Felsőbányai Hírlap, 1910 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1910-07-14 / 14. szám
Felsőbányái Hírlap adott pénzbeli segélyt, a városi tanács pedig a ház építésére épitö fát adományozott. A jólelkü pártfogóknak, Meszlényi Gyula püspöknek, Pemp Antal prelátus-kanonoknak, Pály Ede védnöknek, valamint Bodnár Gáspár alapitónak emlékét arcképeik örökitik meg. A történet ismertetése után Pály Ede védnök záróbeszédében buzdítást és néhány irányitó eszmét adott az egyleti tagoknak. Végül a szózat eléneklésével az ünnepély véget ért. Szerény, egyszerű volt az ünnep, de sziveknek, jó népnek öröme, kedves és sokáig emlékezetes napja. Este fél 8 órakor 70 teritékü társas- vacsorán vettek részt az idegen és helybeli vendégek és tagok. Sok szép pohárköszöntö hangzott el. Pály Ede, Dimand Lajos esperesek, Kulifay Mihály s.-lelkész, Dimand Károly tanító, Dácher Mihály k. b.-altiszt, Szopkó F. IV. éves hithallgató, Lupán Athanáz nyug. gör. kath. tanító mondottak igen szép, tartalmas köszöntőket. Vacsora után hajnalig széles, jókedvű táncvigalomban maradtak együtt a megjelentek. Külön lenyomat fogja az épületes örömünnepet és 25 éves történetét emlékben megörökíteni. Különfélék. A folyó évnegyed alkalmából tisztelettel kérjük hátralékos előfizetőinket, hogy hátralékaikat kiegyenlíteni s további előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. Lapunk szerkesztője üdülés céljából szabadságön lévéű, e lapszámot Pap Márton v, számvevő állította össze és ő vállalja érette a felelősséget. Személyi hírek. Farkas Jenő polgármester a múlt héten Budapestre tett hivatalos útjáról hazaérkezett. — Plachy Gyula nagykárolyi m. kir. pénzügyigazgató, Vanyek József számvizsgáló és Holéczy Gyula áll. építészeti főmérnök a múlt héten hivatalos ügyben itt jártak. — Bradoflca Frigye* m. kir. bányatanácsos, kir. főmérnök Bozo- vicsra, Gerö Gyula mérnök, bányaiskolai tanár családjával együtt Beszterczebányára szabadságra mentek. — Bodnár Gáspár szatmári r. k. fögimn, tanár és Dimand Lajos turterebesi esp.-plebános a helybeli r. k. legényegylet 25 éves fennállásának e hó 3-án tartott jubileumi ünnepén részt vettek. — Nagy Lajos ref. lelkész Budapestre — leánykája megoperáltatása céljából — tett útjáról hazaérkezett. Gyászhir. Malenszky Károly iglói főbánya- biztost, városunk szölöttét, nagy gyász érte, amennyiben neje, Csausz Mariska, dr. Csausz Károly helybeli főorvos testvére a napokban elhunyt hosszas szenvedés után. A kedves halottat hazaszállították és 6-án temették el nagy részvét mellett. A család gyászlapja igy hangzik: — Még nem egész egészséges; de csak azt várja, hogy ti hazajöjjetek; mindjárt meggyógyul, ügy óhajtozik utánatok; szinte látom már, hogy künn ül a ház előtti kis pádon, szemei fölé teszi a kezét és úgy kémlel bele a messzeségbe. — Hát a ház tája nem változott meg ? — Dehogy nem! Kimeszelte anyátok, a földes szobákat kitapasztotta szépen, nektek pedig valóságos, igazi szobapiktorok festették ki egyik szobánkat. A fiuk tágranyilt szemmel csodálták a meglepetéseket, mik rájuk várnak. Tervezgetni kezdtek, hogy mily jó lesz a vidéket bébarangolniok; egész napokon át az erdőt, mezőt járják. Felkeresik gyermekkori játszóhelyüket, az ismerős fákat, bokrokat. Az apa folyton kinálgatja őket borral, ételekkel, eközben folyik ajkáról a szó, mindenféléről, ami otthon történt. — A jó öreg plébános ur szinte ünnepnek veszi, hogy haza jöttök. Vasárnap »kétpapos« mise lesz; Pista fiam, te fogsz segédkezni neki. Szebb lesz a templom is, még a hívők imája, az orgona búgása is lélekemelőbb. — Oh, édes apám, alig várom, hogy a mi kis pirostornyu templomunkba járhassak — sóhajtotta a nagyobbik. — Hát még az milyen ünnep lesz, édes szivem, mikor majd első misédet mutatod be abban a kis szentegyházban ... Csak a jó Isten addig éltessen. — Buzgó imánknak bizton lesz foganatja — mondta a kisebbik fiú és pár percre meghatott Malenszky Károly m. kir. főbányabiztos úgy a maga, mint az alulírott rokonság nevében szomorú szívvel tudatja szeretett hitvesének, Malenszky Károlyné szül. Csausz Mariskának boldog házassága 18-ik évében, hosszas és kínos szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után 1910. julius hó 3-án esteli 8 órakor történt elhunytét. A szeretett halott földi maradványait f. hó 5-ikén délelőtt 11 órakora Lőcsei- utcza 12. sz alatti gyászházban szenteljük be a róm. kath. egyház szertartása szerint és Felsőbányán a családi sirkertben f. hó 6-án fogjuk nyugalomra helyezni. Kelt Iglón, 1910. julius 4-én. Az örök világosság fényeskedjék neki! Dr. Csausz Károly, Háder Ferenczné szül. Csausz Irén, Bauer Gyuláné szül. Csausz Adél testvérei. Dr. Csausz Károlyné, Háder Ferencz, Bauer Gyula sógornője és sógorai. — Az a mély és általános részvét, amely a kedves helott temetése alkalmával — a nagy esőzés dacára — megnyilatkozott abban a kegyeletes tényben, hogy a végtisztesség- tévő közönség egész a vasúti állomásig zarándokolt el a temetésre és onnan kisérte végső útjára a megboldogultat és az Isten kifürkészhetetlen akaratában való megnyugovás csepegtessen gyógyító balzsamot a nagy csapás által megsebzett szivek sajgó sebére! Nyaralók érkeztek: Jankovits Béláné, 2 gyereke és nővére Debreczenből, kir. táblai jegyzőné. Dr. Gócs Józsefné Budapest. Spiegelharter Lajos családja Miskolcz. Füzeséri György Nagykároly. Bloch Manó Budapest. Basch Ábra- hám Mármarossziget. Évva István és neje Nagybánya. Gallinovszky Gerda Bécs. Szokol Ed- gárd Kolozsvár. Tscherner Ilona és Jan Genue. Barkász Béla Szatmár. Csausz Etel R.-mező. Fila János Barczéfalva. Bakó Pál Hosszufalu. Bauer Gyuláné Budapest. Stiponits Ella Buda- kesz. llosvay Bálintné, Ilosvay Imre, dr. Ilos- vay Bálint Budapest, llosvay Tihamér Bécs. Jékly Irén Nagyszőllős. Pöttinger Artur Budapest. Szigmet Károly leányai Budapest. Lévay Endre Fernezely. Krompáczki Sándor Budapest. Kárpáti Endre és neje Győr. Ifj. Kárpáti Endre Győr. Farkas Bertalan és neje Debreczen. Özv. Scheiber Gáborné és fia Kisvárda. Özv. Pótor Dánielné Szatmár. Özv. Madarasy Jánosné Szatmár. Weinstein Jakab és neje s leánya Nagy- Ilonda. Biró Ella és Irén (Budapest. Bloch Ilona Üregvár. Gaszner Béla Ermihályfalva. Vámos Adélka Debreczen. Szombati Irma Szatmár. Nagy Lajos ref. lelkész jubileumához. Dr. Erőss Lajosnak, a tiszántúli ref. egyházkerület püspökének Pap Márton egy. főgondnokhoz irt levelét, valamint Széli György egyh. megyei esperesnek a jubilánshoz intézett szép beszédét a következőkben közöljük: »Nagyságos Főgondnok Url F. évi junius 13-ról kelt, nagyságod, Farkas Jenő polgármester és Spáczay Ggula v. tanácsos urak által aláíróit meghívót, melyben kedves lelkészük: nagytisznémaságban néztek szét maguk körül. Aztán újra felvidultak, lassan eszegettek a kis tányér cseresznyéből s folytatták a kérdezősködést. — Hát a Bodri megvan-e még? Van-e az eresz alatt most fecskefészek?... Sikerül-e a csirkeeresztés? . .. Vannak-e libuskák?... Hát a kis malacok? . . . Jaj, hogy a szegény kis Riskát eladták ... Aztán szóba jött a termés állása. Hogy milyen sok a cseresznye, már az aratás is megkezdődött. Van uj kenyér, friss lisztből, meg hogy a cséplőgépek is nemsokára búgni kezdenek. — De jó is lesz apám!... Csak már otthon lennénk ... Alig várom, hogy induljunk . . . A nyári nap már a horizont alá kanyarodik, sárguló fénye bearanyozza a füstös szobalevegőt. Elvégezték uzsonnázásukat, rágyújtanak egymás szivarjából s le nem zárják ajkukat egy percre sem az édes ... édes szók előtt. — Pápa ... Szombathely, Grácz-felé . .. A harsány kiáltásra hirtelen felugranak, összeszedik cók-mókjukat, ruganyos léptekkel eltávoznak, hogy benyelje őket is a vonat, amely röpíti őket . .. hazafelé . .. Egyedül maradok... Sietve, boldogan hagyom el a zsibongó világot és amint a hűvös, estéli levegőre kilépek, megkönnyebbülve, ujult lélekkel fohászkodom: — Istenem, aki ebbe a becsületes, egyszerű népbe plántáltad bele az igazi, édes poézist . . . áldd meg munkás kezét a szegény magyarnak !... teletü Nagy Lajos ur lelkészkedésének 25 éves jubileumi ünnepélyére méltóztatnak meghívni, köszönettel veszem. Nagyon szép, elismerést érdemlő azon nemes érzés, mely a közpályán működő egyénnek munkáját méltányolja és megbecsüli. Nagyon szép Felsőbánya város és a felsőbányái református egyház részéről az, hogy együtt és karöltve ünnepük meg azt a derék embert és lelkészt, aki életének legjavát városának és egyházának javára, felvirágoztatására áldozta fel. Midőn ezen elismerésemnek én is kifejezést adok, sajnálattal tudatom, hogy sokoldalú elfoglaltságom miatt ezen jubiláris ünnepélyen részt nem vehetek. Kívánom azonban, hogy a nagykegyelmü Isten, nagytiszteletü Nagy Lajos urat, lelkésztársamat, ennek utána is munkakedvben, testi és lelki erejének üdeségé- ben, higgadtságban és tapasztalatokban gazdagon sok éven át — a második 25 esztendőben is — tartsa meg, hogy családjának örömét, városának, egyházának előhaladását és boldogulását munkálva s azokban teljes gyönyörűséget találva mondhassa el majd Pál apostollal: »Ama nemes harczot megharczollam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végesetre eltétetett nékem az igazság koronája. Midőn nagyságodat arra kérem, hogy ezen levelemet a közebéd alkalmával felolvasni méltóztassék, — teljes tisztelettel vagyok, Debreczen, 1910. junius 18. Dr. Erőss Lajos püspök.« »Nagytiszteletü ur! Tisztelt barátom I Abból az alkalomból, hogy e nemes város és egyház 25 éves működésedről emlékezik, részt kérünk mi is, a te lelkésztársaid. Eljöttünk hozzád az e. megye különböző részeiből, hogy szeretettel köszöntsünk! Ezzel — úgy hiszem — saját szolgálatunkat becsüljük meg, önön hivatásunkat tiszteljük meg. A legkisebb munkakör is, ha betöltője tisztességgel, odaadással munkál, áldás a közre. És csak az az ország boldog, melynek minden egyes tagja, mi rája néz, kötelességét becsülettel, teljes erőfeszítéssel, nem lankadó buzgalommal törekszik betölteni. Az a pálya, melyen te működtél és működsz velünk együtt, külső sikerekben nem gazdag, legalább nálunk nem. Sőt halljuk a szót — szükkörü és jutalmazásában — keveset adó. Nem kívánok mindezekkel foglalkozni, de vallom: hivatását nézve a legmagasztosabb! Mert mi a mi feladatunk ? A küzködő, a vajúdó embert az élet harcában, saját tévesztő indulatai izzásai közben a vallás, az erkölcs nagy áldásai részesévé tenni. Kezünkben az evangéliommal jobbá tenni a szivet, nemesíteni a lelket; vezérelni, irányítani a por gyermekét, hogy feljebb feljebb emelkedjék. Biztatni, vigasztalni a lét küzdelmei között, oda vezetni az élet hatalmas urához, a nagy Istenhez, hogyj előtte meghajolva, vele egyesülve, találjon háborgó valójának békét s önmagának nyugalmat. Az a feladatunk, hogy a külső törvény parancsszava helyett a lelkekben belső törvénynyé tegyük az evangéliomot s általa áldás takadjon az ember nyomán. Te, tisztelt barátunk ez életpályán s e hivatáskörben munkáltál s nem méltatlanul, mert ime e város és egyház közösen megemlékezéssel illet 25 éves itteni működésed alkalmából. Legyen ez neked méltánylás a múltakért s buzdítás a jövőre. Igen jól tudod, hogy a közpályán kiki annyit ér, amennyit a köz építésére, közhaszonra tesz. Tapasztalatod tágult, belátásod növekedett 25 év után. Erőd még erőteljes. Mindez vezessen, vezéreljen, hogy többet-többet tehess egyházad javára s a közért. Szerény elismerésül fogadd tőlünk e lelki fegyvert. Használd azt áldottan. Az, akinek ügyét szolgáltad eddig 25 éven át, a mi Urunk vezessen és áldjon téged, mindvégig, a te szerelteiddel.« Schönherr Gyula emléke. A Felsőbányáról és Nagybányáról elszármazottak augusztus 15. és 20-iki összejövetelüket kegyeletes ténynyel fogják megörökíteni. Emléktáblával jelölik meg Nagybányán azt a házat, amelyben Schönherr Gyula dr. gyermek- és ifjúkorát töltette és amelyben élete tavaszán örök nyugalomra tért. Az emléktábla előkészítése ügyével id. gróf Teleki Géza v. b. t. t. mint elnök, dr. Kosutány Ignácz egyetemi tanár társelnök, Kuszkó István jegyző, Kuhn Bernát bank- igazgató pénztárnok foglalkozik. Most alakítják meg a végrehajtó bizottságot. Az elő
