Felsőbányai Hírlap, 1909 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1909-11-18 / 23. szám

Felsőbányái Hírlap

b) szarvasmarha kiállítás;

c) sertéskiállitás;

d) juhkiállitás;

e) baromfikiállitás,

í) méhészeti kiállítás;

g) tejgazdasági termékek kiállítása;

h) gyapjukiállitás.

III. Szőlészeti és borászati kiállítás

IV. Kertészeti és gyümölcsészeti kiállítás :

a) faiskolai termékek;

b) friss gyümölcs;

c) konyhakertészet;

d) diszkertészet;

e) feldolgozott gyümölcs és zöldség;

f) gyümölcsszesz-félék kiállítása.

V. Erdészeti kiállítás.

VI. Mezőgazdasági gyáripar termékek kiállítása.

VII. Gazdasági háziipar kiállítás.

VIII. Mezőgazdasági ipari termékek kiállítása.

IX. Országos jellegű mezőgazdasági gépkiállítás, ennek keretében eke és gépverseny.

A programmból láthatjuk, hogy az oly tág körben mozog s a gazdasági élet legcsekélyebb megnyilatkozásaira is annyira kiterjed, hogy ezután Ítélve, Szatmármegyé- ben eddigelé hasonló nagyszabású kiállítás még nem volt.

Az előkészítő bizottság — nagyon helyesen — már most a legszélesebb körű mozgalmat indítja meg s járási albizottságokat szervez, melyeknek összehozására az ülés a járási főszolgabirákat kérte föl.

Szerencsés gondolat, hogy a kiállítás helyéül a bizottság a Kossuthkert és az ezzel kapcsolatos terület átengedése iránt tesz lépéseket, amely parkban a kiállítást látogatók árnyas helyen sétálva gyönyörködhetnek gazdáink versenyében.

Minden esetre örömmel konstatálhatjuk, hogy az egyesület vármegyénk gazdaközönségének alkalmat nyújt termékeinek bemutatására, de másrészt miután a kiállítások ma már nem pusztán látványosság-számba mennek s nem csak erkölcsi hasznuk elvitázhatlan, de úgy a kiállítóra, mint a látogatóra következményeiben jelentékeny anyagi haszonnal járnak, mert azok a termelő és fogyasztó találkozó helyei: a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület amidőn egy ily na- gyobbszabásu kiállítást rendez, nemcsak a gazdák, de általában az egész közönség részéről a legmesszebb menő anyagi és erkölcsi támogatásra már most a rendezésnél is, joggal igényt tarthat.

Különfélék.

Személyi hírek. Kacsó Károly nagykárolyi műszaki tanácsos f. hó 16. és 17-én itt járt. Az állami utak kavics átvétele ügyében.

Áthelyezés. Schvartz Lajos, az alsóferne- zelyi fémkohó segédmérnökét a pénzügyminisztérium Budapestre helyezte át a íőfémjelző hivatalhoz; utódja Ponner Nándor selmeczbányai segédmérnök lett.

Eljegyzés. Dienes Dezső mátészalkai szolga- biró a napokban tartotta eljegyzését Nagykárolyban Reök Gyula nyug. kir. járásbiró, a »Központi Takarékpénztár részvénytársaság« elnöke és neje leányával: Margittal.

Esküvő. Balázs Béla szatmári kir. törvény- széki irodatiszt f. hó 20-án vezeti oltárhoz Rónay Géza, Nagybánya város közgyámjának kedves leányát: Mariskát.

Kilépés az országos függetlenségi pártból.

Dr. Makray Mihály polgármester, az országos függetlenségi és 48-as párt beltagja, KossuthVe- rencz és pártja kilépése alkalmából szintén bejelentette, hogy az országos függetlenségi és 48-as párt kötelékéből kilép.

A magyarláposi vasút közigazgatási bejárását, közbejött akadályok miatt nov. 29. és következő napjaira halasztották. A bejárás kiindulási helye Felsőbánya város lesz.

A nagybányai Polgári Kör f. hó 14 én ünnepelte fennállásának 40 éves jubileumát, A fényes és népes bankettet diszközgyülés előzte meg.

A g. kath. templom felszentelése. A nagybányai újonnan épült, díszes g. kath. templomot vasárnap délelőtt szentelik föl nagy ünnepélyességgel. A szentelést dr. Fábián Péter szamos- ujvári kanonok végzi fényes segédlettel. A püspöki kiküldött szombaton délután érkezik Deés felől s a pályaudvaron a kér. papság s a hitközség elöljárósága fogadja. A pályaudvarról Fábián kanonok kíséretével a régi templomba megy s a szentelést megelőző szertartásokat

végzi. A vasárnapi egyházi ünnepély 8 órakor kezdődik a régi templomban s V4 10 órakor megy a püspöki kiküldött körmenéttel az uj templomba, melyet fölszentel. Délben Brebáin Sándor adminisztrátor fényes ebédet ad, melyre a szertartásban részt vett lelkészek s a város előkelőségei lesznek hivatalosak. Fábián kanonok ottléte alatt Pap Sándor táblabiró, egyházi főgondnok vendége lesz.

A »Felsőbánya és vidéke keresztény fogyasztási és értékesítő szövetkezet« igazgatósága október 3-án az első félévi eredmény megállapítása végett a «Keresztény Szövetkezetek Központja« által kiküldött Gerlics Rezső ellenőr közreműködésével próbamérleget állított föl. Ezt a mérleget be is mutatta az október 27-én a kath. Legényegylet helyiségében tartott közgyűlésnek. Mérlegszámla vagyon: készpénzkészlet 1843 91 K. árukészlet 8240-32 K, adósok 7288.03 K, felszerelési költség 360 25 K, alakulási költség 32T57 K, túlfizetés 173-17 K, összesen 18228-05 K. Teher: befizetett üzletrészek (á 10 K) 8791 K. áruhitelezők 8244 59 K, átmeneti számla 583 K, egyenleg mint nyereség: 60946 K, ösz- szesen 18228-05 K.

Hivatalos helyiségek áthelyezése. Nagybányán a m. kir. bányakapitányság hivatalos helyiségeit a legközelebbi napokban a Várutcában a Léding-féle ház déli oldali szárnyába, a m. kir. adóhivatal pedig a Magyar-utcán a volt Erzsébet-óvoda épületébe helyezi át. A régi épület alapos szakvizsgálat alá vétetik.

Betétszerkesztés. A bajfalusi körjegyzőségekhez tartozó községekre vonatkozólag a betétszerkesztési mnnkálatok megkezdődtek s azoknak Felsőbányán való foganatosítását az igazságügy- ministerium megengedte.

A zsebmetszők sapkája. Nem mindennapi eset történt Brüsszelben egy budapesti kereskedővel, aki üzleti ügyekben tartózkodott nehány napig a belgák fővárosában. Egy kalapüzlet mellett elmenve, eszébe jutott a budapesti kereskedőnek, hogy jó volna egy könnyű utazósapkát venni. Betért tehát az üzletbe és kiválasztott egy könnyű sapkát. E naptól kezdve azonban, valahányszor betért egy étterembe, vagy kávéházba, távozóban mindannyiszor egykét pénztárcát talált zsebében. Rövidesen csinos összeggé növekedtek a felöltőjébe csempészett pénzek. Nyugtalanítva azáltal, hogy esetleg őt tartják majd e pénzek tolvajának, jelentést tett a rendőrségen. Hosszas kutatás után a rendőrség a következő tényállást állapította meg: Nehány nappal előbb, hogy a budapesti, kereskedő megvette a latáiis sapkát, ugyanabba az üzletbe betért egy ur és tizenöt sapkát rendelt egy posztódarabból, melyet ő hozott magával. A

egy-egy külön kis világot, kialvása pedig kész halált jelent. Mikor aztán a visszamaradt fojtó bánya-szagot elkapja előlünk a szél, különös boldogság érzetével emeljük tekintetünket ismét a pirkadó égboltozatra.

A városból kiérve az ércz-zuzók tompa zakatolása fogad és kisér utunkban ... Mintha hétfejü sárkány őrizné e boszorkány műhelyek küszöbét, hogy ránk meredő sötét nyílásaikon még nem birt áttörni a mindjobban derengő világosság.

Egymásután bontakoznak ki előttünk a közeledő hegyek. A hegyeshegyet már egészen tisztán látjuk: erdők, hegyek világának küszöbén vagyunk, melyhez kapufélnek a hegyeshegyet állította a teremtő keze ide. Ott van tövében, az érkező számára a nyugtotadó pad, az örök életet Ígérő ital.

Erős inger csalogat, kisért, de szomjúság most még nem hajt az üdítő ital tanyájához s csak haladunk beljebb az előttünk nyíló képben gyönyörködve, mely most olyan élesen rajzolódik az égre, mintha az egész tájat a fény - képező-gép sötét kamrájában látnánk.

Jobbról-balról patak szegődik mellénk uti- társul, majd elmarad, csak az egyik tart ki velünk tovább; s mikor az ut kanyarulata a bányahegyet, a város határjelzőjét is elzárja mögöttünk, még közelebb húzódik hozzánk, hogy visszatekintgetni ne legyen kedvünk.

A keringőhöz érve, a Bodi-tói útra figyelmeztető tábla az öreg bükk törzsén megmozdul, betűi integetnek, csábítanak, de szekerünk csak halad a nyíltabb utón tovább s előre siető tekintetünk fürkészve keresi a magasban utunk czélját, a Guttint.

De valami csodás erő is folyton a magasba vonzza most szemünket; csöndes áhítattal nézzük az égboltozatot: mint változik

azúrja, mióta a csillagok eltűntek róla mind fénylőbbé, világosabbá; mint űzi el a világosság a tájat betakaró árnyékot, mint jön meg szemünk láttára a homályból mindennek az igazi alakja, színe. S a kidomborodó színeket nemcsak látjuk, de érezzük is, mint ahogy minden hatást sokszorosan átérezünk most, melyet az erdő illatos lehelletétől megittasult érzékeink hozzánk juttatnak.

Úgy tetszik, mintha a hegyi patak is eldugott medréből kiemelkedett volna. A köveket átugráló habok nevető pajzánsággal incselkednek velünk; csacsognak, sugdosnak, aztán ott hagynak, ha kérdezünk tőlük valamit.

Ki tudja, melyik pásztor bízta reájuk fönt a bérczen kesergő tilinkójával szive bánatát, megcsalt szerelmét s most a bohók kinevetik érte.

Odább, a helyenként megülő viz tükrében, mint az erdő titkos rejtvényei: úgy rajzolódnak elénk a fák összefonódott ágai. Úgy elnézzük a kuszáit, homályos képet, hogy a tekintetünk egészen belemélyed; csak akkor vesszük el szemünket róla, mikor a tükör mélyén hirtelen világos foltok támadnak, s ezernyi ablakocskán mosolyog reánk egy messze világ derűje.

Keressük e csoda forrását, körülnézünk a magasban, az erdő nyíláson a hegyoldalra esik tekintetünk, ahová mint óriás madár, kitárt szárnyaival épen most szállt le egy sugár kéve; nyomában egyszerre nagy világos folt támad, ezüstös csillogásával elönti az egész oldalt, aztán lejebb száll, felénk röpül s hirtelen előttünk terem a iák lombjai közül kibontakozó fénysugár: — feljött a nap!

Napfelkelte az erdőben: csodálatos, fenséges ébredése a nagy mindenségnek, mindent betöltő édes mosolygása az égnek.

Gyermekálmaink valóra vált tündér világa, dajkamesék ezüst patakban tükröződő, gyémántokkal kirakott aranylevelü fáinak megelevenedett erdeje vesz körül bennünket.

De megvesztegetett szemünknek nem akarunk hinni, kétkedve nyújtjuk ki kezünket a ránk boruló lomb után, s az egyetlen érintésünkre tele marokkal szórja ránk a csillogó gyöngyöt.

Most látjuk, hogy amiben az imént gyönyörködtünk, az még csak az ernyék takarója alatt félálomban szendergő, ébredező erdő volt.

Már ébren van minden.

Mint óriások karjai úgy meredeznek, nyújtózkodnak az éjszakai pihenés után a fák ágai, szelíd zizegéssel simulnak egymáshoz a lombok, hogy egymást újra láthatják.

A hajnali szépítő fürdőből kikelt levelek fölszabadult illatát elkapja a pajkos reggeli szél, bohó nyargalással szaladozza be véle a napsugártól hasított utat, s amerre elhalad : fiatal duzzadó élet üde zománca marad nyomában mindenütt.

Tavaszi erdő frissen fakadó lombjai között hisszük magunkat; de amint betelünk a reggeli káprázattal, mint mély sóhajtás után: lelkűnkben fájó üresség érzete támad. Figyelünk, hall- gatódzunk, de nem halljuk az erdő szivének verését: a madarak énekét.

... A fákon, a lombok között, a bokor alján, mindenütt ott pompázik még a nyár, de ebben a hangtalan, néma csöndben benne van már az ősz hangulata, megérkezik az elmúlás előre szállt hideg lehellete.

A levél meg mindig meg van az ágon, a felhőtlen égről melegen süt még a nap, de a napsugárral átszőtt lombok között nem bizsereg már a teremtő erő nyári lüktetése s az árnyékban meghúzódó fűszálon még délfele is ott csillog a harmat.