Felsőbányai Hírlap, 1910 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1910-08-25 / 17. szám

Felsőbányái Hírlap

gyök Sárkereszturon, Fejérmegyében, 1910. aug. hó 6-án. Őszinte tisztelője: Lévay Lajos ref. lelkész, c

»Igen tisztelt polgármester Ur! Megtisztelő meghívását köszönettel véve, sajnálattal kell tudomására hoznom, hogy betegeskedésem és agg koromnál fogva a legjobb akaratom mellett sem jelenhetek meg. Kérem, kegyeskedjék elmaradásomat tudomásul venni és az összegyülteknek szívélyes üdvözletemet átadni. Magamat továbbra is becses barátságába ajánlva, vagyok hazafiui üdvözlettel Lapusán László őrnagy ny. áll. Kelt Budapesten, 1910. augusztus 10.«

»Nagyságos polgármester úri A legnagyobb tisztelettel hozom becses tudomására Nagyságodnak, mint a végrehajtó-bizottság elnökének, hogy sajnálatomra közbejött akadályok miatt az elszármazottak idei összejövetelen nem vehetek részt, de lélekben ott leszek. Szívből üdvözlöm az összejövetelen résztvevőket I Kunszentmárton, 1910. augusztus 11. Nagy János tanító.«

»Mélyen tisztelt polgármester ur! A Felsőbányáról elszármazottak meghívását vettem s nagyon szépen köszönöm a szives meghívást és igazán szerettem volna elmenni, de már a szabadságidőmet előbb kivettem s igy most már a legnagyobb sajnálatomra nem mehetek el. Hanem méltóztassék megengedni, hogy a szives meghívást a legközelebbi összejövetelre tartsam fenn, amikor is a legnagyobb örömmel fogom az alkalmat megragadni. A szives meghívást még egyszer nagyon köszönve, maradtam mélyen tisztelt polgármester urnák Mátészalka, 1910. augusztus 5., igaz tisztelő hive: Literáty Dezső kir. jb. kezelőtiszt.«

Farkas Jenő polgármesterhez a következő táviratok érkeztek:

»Az elszármazottak találkozóján részt nem vehetvén, az ott jelenlevőknek szívélyes üdvözletünket küldjük. Kovái Frigyesné Wagner Ilka, Ormai Kálmánné Wagner Vilma, Bustyaháza.«

»Megjelenésben akadályozva lévén, szívből üdvözlöm egybegyült kedves földieimet. Barátod Szmik Gábor, Kassa.«

»Legnagyobb sajnálatomnak adok kifejezést, hogy a mai örömünnepen nem vehetek részt, szívből üdvözlöm az összes felsőbányaiakat. Hazafiui tisztelettel Balázs Ferenc, Brassó.«

»Legnagyobb sajnálatomra nőm súlyos betegsége miatt e kedves összejövetelen részt nem vehetek. Mindnyájuknak szívélyes üdvözletét küldi Pfeilmayer Ödön, Petrozsény.«

»Felmerült akadályok folytán nem jelenhetvén meg a mai összejövetelen, a veletek való együttérzés jeléül ez utón küldöm legszívesebb üdvözletemet. Lassner, Budapest.«

»Édes otthonukban egybegyült honfitársainkat igaz szívvel köszöntőm, feíejthetlen szülővárosunkra pedig Isten áldását kívánom. Ölel régi hived és beteg barátod Herr Ödön, bácsalmási szőlő.«

»Lélekben veletek vagyok és szivem mélyéből üdvözlöm az egybegyűlteket. Dr. Fibiger Sándor főgimnáziumi tanár, Ungvár.«

Elnök bejentette, hogy néhai dr. Dengi János tanár, tanfelügyelő, Felsőbányán született jeles költő emlékére Kuszkó István kezdeményezésére gyűjtött alapból a város egyik legszebb kilátást nyújtó pontjára, a Bányahegyre szer- pentinutat építettek. Ezt Dengi János-utnak keresztelték el. Az összegből még fenntartási alapra is maradt.

Az indítványok során felolvastattak Joós Lajos és Tury József alábbi levelei:

»Erzsébetbánya, 1910. augusztus 9. Igen tisztelt polgármester ur, mélyen tisztelt barátom! Folyó hó 15-ére az »eltávozottak találkozása« alkalmából bátor vagyok egy javaslatot vetni fel, ha azt megfelelőnek találnátok nevezetesen: Hivassanak fel a felsőbányái elszármazottak oda törekedni, hogy mint nyugdíjasok »Felsőbányára térjenek vissza.« Felsőhánya éghajlati viszonyai erre eléggé alkalmasok. Tétessék javaslat továbbá a városi képviselőtestületi közgyűlés elé, hogy a visszatelepedés érdekéből »telepedésre alkalmas terület ajánltassék fel,« pl. a jelenlegi barom piactér a Zazar mentén lefelé, továbbá a Nyires alja. Barom piac részére a Leppen zúzó előtti tér eléggé alkalmassá volna tehető. Az elszármazottak vagy kiváló iparosok, vagy tisztviselők, mindenesetre tapasztalt, gyakorlott emberek, kik a város fejlődésére hihetetlen befolyást volnának hivatva gyakorolni. Ezzel szemben. Hozassák javaslatba ezen találkozón, Felsőbányának

állami ipariskolával való ellátása, mely kiküz- dendő volna. Ezen ipariskola a fa és szerszámipar, agyagipar, bőripar terén és a gyümölcstenyésztésben nyújtana megfelelő gyakorlati kiképzést a me-kivántató elméleti iskolázás mellett. A Felsőbánya iránt melegen érző elszármazottak hivassanak fel egy nagyobb alapítvány létesítése érdekéből, hogy azon iparostanulók, kik ezen iskolát elvégzik, részben segélyeztesse- nek, részben pedig külföldi tanulmányúton díjjal elláthatók legyenek. Hogy ezen alapítvány megfelelő tőkét gyüjthessen, az alapítvány létesítése azonnal kimondandó volna úgy, hogy az elszármazottak részben gyűjtés, részben pedig kiki a maga sugallata szerint alapító részese lenne, a jelölt célra szolgáló nagy alapítványnak, hogy az mint a hógomoly évek hosszú során át nagyra nőhetne a Felsőbányái részvénytakarékpénztár kezelése mellett, ahová az alapítvány letétemé- nyeztetnék az alapitők ellenőrzése mellett. Maradtam tisztelettel barátod, Joós Lajos m. k. bányatanácsos.«

A Tury József indítványa következő:

»Kedves Jenőm! Meghivástokat megköszönve, sajnálattal tudatom, hogy a találkozó napján nem lehetek otthon. E sorok utján üdvözlöm teljes szeretettel úgy a meghívókat, mint a találkozásra hazatérő földieket és kívánok kedves mindnyájatoknak kellemes és hasznos időzést. Tudom, hogy a találkozón ezúttal is fognak elhangzani hasznos és a kedves szülőváros javát és előhaladását célozó különféle indítványok. Kérlek engedd meg, hogy én a magamét ide zárjam, s tégedet kérjelek fel annak előterjesztésére. Tiszteletteljes indítványom az volna, hogy mi elszármazottak igyekezzünk a szülőváros díszítése által az állandó kapcsot és vonzódást fönntartani. Ültessük be a város utcáit szép díszfákkal, ezáltal mintegy önmagunkat plántálván haza a szülőváros földjébe. Legyen otthon a saját adományainkból mindenkinek egy-egy fája a város utcáinak díszítésére s ezekben az élő fákban nemcsak öt évenként, de állandóan otthon fogunk tanyázni a kedves szülővárosban, s ha jön a találkozó ideje, elmegyünk megnézni: vájjon mivé lett az általunk, illetve adományunkból ültetett fa s igy egyéb vonatkozások mellett lesz ami vonzó erőt gyakoroljon még arra is, akinek már senkije sincs otthon. Hiszem, hogy ez a szerény indítványom, úgy szülővárosom vezetősége, mint távol élő földieim részéről pártolásra fog találni s a jövő tavaszszal már benépesülhet Felsőbánya minden utcája a városnak egy-egy díszfa csemetében hazatért fiaival. Ha indítványom elfogadtatásra talál; állapíttassák meg, mely díszfa legalkalmassabb utcadisznek, mennyibe kerül, egy öt-hat éves erős csemete beszerzése és szakértő által való elültetése, ezen összegen felül az adományokból hasittassék külön egy összeg, melyek kamataiból a díszfák szakértő gondozásban részesittetnének. Ezen indítványom elfogadása esetén a magam részéről a megfelelő összeget azonnal be fogom küldeni. Ez esetben kérem indítványomat a Felsőbányái Hírlapban való közzététel által a távolmaradottaknak is tudtul adni s hozzájárulásukat ez áltál megnyerni. Szívből jövő üdvözletem ismételt kifejezésével vagyok Miskolczon, 1910. augusztus 13. Tisztelő őszinte barátod : Tury József.«

A Joós Lajos indítványára különösen fölhívta polgármester az elszármazottak figyelmét. A város alkalmas pontokon hajlékok, nyaralók építésére területeket is bocsát rendelkezésre. Da eladóvá tett alkalmas házastelkek vételére is a Felsőbányái Hírlap utján időről-időre felhívja az elszármazottak figyelmét, mely célra a jelenlevő szerkesztő lapját a legnagyobb készséggel felajánlotta.

Joós állami ipariskolák létesítésére is felhívja a figyelmet, melyet szintén elfogadtak Kuszkó István ezzel kapcsolatos javaslatával együtt.

Nagyobb alapítvány létesítését ipari ösztöndíjra teremteni fognak az elszármazottak, gyűjtés utjáni adakozásokból.

Joós javaslatával kapcsolatban tárgyalták Kuszkó István további, már részben teljesített indítványát, a fazekas ipar fejlesztésére. Ennek rendjén most nagyon szép kiállítást is csináltak agyag edényekből.

Nagy lelkesedéssel fogadták Kuszkónak azt a javaslatát is, hogy az elszármazottak legyenek ingyenes ügynökei Felsőbánya versenyképes ipari és gazdasági tömeg termékeinek.

Tury Lajos tett még gondos előtanulmány

után javaslatot a gyümölcs és állattenyésztésre, valamint a rétmivelésre. Előadását nagy figyelemmel hallgatták és megéljenezték.

Általában eme, a polgármester által kezdeményezett önkéntes javaslatok célja volt a pusztuló bányászat miatt sorvadó város megmentésére a figyelmet felhívni, hogy őrállomását a magyarság fentartása érdekében e veszélyeztetett ponton kellő erővel teljesíthesse.

Gyűlés végén Kárpáti Endre nyug. igazgató tanár, a város érdekében teljesített kiváló érdemeire mutatott reá, tanítvány társai nevében Kuszkó István.

E kiváló pedagógus e napon 46 évvel azelőtt jött Felsőbányára. Itt sokoldalú talentumával, helyes pedagógiai érzékével, generációt nevelt.

A tanítása alól kikerültek mind hasznos vezető férfiai a társadalomnak. Kérte jegyzőkönybe venni a kiváló igazgató hervadhatatlan érdemeit, kinek tanítványai közül ezelőtt negyven évvel került ki szóló, továbbá a polgármester, Teleki Győző postamester, Wagner Sándor dr. losonczi polgármester, Pap Márton számvevő és más sok jeles elszármazott. Nagy éljenzés követte az indítványt s az ősz tanár könnyes szemekkel köszönte meg a szeretet e közvetlen megnyilatkozását,

Stepper József indítványára özv. Szendrei Istvánné javára gyűjtést rögtönöztek s annak eredményét, 12 K 90 fillért, az illetőhöz el is juttatták.

Végül polgármester köszönetét mondott a megjelenteknek érdeklődésükért s miután azon óhajának adott kifejezést, hogy 5 év múlva minél számosabban láthassák egymást viszont, a díszközgyűlést berekesztette.

Mikor a közönség a városházát elhagyta, igazán szép látvány volt az utcán és Fő-téren hullámzó ünneplő tömeg, mely a búcsúra Nagybányáról és a szomszédos községekből is összegyűlt. Valóban a hangulat fenntartására és emelésére alkalmasabb napot nem is választhattak a találkozás indítványozói.

Délben az elszármazottak megtekintették a helybeli fazekas mesterek kicsiny, de érdekes kiáiiitását, melyen bemutatták azt az irányt, melyben ezen ipar városunkban fejlődik. A kiállított tárgyak formai és decorativ szépsége minden vendéget meglepett, vásároltak is azokból s bizonyára elviszik a hírét iparunknak otthonukba.

Egy órakor társas-ebéd volt a Koronaszállodában, melyen mintegy ötvenen vettek részt. Pohárköszöntőt mondottak: Farkas Jenő az elszármazottakért, dr. Wagner Sándor Felsőbányáért és Farkas Jenőért, Kuszkó István Farkas Jenőért, ugyanő a megjelentekért és a nőkért, Nagy Kálmán nagyszőllősi kórházi ig. főorvos a régi tanítókért, mint az elszármazottak vezetőiért, Stepper Károly máv. mérnök a helybeliek és az elszármazottak között való összetartásért, Kuszkó I. Ábrahám Ferenc volt tanító emlékének megörökítéséért, Farkas Jenő Kuszkó Istvánért.

Végül Lévay József indítványára az egész társaság elénekelte a Hymnust.

Az ebéd cigányzene mellett a legjobb hangulatban folyt le és estefelé ért véget.

Este a Guttin-egyesület javára táncmulatság volt, melyen kevesen vettek ugyan részt, de a hangulat kitűnő volt. Tánc és vidám mulatozás közben vidáman és gyorsan repült az idő s a hajnal vetette végét az estélynek.

*

Aug. 16-án az elszármazottak legnagyobb része eltávozott; lelkűkben megerősödött érzelmekkel szülővárosuk iránt és annak vonzó képével; és bizonyára azon erős elhatározással, hogy 5 év múlva újból eljönnek megnézni Felsőbánya fejlődését s azon reménynyel, hogy azokkal, akik ezúttal távolmaradtak, akkor találkozni fognak.

Leleplezési ünnepély Nagybányán.

Nagybánya város közönsége kegyeletes módon örökítette meg nagy fiának néh. dr. Schönherr Qyula történettudósnak emlékét. Arra a házra, melyben boldog gyermekéveit élte s amelyből élete delén örök pihenésre vitték, emléktáblát helyeztek, mely arcképét és érdemeit a késő utókor számára is átadja a halhatatlanságnak.