Felsőbányai Hírlap, 1910 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1910-07-14 / 14. szám
XV. évfolyam. 14. szám. ÍQIO. CT-U.1Í-U.S 14. FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP & TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. 9# :4riS MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : DK MOLDOVÁN FERENC A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Nagy Lajos ref. lelkész ünneplése. (1910. jun. 30.) Egy negyedszázad az Idő és Tér végtelen óceánján csak annyi, mint egy szem- pillantás; vagy mint a zsoltár mondja: »mint a tegnapnak ő elmúlása és egy éjnek rövid vigyázása. Negyedszázad még az esetben is nagy idő, ha azt az ember teljes tétlenségben, semmittevésben töltötte el. Természetesen a nagy idő magában véve korántsem ad jogcimet és okot az ünnepeltetésére annak, aki az ily hosszú pályát, sőt ha félszázadot is egyéniségének hasznosítása nélkül eredménytelenül futott meg. De 25 évet a nemes és magasztos, azonban több szúró tövissel, mint rózsákkal meghintett lelkészi pályán, — nemkülönben a társadalmi életben, a közügyek terén hasznos, önfeláldozó tevékenységben eltölteni: mindenesetre érdem, a pálya elég hosszú időtartam, hogy jogcimül és okul szolgáljon arra, hogy a negyedszázad határkövénél a kötelességteljesités harcosa, az egyház és közélet egyaránt hű és ügybuzgó munkásának tiszta forrásból táplálkozó munkássága észrevétessék, érdeme méltat- tassék, elismertessék, annál is inkább, mert az, aki mást tisztel: tulajdonképen önmagát tiszteli meg s önmagáról ad bizonyítványt arról, hogy az érdem elismerése iránt nemes érzékkel bir. Mert ne higyjük, hogy rósz a világ, mert csak a látszat, a külszin iránt indul és az egyén belső értékére: tartalmasságára súlyt nem helyez. Ellenkezőleg. A világ, vagy mondjuk — a közvélemény csak nagy ritkán téved. A tömeg Ítéletében legtöbbször meg lehet bizni és nyugodni. A közvélemény megállapítja, hogy az egyén abban a munkakörben, hová állíttatott, betölti-e vagy nem embertisztét? A valóságnak megfeleljen megállapítja: ki a a jó; ki a derék; ki sáfárkodik híven az Istentől nyert talentum firkál; ki érvényesíti és mennyiben egyéni képességeit a köz javára? Mert köze ismerésre egyedül és kizárólag csak az számíthat, aki hiven, odaadó ügybuzgalonmal teljesiti kötelességét úgy önmaga, nint családja és a közügyek iránt. Aki jó vagy rósz időben, a csata mezején vagy . békés foglalkozás munkaterén kitartóan, rendületlenül megállja a helyét, melynt nemcsak elfoglalni, de betölteni is kell. E felfogástól átiatva és indíttatva határozták el egyetértfen Farkas Jenő polgár- mester, Spáczay Gyda v. tanácsos és Pap Márton v. számvevő,ref. egyházi főgondnok, hogy Nagy Lajos helybeli ref. lelkészt, aki kétségen kívül Cfzolgált a közelisme- résrépfitteni lélkészkeüésenek negyedszáza* dós évfordulója alkalnából szerény keretben, de a ritka alk&bmhoz illő és méltó módon megünneplik. Nevezettek a télba vett ünneplés sikere és fényének emelése érdekében — tőlök telhetőleg — ninden lehetőt elkövettek. Ugyanis az ümepiésre és az ezzel kapcsolatban tartott közebédre meghívták az egyházkerületi re. püspököt és az egyházmegyei esperest, úlági elnöktársaikkal együtt; a jubiláns öszes lelkésztársait az egyházmegyében, nemkülönben meghívták a helyben és a testvérvárosban lakó barátait számos tisztelőit is. A Debreczenben székelő püspök a főgondnokhoz irt levele szerint — bokros teendőire való hivatkozással — nem vehetett részt az ünneplésen. Ugyanazon okból maradt el az egyh. megyei gondnok jövetele is. Ez utóbbi táviratban mentette ki magát s üdvözölte a jubilánst. Táviratban gratulált továbbá Bottyán Pál belényesi lelkész, a sógornak és Révai Károly, a Teleki-társaság érdemes elnöke, a jó barátnak. Különben az ünnepség a következőleg folyt le: A délelőtt 10 V2 órakor berobogott vonat magával hozta a nagybányai egyházmegye érdemes esperesét, a papi palástban jött Széli Györgyöt, Magoss Ferenc egyh. m. főjegyző, egri-i, Sátor Dávid egyh. m. tanács- biró, szinérváraljai, Soltész Elemér egyhm. jegyző, nagybányai, Kiss Sándor, Kocsi Péter, Gachal János, Czelder Béla és Marcsa Imre e.-megyei lelkészeket; Tor day Imre egyh. m. főjegyző, Gálffy Pál m. kir. főbányabiztos, &zrües Károly mrohiv. péiistárnok, Gábor Sándor főerdőmérnök, dr. Ajtai Nagy Gábor ügyvéd, Géressy János és Kovács Gyula nagybányai ref. egyházi presbytereket, kikhez Kulin János törvényszéki biró, Técsy Lajos misztótfalusi állami iskolai igazgató, Imre Károly nagybányai áll. isk. és Vass Lajos balassagyarmati áll. iskolai tanítók csatlakoztak. Nagy Lajos lelkész lakásán a tisztelgés a következő sorrendben történt: Délelőtt 11 órakor a Széli György esperes vezetéséjubileumi zöngemény. Nagy Lajos felsőbányái lelkész 25 éves emlékünnepén. Huszonöt év! — Kedves Sógor! Még ha jó is: sok a jóból; De kitől évek telnek el, Sűrűn vegyes érzelmekkel, Bizony meglátszik az nála, Szürke lesz haja, szakálla. — Te is, midőn ide jöttél, Nyár volt akkor, nem volt ősz, tél; Könnyen vetted a világot, Hogy Pap Dénesné >rád állott«. Kinek megvolt a hatása, (Súlyban is vagy másfél mázsa.) így, hogy lett sok buzgó hived, Örvendett neki a szived, Hogy Te inted őket jóra, Te leszel gondos pásztora . . • — Hajh, de mennyi vihart láttál, Mig a himes mezőn jártál; Mennyi volt a szived búja, Itt vagyok én : hiv tanúja. Sokszor, hogy elkeserített, Mikor megrendült a hited Az emberi gyarlóságban, Mikor gátolt hivatásban . . . — Mert terhes a papi pálya, Kivált ha nincs nagy pipája. Mert ami gondját elüsse, Hiányzik annak a füstje. Neked meg, hogy nem volt pipád, Nem ösmered anak titkát, Hogy sok papnakmily hiánya, Hogyha nincs vágtt dohánya. Neked megvolt a aagadé ; Egy kis stóla, eg kis hal-lé, Innen, onnan amicsurrant, Mind egy kis zactóba surrant És mint bagót eg marékba Benyomtad a tak'ékba. így, mi nem szál el a füsttel, Meggyüjtötted eg'nagy üsttel! — Hányán voltai kik megszóltak, Kik a bagóért tájoltak, Hogy a papi lake tája Nem a dőzsölés nyája. De Te arra mit sn adtál; Hanem ha kelletü nagy tál, Mikor úgy kerülü sora, Volt ott ebéd, mi vacsora. Nem mondta ottenki fia, Hogy ennek voltgy kis hijja. — Nem volnék 1/ krónikásod, Ha, mit az idő esott. Most itt meg nemlegetném, Újra fel ne melejetném. Emlékezvén egyl-másról, Egy ^mennyei valutásról,« Mikor egy pap i csürt-csavart És Ellened vizefcavart; Kiestél a válaszából, László király uárából . . . Pedig a távol Uiurás Megmutatta, holan kurázs’, Mikor igy szólt a sok frátye, Hogy: Nagy Lajos szinetátye ! Hejh, de akko- más világ volt, Borítsunk hát erre fátyolt. — Magunk közt is volt mit nyelni Mikor a vitán: volt elvi. Mert, hogy hned Tisza Pista, (Csak azért, mert nem pápista.) Én meg Kossuthot pártolom És hogy a szelerét tolom, Beh sokszor ngtuk a patkót, Pedig hát nem ért egy vak-lót . . . — Hiszen azelőtt nem régen Voltunk mi eg) mesterségen, Mikor Pál itt pditizált És mindent jólmegkritizált, Te voltál az atyamester, Én meg csizmalia mester ! Akkor volt sokspés napod. — De olyan érkevés papot. Mikor egy hívd rád rontott, Hogy: most kédd az egy forintot, Mikor a presbier hallja! Mert a pap őt aeg ne csalja! Azért, hogy eg kicsit firkál Neki annyi mé nem dukál! . . . — Huszonöt ét — Uram fia, Beh sok reminizcencia . . . De most bocsáutot kérek, Ha más diszkr* tárgyra térek; Elárulom a nag titkot, Hogy-mint kapil ajándékot! Volt biz annakaehéz sorja;