Felsőbányai Hírlap, 1910 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1910-11-17 / 23. szám
XL V_ évfolyam. TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : D* MOLDOVÁN FERENC A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő cimére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendök. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Városi közgyűlés. Ugyan lehetett volna valami iskolaszéki ülésnek is nevezni, annyira domináltak a tárgysorozatban a tanügyi indítványok. Az állami iskola szele mintha végig lengett volna a tanácstermen, bár iskoláik védelmében nagy hatóerőt fejtettek ki a róm. kath. és ref. lelkészek. Majd meglássuk, januárig szélcsend lesz ezen ügyek körül. A többi ügyek alig érdekelték a kévpiselőket s minden javaslatot szó nélkül elfogadtak. A közgyűlést Farkas Jenő polgár- mester betegsége miatt Spáczay Gyula tanácsnok vezette s a jegyzőkönyv hitelesítésére Mayker József, Rettegi Károly és Szalay László képviselőket kérte fel. A tárgysorozat s határozatok az alábbiak voltak: 1. Róth Salamon és társainak a műmalom stb. eladása tárgyában tett ajánlatára nézve helyettes elnök megállapítja, hogy a képviselőtestület teljes számmal nem jelent meg. Közgyűlés, miután ezen ügy tárgyalására határozatképtelen, határozatiig kimondja, hogy a községi törvény értelmében 80 nap közbevetésével az ügy tárgyalására f. év december hó 10-ének d. e. 11 óráját tűzi ki. 2. Olvastatott Reismann Herman kérvénye földtér feladás iránt. Miután kérelmező városi ingatlan eladását kéri, közgyűlés a községi törvény értelmében 30 nap közbevetésével az ügy tárgyalására f. évi december hó 10-ének d. e. 11 óráját tűzi ki. Azonban már most kimondja közgyűlés, hogy miután a Reismann cég egy évekkel ezelőtt megállapított szerződés feltételeit nem fogadta el, azokból többszőr engedményeket kért és nyert, most pedig ismét módosított ajánlatot tett, a város a változott viszonyok folytán a cégnek csak az iparvágány és töltés által elfoglalt területet hajlandó eladni s nem Q-ölenként, hanem □ centiméterenként megállapított 1 korona árban, azon kikötéssel, hogy az iparvágányt keresztező 3 ut szolgalmi joga érintetlenül fennhagyassék s hogy cég a lápos- völgyi vasút építkezésénél semminemű akadályt vagy nehézséget ne gördítsen. 3. Olvastatott a nagykárolyi pénzügy- igazgatóság átirata a bor- és husfogyasztási adók ügyében. Közgyűlés az értesítést, mely szerint a helybenhagyott szerződések alapján borital- és husfogyasztási adó beszedésének 1911—1913. évekre gyakorlására Felsőbánya város jogosittatott fel, tudomásul vette. 4. Olvastatott az építési bizottság javaslata a Lajos király-utca rendezése tárgyában. Gazdasági és pénzügyi bizottság javaslata alapján közgyűlés határozatilag kimondja, hogy a Lajos király-utcai árok esetleges beboltozására, továbbá a nagybányai-utcai baloldali lakóházakból a Lajos király-utcán és ennek túlsó oldalán lakók telkén át uj földalatti csatornáknak a Zazarba való vezetéséről a város költségvetést készíttessen, addig is, mig a város csatornázási ügye megoldható, a városi árkok az esővizárkoknak azokba való naponként kétszeri bevezetésével és leöblitésével tisztittassanak. Ezáltal a Lajos király-utcai árok is naponta leöblit- tetik s az egészségügyi követelményeknek részben elég lesz téve. Az esővizárkoknak a felső végen a főárokhoz való vezetését és a kibocsátó gát elkészítését a város a nagybányai 20.000 koronás kárpótlásból fogja elkészíttetni. 5. Olvastatott Jó Antal indítványa a zsidó és álíami iskola tárgyában. Közgyűlés határozatilag kimondja, hogy ezen tárgyban a tárgyalásokat és határozathozatalt a jövő év január elejére halasztja, mikor az iskolákra vonatkozó összes statisztikai adatokból tiszta képet lehet nyerni úgy az iskolák befogadó- képességéről, a tanköteleseknek az iskolákban felekezet szerint való eloszlásáról, mint a be nem iratkozott tankötelesekről s meg lehet állapítani az intézkedéseket, melyek szükségessé válnak az összes tankötelesek elhelyezésére. 6. Olvastatolt Jő Antal indítványa a rendőrség ügyében. Közgyűlés határozatilag kimondja, hogy a rendőrkapitánynak kötelességévé teszi a rendőrlegénységnek részint személyesen, részint az őrmesterrel való rendszeres oktatását, azoknak kötelességeikre, szolgálatuk minden ágazatára, a közönséggel való helyes bánásmódra, továbbá jogaikra való kitanitását s a leEljegyzés. — Angolból fordította: ifj. Kárpáti Endre. — Anyám sohase jött ki elém a bursley-i állomásra, ha az Ötvárosba érkeztem Londonból. A knype-i pályaudvarhoz pedig még kevésbbé. Messze is lett volna kissé, de meg nem eresztette a sok házi munka. Az előkészületek a fogadásomra. így hát a kisvasuton az utat s aztán a sétát a szülőházig minden alkalommal egyes egyedül teltem meg, mialatt elég időm volt, hogy élvezzem a családias kéményeket, a könnyekig megható füstöt, a vendégmarasztó sarat és a szivünkig csendülő otthoni tájszólást. És volt idő másra is. Átgondoltam újra, meg újra, miképen fogom anyámnak előadni a nehéz újságot. Mert úgy kell venni, hogy rendszeresen minden héten Írtam anyámnak, és pedig kimerítően minden lépésemről. Ö is ismerte összes barátaimat név szerint. Ágnest is gyakran említettem írásomban. Hanem már azt nem lehet egyáltalán kívánni valakitől, hogy ilyeneket írjon meg anyjának: »Azt hiszem szerelmes kezdek lenni Ágnesbe .. .« — »ügy látom, Ágnesnek is tetszem ...« — »Belefaoiondultam Ágnesbe . . .« — »Biztosan tudom, szerelmes belétn . . — »Valamelyik nap megkérem . . .« — Ilyesmit csakugyan lehetetlen. És én a legkevésbbé tudtam volna, érzem. Hanem úgy történt, hogy december húszadikán szépen megkértem Agnesomat, és — mivel Ágnes a boldogságtól szólni se tudott — huszonkettedikén, előzetes és visszavonhatatlan eljegyzés után, utrakeltem, hogy a karácsonyt anyámnál töltsem. Anyámnál, akinek sejtelme se lehetett róla, hogy oly közel van az én mérhetetlen boldogságom. Ami a családi viszonyaimat illeti, egyetlen fia és egyetlen tulajdona voltam egy fekete selyemruhás, mosolygós kis özvegynek. Akivel úgy össze voltunk forrva, hogy minden gondolatunkat ketten gondoltuk. És, ime, én meg most fogom magam, eljegyzek titokban egy leányt, akit sohase látott szegény anyám ... No hiszen, meg fog lepődni, sőt talán fájni is fog a gyenge lelkének. Hazatértem. Csengetni akartam, de még mielőtt kezem a gombhoz érhetett volna, az én gömbölyű kis anyám már ajtót nyitott előttem. Bizonyosan az ablaknál leselkedett, mint szokott, és igy szólt rám, mint rendesen, megcsókolva, ölelve. — No, Fülöp, hát hogy, miképen? Én ráfeleltem, mint máskor. — Oh, nagyon jól. Hát édesanyám ? Az eiső pillanatban észrevettem, hogy izga- tottabb sokkal, mint egyébként, mikor hazaérkeztem. Mosolygott, de a szemében könny ült és oly ideges remegés volt rajta, mint egy fiatal gyereknél szokott. Azt is vettem észre, hogy választékosán van öltözve és nem is látszik rajta, hogy közeledik a félszázadik esztendejéhez. Agyamon egy gondolat röppent keresztül. — Ez valamikép neszét vette az eljegyzésemnek ... De hogyan ? ... De nem szóltam semmit. Magam is meglehetős izgatott voltam. — Majd vacsora alatt mondom el neki. így határoztam az ügyemről. Anyám pedig kerülgetett, sürgölődött, mint a kis evezős szokott a gőzös körül. Leültetett a szalonban. Hagyta, hogy kö- zönbös dolgokról fecsegjek. Nem kérdezősködött. Kicsit mintha nem is hallotta volna a szavamat. Csengettek. Anyám felugrott és majdnem röpült kifelé. A cseléd is ki tudta volna nyitni pedig. A hordár jött a csomaggal. Alig hogy leültünk, megint csöngettek. Anyám kifutott. A péktől hozták a kenyeret. Aztán anyám be se jött. A konyhán akadt tennivalója. Én meg azalatt sorra vizsgáltam a szobákat: mi változás esett azóta bennük. A szalonban csak az asztalon szétrakott képeskártyák tűntek a szemembe. A szalonból az ebédlőbe vándoroltam. Itt mérhetetlen meglepetés várt reám. A vacsorához háromnak terítettek!.. . Háromnak 1 . .. — Ejha, háromnak teriteltek ... És eddig egy szót se szól.. . Az én anyám oly ügyes volt a meglepetések kifőzésében, hogy még valami világraszóló csodára is elkészültem e pillanatban. Mégis csak úgy kell lennie, hogy megtudta valahonnét az éa terveimet Ágnessel szemben. Talán az édes irt neki, vagy micsoda. Bizonyosan összebeszéltek levél utján, hogy megijesszenek. Agnes füllenT
