Felsőbányai Hírlap, 1910 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1910-12-01 / 24. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = i Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. | Egyes szám ára 20 fillér. • f Felelős szerkesztő : DR MOLDOVÁN FERENC | A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére I Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá- | ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- | zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Városi közgyűlés. Kevés tárgy és még kevesebb képviselő: ez volt a november Hó 21-én tartott rendkívüli közgyűlésnek képe és tartalma. Igaz, hogy a »műsor* sem volt valami érdekes^ELainar vége is lelt a közgyűlésnek méteres hóban hazafelé bukdácsoló képviselők irigységgel gondoltak azokra, akik nagy bölcsen otthon maradtak. Részletes tudósításunk az alábbi: Farkas Jenő polgármester d. e. 11 órakor nyitotta meg az ülést. Hitelesítők lettek: Szalay László, Rettegi Károly és Mikola A. Gyula. 1. Olvastatott vármegyei közgyűlési határozat az 1909. évi árvapénztári zárszámadás jóváhagyásáról. Közgyűlés a vármegyei határozattal, mely- lyel az árvagyámpénztár 1909. évi zárszámadása jóváhagyatott s a pénztári tisztségnek a felmentvény megadatott, tudomásul vette. 2. Polgármester javaslatot terjeszt elő a virilisek összeírására kiküldendő bizottságra vonatkozólag. Közgyűlés az 1911. évi virilis képviselők összeírására a bizottság elnökévé Szőke Károly képviselőt, bizottsági tagokul Jó Antal és Mikola A. Gyula képviselőket választja meg s az összeírás foganatosítására felkéri. A bizottságnak Pap Márton számvevő és dr. Moldován Ferenc hivatalból tagjai. 3. Olvastatott Bárczy István megkeresése a gyermekvédelem tárgyában. Közgyűlés egyhangú határozattal kimondja, hogy a város a gyermekek védelmét pártfogásába veszi, azt saját erejéhez képest társadalmi utón is fejleszteni fogja s azért a városi és kincstári orvosokat, Kilián Béla gyógyszerészt és Bernovics Emil volt gyógyszerészt felkéri, hogy előbbiek a szülésznők utján is a segítségre szoruló gyermekek szülőinek neveit s körülményeit a városnak adják értésére. 4. Előterjesztetett Reismann Herman kérvénye óvadékainak kiadása iránt. Habár a Reismann Herman cég általa letarolt erdőrészt a szerződés értelmében nem takarította ki s a területen ledöntetlen fákat is hagyott, melynek értékéből a város a kitakarítást eszközöltetheti, közgyűlés egyhangú határozattal kimondja, hogy a cég 400 korona óvadékát kiadja, miután a városnak kára nincsen, a takarítási költségek megtérülnek s mert az óvadék visszatartásával a város nem akar más kárával méltánytalanul gazdagodni. 5. Polgármester jelentést tesz a Májercsik Józsefnek eladott ingatlan tárgyában. Miután azon kérdéses ingatlan a város tulajdonát képezte, bár nevére nem volt bekebelezve s a város mint jogos tulajdonos adta el azt Májercsik Józsefnek, közgyűlés az eladást s annak a betétszerkesztás utján vevő nevére való álkebelezését tudomásul veszi. 6. Olvastatott a helybeli bányahivatal megkeresése a borkúti kincstári rét tárgyában. Miután a felsőbányái 1272. íkvi 2452. hr. sz. ingatlan bár telekkönyviieg a város nevén áll, de a város tulajdonát soha nem képezte, arra a város jogot nem tart és tévedésből kerülhetett nevére, közgyűlés kimondja, hogy annak a bányakincstár tulajdonjogába való bekebelezését megengedi s a betétszerkesztési bizottság előtt annak kinyilatkoztatásával polgármestert megbízza. 7. Olvastatott jelentés a tüzifaraktár megvizsgálásáról. Közgyűlés a számvevői jelentést az erdőben és a faraktárban levő tüzifakészlet leltározásáról tudomásul veszi s számvevőt utasítja, hogy a talált többletet a szokásos módon bevételezze. 8. Olvastatott Dobav István kérvénye a száraz érctörő' területe tárgyában. Miután a Száraz éreztörő, bár tévedésből a Dobay örökösök nevén áll a telekkönyvben, emberemlékezet óta a város tulajdonát képezte és képezi és igy azt már a tulajdonjog elévülésével is megszerezte, azt a város kérelmezőnek, illetve jogelődjének soha el nem adta, közgyűlés kimondja, hogy Dobay Istvánt kérelmével elutasítja. A város tulajdonjoga a belétszerkesztés alkalmával a telekkönyvi betétben be fog vezettetni. 9. Olvastatott a kérvény a nagykárolyi kegyes tanitórendi konviktus részére adomány iránt. Miután a város rendkívüli kiadásokkal nagyon meg van terhelve s jótékonyságát a sokoldalú igények teljesen kimerítették, a kérelemnek ezidőszerint nem tehet eleget. 10. Olvastatott Sziklay Emil m. kir. erdőfelügyelő levele. Közgyűlés Sziklay Emil köszönő levelét, melyben a várost további jóindulatáról és támogatásáról biztosította, örvendetes tudomásul veszi. 11. Olvastatott a városi árvaszék határozata az árvaügyi és pénztári vizsgálattal felmerült költség kiutalásáról. Közgyűlés az árvaszék határozatát, mely szerint a f. évi árvaszéki és gyámpénztári vizsgálattal felmerült 48 korona 58 fillér összeget a gyámpénztári tartalékalapból fogja kiutalni, jóváhagyja s a költséget a gazdasági pénztár javára megtéríteni határozza. Vélemény Both M. és társai ajánlatára, a mümaiom, fűrész (vizjoggal) és sörház eladása tárgyában. — Jó Antaltól. — Mint városi képviselő nem tudok abba belenyugodni, hogy ezen a városi tanács által Verses köszöntők. Irta s elmondta Pap Márton és Farkas Jenő neve- napján Mikola A. Gyula. I. Kedves jó barátom, megint mondok verset, Hogyha nekem szentelsz, egy két röpke percet. Nem leszek unalmas, nem is hosszadalmas, Pedig az indulat bennem most hatalmas; Mert olyan dologról vettem fel a thémám, Melyre mozgásba jön a költői vénám. Es igy verslábakon feljutok egy szuszra, A legeslegnagyobb, magas parnassusra; Hogy ott kihirdessem országnak, világnak, Amit szemeim e hajlékban látnak.-- Mindég nyujtózkodol, mindég terpeszkedel, Epitsz és alakitsz, gazdálkodó kedvvel, Most is garmadába állnak a gerendák. Amiből épülnek tetők és verendák. Mint kire Foituna a szerencsét ontja, íme: már ablakos egész lakod frontja. Es benne szép virág: — nincs kitéve hévnek Forró nyári napnak és a hideg télnek. Gondosan ápolod, mégis látszik rajtok, Rózsa színben játszik üde arculatjok. Ahol örömödre szépen kifejlődnek Gyönyörködsz bájain, lányaidnak s nődnek. — Ez a Te virágod nem az a cserepes, Ezekért a szived, tudom jobban repdes. Földi boldogságot nem cserélnél sokkal, Ha feléd hajolnak, édes mosolyokkal. — Nem mondom, hogy néha nem mondod, [hogy: hagyjuk — — Mikor sok a gondod: — Kedves, édes • [Anyjuk! — De mikor azt látod, hogy virul az arcok, Elülnek a gondok, el az életharcok; | Szokott jókedveden alig esik csorba, Hacsak azért nem, hogy vagy a hajlott korba. — Azon se aggódjál, kedves Marczi pajtás! Katona voltál Te: — Ezer bomba, kartács! — Mikor egy gyöngéd kéz édesen cirógat, Gondold, hogy valami harci-kedvre nógat, Tégy úgy, miként hajdan, a volt huszár lova, A trombitaszóra kidült valahova . . . Aztán filozofálj: pipádba tégy tüzet- Hisz ott a veranda, hol a gondot űzzed, — Ahol az eszméket és rímeket fűzzed. — Hadd élvezzük gyakran szellemes mókádat, Vésvén emlékünkbe sok jó mondókádat, így, hajlott korban is: hass, alkoss, gyarapits! Nem úgy, mint a medve: a kuckóba lapíts, járj az én példámon: — ki a rímet gyártom, Hogy üdvözölve légy: névnapodon, Márton! lm. fogadd el tőlem, lelj örömöt benne: Éltessen még soká, magyarok Istene! . . . II. Miként e városnak egyszerű polgára, Poharat emelek az első polgárra. Aki e városnak igazi mestere Munkás életének van itt széles tere. Ahol kis bölcsője hajdanába ringott, I Itt veit birtokába egy egész móringot j Itthon intézi O, a mi jövőnk sorsát, j Szereti, becézi, szülötte városát, ; Hogy majd, ki hálátlan, szemére ne hányja, i Hogy mostohája volt a kis Felsőbánya. I — Mert tekintsünk vissza aligmult időkre, Hepe-hupás útra, sok kavicsra, rögre; A vendégfogadó kopott külsejére Ahol a lim-lom állt feje tetejére. — Ki merte ott hinni, mikor jártunk lassút, Hogy a Nyires erdőt átszeli majd vasút. És pislogó lámpa és gyertya világa, Villany fényben úszik a nagy nirvánába! — Ki merte mesélni még a kávás kúton, Hogy forrás-viz fakad házban és közúton. Melyből öntözve lesz a városház frontja, Hova korsójából majd egy vas-szüz ontja. És hogy a cigány-sort elfedi szép nagy ház íme, mint valósult; nem mondhatják . agy-láz! — Mind ezen és sok más közérdekű dolgot, Buzgó szorgalommal, erélylyel, megoldott. Mert ahol útjában ütközőpont esett, Meghányta vetette, gondolt egy keveset, Azután megint csak legelőiről kezdte, Mig,a kezdett munkát, jól be nem fejezte. — És tudják-é ebben, mi a legtöbb éke? — -- Az: hogy hive lesz az, ki volt ellenzéke. És aki mindazt igy maga köré gyűjti, A pöfögő kását, bizony jól lehűti. . . — Mi lehet az oka? — kérdi egy barátom — Hogy az ellenzéket itt seholsem látom — Hát olyan népszerű itt a polgármester Hogy neki behódol minden nyakas ember? Vagy tán engedékeny, békére törekvő? A célt feláldozza, ha v^p ellen-vető ? — — Óh dehogy — mondván én — nagyon is [akarnok, Majd meglásd, ha épül az uj vásár-csarnok. Meg a fegyintézet, állami iskola, . . . — Ótt hagy a faképnél — Óh szegény Mikola, Miről fantáziái ez a jó emberem?. . .
