Felsőbányai Hírlap, 1911 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1911-04-20 / 8. szám
oCs V V^l/s. XVI. évfolyam. 8. szám. Yi 1011_ -A-prilis 20. FELSŐBÁNYA! HÍRLAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. \- .'V A V MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : DR MOLDOVÁN FERENC A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Farkas Jenő. Folyó hó 11-én volt 15 éve, hogy Farkas Jenő polgármester a képviselőtestület bizalmából Felsőbánya város élére állott. Kétség és remény váltakoztak akkor lelkében a város jövőjét illetőleg. A nehéz viszonyok, melyeket talált, szülővárosának hanyatlása egy késedelmes utat tártak eléje, egyik oldalán a bukás mélységével, a másikon az élet, a haladás magasságával. És ahogy elindult, nem nézett többé vissza. Lelkét, szivét megacélozta az akarat; szemei azon az igéző képen függtek, melyet szeretettel alkotott meg magának egy fejlődő, életerős, boldog Felsőbányáról. A legszebb férfikor tetterős munkájával dolgozott, hogy a város létalapjait megszilárdítsa. Hogy mint vezette a várost a csendes de biztos haladás utjain, fölösleges ismételni; nem csak a város közönségénél, hanem széles körökben, a magasabb fórumokon is köztudatban vannak azon alkotások, melyek a város történetében az ő nevéhez fűződnek. Most a 15-ik évfordulónál a hivatás jól betöltött, felemelő érzetével tekinthet vissza Farkas Jenő arra az útra, amelyen nemcsak haladt, hanem azt maradandó, létfen tartó intézmények emlékeivel díszítette. Munkásságának legnagyobb jutalma bizonyára a nyugodt, derült öntudat és a szerető fiú büszkesége, hogy Felsőbánya város jövőjét biztosította, ehhez csatlakozik a városi tisztikar, a képviselőtestület és a város társadalmának tisztelete, becsülése és elismerése. A jelen nyugvóponton, melyen egyszersmint egy még szebb jövő képe kezd kibontakozni, lehetetlen meg nem állani és ünnepet nem szerezni annak, ki abban a városban polgártársainak hétköznapjait igyekszik könnyebbé és nyugalmasabbá tenni. Az igazi érdemek előtt meghajtjuk zászlónkat s fel kell hangozzék a dicsérő szózat! És ahogy a múltak fölött a szív és lélek nemes érzései most kinyitották virágpompájukat, a jövő útját a jókívánságok özöne, a szeretet, a bizalom biztosítékai tegyék szebbé és reményteljesebbé. Ahogy az Ur áldása eddig kisérte polgármesterünket, úgy hosszúnak és boldognak kívánt életében legyen vele ezután is. A május 2-iki ünneplés, melyen az egész város részt vesz, legyen olyan igaz és benső, mint milyenek az ünnepelt kiváló érdemei. Városi közgyűlés. Folyó hó 10-én rendkívüli közgyűlése volt a városi képviselőtestületnek. Helyettes állatorvos választása, rendőrbiztosi állás szervezése voltak a nevezetesebb tárgyak. És a nagyhéthez méltóan, csupa jót cselekedett a közgyűlés, kövezetvám mentesítést a kincstár javára, bérelengedést, illetékesség elismerést, szabadságot osztogatott, ki mit kért. Részletes tudósításunk a következő: Farkas Jenő polgármester a közgyűlést délelőtt 11 órakor nyitotta meg, a jegyzőkönyv hitelesítésére Kilián Béla, Münnich Sándor és Lupán Athanász képviselőket kérte fel. 1. Olvastatott a földmivelésügyi miniszter rendelete az erdei üzemtervek tárgyában. Közgyűlés a földmivelésügyi minisztérium azon intézkedését, hogy 1912. év julius hó 1-ig a városi általános üzemtervet ideiglenesen meghosszabbítja s a végleges üzemterv ezen idő után fog megállapittatni, tudomásul vette. 2. Olvastatott a pénztárvizsgálati jelentés. Közgyűlés a pénztárvizsgálati jelentést, mely szerint a gazdasági pénztárnál, az egyes alapoknál és gyámpénztárnál a készpénz és értékpapírok megvizsgáltattak és minden teljes rendben találtatott, tudomásul veszi. 3. Olvastatott, az árvaszék jelentése az 1910. évi zárszámadás és mérlegről. Közgyűlés a városi árvaszéknek 1910. évi gyámpénzíári zárszámadását jóváhagyja a mérleget 64.091 K 71 f fedezettel, a gyámol- tak és gondnokoltak követelését 50.654 K 19 fillérrel és igy az árvaszéki tartalékalapot 13,437 K 53 fillérrel, a 7 éven felüli elhagyott gyermekek gondozási költségeinek fedezésére fordítandó összeget a tartalék-alap kamatjövedelméből 625 K 55 fillérben állapítja meg s az összes vonatkozó iratokat jóváhagyás végett felterjeszteni határozza. 4. Olvastatott a felsőbányái bányahivatal kérelme a kénegmarának kövezetvám mentesítése iránt. Gazd. és pénzügyi bizottság javaslata alapján közgyűlés egyhangú határozattal kimondja, hogy a felsőbányái kincstári bányászat érdekében a kénegmarát, mint kincstári bányaterméket, az állami javak közé tartozónak tekinti s mint ilyet a kövezetvám szedésre vonatkozó 64,038/1—3/1909. sz. K. M. engedély- okirat III. 5. pont alapján az érczeket képező anyagok köréből kiveszi s ezért a vasútállomáson fel- vagy leadott kénegmarát a kövezetvám alól kivonja s a vámdijtétel fizetésétől mentesiti. Ezen határozatát közgyűlés mihezFeltámadunk. Zendal a bűvös szent ígéret. Mitől az aggó szív feléled; Mit oly gyönyörrel hallgatunk. Hirdeti az ünnep harangja. Friss rügyek közt kis madár hangja: Feltámadunk J Feltámadunk I A zord tudás kétségbe vonja És rámutat a siri dombra, Hogy ott végképp elporladunk . .. Le Husvét fénye hull a hantra, A sírok zárát felpattantja. Feltámadunk 1 Feltámadunk J Hit és tudás küzködhet egyre, Kinek van igaza e perbe? Választ reá nem adhatunk . .. Hisz’ oly gyarló az ember-elme Le végtelen az ég kegyelme. Feltámadunk 1 Feltámadunk! Ne hallgassunk ma a tudásra! Csupán a szivünk dobogása Legyen vezérünk, vigaszunk. Mint kis pacsirta száll a fényben: Repessen lelkünk a reményben: Feltámadunk ! Feltámadunk ! Pap Márton. W Camille Desmoulins. Elbeszélés. — Irta: Farkas Pál. — Lucille sokáig maradt a piacon. Úgy érezte, hogy a mai örömnapot valami különös módon kell megünnepelni és ezért gyümölcsöt is vett, valamint virágokat. Tudta, hogy Camille szereti a virágot és azt akarta, hogy öröme legyen. Hiszen szegény Camille megérdemli, hogy néha gyönyörködjék is az életben, ne csak mindig dolgozzék. Mennyit kellett írnia, szónokolnia, amig a mai dicsőséges naphoz tudott elérkezni, amikor a 22 girodiai képviselő, a 22 áruló elveszi méltó büntetését a guillotinon. így gondolkodott Lucille és összevásárolta a virágait. Azután hazasietett és mint gondos háziasszony, nem állt meg sehol, pedig aznap ugyancsak nagy volt a csoportosulás Páris utcáin. Mindenki talpon volt és mindenki látni akarta, hogy viszik Pitt bérenceit, az emberi nem ellenségeit a vérpadra. így nevezte el őket éppen Camille Desmoulins, aki ma meg lehetett elégedve munkája eredményével. Mert a nép feles aláhullámzott az utcákon, éltette az egy és oszthatatlan köztársaságot és szidalmazta a gi- rondiai árulókat. Lucille még fiatal volt, nagyon fiatal. Csak nemrégen lett Camille neje, miután már egy hosszú és érzelmes szerelmi történet fűzte össze őket. A parkban ismerkedtek meg, a parkban találkoztak hosszú ideig, amikor még nem is mertek gondolni arra, hogy Camille nagy ember lesz, képviselő és a nemzet ellenségeinek irgalmatlan üldözője. Együtt olvasták Rousseaut és Lucille lelke betelt a fiatal ember hömpölygő ékes szólásának áradatával, mialatt ajkán forró csókok égtek. Aztán megtörtént a nagy változás, a forradalom győzött és Camille mindjobban az ügyek élére került. Ma pedig örömnap van. Ma végzik ki a hegypárt ellenségeit, a giron- diakat. A kis szalonban járt fel és alá Camille Desmoulins, amikor neje hazatért. Egy ideig csókolóztak, Lucille azután elmondotta, hogy a nép hangulata kitűnő és mindenütt szidalmazzák az árulókat. A fiatal férj ekkor felvetette a fejét és a maga heves, rapszódikus módján szónokolni kezdett. — Igen, most már végük. Most már valamennyivel végeztek. Nem vagyok bosszúálló természet és igy nem mentem el az igazságszolgáltatás gyönyörű ünnepét végig nézni. A nyomorultak úgy is tudják, hogy az én kezem érte el őket. Én mutattam reá förtelmes bűneikre az állam ellen. Igen, igen, a nagy emberek, az államférfiak most már mindnyájan a zsákba tüsz- szentettek. A gőgös Vergniaud nem harsogja többé frázisait. A nép felismerte őket és ítél felettük. Óh, Lucille, milyen gyönyörű korban élünk, ahol a köztársaság Brutus gyanánt Ítél saját fiai fölött. Ennek a gondolatnak örömére ismét csókolóztak. Lucille később kiment a konyhába és magára hagyta férjét. Camille sem maradt hosszú
