Felsőbányai Hírlap, 1909 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1909-03-11 / 5. szám
Felsőbányái Hírlap Folyó hó 27-én díszes társaság jelent meg Nagybányán a telepen, hogy tanúja legyen az ünnepélyes üzembehelyezésnek. Pont 6 órakor Reményi Aladár felkérte Nagybánya és Felsőbánya város jelenlevő polgármestereit, hogy helyezzék üzembe városuk közvilágítását. Előbb dr. Makray Mihály, azután Farkas Jenő egy kis csavar eltolásával üzembe helyezték a villamos áramot s a másik pillanatban mind a két város fényben úszott. Városunk ismét egy fontos intézménynyel gazdagodott. Létesítéséért Farkas Jenő polgár- mestert, kiviteléért a Ganz-féle villamossági részvénytársaságot, illetve építésvezető mérnökét, Reményi Aladárt illeti elismerés. Az uj ut. A kir. kamara már a XVII-ik szazadban tervezte, hogy Máramaros délkeleti szegény részeit a gazdag alfölddel kösse össze, de pénzhiány miatt a dolog abbamaradt és jobb időkre halasz- tatott. A helytartótanács, de kivált az udvari kancellária csak olyan uj utakat engedélyezett, melyekből a kincstárnak közvetlen haszna volt, vidékünkön pedig mérvadó maradt a só- és érc- szállitás, mi, ha nehezen is, a brébi utón eszközöltetett. A megye akkor utakkal nem sokat törődött, a kizsarolt bányavárosok pedig tehetetlenek voltak. De a világ csak fejlődik, vidékünkön is évről-évre nagyobb lett a forgalom és természetesen ilyen irányban romlottak az utak is, úgy, hogy 1785-ben már azon képtelen állapot állott be, hogy az év alig négy hetében volt lehetséges a fuvarozás. A kir, kamara azt a szigorú utasítást kapta, hogy nemcsak a régi utakat javítsa ki, hanem, hogy uj útvonalakat is tervezzen, melyeket minél előbb ki kell építeni. Felsőbánya város valahogyan ezen mozgalomnak neszét vette és kérte, hogy ne Kapnikbányát vegyék összeköttetési pontul, hanem Felsőbányát, mely esetben kötelezi magát a város, hogy a máramarosi határtól a felsőbányái területen át kiépíti az utat. A kir. kamara fontolóra is vette Felsőbányá ajánlatát, felterjesztette azt a helytartótanácsnak, de more patrio az akták közt maradt, mig a régi kapnik- bányai ut járható állapotba lett helyezve. Most, hogy a közlekedéstől végleg elzárva ne maradjon a város, a kapniki ut javításához fogott — mert a kir. kamara csak a Sugatag-Kapnik-Lá- posi utat helyezte jókarba — mi a városnak 1789-ben 2264 írtba került, mely az akkori időben bizony tettemes összeg volt. Ámbár ezen javított utón a kincstár is szállított, mégis a kormány kiküldöttje, Okolicsányi Alajos kifogásolta ezen kiadást, mert a felsőbb hatóság engedelme nélkül mertek a feneketlen utak javításához fogni, a tanácsot elcsapták és a főbírót pörbe fogták. Sok utánjárással, végre sikerült ezen dolgot elsimítani és Felsőbánya egy uj tervvel lépett elő. Azt kérte tudniillik, hogy a kamara építse ki az utat elágazólag a kapniki útból, a Tolvaj szö- kellőig, onnan majd a város folytatja az útépítést saját területén át. A kamara pártolólag felküldte a város ajánlatát, de akkor a helytartó- tanácsnál valahogyan előkerült Felsőbánya első ajánlata, mely szerint Máramarost egyenesen Krácsfalun át összekötnék a várost és az úgynevezett »brébi ut« véglegesen el lett ejtve, mert természetesen a kedvezőbb ajánlat el lett fogadva. Vajúdott a dolog egészen 1798-ig. Akkor a kir. kamara egy kész tervvel lépett elő. A kamara kiépíti az uj utat Krácsfalun át a határig, onnan építse, illetőleg javítsa ki a megye az utakat a Kővárvidék és Szatmár város felé. Elsősorban fel is lett Felsőbánya szólítva, hogy fogjon az ut építéséhez, de az akkori intéző városi emberek megijedtek a nagy kiadásoktól és elutasították a kamara megbízatását. Az is igaz, hogy épen ebben az időben rosszul járt szegény Felsőbánya sorsa. A bányák évek óta keveset jövedelmeztek, erdötilalom napirenden volt, a nagybányai kincstári igazgatóság megint vonakodott az adót fizetni, a polgárság kereset nélkül tengődött, a város kénytelen volt szőlőit, falusi birtokait eladni és igy nem csoda, hogy a döntő felsőbányái körök elcsüggedtek. Erre a kamara felszólította Szatmármegyét, hogy vagy kényszerítse a várost az útépítésre, vagy építéssé maga az uj utat jobbágyai által. A megye természetesen az ellen erősen tiltakozott, neki ehez az úthoz semmi köze. 1801-ben erélyesen sürgette a helytartótanács az uj ut építését a megyénél. Szatmárvármegye visszautasította ezen parancsot, mert részint »jövőre nézve káros lesz az uj ut Szatmármegyére nézve??!!« részint mert a terület, melyen keresztül az uj útvonal menne, nem a megye hatóságától függ, hanem egészen a sz. kir. bányaváros, Felsőbánya sajátja. Felterjesztésében többek közt azt is kérte a megye, hogyha már a máramarosi részt a sóár feleslegéből akarják kiépíteni, fordítsák ezen jövedelmet az ut másik részére is, mely Felsőbányán át megyen. A só ára t. i. 1 krral fel lett emelve, a sóhivatal kimutatta, hogy 220.000 frt reményelhető, de miután a subsidiumra csak 200.000 frt jár, 20.000 frt felesleg maradt. Ez a diaetát határozata szerint első sorban a tisztviselők és sófuvarosok jobb javadalmazásra fordítandó, a mi még megmaradt útépítésre és javításokra megyen. Könnyen kiszámítható, hogy mi maradt volna a felsőbányái ut építésére! A helytartótanács nem engedett és újra felszólítja a megyét, hogy azonnal fogjon az uj ut építéséhez, arra hivatkozva, hogy Felsőbánya csak a falain belül parancsol, ami kívüle esik, már a megye hetósága alá tartozik. Ezen sérelmes elv kapóra jött a megyének és a felsőbányái uj ut ügyét az országos gravamirák közé felvétette. Mert, mondja a megye, ezer elv felforgatva minden régi szokást és nemesi jogkört. Szatmárvármegye kér az országgyűléstől védelmet, nehogy ez »praejudicium« legyen a többi vármegyékre is. Az 1802. évi pozsonyi diaetán, okt. 12-én (55-ik gyűlés) tárgyalták a felsőbányái uj ut ügyét és a megyei követek egyhangúlag visszautasították a helytartótanács eljárását, mert a folytonos háborúk és adók által a jobbágyok annyira kimerültek, hogy uj ut építésre gondolni se lehet és elhatározták, hogy ezen országos sérelmet, miután a jelenlegi diaeta már oszló félben van, a legközelebbi diaetára tűzessék ki. összeült az uj diaeta 1805-ben, 1807-ben és még sokszor, de a felsőbányái uj utat az akták közt felejtették. Ott is maradt volna örökre, ha a város sok évtizedek után újra kezébe nem veszi az ügyet, nagy áldozatokkal belevág az útépítésbe, melyet most az állam oly nagyszerűen kiépít. Münnich Sándor. Különfélék. Személyi hírek. Farkas Jenő polgármester Budapesten a polgármesterek országos tanácsának közgyűlésén mint tanácstag részt vett. Kovács Pál főerdész pár napot városunkban időzött. Kinevezések. Ő felsége L. Berks Leó pénzügyi tanácsost, a nagybányai bányaigazgatóság mellé rendelt számvevőség főnökét pénzügyi tanácsossá nevezte ki. A m. kir. pénzügyminiszter Dr. Szmik Gyula nagyági kincstári orvost főorvossá nevezte ki, a Vlll-ik fizetési osztályba Gábor József szőlészeti és borászati felügyelőt léptette elő. Áthelyezés. Gerő Gyula Selmecbányái segédmérnököt a pénzügyminiszter a felsőbányái bányaiskolához helyezte át. Választás. Az országos háziipari szövetség Szmik Antal igazgató főmérnököt Budapesten művészeti titkárának választotta meg. Március 15-ót ez évben is a polgári kör fogja megünnepelni és társas vacsorát rendez. Az ivén már is szép számmal iratkoztak alá. Szép volna, ha ezen az ünnepen a másik kaszinó tagjai is minél számosabban megjelennének, s legalább egy évben egyszer, a szabadság, egyenlőség és testvériség nagy évfordulóján a polgárság az értelmiségi osztálylyal közös érzésben egyesülne. Összeíró küldöttség. Szatmárvármegye központi választmánya f. hó 3 án választotta meg az országgyűlési képviselő választók jövő évi névjegyzékének összeíró bizottságait. Felsőbányán a bizottság elnöke Farkas Jenő polgármester, rendes tagjai Münnich Sándor. Pap Márton póttagjai dr. Moldován Ferenc és Eperjessy Mihály. Ember Károly lovag jubileumi ünnepsége. A múlt héten a magyar tanügynek, valamint a katholikus tanügynek előkelőségeit az egész országból összegyűjtötte Budapesten a központi szeminárium dísztermében Ember Károly lovag huszonöt éves jubileuma. A katholikus Tanügyi Tanács ezen alkalomból diszülést tartott. Ott voltak: gróf Zichy Gyula püspök, dr. Walter Gyula prelátus, Wajdits Gyula, Baksay Károly főtanf., Giesswein Sándor, Ernszt Sándor orsz. képv., Mosdósy Imre főtanf., Robitsek F. c. kanonok, Erdősi Károly, Pecek György, dr. Zeiliger Vilmos, Gerely József, Túri Béla, Friedreich István, dr. Mosoni Dénes, dr. Zsembery István, dr. Hetvey Lajos, Haller István, Urbányi József stb. Szentgyörgyi Jordán Károly apát az ülést megnyitva, indítványára küldöttségileg hívták gróf Zichy Gyula püspököt és az ünnepelt lovag Ember Károlyt. A himnusz lélekemelő akkordjai után gróf Zichy mondott nagyhatású üdvözlő beszédet, melyet igy fejezett be: A magyar püspöki kar elismerésével fűzzük össze 20.000 katholikus tanító háláját. Ez az üdvözlet jelenti, hogy a tábor helyesli a 25 éven át járt utat. Köszönti szive meleg szerete- tével, lelkes, odaadó önzetlen munkában töltött 25 évet. Viharos tetszés után Ember Károly lovag hódoló tisztelettel mond hálás köszönetét a tanács fenkölt lelkű elnökének, ki rámutatott az igéző képre, mely minden tanítónak eszményképe: Krisztus képe. Fogadja, hogy a 25 év előtti esküt, melyet a felsőbányái evangéliumra tett, továbbra is megtartja. Mert midőn haza ment, édesanyja homlokon csókolta e parancscsal.' »Fiam, kövesd esküdet s úgy áldjon az Isten.« Hogy ez anyai csóknak hűséges sáfára voltam, annak bizonysága a mai ünnepély. A lelkes éljenzéssel és tapssal fogadott beszéd után Dreisziger Ferenc felolvasta Vaszary Kolos hercegprímás sürgönyét. Csáky Károly váci püspök, Bárcy István fővárosi polgármester üdvözlő táviratai után vagy száz sürgöny érkezett. Ezután a Szent-István Társulat nevében dr. Giesswein Sándor, a tanítóképző tanárok nevében Mészáros Jenő, az angolkisasszonyok intézete nevében Andor Tivadar, a pestmegyei tanítók nevében Onody Gusztáv, a Tanítók Takarékpénztára nevében Barca István, a Páz- mány-egyesület nevében Friedreich István, a Katholikus Kör részéről dr. Hindy Zoltán, a Katholikus Népszövetség nevében Haller István, a Saskör részéről Hahóthy Sándor, a Szent Anna Egylet nevében Köpesdy Sándor mondott beszédet. Valóban nehéz volna megmondani, melyik szónok tűzött szebb virágot azon bokrétába; mellyel ajubilálót üdvözölték és ünnepelték, mint az egyház és haza hűséges szolgáját. Az ünnepeltnek gyönyörű ezüst babér- koszorút, szép emlékalbumot nyújtottak át. A lelkes ünnepet banket követte, melyen számosán vettek részt a jubiláns tisztelői közül s mely lelkes hangulatban folyt le. Ember Károly Felsőbánya város szülötte, itt kezdte meg pályafutását, melyen eddig is oly sok dicsőséget aratott. A szülőváros örömmel és büszkeséggel figyeli fiának nemes munkáját, melyet a tanügy és a katholikus szellem ápolása körül kifejt. Adjon az Úristen neki erőt, hogy még sokat dolgozhasson és nagy eredményeket érjen el azon nemes ügy javára, melynek szolgálatába szegődött. A katholikus müveit társadalomnak sok ilyen hitbuzgó világi emberre volna szüksége, a kiknél a vallási érzület nemcsak lelki szükséglet, hanem üdvös munkának a rugója is. Meghosszabbított határidő. A magántermelők a bortörvény életbeléptetésével tartoztak volna eladásra szánt boraikat március 1-ig nyilvántartásba vétetni. Ezt a határidőt újabban a földmivelésügyi miniszter junius 1-ig meghosz- szabbitotta. Országos vásár lesz Nagybányán márc. 15-én és a két kővetkező napjain. Ez az u. n. böjti (okuli) vásár, mely szép forgalmú szokott lenni. Az első fecske. A rend. tan. városi tisztviselők helyzetének javítását célzó munkálatok most folynak a belügy- és pénzügyminisztériumban. Bizony régen várnak már a tisztviselők valami pozitív eredményt az Ígéretek balzsamából. Es ime, az első eredmény megvan: a kereskedelemügyi miniszter megadta a városi tisztviselőknek a féláru vasúti kedvezményt. Utazni tehát lehet most már vígan, csak legyen mivel! De talán az első fecskét követni fogja a többi is mihamarább. Szmik Antalné sikere. A fővárosi Iparcsarnokban nem régen megnyílt »Nemzetközi graphikai kiállítás«-on Szmik Antalné szül Lederer Alice egy nagyobb pastell képpel vesz részt. A képnek »íróasztalnál« a cime, nagyarányú munka s a bíráló bizottság elismerés mellett fogadta el azt a kiállításra s az iparcsarnokban előkelő helyre függesztette ki. Szmikné már többször vett részt képeivel Wienben és külföldi városokban rendezett kiállításokon. »Csak egy arasznyi főidet.« A budapesti »Egyetemi Olvasókör« az aradi vértanuk vesztőhelyének megváltása céljára f. hó 6-án fényes hangversenyt rendezett az Országos Zeneakadémia dísztermében. B. Sándor Erzsi, Talapkovics
