Bodnár György kir. tanfelügyelő, aki az egész ügynek lelkes mozgatója, aki cso­dálatos buzgalommal, kitartással viszi a nemze­tiségi vidékek iskoláinak ügyét a magyarosítás felé hűséges segítőtársával, a buzgalomban vele versenyző Faragó Ignác segédtanfelügyelővel együtt. Dr. Falussy Árpád, a Széchenyi-Társulat elnöke, aki az egész kirándulást indítványozta, betegségére való hivatkozással nem jött el. Szinérváralján Mándy Zoltán földbirtokos csatlakozott a kirándulókhoz, Nagybányán Da- mokos Ferenc főszolgabíró és Bay Lajos ország­gyűlési képviselő, Felsőbányán pedig a városi küldöttség várta a vonatot s a küldöttség tag­jai : Farkas Jenő polgármester, dr. Moldován Ferenc városi főjegyző, Münnich Sándor gaz­dasági tanácsos, Bradoffka Frigyes bányataná­csos és Dénes Sándor lapszerkesztő szintén részt vettek a laczfalui iskola látogatásában. * Felsőbányától délkeletre, a vármegyei ut mentén fekszik hatalmas területen Laczfalu. Falut tulajdonképpen alig lát az ember, csak imitt-amott egy-egy házat. A két zsidókorcsmá- roson kívül kizárólag oláhok lakják. Százhúsz gyerek jár az állami iskolába, amelyet két részre osztva tanít a két tanító. Onyiszia, Odottyia, Fraszina, Nasztázia: ilyen keresztnevü, szöcskehaju, csitri lányok, Makariás, Nyisztor, Mitru, Nyikoláj: ilyen nevű fiuk felelik — persze hogy kedves, oláhos ki­ejtéssel — színtiszta magyar nyelven, hogy: a mi hazánk Magyarország, itt élünk és itt ha­lunk meg . . . ... A Balaton a magyar tenger, a Tisza a legmagyarabb folyó és Budapest hazánk fő városa, amelyben lakik a király ... — mindezt pontosan, precízen mondják el a tanfelügyelő ur kérdéseire. ... A méter hosszmérték, a kilogramm a súlyé — felelik a főispáni kérdésekre — az ür- mértéket pedig literrel mérjük. És hogy otthon, a szülői háznál is sajátit- nak el egyet-mást, azt a főispán kérdéseinél láttuk, mikor elmondták, hogy: a méterrel kar­tont, a kilóval sót, a literrel pedig bort és pálinkát mérnek. Rend, tisztaság, meleg hangulat, magyar szó — ezek jellemzik a laczfalui iskolát és ezek dicsérik Papp Gyulát és Lázár Gyulát, a lacz­falui állami iskola apostolait. Úgy történt. Estére Saskin megkapta a kandelábert. Előadás után vállvonogatva nézte az ajándékot és azt mondta: — Mit csináljak ezzel a lámpással ? Tisztes polgári lakásban lakom és csak a színpadon jó a szabadosság. Tehát nem állíthatom ki, mint egy fényképet . . . — Adja el, tanácsolta a színházi borbély. Itt a közelben lakik egy öreg asszony, aki ilyen műtárgyakkal kereskedik. Tudom a címét. A komikus megköszönte a jó tanácsol és követte is. * Néhány nap múlva, mikor Kosolkov doktor éppen egy tudományos kérdésben elmerülve gubbasztott íróasztalánál, hirtelen kinyílt az ajtó és Sasa Smirnov lépett be. Sugárzott a boldog­ságtól, mosolygott és szemei ragyogtak. A kezé­ben megint egy papirosba csomagolt tárgy volt. — Doktor ur, kezdte, képzelje örömömet! Egészen véletlenül sikerült a kandeláberhez egy teljesen megfelelő párt szereznem... Édesanyám most oly boldog . . . Hiszen az egyetlen fia va­gyok ... És ön megmentette az életemet . . . Remegve a hálás, meleg örömtől, Sasa a doktor ámuló pillantásától kisérve, az asztalra helyezte a kandelábert. Kosolkov pedig felnyitotta ajkait, hogy valamit mondjon, de nyelve hirtelen felmondta a szolgálatot. Némán meredt maga elé. Laczfaluról visszatérve a felsőbányái városi hatóság vendégszeretete banketthez ültet ben­nünket és baráti szeretettel, előzékenységgel veszik körül a vendégeket. A fent nevezetteken kívül jelen voltak a banketten: Dr. Makray Mihály nagybányai polgármester, dr. Csausz Károly v. főorvos, Háder Ferenc v. pénztárnok, Bernovics Emil v. ellenőr, Kulin János törvsz. biró, Fizély Sándor és Szellemy László főmér­nökök, dr. Tóth Gábor bányaműorvos, Papp Gyula és Lázár Gyula laczfalusi tanítók. Stoll Béla ügyvéd sürgönyileg üdvözölte a nagy­bányai iskolagondnokság nevében a Széchenyi- Társulatot üdvös működéssel kapcsolatos ki­rándulása alkalmából. Délután 3 órakor pedig ismét vasútra ül­tünk s mig a vicinális kerekei azt kattogták a fülünkbe, hogy ez a föld Magyarország, ame­lyen élünk és meghalunk, mig a Kossuth nóta hangjai zsibongtak a fejünkben — úgy éreztük magunkat, mintha hajdani végvárakból jönnénk, ahol nemzeti hősök derék csatákat vívnak a haza ellenségeivel. Lelki szemeink előtt feltűnt Laczfalu jövő nemzedéke, amely magyar szóval ajkán, szivé­ben magyar érzéssel fogja megőrizni a laczfalui iskola magyarositó dicsőségét. Sohasem vittem túlzásba a sovinizmust, de a laczfalui iskolalátogatás napján nemzeti­szinben láttam a világot.« Színészet Felsőbányán. Krasznay Ernő színtársulata május hó 17-én a »Balga Szüz-et, Bataille hires darabját adta elő kitűnő előadásban. Kovács Lulu, ki a Sasfiókban már meghódította a közönséget, ebben a darabban — Armaryné szerepében — is fé­nyes sikert aratott. Krasznay Ernő — Armary — nagyon jól alakított. A többi szereplők is szé­pen megoldották feladatukat. Május 18-án Willner—Lehár regényes ope­rettje ment: a »Cigány szer elem « A darab hire, közismert dalai zsúfolt házat hoztak a direktor­nak. Az előadás jó volt, a szerepek ügyesen vol­tak bétöltve. Buday Ilonkának — Kőrösházy Ilona — játéka olyan kedves volt, mint máskor, nagyon jól adta a mulatós uriasszonyt, a lumpo- lási jelenet óriási hatást keltett. Virányi Aliz — Zorika — kifogástalanul énekelt és játszott; előbbi szerepei után — úgy látszik a kritika félreismerte. Nádassy Mici kisebb szerepében rokonszenvesen alakított. Marton Mihály — Józsi cigány — igen jó volt, kellemesen énekelt és szépen hegedült, mi játékainak hatását csak nö­velte. Baktay József — József szerepében pom­pásan énekelt. Kertész nem volt elegáns rue, különben sokszor megnevettette a közönséget. A táncok sikerültek, különösen Molnár és Buday arattak nagy sikert azokban. Május 19-én Madách »Ember tragédiája« került színre. Ezt a látványos, nagy színpadra való darabot mégis úgy adták elő, hogy a helyi viszonyok és a társulat erejének számbavételé­vel élvezhető volt. Az előadás gördülékeny, a változások gyorsak voltak. Ádám szerepében Krasznay kitűnő volt, méltó partnerei Kovács Lulu — Éva — Kertész Sándor — Lucifer. Májys 20-án Cabaret és vigestély volt, óriási közönséggel. Az estélytől többet várt a közön­ség, nem csak a színvonalban, hanem az előadás hosszát illetőleg. Az alig 2 órás műsort Krasz­nay igazgató conferálta a függöny közül kidugott fejjel. Nem valami sikerült ötlet volt ez, sokkal elegánsabb a nyílt színen diskurálni és inkább szellemes ötletekkel felvonulni. A direktor szava­lata, helyesebben játéka nagyon sikerült, jó volt a többi is, Kovács és Néger táncparodiája, Mar­ton hegedüjáléka, Szakács nótái. Virányi két igen szép magyar népdalt adott elő nagy siker­rel, a Lillich karmester szerzeményeit. Budai jól énekelt, kár, hogy egy finom kabaréba nem illő bretli toalettben csillogott, pedig máskor mindig ízléses és nagyon elegáns volt. A bohózat egy vasárnapi zónába lett volna jó, ha végig adták volna, igy csak a felében pukkadozhatott a kö­zönség, már ki az alsó komikum, ki a bosszú­ság miatt. Május 21-én délután »Ooskay brigadérost« adták ; a délutáni publikum meg volt vele elé­gedve s ez elég. Este a »Balkáni hercegnői ment, nem is balkáni, hanem »transbaikáli« elő­adásban. A hercegnő ugyanis a címszerep elő­adója, Virányi Aliz streikolt és igy a kulissza

Next

/
Oldalképek
Tartalom