Felsőbányai Hírlap, 1909 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1909-10-07 / 20. szám
Felsőbányái Hírlap nemzetünk. A mint teljes életében azon dolgozott, hogy ez a föld a mi nemzetünké maradjon: fejezzük ki iránta hálánkat azzal, hogy ennek a földnek azt a kicsiny darabját, melyet az 6 eleinek, apáinak verejtéke öntözött, ajándékozzuk vissza neki. Még pedig akként, hogy az ajándékozó is megajándékozottnak érezze magát. Legjava munkáinak harmincz kötetét (20 kötésben), a költő saját szerkesztésében, rendezzük sajtó alá: egész regényköltészetünknek egyik legkiválóbb és legbecsesebb gyűjteményét. Árát sokkal kisebbre szabtuk a régi kiadásokénál, mindössze 80 koronára (20 díszes kötésben 120 korona.) Az előfizetések feléből fedezzük a kiállítás költségeit, másik fele pedig a nagy írónak szánt nemzeti ajándékra jut. Kétezerötszáz előfizető biztosíthatja a nemzethez és a költőhöz egyaránt méltó terv megvalósítását. A magyar miveltséghez és a magyar közérzéshez, a magyar észhez és a magyar szívhez fordulunk. A kiben ereje él, lángja ég: egyesek, intézetek, testületek, hatóságok támogassanak bennünket. Ékesítsünk fel minden magyar könyvtárt, minden magyar könyvtárnak ezzel a diszével: Mikszáth Kálmán munkáinak jubiláns kiadásával. Nemcsak a legméllóbb koszorút fonjuk igy, hanem a nemzetnek legbizlosabban termő magot hintünk. Budapest, 1909. szeptember havában. A Mikszáth-jubileum bizottsága. Különfélék. Az uj évnegyed alkalmából tisztelettel kérjük hátralékos eló'fizetó’inket, hogy hátralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. Személyi hírek. Zorándy Knöpfler Gyula m. kir. bányatanácsos hivatalos ügyben városunkban tartózkodott. Fizély Sándor m. kir. bányafőmérnök Lovranából hazaérkezett. Szmik Gábor m. kir. fó'erdőmérnök nehány napi tartózkodásra ide érkezett. Őfelsége nevenapján október 4-én a helybeli róm. kath. templomban ünnepélyes isten- tisztelet volt, melyen a város és a bányakincstár testületileg vett részt. Állatorvosi helyettesítés, Nádor Jenő oki. állatorvos ajánlatot tett a városnak a városi állatorvosi állás ideiglenes a választásig terjedő helyettesítésre. Ezen ügyben a közgyűlés hétfőn fog határozni. I Q^t g A hatvanadik, mióta a nemzeti • ____!__1— szabadságharc tagjai porba hullott ak. A kegyelet azonban ébren őrködik emlékük fölött s minden évben megújul a fájdalom — Ezt már szeretem. Csak akarni kell, megy minden. Hát csak készüljön; mert a tanítás németül megy; de nem is tudnak a gyermekek magyarul ... No most menjünk tovább! Mutassa a diplomáját! Pompás, finom, mind jeles, csak a német jó. Nem baj. Ez kell nekem, fiatal, törekvő ember. Nem szeretem a vén tanítókat, akik már fél országot összejárták . . . Most menjünk tovább! Nézzük meg szobáját. — De a reggeli! — szóltam. — Ráér, úgy is forró. Elmentünk a tanitólakáshoz. Szűk, sötét, nyakig nedves lyuk volt biz az. Négy ágy, mindenik fölött egy-egy fogas, négy szék, egy asztal. Ennyiből állt a bútorzat. De nem is fért volna több a szobába. En még jóízűen nézegettem, mert hiszen Győr városban mint tanító az iskolában volt lakásom, ott háltam. — Hát bizony nem valami palota — szólt a főtanitó, mialatt az osztályba visszamaradtunk — de jó emberek szűk" helyen is megférnek. — No, a kollegáktól sok függ — szóltam. — Majd megválogatom őket. Ismerem már én az én embereimet. Ne aggódjék a miatt! Amint benyitunk az osztályba, melyet elhagytunk, a vadászkutya épen akkor végezte gazdája helyett a villásreggelizést, a rostélyosnak már csak a csontján rágódott. No, lett is és keserűség a szivekben, a zsarnokság kegyetlen önkénykedésére. Szomorú gyásznapja ez a magyarnak s önkéntelenül föltör az óhaj, hogy a nemzetnek ne kelljen még egyszer szabadságáért vérét ontani. Ezen érzések közepette hiába vártuk valamelyik egyháznak hivó harángozását, hogy a kegyelet adóját az Isten házában is lerójjuk. Városi közgyűlés lesz f. hó 11-én. Szatmárvármegye közönsége holnap, okt. 7-én tartja rendes őszi közgyűlését, melyre Farkas Jenő polgármester Nagykárolyba utazott. A polgármester a főispáni ebedre is hivatalos. Thaly Kálmán meghalt. Minden magyar embernek őszinte részvéttel és fájdalommal tölti el lelkét, hogy Thaly Kálmán, a magyar történetírásnak egyik jeles bajnoka elköltözött az élők sorából. Szinmagyar volt szive, lelke, működése. A Rákóczi kornak kutatója, ezen idők nagy eseményeinek feideritöje volt a kiváló historikus, ebbe a korszakba élte be magát, ennek szentelte élete javát. A tudomány és politika terén egyaránt szolgálta hazáját, egykor jeles tanar es újságíró, majd mint a honvédelmi minisztérium fótisztviselője, három évtizeden át pedig a parlamentnek volt egyik disze, ékessége. A városnak küldött gyászjelentés folytán a tanács Thaly László orszagyülési képviselőnek, az elhunyt testvéröcscsének átiratban fejezte ki részvétét. A kincstári és városi közös erdők ügyében a határok kijelölését elrendelte a fóidmivelésügyi minisztérium s annak foganatositására a kincstár részéről Bayer Jenő erdőmérnök, erdőrendezöt küldte ki. A nagybányai gyümölcsórtékesitő r. t. szept. hó 29-én JNagybauyan közgyűlést tartott, melyen a varost, mint részvényest, Farkas Jenő polgármester, igazgatósági tag képviselte. A felsőbányái gör. kath. hitközség f. hó 3-án közgyűlést tartott, melyen 3 evre megválasztotta az iskolaszéket. A kincstár es város, mint iskolafenntartók képviseletében Bradofka Frigyes m. kir. bányatanácsos és Dr. Moldován Ferenc v. jegyző jelentek meg, kiket a közgyűlés iskolaszéki tagokká választott meg. Megválasztottak még 5 iskolaszéki tagot a hivek közül. Az iskolaszék által megejtendő kántortauitoi választás f. hó 10-én fog megtartatni. Az állásra már többen, érdemes emberek pályázták. A helybeli kath. iegenyegylet közóhajra okt. 3-án ismét fényes eredmenynyel adta elő »A falu rossza« c. népszínművét. Feiüifizettek : Kompász Antal 1 K 60 f, Rumpold József 1 K 60 f. Lukács István 1 K, Krompotics Péter 1 K, Dr. Moldován Ferenc 60 f, Fizély Sándor 60 f, Kilián Béla 60 f, L. Berksz Aurei dr. 60 f, Holéczi Gyula 60 f, Májer István 1 K. A szinielőadás után tánc következett a Legényegylet helyisegében. Itt felülfizettek: Jékly Károly 2 K, Vagányi Kálmán 2 K, Májercsik József 50 f, Krompáczki Ignác 50 f. A Legényegylet nevében hálás köszönetét mond Vagányi Kálmán szinelőadási rendezőnek, a szereplőknek és a szives felülfizetőknek az elnök. — A lefolyt előadásról ismét csak teljes elismeréssel nyilatkozhatunk. A szereplők mind teljes prácizitással játszottak s otthon érezték magukat a színpadon. Csupán a teremben uralkodó, szinte elviselhetetlen meleg volt kellemetlen, de a végig érdeklődő közönség ezt is szívesen elszenvedte a szórakozásért. A betanítás és rendezés nehéz szerepében Vagányi Kálmán főtanitó buzgólkodott s nagy része van a szép sikerben. Meghívó. A felsőbányái »Polgári Dalkör« Felsőbányán, a Korona-vendéglő nagytermében, saját pénztára javára, 1909. október hó 10-én, este 8 órakor dalestélylyel egybekötött zártkörű szüreti mulatságot rendez. Belépő-dij: Személyjegy 1 korona 60 f., családjegy (3 személyre) 4 korona, Felülfizetések köszönettel vétetnek és hirlapilag nyugtáztatni fognak. Akik netalán meghívót tévedésből nem kaptak és erre igényt tartanak: jelentkezzenek Bónis Sándor egyesületi titkárnál. Műsor: 1. Nyitány Zsasskovszkytól. 2. ősszel- Dr. Horváth Ákostól. 3. Trélás férfikar. Genneé Rikhardtól. 4. Magyar népdalok. Fráter Lorándtól. Az estélyen 12 pár szőllőszedő leány és csősz fog jelmezben szerepelni. A rendezőség több meglepetést is tartogat a közönség számára s mindent elkövet egy vidám este szerzésében. A közönség körében nagy az estély iránti érdeklődés. Meghívó a Teleki-társaságnak Nagybányán 1909. évi október hó 10-én délelőtt 11 órakor a városháza tanácstermében tartandó I-sŐ felolvasó ülésére. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2. Elbeszélés. Irta és felolvassa Németh Béla vendég. 3. Értekezés. Irta és felolvassa dr. Ajtai Nagy Gábor rendes tag. 4. Költemények. Irta és felolvassa Ineze Lajos rendes tag. — Vendégeket szívesen latunk. — Nagybánya, 1909. szept. hó 27-én. Révai Károly elnök. Fliesz Henrik titkár. A szinérváraljai Kossuth szobor leleplezése fényes ünnepségek keretében folyt le f. hó 3-án. Az egész vármegyéből fényes közönség gyűlt össze, hogy tanúja legyen Szinerváralja hazafias lelkesedésének. Az ünnepély istentiszteiettel kezdődött, majd a szoborhoz vonult a közönség, hol Földes Béla országgyűlési képviselőnk gyönyörű beszédben méltatta Kossuth érdemeit. Ezután Pap Zoltán orszgy. képviselő szavalta el Ódáját, Mándy Zoltán, a szoborbizottság elnöke átadta a szobrot a községnek s azt Bárány Béla bíró átvette. Végül a koszorúkat helyeztek a szoborra. Városunk képviseletében Farkas Jenő polgármester helyezett babérkoszorút a szoborra, melynek nemzetiszinü szalagján »A nagy Kossuth emlékének — Felsőbánya varos« felirat állt. Az ünnepélyen a vármegyét dr. Falussy Árpád főispán képviselte. Iparpártolásért kitüntetett állami mértékhitelesítő. Ritka dolog, hogy valaki azért, mert előmozdítja a hazai ipar fellendülését, elismeréssel találkozzék. Ilyen ritka dolgot közöl a Kolozsvárt megjelenő »Ellenzék« Kuszkó István állami mértékhitelesítőről. Az Ellenzék közleményét itt adjuk: »A kolozsvári kereskedelmi és iparkamara legutóbbi közgyűlése Kuszkó Istvánt, a kolozsvári allami mértékhitelesítő hivatal főnökét, lapunk régi, kiváló munkatársát, a kereskedelem és ipar fejlesztése körül tanúsított munkásságának elismeréséül egyhangú lelkesedéssel a kamara ____________ >............................. fö ldindulás! Azt a lármát, hajszát, amit a főtanitó ur elkövetett, nem felejtem el soha. Űzte, hajtotta, szidta, átkozta a kutyát, magánkívül volt haragjában. Én a padok mögé menekültem, nehogy a sürü korbácsütésektől nekem is jussom; vártam mi lesz annak vége. — Kedves öcsém — szólt végre, amint magát kissé kifújta — megbocsásson . . . nem tehetek róla . . . nem tudok magamon uralkodni ... Az a kutya! . . . mégpedig vadászkutya . . . aztán az én kutyám . . . rostélyost eszik! Engedjen meg . . . nem tudok tovább tárgyalni . . . igen ingerült vagyok . . . Jöjjön el máskor. Mit volt mit tennem, fogtam magamat és csöndesen elköltöztem. — Hm . . . hm — dünnyögtem, amint az utczára értem. — Furcsa, nem álmodott körülmények játszanak közre az ember sorsának elintézésében. A pesti tanítóságomba belefirkált az a néni, aki két évvel később halászott ki a Dunából, mint kellett volna ... A tétényi tanítóságomat meg megette a Hektor . . . Hm! . . . hm! A korcsmában megebédeltem és ballagtam hazafelé, Pestre. Lassabban lépegettem, mint reggel; persze nem is igen nyugodtam ki magamat reggeli gyaloglásom után, úgyhogy már esteledett mikor Alberfalvához értem. Egyszercsak egyik távoleső gazdasági épületből iszonyú ugatással, öleseket ugrálva, egy csomó hatalmas kutya nyargal felém. Lehettek vagy öten, de ijedtemben ötvenet is láttam. Egy pár pillanat alatt már sarkamon voltak. Közelemben senkit, még csak egy ártatlan szúnyogot sem láttam. — Végem van! Ezek most megesznek! — gondoltam kétségbeesve. Feléjük fordulok és önkéntelenül, mintegy feisőbu sugallatra, \ vagy magam sem tudom hogyan . . . előrántom \ hónom alól a hurkatöltőmet és mint a puskát, j a kutyáknak szegezem ... A csaholás hirtelen : megszűnik, a kutyák sarkonfordulnak és mintha ■ puskából lőtték volna ki őket, egymás hátán I keresztül vágtatnak tanyájuk felé. Mintegy megkövülve álltam egy ideig. Hm . . . hm — dünnyögtem, amint ijed- I temből fölccsudtam — még addig nem tudtam mi mindenre jó a diploma I E nélkül aligha egy kis bajom nem esett volna. Agyon fáradva érkeztem Pestre és másnap indultam haza, szülővárosomba. — Fia pesti tanító nem lehettem, már j csak megmaradok az én kedves szülővárosom ! környékén — határoztam el magamat . . . — Pedig, ki tudja, mily óriási változás • lett volna életemben, ha nincs »Az a kutya« no meg a rostélyos!
