Felsőbányai Hírlap, 1910 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1910-12-29 / 26. szám
X V. é’vfolya.m.. 26. ezéíxxx. 1910. December Í30, /r r TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MiNDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő: DR M0LD0VÁN FERENC V V BBS-:'--’ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Glória ... pax ...! Az az Istené. Ez az embereké. Karácsonykor kaptuk. Azon az elsőn; a betlehemin. Előbb nem volt. Egy gyermek hozta. A »glóriát« az Istennek adta; a »paxot« nekünk juttatta . . . Lelkem szárnya kitárt . . . s nézek a múltba . . . Négyezer esztendő vágya, sóhaja, imája testté lön: rég várt Messiása. Ott alussza első álmait faragatlan jászoly szúrós szalmaágyán. Aranyos cseppségem, miért ül könnyharmat kicsi szem p illádon ? Talán álmodod jövódet ? Látod keresztedet? Ne sírj még! Lesz időd a könnyhullatásra, ha majd: beteljesült! Inkább mosolyogj! Hisz Te vagy az Isten »glóriája!« Csillagos angyalok énekelték, virrasztó pásztorok dadogták ezt . . . Mi is csak hebegünk. Akadozó nyelvűek vagyunk. De nemcsak a szóban; mindenben botlunk. Megakadunk az Istenben; megakadunk az p »Glóriáján« ; átesünk a gyermek jászo- lyán. Fenakadunk szeretetén. Életet keresünk . . . s gondolatait a keresztre visz- szük, az egymást meg nem értéssel megfeszítjük. Uram, e betlehemi kisdedben nekünk Messiást adó Isten, nem ilyen a te dicsőséged ! Más az. E pólyás gyermek harminc- három évvel később megmondotta, egyszer pedig megmutatta. Mikor a te akaratodat a kereszthalálig hajszálnyira betartotta. Az Isten akaratának teljesítése: ez hát az ő dicsősége! Mi az ő akarata állásomban, életem viszonyaiban: ez a főkérdés. Mit kiván tőlem nehézségekben, az élet bajságaiban ? Ez nyom a mérlegen! De aztán jól lenyomja. Akaratának teljesítéséért jól visszamér. A »pax« súlyával. Ez pedig sokat ér. Béke a lelkemben, béke az életemben: ez a menyország. Ez az, amit ennek a tülekedő robotos életnek kenyérért vivott harcában oly lázasan keresünk. Mert hát az életnek is vannak lázai, mint a betegségeknek. Az élet lázai a szenvedélyek. Ezekben pedig nincs békeség. Messze elvisznek a »paxc-tól; messze térünk a betlehemi gyermektől. Pedig hát itt van az igazi béke. Nála; az ö nagynézőpontos gondolatában: Spectaculum facti sumus mundo! Néznivalókká tétettünk. Látnia kell a világnak arcunkon az Isten és emberszeretet tükrözéseit. S ha ezt valóra váltjuk, az élet válsággal nem fog fenyegetni ! Akkor nyugodalmunk lesz. Akkor a »pax« nekünk »glória« lesz. Ezért a glóriás békeségért pedig sohasem kiálthatunk hanposabban, mint most, ennek az ó-esztendőnek haldoklásánál s egy másik reményteljes évnek reánk köszöntő ujulásánál. Jobbat akarunk a múltnál. Mert abban a gyásznak annyi jelét láttuk a ruhákon, a szivekben; a siralomnak annyi könnyét az arcokon. A kedveseket nevükön hivjuk s a halál válaszol helyettük. Elmúltak terveink, törekvéseink; megcsaltak reményeink . . . Jöjj tehát te uj-esztendő békeségeddel! Hagyd el a bajokat . . . hozd meg a boldogságot ! Hiszen ezt kívánják az emberek. Ezzel a kívánsággal hintenek be most sarat, havat . . . életutakat. Ne maradj el »boldog Uj-esztendő«! Pintér József. Városi közgyűlés. Kevés olyan tárgy foglalkoztatta a kedélyeket mostanában annyira, mint a városi mümalom. sörház és fűrész eladásának ügye, amig a községi törvény retortáján a véghatározatra megérett, Az eredmény ma szerdán az lett, hogy a város ezen javait eladta 40,000 koronáért Róth Salamon és társainak. Megnyugtató, hogy a képviselő- testület a józan érdek szempontjából fogta fel az ügyet és a város szándékát helyeselve az eladás mellett döntött. Az érdeklődés evvel a tárgygyal ki is merült s a közgyűlésnek majdnem a fele kihúzódott a teremből. Részletes tudósításunk a következő: Polgármester-elnök a rendkívüli közgyűlést délelőtt féltiz óra után nyitotta meg. A jegyzőkönyv hitelesítésére Bradofka Frigyes, dr. Szokol Pál képviselőket kérte fel. Tárgysorozat előtt meleg szavakban emlékezett meg Csausz István elhunyt városi képviselőről, kinek úgy a képviselőtestületben, mint a társadalomban tevékeny munkásságát mindenki ismeri. Halála fölött a közgyűlés őszinte részvétét fejezi ki, emlékét jegyzőkönyvben örökíti meg s a kivonatot a elhunyt családjának megküldi. 1. Közgyűlés a város tulajdonát képező mu- malmot, sörházat és kertet és a fűrészt 4 szavazat ellenében 23 szavazattal eladta Róth Salamon és társainak 40,000 korona vételárért. A vételt a határozat előtt Dán György akarta megakadályozni, ki 45,000 koronás ajánlatot tett, majd úgy mint Dán György és társa, majd úgy, mint Dán György és neje. Miután a beadvány későn érkezett, Dán Györgynek sem társa vagy neje az ajánlatot nem Írták alá, sem a köteles 10% bánatpénzt le nem tette, közgyűlés az ajánlatot tárgyalás alá sem vette s napirendre tért fölötte. Ezen utolsó akadály elhárítása után több Az éjjeli őr. (Magánjelenet.) Irta: Kárpáti Endre. (Énekel retyegő hangon.) Hallja meg a háznak ura, Tizet ütött már az óra. Tűzre, vízre vigyázzatok, Hogy semmi kárt ne valljatok . . . így énekelgetek már huszonöt eszlendeje, mindennap, jobban mondva minden éjszaka. Minden éjszaka, akár esik, akár fuj. Csupán csak egyetlenegyszer botlottam meg díszes hivatalomban. Hanem eszembe is jut az a napom, akármeddig éljek. Annak köszönhetem, hogy most egyedül állok a világon ... Se tücski, se hajiski.,. Hej, megemlegetem .. . Az igaz, hogy másképen meg volnék elégedve magas állásommal. Már hogyne volnék . . . Hiszen az éjjeli őr rémitő fontos személy. Aztán nem is minden pitypotty ember való a bakter- ségre. Az éjjeli őrnek meg a hadvezérnek úgy kell születni. Azt nem lehet iskolában, könyvből megtanulni, mint teszem a nóláriusságot. Sokféle istenadta tudományának kell lenni annak, aki bakter akar lnnni. Először is megkivántatódik, hogy jó énekes legyen. Meg aztán jókorákat tudjon kiáltani. No, ami a kiáltozást illeti, ahhoz egész teljes életemben pompásan értettem. Szegény Panni néném — nyugodjék minden porcikája — olyan süket volt, mint valami Krupp-ágyu. Annak mindig akkorákat kellett ordítani a fülibe» hogy a szomszédok is összeszaladtak. Volt hát módomban és meg is tanultam a kiabálást bö- csületesen. Ha kieresztem a torkomat, átszólok a másik faluba is akár. Hogy meghallják, az persze az ő privát dolguk . .. Ami az éneket illeti, hát azt is tudom, de jól. Igaz, hogy talán nem bírom olyan cifrázva fújni, mint a komédiások a színházban, hanem szeretném én látni azt a komédiást, aki nálam- nál értelmesebben, szivrehatóbban tudná elzen- gedezni. (Reszketve énekel) Éjfél után ütött egyet, Már egy nappal ériünk többet... Mikor én úgy éjfél felé egy csöpp gyantái csorditok lefelé (a pálinkás üveget veszi elő, nézi, hunyorgat rá), aztán ezt a megható nótát elfujom, a falusi gyöngeszivü kutyák mind egy szálig elkezdenek vonítani, hogy majd fölveszik a falut. Ezt tegye meg akármilyen hires csepürágó! (Iszik s csóválja a fejét) Hm, hm .. . Meg aztán könnyű a komédiásnak: az csak egy marék embernek nyekereg egy órahosszát, mind olyanoknak, akiknek nincs egyéb dolguk, minthogy a szájukat tállsák esténkint. Hanem én az egész községnek . .. még pedig álló hosszú éjszaka, minden órában pontosan kiabálok. Nem tréfadolog ez. (Iszik és mormog.) Ez a pálinka .. . Ide ember kell. Meg azt is megkövetelik az éjjeli őrtől, hogy kitűnő muzsikus legyen. Mert itt van ni (mutatja) mindig a nyakamba lóg ez a kürt. Evvel adok jelt, ezt fújom, ha valami baj van, vagy szerencsétlenség adja magát elő. No hiszen az lenne ám a komédia, ha nem tudnám annak rendje és módja szerint megfujni ... De tudom ám. A múltkor is egy idegen kutya tévedt a faluba. Itt a veszedelem, kiáltottam magamban és megfujom a kürtöt. De úgy beletaláltam tutulni, hogy az egész falu majdnem nyavalyatörést kapott és kétségbeesetten összeszaladt. (Iszik.) Mintha ez a pálinka kozmás lenne... No aztán kerestük a kutyát, de nem találtuk. Bizonyosan veszett volt. Mert az a kutya, amelyik esze nélkül szalad, az mind veszett. Ez is elszaladt a másik faluba. Szerencséje, mert ha elérem, menthetetlenül gulyásnak aprítom. Pedig hát én csak úgy kotta nélkül fújom a kürtöt. Könnyű kottából muzsikálni. Hanem gyüjjön ide valaki, mikor koromsötét van, aztán fújja nekem csak úgy könyv nélkül . . . Ahhoz külömb ember kell. Olyan, mint én vagyok. (Iszik ) Nem is olyan igen kozmás ez a pálinka .. . Az éjjeli őr még ezenkívül vitéz katona is. Itt a fegyvere: a dárda. (Mutatja.) Szeretném én azt a katonát látni, még ha huszár lenue is, aki olyan ügyesen tudná forgatni a dárdát, mint jómagam. (Forgatja és elejti.) Hoppá 1 Megbicsaklott a kezem. (Fölemeli) Pedig hány, de hány kutyát, macskát és más ilyen szörnyetegeket küldtem már el ebből az árnyékvilágból életemben. (Iszik.) Persze hogy nem kozmás . .. No, az igaz, hogy még emberrel nem volt
