Felsőbányai Hírlap, 1909 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1909-04-22 / 8. szám
Felsőbányái Hírlap termébe vonultak, hol a Ganz-cég fényes bankettet adott meghívott vendégeinek. Az idegen városok kiküldöttei közül Felsőbányára dr. Várhidy Lajos, a »Városok Lapja« szerkesztője jött föl s hétfőn délig időzött városunkban. Az átadásnál és banketten szép számú nagybányai közönség jelent meg. Örömmel láttuk falaink között a testvérváros szinejavát s őszintén kívánjuk, hogy az a rokonérzés, mely most oly szépen nyilatkozott meg, a jövőben csak fokozódjék a két város társadalma között. A banketten elejétől fogva a legjobb hangulat uralkodott, mely az ebéd végén a tréfák és szellemességek egész kabaretjévé nőtte ki magát. A társaság mintha egy nagy család lett volna, annyira összeforrott a jókedvben; a kedélyesség és fesztelenség eltöltött mindenkit. Az első felköszöntőt Farkas Jenő polgármester mondotta dr. Ripka Ferenc vezértitkárra. Dr. Ripka a város közönségét, Krasznay Zsigmond a vendégeket, dr. Szokol Pál Semsey Bélát köszöntötte fel. A bankettet az uj bérlő Rumpold Gyula itteni üzletvezetőjével Rumpold Józseffel rendezte. Nem mulaszthatjuk el ezen alkalommal a legnagyobb elismeréssel nyilatkozni a válogatott étlap s az italok jósága felett, melyek a vendéglős jó hírnevét dicsérik. A jelenvoltak névsora a következő: Budapestről : Dr. Ripka Ferenc, dr. Várhidy Lajos, Semsey Béla, Jancsó Vilmos. Nagybányáról: Almer Gyula, Almer Béla, Bay József, Bálint Imre, L. Berks Leó, Bertalan István, Brebán Sándor, Brogyányi Kázmér, Csüdör Lajos, Csüdör Gyula, Fliesz Henrik, Grundböck István, Gellért Béla, Kroll Gusztáv, dr. Makray Mihály, Martiny István, Moldován László, Nagy Elek, Reményi Aladár, dr. Rencz János, Révész János, Stoll László, Stella Sándor, Szentmiklóssy József, Szőke Béla, Sztudlicska Mihály, Torday Imre, Thorma János, Virág Lajos, dr. Wagner József, Zoltán László. Felsőbányáról: Csausz István, Farkas Jenő, Fizély Sándor, Gerő Gyula, Kilián Béla, Krasznay Zsigmond, Kovács Olivér, Mikola A. Gyula, dr. Moldován Ferenc, Münnich Sándor, Pap Márton, Róth Mihály, Spáczay Gyula, Szalay László, dr. Szokol Pál, Szokol Edgár, Tury István, dr. Tóth Gábor, Weisz Jenő, Langer Antal. A Ganz-gyár vezérigazgatója Kőgler Gusztáv a megnyitás alkalmából az alábbi levelet küldötte a polgármesternek : Budapest, 1909. április 15 én. Mélyen tisztelt Polgármester Url Őszinte sajnálattal értesítem mélyen tisztelt Polgármester urat arról, hogy Felsőbánya . város elektromos telepének ünnepélyes át- | adásán nem vehetek részt, mivel távirati j meghívásra egy elodázhatatlan, sürgős ügyben a mai napon külföldre kell utaznom, ahonnan csak a jövő héten térhetek vissza. Valóban nagy örömmel készültem arra, aaaaao—gwe—a—awe—<wwb—maBOBMone—apiMicgHW— cbzOh—m» tom—mb na .... um« n Cs anády: Éli A golyót sikerült eltávolítani. Nemesebb részeket nem ért és igy a gróf ur felgyógyulásáról kezeskedhetem . . . A grófné: Áldja meg magát az Isten, doktor. Megyek hozzá tüstént . . . Csanády. Szó sincs róla. A gróf urat nem szabad izgatni. A grófné-. De én az anyja vagyok! Csanády. Éppen azért! Két-három nap múlva meglátogathatja . . . rövid időre . . . A grófné: Hihetek magának, doktor? Csakugyan meggyógyul? Csanády. Kellő vigyázat és gondos ápolás mellett két hét múlva elhagyhatja a kórházat. A grófné-. (Könnyein át mosolyogva) Köszönöm doktor, köszönöm. Alig várom, hogy láthassam, hogy beszélhessek vele. Meg fogom őt győzni, hogy . . . hogy ez a házasság lehetetlen .. . hogy nem veheti el azt a leányt, hogy egy Vasváry gróf a családja tradíciójának is tartozik valamivel . . . Nem lehet, nem szabad ezt tennie . . . Isten önnel doktor! Isten önnel . . . Naszrekkin Hodsa tréfái. A Török Csalóka Péter. — Gyűjtötte és fordította: Kunos Ignácz. — L Naszrekkin Hodsának hívják a törökök Csalóka Péterjét. A 14. század első éveiben élhetett a Hodsa, azokban az időkben, amikor kis Ázsiának az a területe, ahol Naszrekkin született, hogy az általunk létesített műnek felavatásán jelen legyek és hogy személyesen is őszinte köszönetét mondjak azért a bizalomért, mely- lyel Felsőbánya város közönsége cégünk iránt viseltetett és azért a szives előzékenységért, meiylyel mélyen tisztelt Polgármester ur és a város érdemes tisztviselői kara Felsőbányán teljesített munkálataink alkalmával a nagyszabású terv megvalósításánál bennünket támogatott. Cégemnek fontos érdekei — sajnos — ép ebben az időben szólitván másfelé, ez utón fejezem ki a város közönségének bizalmáért, Polgármester urnák és a város tisztikarának a szives támogatásért legőszintébb köszöne- temet, abban a reményben, hogy még ez év folyamán módját fogom találni annak, hogy az Uraknál személyesen is tiszteletemet tegyem. A felavató ünnepély alkalmából szivem mélyéből kívánom, hogy a város elektromos műve, amely általános tapasztalás szerint korszakalkotó intézmény, a város fejlődésének történetében mielőbb valóra váltsa azokat a reményeket, amelyeket Felsőbánya város közönsége eme nagyszabású terv megvalósításához fűzött. Egyben tisztelettel értesítem mélyen tisz- ! telt Polgármester urat, arról is, hogy cégemnek képviseletével úgy a felavató ünnepélyen, mint pedig a leszámolásoknál dr. Ripka Ferenc főtitkár urat bíztam meg. Kérem mélyen tisztelt Polgármester urat, fogadja legőszintébb tiszteletem kifejezését és kérve, legyen kegyes azt a város tisztikarának is tolmácsolni, vagyok készséges hive: Kőgler Gusztáv. Különfélék. Személyi hírek. Dr. Várhidy Lajos a »Városok Lapja« szerkesztője két napig városunkban tartózkodott s Münnich Sándor v. tanácsos vendége volt. — Holéozy Gyula főmérnök a már- marosszigeti állami ut befejezése végett Felsőbányára érkezett, Kinevezés. A belügyminiszter a gyermek- védelem terén az állami és társadalmi tevékenység országos összeköttetése céljából megalakítandó gyermekvédő országos bizottság helyettes elnökévé élethossziglan gróf Teleki Géza v. b. t. tanácsost, pribékfalvi nagybirtokos, volt belügyminisztert nevezte ki. Házasság. Jurkovioh Emil beszterczebányai tankerületi főigazgató, ki hosszabb ideig volt a nagybányai főgimnázium igazgatója, kedden, f. hó 13-án délelőtt tartotta esküvőjét Budapesten a VII. kerületi plébánia templomában felsőgelléri Farkas Flórával, özvegy felsőgelléri Farkas Ödönné leányával. Násznagyok voltak Károly Gáspár dr. udvari tanácsos, az udvari levéltár aligazgatója és a menyasszony bátyja, felsőe!őbb Karamánia fejedelemségéhez, majd Bajazid szultán uralma alá, végül a tatár Timorlenk birtokához tartozott. Alig van birodalma a széles nagy keletnek, ahol a tréfás szavú Hodsa neve a legösmertebbek közé ne tartoznék. Egy Szivri- Hiszár nevű városkában született, a jóniai részlet egyik községében; de azok az összes tréfák és adomák, melyek ma sem tévesztik el vidító hatásukat, egy másik helységgel, Ak Sehir-rel vannak kapcsolatban. Itt végezte volt Nazzekkin az ő hodsai teendőit s ugyanit van a türbéje is. Hodsa vagyis egyházfi volt ami Naszrekkinünk, amolyan tanító, biró és papféle egy személyben, községének a legludósabb és legbölcsebb embere. Nevéhez a tréfás történetkéknek és humoros mondásoknak egész sorozata fűződik, mely még mai nap is közszájon forognak és apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre átszállanak. Alakja nem a müirodalomban, hanem a nép emlékezetében kövesedett meg, aminthogy az a műfaj is, melyet csak az ő egyénisége teremtett meg, népies színezetű népi termék. Mondásai a jobbkor szavaira finomodtak, alakja egy legenda-kör hősévé alakult. Innen magyarázható meg az a nagy népszerűség, mely az ő nevéhez fűződő és az ö neve alatt ismeretessé vált tréfákat közkeletűekké, a népnek úgyszólván közkincsévé tette. Szószékre lépett egy nap a Hodsa és szólt, a hívőkhöz: »Tudjátok-e, oh muzulmánok, hogy mit leszek nektek mondandó! —- »Nem tudjuk« — válaszolják hívei. »Ha nem tudjátok, hát akkor minek mondjam el?« felelt vissza Hodsa. A következő nap ismét fel megy a szószékre és gelléri Farkas Ödön, a kolozsvári zenekonser- vatorium igazgatója. Eljegyzés. Balázs Béla szatmári kir. törvény- széki tisztviselő e hó 12-én jegyezte el Rónay Mariskát, Rónay Géza nagybányai városi közgyám leányát. Pályázatok a Vármegyén. Szatmármegye főispánja az üresedésben levő megyei tiszti alügyészi, valamint az erdődi és nagysomkuti főszolgabírói állásokra pályázatot hirdet. A hozzá címzett pályázati kérvényeket április hó 30-ig az alispáni hivatalhoz kell benyújtani. Meghívó. Az orsz. niagy. bányászati és kohászati egyesület nagybányavidéki osztálya, Nagybányán, április 24-én, délután 4 órakor, a kir. bányaigazgatósági tanácsteremben osz- tálygyülést tart, melyre a tagtársak tisztelettel meghivatnak. Tárgyak: 1. Elnöki bejelentések. 2. A titkár évi jentése. 3. Pénzlárnok évi jelentése. 4. Az 1909-ik évi előirányzat. 5. Urban Andor felolvasása: Németország sóbányászata. 6. Indítványok. Gyűlés után lársascstély hölgyek részvételével a Casinó termeiben. Vendégek szívesen láttatnak. Nagybányán, 1909. évi április hó 12-én, Neubauer Ferenc, elnök. Szellemy Geyza, egyesületi titkár. A nagybányai vízvezeték ügyében dr. Makray Mihály polgármester a földmivelési minisztérium kiküldöttjével folyó hó 20-án kiszálltak a felsőbányái forrásokhoz s a munkálatokat s viz- méréseket felülvizsgálták. Borellenőrző bizottságok. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága márciusi gyűlésén, a borellenörző bizottságokba tagokul egyhangúlag megválasztotta a következőket: A nagysomkuti járásba: Brunner Károly gazdasági intéző Pribékfaiva, dr. Olsavszky Viktor járásorvos Nagysomkut. Á nagybányai járásba: Csókás György nyug, körjegyző Nagysikárló, Komoróczy Péter körjegyző Erdőszáda. Szinérváraljai járásban : Sprenger Zsigmond földbirtokos Szinér váralja, Gergely József birtokos Szinérváralja. Nagybánya sz. kir. városban : Bónis István birtokos Nagybánya, Révész János ág. ev. lelkész Nagybánya. Felsőbánya sz. kir. városban : Nagy Lajos ev. ref. lelkész Felsőbánya, Farkas Sándor nyug. ezredes Felsőbánya. Vendéglő megnyitás. Husvét másodnapján Rumpold Gyula ünnepélyesen megnyitotta az uj városi vendéglőt. A megnyitás fényesen sikerült, amennyiben úgy Nagybányáról, mint Felsőbányáról igen sokan keresték fel délután és este a vendéglőt. A vidám mulatozás a hajnali órákig tartott. Mindenki meg volt elégedve a jó ellátással és kiszolgálással. A kitűnő tályai és hegyalj avidéki borok, friss jó sör, megnyerték a vendégek tetszését. A vendéglőben máris élénkebb az élet s lassan-lassan az uj bérlő visszahódítja az elpártolt közönséget. A Gyermekliga javára a gyűjtés befejeződött s most már számot adhatunk annak eredményéről. ívvel gyűjtöttek: Baumerth Tériké 4 megint azt kérdi híveitől, hogy tudják-e mit akar nekik mondani. »Tudjuk, óh Hodsa« — felelik egyúttal vissza. »No ha már tudjátok, akkor minek mondjam el?« Szólt és leszállott a szószékről. A hívők megütköznek a feleleteken és megbeszélik egymás közt, hogy hogyan fognak ki rajta. Harmadnapra megint elkezdé a szószékről: »Tudjátok e, óh muzulmánok, mit leszek nektek mondandó ?« A hívők egyik csoportja azt feleli, hogy: »Tudjuk.« A másik csoportja, hogy: »Nem tudjuk.« — »Be jó« — szól erre a Hodsa, »akik már tudják, majd elfogják mondani azoknak, akik még nem tudják.« * Kölcsön kér a Hodsa a szomszédjától egy kazánt és amikor már nem kellett neki, egy kicsike kis kazánt tett még bele és úgy vitte vissza. Kérdi tőle a szomszédja, hogy mit keres benne az az edény. »Azt feleli rá Hodsa, hogy a nagy kazán szülte.« Megörül neki a szomszéd, és elfogadja. Egy pár nap múlva megint kéri a Hodsa a kazánt, jó darabig használja és mikor látja a gazdája, hogy nem hozzák vissza, elmegy érte a Hodsához. »Te életben légy, a kazánod meghalt,« mondja Hods'». »Hát. meghalhat egy kazán?« kérdi a szomszéd. »Ha elhitted, hogy szülni tud, azt is hidd el, hogy meghalni is képes,« válaszolt Hodsa. * Fehérruhát mosott a Hodsa felesége és a kaftánt kiakasztotla a kertre száradni. Éjféltájban kiment a Hodsa és úgy látta, hogy valaki
