Felsőbányai Hírlap, 1910 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1910-08-11 / 16. szám
Felsőbányái Hírlap hol titokban ellenünk folytatnak, akkor mi szivesen fogadjuk azt s igyekszünk nemzetiségi érzékenységüknek, ahol csak módunkban áll, előzékenységet tanúsítani, de ha a harcot többre becsülik a békés együttműködésnél, akkor annak sem fogunk kitérni. A magyar kar még mindig elég erős arra, hogy megfékezze azokat, akik igaz- talanul bántani merészelik itt bent, a mi országunkban, avagy a külföldön, a megfizetett s félrevezetett sajtóban 1 Jubileum. Az állami óvoda felügyelőbizottsága f. év julius hó 30-án fényes ünnepséget rendezett Jancsó Janka állami óvónő tiszteletére, ki 25 éve működik Felsőbányán a kisdedóvás terén. 9 évig a társadalmi utón létesített s fenntartott óvódát vezette; 16 éve pedig, mióta az állam azt átvette, az állam szolgálatában folytatja áldásos működését. 25 évi munka minden pályán megérdemli, hogy elismerésben s dicséretben részesüljön, de annak a munkának méltatására és elismerésére, mit Jancsó Janka 25 év alatt végzett, egy olyan ünnep kellett, mint a milyen az óvóda nagytermében lefolyt. Jancsó Janka 25 évi működését a legnemesebb s legszebb vonalakkal lehet megrajzolni. Lelkiismeretes pontosság, kitartó szorgalom önfeláldozó munkásság voltak nem hirdetett, de végrehajtott jelszavai, minden tevékenységét pedig áthatotta a bölcs türelem és szeretett, az a vágy, ami a szülőt sarkalja, hogy kis gyermekének viasz leikébe a legjobb, a legnemesebb képeket képzeteket nyomja bele. Azt a fontos feladatot, melyet az anyák bizó és nyugodt szívvel a maguk kötelességeik közül átruházták az óvónőre, Jancsó Janka fényesen, egyenlő szeretettel, sok esetben rendszeresebben, czéitudatosabban, mint a szülök maguk, teljesítette, mindezekben pedig nem annyira a kötelesség tudás, mint inkább az emberi jóság és lelki nemesség jutott érvényre s kifejezésre. És a nagy munka nem volt eredménytelen, a gyermekek ragaszkodása, szellemi fejlődésük, a szülők hálája és bizalma szakadatlanul bizonyította milyen productiv a nevelés, oktatás, szoktatásnak az a módszere és mértéke, amit az óvónő alkalmazott kis tanítványai között; a jubileumi ünnep pedig a hivatalos és nem hivatalos fórumok legszabb megnyilatkozásainak valóságos özöne volt. Külsőségeiben díszessé, virágossá színessé avatták a tisztelők, barátok az ünnepet, bensöleg meleggé és meghatóvá a jelenlevők érzései. Nem olyan volt ez az ünnep mint más jubileumok, valami olyan érzések rezektek a hófehér falak között, amilyenek az élet legfontoshbb eseményeinél fogják el a lelket; örömérzetek, melyek mögött azért a meghatottság és a köny bujkál; azért rezgett a hivatalos köszöntő is olyan szokatlan melegen, azért voltak olyan gyengék az éljenek, mert a lelkesedés befele hatott a szívre és lélekre. Az ünnepélyre az óvóda terme megtelt nagy számú, díszes ünneplő hölgy és férfiközönséggel, melynek háromnegyed részét varosunk úri asz- asszonyai és leányai tették. Az óvóda felügyelőbizottsága: Farkas Jenő elnök, JVagy Lajos, Pap Márton bizottsági tagok egy asztalnál foglaltak helyet. Az ünnepélyt Farkas Jenő nyitotta meg, üdvözölte az ünnepélyre megjelenteket. Egy tisztelgő bizottság ezután meghívta az ünnepelt óvónőt, ki élénk éljenzés közepette lépett a terembe s foglalta el helyét. Ezután Farkas Jenő mint bizottsági elnök szép meleg szavakkal fordult Jancsó Jankához. Nem csak mint elnök, hanem a város közönsége nevében is üdvözli — úgymond — 25 éves működési évfordulóján, mely egyúttal fordulópont az életében, visszapillantás egy odaadó nemes szép munkára s biztatás további sikeres működésre. Felolvasta gr. Zichy János vallás és közoktatásügyi minister és a szatmári kir. tanfelügyelöség elismerő leveleit, melyek a következők; A magyar királyi vallás- és közoktatásügyi Ministertöl. 50157. szám. Ttkintetes Jancsó Janka áll. óvónő urhölgynek Felsőbánya. Örömmel szereztem tudomást arról, hogy Ön a kisdedóvás terén teljesített szolgálatának immár negyedszázadot betöltő fordulójához ért. Indíttatva érzem magam, hogy ez alkalomból Önnek buzgó működéséért és az elért érdemes sikerekért elismerésemet fejezem ki. — Adja Isten, hogy nehéz és sok türelmet igénylő pályáján még sokáig teljes erővel és lankadatlan buzgalommal muakálkod- hassék. Budapest, 1010. évi julius hó 5-én Zichy s. k. Szatmárvármegyei királyi Tanfelügyelöség. 3829/1910. sz. Tekintetes Jancsó Janka urhölgy állami óvónőnek. Felsőbánya. Negyedszázados eredményekben gazdag munkásságának fordulóján örömmel emlékezem meg hivatásszeretettöl áthatott, kiváló szolgálatairól, melyekkel Önmagának megelégedettséget, hivatalomnak büszkeséget szerzett. Személyes megjelenésben gátolva, ez utón fejezem ki legteljesebb elismerésemet azon őszinte kivánatom kapcsán, hogy erőteljes Én. Parrdon! Extázisba ejtett a váratlan találkozás. Hát hogy mulat a mi zöld hegyeink puha ölében? Ő. Remekül. Itt minden úgy megváltozott azóta. Bámulatos haladás! Én. Már azt elhiszem! Tengeri fürdőben sem kapni rosszabb kosztot, annyira kitűnő, amit itt főznek. Ö. Mit mond ? Nem értem. Én. Rosszul fejeztem ki magam. Az árak itt sem zárkóznak el a modern haladás elől. Sőt. S ez mutatja a legeminensebben, hogy törtetünk minden vonalon. 0 Hagyjuk ezeket. Azt nézzük, ami gyönyörű. (A gyógyszertár előtt kigyulad a villanylámpa. Az esti fény halványan szóródik arcunkba.) Én. Hát nem haladunk, nagysádkám? (A városház elé érünk. Kalapot emelek a szökő- kutnak.) Ó. (Könnyes szemmel.) Elragadtatással veszem észre. De sötétedik. Itt olyan barátságtalan. Én. Ujjé, a ligetben nagyszerű! Ő. De csak délután, mikor tele van a pálya tennisztündérekkel. Én. Apropos! Menjünk a Koronába! Ott ma ismerkedünk. Mi és a »benszülöttek«. Ő. Tegyünk úgy! (Csendes kopogással felbaktatunk a nagyterembe. Ott már vagy egy tucat társaság zsibong. Körüljárunk bemutatkozni. Egy sarokban leülünk s várunk.) Ő. Ismeri ezeket mind? Én. Szerencsés vagyok. Ö. Szolgáljon magyarázattal. Én. Kérem. (Gondolatokba merülünk.) Én. Mindenekelőtt azt a fáradhatatlan embert kell bemutatnom, aki most is központja a társalgásnak. Ennek a kis városnak a polgár- ! mestere. Az ő keze alatt kinőtt a hírünk, messze i beszélnek rólunk és jönnek ide, mint a bucsu- í járás. Ez a férfiú a város negyedik Béiája. Ö. Értem. Tovább! Szónokoljon! (Nagy csend támad. Egy fiatal hölgy fel- i kél és a zongorához ül. Minden szem reáíapad. ! Valami bűbájos hanghullám árad szét a terem- ; ben. Halk suttogás.) Ö. Ez az! Gyönyörű. Én. Igen. Simonffy Irénke. Az ott a nő- ! vére, Jankovich Jenőné. Aztán .. . Ó Mondja tovább! Én. Ott van Tóth Gábor dr. vejével és ; nővérével. Aztán Plahy Gyula, Füzesséry Géza nejével. Lányokat nem látok többet. Ő Hát? Én Pedig vannak még sokan, de otthon. Ö. Hát? Én. Ide csak képviselőket küldtek ma, úgy látszik . . . Azok ott a mi ifjú reményeink. Nádor Jenő, Szinyai József és Lévai Feri. ő Több nincs. Én Ajánlom magam. Ez mára elég Megismerkedtünk. Ö. Holnap több információt fogok kérni. Pá magának! Én. Szivesen. Csak azt ne kérdezze, nagy- j sádkám, mitől nőtt meg a haja a Hegyeshegynek. Mert a kis patikusunk nem árulja el a receptet ... Jó éjszakát. (Eltűnők. Az interviewnek vége.) IK,!ő. egészségben, lankadatlan ügybuzgósággal évek hosszú során át nemesíthesse továbbra is a gondjaira bízott gyermeksereg lelkületét. Szatmárnémeti, 1910. julius hó 18-án. Sprenger Ferencz s. k. kir. s. tanfelügyelő. Végül a további munkájához kitartást és jó egészséget kívánt az ünnepeltnek. Ezután Nagy Lajos a szülök nevében mondott megható beszédet. Megköszönte azt az önfeláldozó szeretetet, jóságot, melylyel gyermekeiket az ünnepelt gondozta és nevelte, hálájukat fejezte a szülőknek, kik nyugodtan bocsátották gyermekeiket hozzá, hogy a szépet és jót elsajátítsák, A szülök hálájának kézzelfogható jele képen átnyújtott egy 6 személyes értékes ezüst evő eszközt, mit az ünnepelt nagy meghatottsággal vett át, A volt tanítványok nevében Lévay Ferencz VIII. gym. oszt. tanuló köszöntötte fel a »kedves, jó Janka nénit« keresetlen meleg szavakkal, fejezte ki háláját azért a sok szeretetteljes fáradozásért és gondoskodásért, miben kifogyhatatlan részük volt. A jelenlegi tanítványai közül Hoffmann Olga nagy virágbokrétával kezében kedvesen szavalta el kis szivének kívánságait, utána Kalbe Dezső szintén virágcsokorral járult Janka néni elébe s bátran köszöntötte fel az ünnepeltet. A két kis tanítvány jobbról és balról mint két testőr állottak a virággal az ünnepelt mellé, mikor Pap Márton lendülettel olvasta fel sikerült alkalmi költeményét, melyet lapunk tárca rovatában közlünk. A sok szép szívhez szóló őszinte beszédek és kedves jelenetek a közönséget teljesen magával ragadták s meghatották, kevés szem maradt szárazon s tetőpontra hágott az elérzéke- nyedés, midőn Jancsó Janka meghatottságtól remegő hangon nehány meleg szóval köszönetét mondott az ünneplésért. A közönség élénken megéljenezte a beszélőt. Az ünnepélyt Farkas Jenő bizottsági elnök zárta be, köszönetét mondva a közönségnek nagy számú megjelenésükért. A közönség még soká maradt együtt az óvodában s Jancsó Janka lakásán, melyet sok virággal díszítettek fel tisztelői és barátai. Az ünnep elmúlt s jön a második negyedszázad munkája, mely a mai korszellem veszedelmes áramlatai között a gyermekek lelkének alakításában még nagyobb gondot s odaadást követel, valóságos védelmi alaprendszert az életre. Hogy ez a munka is sikeres lesz, azt tudjuk, csak erőt és egészséget kívánunk a nemes célok kiviteléhez. Különfélék. Személyi hírek. Bradofka Frigyes m. kir. bányatanácsos szabadságáról hazaérkezett s a hivatal vezetését átvette. Fizély Sándor bányafőmérnök nehány heti tartózkodásra Lovranába utazott. Spáczay Gyula városi tanácsnok nehány napra Szászvárosba ment. Esküvő. Szinnyay József a nagybányai vízmüvek ellenőrző mérnöke f. hó. 9-én tartotta esküvőjét Mihók Henriette polgári iskolai tanítónővel Sopronban. A fiatal pár Felsőbányán fog a nyár folyamán lakni. Választás. A gör. kath. népiskolánál megüresedett tanítói állást az iskolaszék folyó hó 4-én töltötte be. Az állásra Stopej Péter farkasréti tanító lett megválasztva. Vármegyei rendkívüli közgyűlés. Szatmár- megye törvényhatósági bizottsága aug. 11-én d. e. fél 11 órakor Nagykárolyban, a megyeszékház nagytermében rendkívüli közgyűlést fog tartani. A közgyűlés egyik tárgya Őfelsége a király születésének 80-ik évfordulója alkalmából való üdvözlése lesz. "Kováts Olivér Városunk egy rokon_____,________ szenves alakja, a hatóságnak buzgó tisztviselője költözött el f. hó 8-án. 22 éve szolgálta Kováts Olivér a várost s mint a katonai ügyek előadója, többször kapott elismerést felsőbb helyről. Égyenes jellemét, jó kedélyét mindenki megbecsülte és kedvelte Kováts Olivér Nagybányán született, lippói birtokos is volt, onnan került ismét vissza Nagybányára, majd városunkba. Az erőteljes férfi korai halála általános részvétet keltett a városban. A városi tisztikar koszorút helyezett koporsójára s temetésén testületileg jelent meg. A gyászháznál Nagy Lajos ref. lelkész mondott megható beszédet és imát, a temetőben Pap Márton búcsúztatta el az örökre távozó kar
