Felsőbányai Hírlap, 1910 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1910-11-17 / 23. szám

XL V_ évfolyam. TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : D* MOLDOVÁN FERENC A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő cimére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá­ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendök. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Városi közgyűlés. Ugyan lehetett volna valami iskola­széki ülésnek is nevezni, annyira domi­náltak a tárgysorozatban a tanügyi indít­ványok. Az állami iskola szele mintha végig lengett volna a tanácstermen, bár iskoláik védelmében nagy hatóerőt fej­tettek ki a róm. kath. és ref. lelkészek. Majd meglássuk, januárig szélcsend lesz ezen ügyek körül. A többi ügyek alig érdekelték a kévpiselőket s minden javas­latot szó nélkül elfogadtak. A közgyűlést Farkas Jenő polgár- mester betegsége miatt Spáczay Gyula tanácsnok vezette s a jegyzőkönyv hite­lesítésére Mayker József, Rettegi Károly és Szalay László képviselőket kérte fel. A tárgysorozat s határozatok az alábbiak voltak: 1. Róth Salamon és társainak a mű­malom stb. eladása tárgyában tett ajánla­tára nézve helyettes elnök megállapítja, hogy a képviselőtestület teljes számmal nem jelent meg. Közgyűlés, miután ezen ügy tárgya­lására határozatképtelen, határozatiig ki­mondja, hogy a községi törvény értelmé­ben 80 nap közbevetésével az ügy tár­gyalására f. év december hó 10-ének d. e. 11 óráját tűzi ki. 2. Olvastatott Reismann Herman kér­vénye földtér feladás iránt. Miután kérelmező városi ingatlan eladását kéri, közgyűlés a községi tör­vény értelmében 30 nap közbevetésével az ügy tárgyalására f. évi december hó 10-ének d. e. 11 óráját tűzi ki. Azonban már most kimondja köz­gyűlés, hogy miután a Reismann cég egy évekkel ezelőtt megállapított szerző­dés feltételeit nem fogadta el, azokból többszőr engedményeket kért és nyert, most pedig ismét módosított ajánlatot tett, a város a változott viszonyok folytán a cégnek csak az iparvágány és töltés által elfoglalt területet hajlandó eladni s nem Q-ölenként, hanem □ centiméte­renként megállapított 1 korona árban, azon kikötéssel, hogy az iparvágányt keresztező 3 ut szolgalmi joga érintet­lenül fennhagyassék s hogy cég a lápos- völgyi vasút építkezésénél semminemű akadályt vagy nehézséget ne gördítsen. 3. Olvastatott a nagykárolyi pénzügy- igazgatóság átirata a bor- és husfogyasztási adók ügyében. Közgyűlés az értesítést, mely szerint a helybenhagyott szerződések alapján borital- és husfogyasztási adó beszedésé­nek 1911—1913. évekre gyakorlására Felsőbánya város jogosittatott fel, tudo­másul vette. 4. Olvastatott az építési bizottság ja­vaslata a Lajos király-utca rendezése tár­gyában. Gazdasági és pénzügyi bizottság javaslata alapján közgyűlés határozatilag kimondja, hogy a Lajos király-utcai árok esetleges beboltozására, továbbá a nagy­bányai-utcai baloldali lakóházakból a Lajos király-utcán és ennek túlsó oldalán lakók telkén át uj földalatti csatornák­nak a Zazarba való vezetéséről a város költségvetést készíttessen, addig is, mig a város csatornázási ügye megoldható, a városi árkok az esővizárkoknak azokba való naponként kétszeri bevezetésével és leöblitésével tisztittassanak. Ezáltal a Lajos király-utcai árok is naponta leöblit- tetik s az egészségügyi követelmények­nek részben elég lesz téve. Az esőviz­árkoknak a felső végen a főárokhoz való vezetését és a kibocsátó gát el­készítését a város a nagybányai 20.000 koronás kárpótlásból fogja elkészíttetni. 5. Olvastatott Jó Antal indítványa a zsidó és álíami iskola tárgyában. Közgyűlés határozatilag kimondja, hogy ezen tárgyban a tárgyalásokat és határozathozatalt a jövő év január elejére halasztja, mikor az iskolákra vonatkozó összes statisztikai adatokból tiszta képet lehet nyerni úgy az iskolák befogadó- képességéről, a tanköteleseknek az isko­lákban felekezet szerint való eloszlásáról, mint a be nem iratkozott tankötelesek­ről s meg lehet állapítani az intézke­déseket, melyek szükségessé válnak az összes tankötelesek elhelyezésére. 6. Olvastatolt Jő Antal indítványa a rendőrség ügyében. Közgyűlés határozatilag kimondja, hogy a rendőrkapitánynak kötelességévé teszi a rendőrlegénységnek részint sze­mélyesen, részint az őrmesterrel való rendszeres oktatását, azoknak kötelessé­geikre, szolgálatuk minden ágazatára, a közönséggel való helyes bánásmódra, to­vábbá jogaikra való kitanitását s a le­Eljegyzés. — Angolból fordította: ifj. Kárpáti Endre. — Anyám sohase jött ki elém a bursley-i állo­másra, ha az Ötvárosba érkeztem Londonból. A knype-i pályaudvarhoz pedig még kevésbbé. Messze is lett volna kissé, de meg nem eresz­tette a sok házi munka. Az előkészületek a foga­dásomra. így hát a kisvasuton az utat s aztán a sé­tát a szülőházig minden alkalommal egyes egyedül teltem meg, mialatt elég időm volt, hogy élvez­zem a családias kéményeket, a könnyekig meg­ható füstöt, a vendégmarasztó sarat és a szivünkig csendülő otthoni tájszólást. És volt idő másra is. Átgondoltam újra, meg újra, miképen fogom anyámnak előadni a nehéz újságot. Mert úgy kell venni, hogy rendszeresen minden héten Írtam anyámnak, és pedig kimerí­tően minden lépésemről. Ö is ismerte összes barátaimat név szerint. Ágnest is gyakran emlí­tettem írásomban. Hanem már azt nem lehet egyáltalán kívánni valakitől, hogy ilyeneket írjon meg anyjának: »Azt hiszem szerelmes kezdek lenni Ágnesbe .. .« — »ügy látom, Ágnesnek is tetszem ...« — »Belefaoiondultam Ágnesbe . . .« — »Biztosan tudom, szerelmes belétn . . — »Valamelyik nap megkérem . . .« — Ilyesmit csakugyan lehetetlen. És én a legkevésbbé tud­tam volna, érzem. Hanem úgy történt, hogy de­cember húszadikán szépen megkértem Agnesomat, és — mivel Ágnes a boldogságtól szólni se tu­dott — huszonkettedikén, előzetes és visszavon­hatatlan eljegyzés után, utrakeltem, hogy a ka­rácsonyt anyámnál töltsem. Anyámnál, akinek sejtelme se lehetett róla, hogy oly közel van az én mérhetetlen boldogságom. Ami a családi viszonyaimat illeti, egyetlen fia és egyetlen tulajdona voltam egy fekete selyem­ruhás, mosolygós kis özvegynek. Akivel úgy össze voltunk forrva, hogy minden gondolatunkat ket­ten gondoltuk. És, ime, én meg most fogom ma­gam, eljegyzek titokban egy leányt, akit sohase látott szegény anyám ... No hiszen, meg fog lepődni, sőt talán fájni is fog a gyenge lelkének. Hazatértem. Csengetni akartam, de még mi­előtt kezem a gombhoz érhetett volna, az én gömbölyű kis anyám már ajtót nyitott előttem. Bizonyosan az ablaknál leselkedett, mint szokott, és igy szólt rám, mint rendesen, megcsókolva, ölelve. — No, Fülöp, hát hogy, miképen? Én ráfeleltem, mint máskor. — Oh, nagyon jól. Hát édesanyám ? Az eiső pillanatban észrevettem, hogy izga- tottabb sokkal, mint egyébként, mikor hazaér­keztem. Mosolygott, de a szemében könny ült és oly ideges remegés volt rajta, mint egy fiatal gyereknél szokott. Azt is vettem észre, hogy vá­lasztékosán van öltözve és nem is látszik rajta, hogy közeledik a félszázadik esztendejéhez. Agyamon egy gondolat röppent keresztül. — Ez valamikép neszét vette az eljegyzésem­nek ... De hogyan ? ... De nem szóltam semmit. Magam is meg­lehetős izgatott voltam. — Majd vacsora alatt mondom el neki. így határoztam az ügyemről. Anyám pedig kerülgetett, sürgölődött, mint a kis evezős szo­kott a gőzös körül. Leültetett a szalonban. Hagyta, hogy kö- zönbös dolgokról fecsegjek. Nem kérdezősködött. Kicsit mintha nem is hallotta volna a szavamat. Csengettek. Anyám felugrott és majdnem rö­pült kifelé. A cseléd is ki tudta volna nyitni pedig. A hordár jött a csomaggal. Alig hogy leültünk, megint csöngettek. Anyám kifutott. A péktől hozták a kenyeret. Aztán anyám be se jött. A konyhán akadt tennivalója. Én meg azalatt sorra vizsgáltam a szobákat: mi változás esett azóta bennük. A szalonban csak az asztalon szétrakott képeskár­tyák tűntek a szemembe. A szalonból az ebéd­lőbe vándoroltam. Itt mérhetetlen meglepetés várt reám. A vacsorához háromnak terítettek!.. . Há­romnak 1 . .. — Ejha, háromnak teriteltek ... És eddig egy szót se szól.. . Az én anyám oly ügyes volt a meglepetések kifőzésében, hogy még valami világraszóló cso­dára is elkészültem e pillanatban. Mégis csak úgy kell lennie, hogy megtudta valahonnét az éa terveimet Ágnessel szemben. Talán az édes irt neki, vagy micsoda. Bizonyosan összebeszéltek levél utján, hogy megijesszenek. Agnes füllen­T

Next

/
Oldalképek
Tartalom