Felsőbányai Hírlap, 1910 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1910-02-10 / 3. szám

Felsőbányái Hírlap

teli ügyében, valamint a Tölgy-liget értékesítése ügyében a tárgyalás határidejéül 30 nap közbevetésével f. é. március hó 3. napját tűzte ki közgyűlés.

3. Az 1908. évi árvaszéki zárszámadás és mérlegnek a törvényhatóság által történt jóváhagyását és a pénztári tisztség felmentvényét közgyűlés tudomásul vette.

4. Dr Makray Mihály és Hollós Jakab en gedményeseknek a láposvölgyi vasút építéséhez a város részéről 100,000 koronával való hozzájárulás iránti megkeresésére közgyűlés elvileg elhatározta, hogy a kért hozzájárulási összeget megadja, érdemben azonban a törvényben irt és 15 napi határidő közbevetésével kitűzött közgyűlés f. hó 17-én fog véglegesen határozni.

5. A város részére a múlt évben kiutalt 3000 korona államsegélyt közgyűlés a városi tisztviselők fizetéseinek rendezésére forditandó- nak mondotta ki és miután ezen célra múlt évben a gazdasági pénztár még nagyobb összeget folyósított, az államsegélyt a gazdasági pénztárba határozta beutalni.

6. Magyar László róm. kath. tanitó és társainak drágasági pótlékuk ügyében beadott kérvényére közgyűlés határozatiig kimondotta, hogy a pótlék visszafizetésének kötelezettségét a tanítók ügyének végleges eldöntéséig felfüggeszti és a már levont részleteket részükre visszatéríti. A korpótlékukra nézve úgy határozott a közgyűlés, hogy részükre csak azon fizetések fognak f. hó februártól folyósittatni, melyeket 1908. év október hava előtt élveztek.

7. Közgyűlés a Petőfi-ligetet, melynek bérlete megürült, Bodenlosz Sándornénak adja ki évi 280 korona bér mellett 3 esztendőre és tudomásul veszi, hogy Salamon Mayer a városház alatti nagypince bérleténél kapcsos Mi- hályné helyett Varga Gábort veszi magához bérlőtársul.

8. Özv. Boczor Jánosné részére néh. férje után évi 180 korona nyugdijat állapit meg a közgyűlés.

Színház.

Úgy volt, hogy a színészek január 24-én már eltávoznak, azonban egy héttel még meg- toldották ittmaradásukat. Valami kabinet válság ütött ki a társulatban, Radó Béla igazgató lemondott s a társulat vezető nélkül a teljes egyenlőség terére lépett; maga az igazgató is a közvitézek sorába állott és rang nélkül támogatta mindenben kollegáit.

A forrongás és uj alakulás idejét tehát itt élték le színészeink, közben január 26-án, szerdán előadták »Katinka grófnő« operettet. A közönség meg volt lepetve a búcsút mondott társulat vállalkozásán s kevesen mentek a színházba; pedig az előadás olyan jó volt, az énekszámok, toilettek, díszletek olyan kifogás— Önök az én véleményemet akarják hallani, — mondá mély, gondolkodó tekintetét végig jártatva a hölgyeken. Nos, e helyett egy kis történetet fogok elmondani önöknek. Csak megvártam, hogy mind hozzászóljanak a kérdéshez, mert az, amit én akarok mondani, csak legutoljára jön.

Régen történt. Nem is emlékszem már pontosan, hogy hány év előtt. Ott éltem egy csöndes kis városkában, melyet éppen csöndjéért inkább falunak lehetne nevezni.

Ismertem egy asszonyt, aki innét az ország szivéből jött oda. Mondhatom, igazán szép asz- szony volt. Szénfekete, omló haja, érző lélekre valló, mély, fekete szemei voltak. Férje végrehajtó volt és a környéken sokat utazott. Korán reggel elment és néha későn este jött vissza. Azelőtt pályája volt. Mint gyógyszerész, egy másik vidéki városban csöndesen, könyelmesen élt. De mikor megnősült, több jövedelemre volt szüksége. A gyógyszertárát bérbe adta és eljött mihozzánk végrehajtónak. Egyébként roppant közönséges ember volt. Üres, kifejezésnélküli, szürkéskék szemei, csúnya, sovány arca, rendetlen, gyér bajusza és túlságos hegyes orra volt. Szóval egyáltalán nem olyan ember, akibe egy szép és okos asszony, akit valamikor bizonyára ünnepeltek, szerelmes lehetne. Nos, ez az asszony nem is volt soha szerelmes a férjébe, de igazi, tiszta erkölcsös szeretet volt az, ami hozzá fűzte, A

talanok, hogy a szereplők a legnagyobb elismerést érdemelték meg.

Január 27-én, csütörtökön »Nincs-e elvámolni valója?« ment. Ez az orfeumba való, tartalmát illetőleg trikós darab nem színházba való. Csodálatos, hogy egy tekintélyes fővárosi színháznak sokáig kasszadarabja volt, pedig van Pesten elég hivatásos hely az ilyen előadásokra. Vidékre egyáltalán nem való. Mert itt nincs miben válogatni; amit előadnak, megnézi a közönség. Az igazgatónak kell tehát ügyelni, hogy a magyar szinmüvészetet megrontó szemetek ne kerüljenek színre és ne támadják a vidék tisztább erkölcseit. A zónaelőadás dacára is kevés közönség gyűlt össze, melynek dicséretére legyen mondva, nem melegedett fel a darab iránt. Az előadás közepes volt s hiányzott belőle az a leplező gördülé- kenység, mely gyorsan átfut azokon a helyeken, melyek a jó ízlésű nézőt disgustálják.

Szombaton, január 29-én kabaretelőadás volt; az újdonság elég nagy közönséget vonzott a színházba; színészeink változatos, gazdag és discrét műsort állítottak össze, melynek minden pontja sikerült és jó volt. Pécsi Mariska, Horváth Manci, Beregi, Szilágyi, Zilahi eredetiségükkel sok tapsot arattak. Különösen Beregi mutatta ki ügyességét és sokoldalúságát. Korai, a konferencier, ötletes bejelentéseivel és megjegyzéseivel nagy derültségben tartotta a közönséget. A kedélyesség és bohémhangulat átszállón a nézőtérre is, melynek első soraiból nem egy elmés ötlet röppent a színpadra, hol azt ügyesen felfogták és viszonozták.

Január 30-án, vasárnap a »Schmokk család« zónában, este rendes helyárakkal a »Mádi zsidó« ment. Mindkét előadás népes volt; az esti jó alakítással, sikerült előadással.

Ezzel befejezték a színészek előadásaikat. Hétfőn a társulat Mezőkaszonyba utazott, hol nagy bérlő-közönség várta már évek óta megszokott társulatát.

Itteni szereplésükért elismerés és dicséret illeti a társulatot, melynek minden egyes tagja a legnagyobb igyekezettel, tehetségének és tudásának javát helyezte be játékába. Kis arányaiban is a társulat egész és jó volt.

Kívánjuk, hogy uj helyükön a megérdemelt pártfogásban részesüljenek.

Különfélék.

Személyi hir. Farkas Jenő polgármester a láposvölgyi vasút ügyében dr. Makray Mihály nagybányai polgármesterrel Budapestre utazott.

Esküvő. Nagy László erdősegédmérnök f. hó 5 én tartotta esküvőjét Molcsány Adélkával. Molosány Gábor nyug. erdötanácsos leányával Nagybányán.

Áthelyezés. L. Berks Lajos kir. járásbiró- sági jegyzőt az igazságügyi minister Nagybuty- tyinból Debrecenbe helyezte át.

törvény és vallás szentségével megerősített bizalom.

Elmerengve szívta a szivarját, majd kis vártatva folytatta:

— Önök bizonyára kitalálták már, hogy mit akarok mondani. Ez az asszony nem csalta meg a férjét soha. Pedig házasságuk legelső idejében szerelmes volt. Elvitázhatatlan igazság, hogy mindnyájunknak kell egyszer szeretnünk. Nos, őnála is, mint annyi más asszonynál, a szerelem csak a házasság után kelt életre. Isten tudja: nem szokott még hozzá a falu csöndjéhez, unalmas, egyhangú magányához. A falura került nagyvárosi asszony legkritikusabb ideje az, amig hozzászokik, sőt megszereti a csendet, az el- hagyatottságot. Szóval amig unatkozik.

Tehát mondom, szerelmes volt. A járásbiró volt az, akiért talán a lelke üdvösségét adta volna oda. Gyakran találkoztak. Szivük szerelmes, hangos dabbanással csendült össze, tekintetük hosszan, mélyen fonódott egymásba.

Az alkalom akkor kínálkozott, mikor a lelkűk megérett a szerelemre. A férjnek távol kellett éjszakára maradnia s az asszony légyottot adott a járásbirónak.

Tiszta, csillagos júliusi éj volt, mikor a ház előtti kertben találkoztak. A fölbukkanó hold első sugarai világították meg arcukat, amint egymáshoz közeledtek. A férfi szenvedélyes hévvel csókolt neki kezet. Aztán tekintetük összeforrott

Vármegyei közgyűlés lesz holnap 10-én Nagykárolyban, melyre városunk polgármestere is elutazott.

A láposvölgyi vasút ügyében a városi képviselőtestület folyó hó 17-én rendkívüli közgyűlést tart, mikor határozni fog a 100,000 K hozzájárulás megadása iránt. Nagybánya város 200.000 koronával járul az építéshez.

Választás. A felsőbányái takarékpénztár igazgatósága Lupán Athanász nyug. gör. kath. tanitót az intézet kültisztviselöjévé választotta.

Iskola vizsgálat. A helybeli ref. fiú és leány iskolában folyó hó 7-én Soltész Elemér, Torday Imre, Nagy Lajos és a presbyterium előtt folyt le a félévi vizsgálat.

Gyászhirek. Özv. ötömösi Ötömösy Oyuláné szül. Riszdorfer Vilma kincstári ügyész özvegye, 56 éves korában Nagybányán elhunyt. A köz- tiszteletben állott úrnőt 7-én temették el általános részvét mellett. A család gyászjelentése a következő: »A súlyos veszteség érzetében, fájdalmas szívvel tudatjuk az egész rokonság nevében a szomorú hirt, hogy özv. ötömösi Ötömösy Gyuláné Riszdorfer Vilma élete ötven - hatodik évében, több heti betegeskedés után, február hó 5-én, este nyolcz és fél órakor meghalt. Kedves halottunkat február 7-én délután 3 órakor temetjük az evangélikus szertartás szerint. Nagybányán, 1910. február 6-án. Maradjon áldásban emlékezete! Ötömösy Zenó, Ötömösy Zenda, Ötömösy Zoltán gyermekei. Kulcsár Loránd, Kulcsár Lajos, Kulcsár Edit, Kulcsár Zénó unokái. Riszdorfer László testvére. Kulcsár Lajos veje. Öz. Horváth Jánosné, Polereczky Józsefné, Krecsmár Pálné, Fekete Károlyné, Riszdorfer Lászlóné sógornői. Ötömösi Ödön sógora.« — Pótor Dániel szatmárnémetii ref. lelkész 77 éves korában, lelkészségének 48-ik évében Szatmáron f. hó 1-én elhalt. Az érdemdús férfiúban özv. Lévay Ferencné édes atyját gyászolja. Folyó hó 3-án tartott temetésén Szat- már város társadalmának minden rétege megjelent, hogy kegyeletét lerója az elhunyt iránt. Haláláról az alábbi gyászlapot vettük: A. B. F. A. Az igaz szeretet mély fájdalmával tudatjuk a forrón szeretett jó férj, gondos édesapa, nagyapa és testvér: Pótor Dániel szatmárnémeti református lelkésznek, folyó év és hó 1-én déli 12 órakor, életének 77-ik, lelkészségének 48-ik évében rövid szenvedés után történt gyászos elhunytát. A megboldogult földi részei a szatmárnémetii református templomban tartandó gyásztisztesség után folyó hó 3-án délután 2 órakor fognak a Perényi-utczai temetőbe nyugalomra tétetni. Szatmárnémeti, 1910. február 1. Áldott legyen emléke! özv. Pótor Dánielné Ketney Anna mint neje. Gyermekei: Özv. Lévainé Pótor Ilona, Pótor Elemér és neje Tóth Juliánná, Pótor Dezső. Unokái: Lévay Ferenc, ifj. Pótor Elemér, Pótor Pál, Pótor Sárika, Pótor András. Testvérei : Özv. Radványi Károlyné szül. Pótor Eliz. Pótor András. — Mihálcsek István volt nagybányai kereskedő Felsőbányán folyó hó 1-én meghalt.

— egy utolsó, heves lobbanással. A következő pillanatban az asszony kiragadta a kezét a férfi kezéből és ijjedten, mint a fölzavart őz, befutott a házba.

Ez volt az a pillanat, mikor a falu áhitatos, magasztos csöndje a legnemesebb érzéseket váltja ki egy ingadozó lélekből.

Az orvos letette szivarját. Mindnyájan hallgattak. A gondolkodó lelkek szárnysuhogása rebbentette meg a levegőt. Majd ismét az orvos törte meg a csendet, amint folytatta :

— Azután elkerültem arról a vidékről. Sokáig nem láttam az asszonyt. Mikor aztán tiz év múlva arra vetődtem, boldognak, igazán boldognak találtam. A fölötte elsuhant évek nem hagytak rajta nyomot. Szép volt akkor is, pedig már sok gyermeke volt. A háztartás gondjai mellett ráért arra is, hogy férjének hivatalában segítsen. Elmélázó boldog mosolylyal mondá, amint végignézett gyermekein :

, — Lássa, uram, én nem érek rá unatkozni.

És amelyik asszony ezt mondja boldog.

Ismét csönd lett. Az asszonyok összenéztek, mintha mondani akarnának valamit. A férfiak mereven néztek maguk elé.

Az orvos eldobta szivarját. És miközben fölállt, nemes, egyszerű kézmozdulattal szólt:

— Lássák, hölgyeim, ez az asszony a falu áhitatos, tiszta csöndjének köszönhette boldogságát.