Felsőbányai Hírlap, 1909 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1909-08-26 / 17. szám

Felsőbányái Hírlap Főispánunk Felsőbányán. Felsőbánya gyönyörű szép hegyvidékét dr. Falussy Árpád szatmármegyei főispán is meg­látogatta a múlt héten. Ö mindenek előtt tüze­tesebben akart megismerkedni e hatalmas, erdő- dus tájakkal, hol oly édes nyugalommal lehet pihenni, a lelket-testet egyaránt emésztő napi fáradalmak után és igv csak a legszűkebb, leg­bizalmasabb körben történtek a célbavett ki­rándulások, hol szeretett főispánunk kellő fel­világosításokat nyerhetett. Folyó hó 13-án délután érkezett ide vasúton dr. Vajay Károly Szatmár-Németi sz. kir. város polgármestere, Tankóczy Gyula rendőrkapitány, Kacsó Károly műszaki tanácsos és Kálnay Gyula főispáni titkár kíséretében. Az állomáson a lakos­ság és nyaralók szine-java várta. Farkas Jenő polgármester rövid, velős beszéddel üdvözölte a népszerű főispánt, aki válaszában hangsúlyozta, hogy a szép szabad természetbe pihenni jött, abban a reményben, hogy itt jól fogja magát érezni. Azután hosszú kocsisorban kisérték a főispánt Farkas Jenő vendégszerető házához, hol az elköltött uzsona után az Élre rándullak, honnan az öt vármegyére kiterjedő szép kilátást csudálták. Visszatérőben Csausz Károly dr. vil­lájában élvezték a nap ragyogó lementét, azután ismét Farkas Jenő házához siettek, hol a ven­dégeket a vacsora várta. A vacsorán résztvettek a polgármester családján, a főispánon és kísé­retén kívül még Plachy Gyula pénzügyigazgató nejével, Bradofka Frigyes bányatanácsos, Fizély Sándor főmérnök, dr. Csausz Károly főorvos nejével, báró Collas János és dr. Miskolczy Sándor ügyvéd Nagybányáról és a legkedélyesebb hangulatban töltötték az estét. A vacsora folya­mán Felsőbánya polgármestere szép szavakkal köszöntötte föl a főispánt megköszönte neki, hogy szerény körünkben megjelent és azt kívánta, hogy érezze jól magát Felsőbányán. Erre a főispán válaszolva, megköszönte a szives vendéglátást, majd kiemelte a polgármester érdemeit, melyeket e város fellendülése körül szerzett és biztosította, hogy lelkes munkájában hathatósan segítségére lesz. Szavaiból kivehető volt, hogy bizalmas körben azért keresi az érintkezést, hogy tájékozást sze­rezzen az iránt, hogyan, mi módon lehetne az egész bányai vidék fejlesztését előmozdítani. Csak az éjjeli késő órákban oszlott széjjel a társaság. Másnap reggel a meghatározott órában a főispán és kísérete, melyhez a városból még többen nevezetesen: Farkas Jenő polgármester, Bradofka Frigyes bányatanácsos, Kacsó Károly műszaki tanácsos, báró Collas János, Plachy Gyula p. ü. igazgató, dr. Csausz Károly főorvos, Holéczy Sándor áll. gépgyári főmérnök, Holéczy Gyula áll. épit. főmérnök, Pap Márton városi számvevő, Háder Ferencz városi pénztárnok, Münnich Sándor g. tanácsos, Gábor Sándor erdő­csöngettem. Nyílik az ajtó és Jolánt látom kisirt szemekkel. Mi van, mi történt? Kérdem tőle. Jöj­jön be és nézze meg még egyszer Erzsikét, ügy hívja, hívogatja magát. Mindig csak magát . . . Bemegyek. Édes anyjuk fogad némán és bevezeti a másik szobába, hol Erzsikét láttam meg. De hogyan ? Hogyan ? . . . Feküdt az ő fehér szép ágyában. Oly halványan, oly mozdulatlanul, mint egy halott. Mint egy szép, nagyon, nagyon szép halott 1 . . . Odalépek hozzá és ő néz . . . néz . .. azokkal a nagy, kék szemeivel . . . Néz ... de nem ösmer meg .. . Szólok, de ő nem felel. . . Csak néz, néz... És ekkor én is néztem . . . néztem ... és a torkom összeszorult. Valami vad fájdalom, valami őrült nagy kin által elragad­tatva álltam ott és néztem, néztem . . . Anyja halkan beszélni kezd: Másnap, hogy elmentek édes anyjával, Erzsiké beteg lett. Agyhártyagyu- ladás, mondották az orvosok. És haza, haza! . .. Szegényke azótátul igy fekszik eszméletlenül .. . Néha, néha megszólal. És magát hívja, magát keresi. . . Hol van Sándor? Még nincs itt? Még nem jött el? .. . Óh, te kis Erzsókám, te kis lá­nyom ... Itt van Sándor, itt van, eljött . . . Lá­tod, látod . . . Nem tudtam beszélni. Elnémultam. Csak néztem, néztem ... és sírtam . .. Másnap meghalt! Nem, nem halt meg ! Elment, el mesz- szire. .. Láttam a ravatalon. Olyan fehér volt, olyan halovány és olyan nagyon, nagyon szép... De nem nézett többé. Kezében egy kis csokor volt mezei virágokból. Azokat szerette . . . Beteg, nagy vágygyal szerette ... És eltemettük ... Itt hagyta a virágait, itt hagyott engem . . . Egy halk, párás hajnalon elment, el, messzire ... A másik : Elment ... p. e. I főmérnök, Fülep Imre gimn. tanár csatlakoztak, kocsin a keringőhöz és onnan gyalog, a borús, hideg időjárás dacára a Bóditóhoz mentek. Beszéd közben érdeklődött a főispán a város viszonyairól, bajairól, sokszor meg-megállva az egyes szebb helyeknél, a vidék gyönyörű fekvé­sétől megkapva elismerésének adott kifejezést. Már permetezni kezdett az eső s a tó háborgott, sötét szint vett fel és komor képet nyújtott a szemlélőnek és nem az a barátságos, üde, vi­lágos napsugár fényáram ömlött el rajta mint derűs időben, de igy is mély benyomást tett a tó és környéke a kirándulókra, ámbár a Gutinra sötét, esőt rejtő felhők ereszkedtek le. De mind­annak dacára hozzáláttak a szakértők a szalonna­sütéshez és csak a jól végzett munka után sétált át az egész társaság a Kacsó Károly- házhoz, hol az ízletes gulyás s az illatosán pá­rolgó nyárson sült csirke várta a vendégeket. Időközben a társas eszmecseréből kijegecedett több eszme, melyeket a főispán ékes szóval adott elő és a felsőbányaiakról azon meggyő­ződés jött létre, hogy a főispán úgynevezett ki­rándulása tulajdonképen Felsőbánya város éle­tében forduló pontot képez s egyúttal kiinduló pontja egy szebb, egy jobb, áldásos jövőnek. Mielőtt a kiránduló társaság hazajött volna, ifj. Farkas Jenő amateur két ízben képfelvéte­leket eszközölt. Este Torday Imre és Pokol Elek kisérték a főispánt Nagybányára, hová Plachy Gyula és a főispán kísérete követte. x. Különfélék. Személyi hírek. Dr. Moldován Ferenc vá­rosi tanácsjegyző, lapunk felelős szerkesztője, e hó 16-án — üdülés céljából — öt heti sza­badságra — Portoroséba utazott. Dr Falussy Árpád, szatmár vármegyei fő­ispán e hó 14-én Kálnay Gyula főispáni titkár, dr. Vajay Károly szatmári polgármester és Tan­kóczy Gyula szatmári rendőrfőkapitány, Kacsó Károly nagykárolyi államépitészeti műszaki ta­nácsos kíséretében, melyhez dr Miskolczy Sán­dor is csatlakozott, az esti 6 órás vonattal vá­rosunkba érkezett. A vasúti állomásnál a bánya­hivatali és a városi tisztikar, élén a hivatali főnökkel, illetve a polgármesterrel fogadta a kiránduló társaságot, amely Farkas Jenő polgár- mester vendégszerető házánál szállott meg. Másnap reggel az illusztris vendég kíséretével együtt a Bódi-tóhoz és onnan a fő völgyön át a Kacsó Károly-házhoz tett kirándulást, hol ebéd volt számukra készítve, melynek elköl­tése után estefelé Nagybányára utazott. Remenyik Lajos p. ü. min. főbányatanácsos és neje a múlt heten pár napig városunkban időzött, mely idő alatt Farkas Jenő polgármes­ter vendége volt. Plachy Gyula nagykárolyi p. ü. igazgató és neje, akik pár hétig városunkban nyaraltak, a napokkan hazautaztak. Fizély Sándor főmérnök négy heti szabadságra a Balaton mellékére utazott. A helybeli g. kath. egyházi tanács e hó 21-én tartott ülésében Medán Györgyöt válasz­totta meg tanítónak. Lupán Athanáz nyug. tanító pedig kántornak lett megválasztva. Hangverseny. E hó 15-én, este 8 órakor a Korona-szálló nagytermében, Sztáncsek Kornélia úrnő, az ismert zongoranaturalista, válogatott műsorba foglalt magyar népdalokból, a tőle meg­szokott virtuositással érzósteljes számokat adott elő, melyeket az aránylag kevés számú, de in­telligens hallgató közönség lelkes tapsokkal, itt- ott éljenzéssel honorált. A király születésnapja. Évről-évre emelkedő fénynyel és pompával üli meg a hivatalos világ a király születése napját, augusztus 18-át. Nem­csak a köteles alattvalói, hódolat kifejezői ezek az ünnepségek, hanem megnyilvánul bennük or­szágszerte a népek millióinak tisztelete és elis­merése az immár 80-ik évébe lépett ősz ural­kodó iránt. Városunk is megünnepelte e neveze­tes évfordulóját. Már reggel 4 órakor, a harang­szó elhangzásának visszhangjaképpen számos mozsárlövés dördült el a hegyek ormairól. Az isteni tisztelet előtt a bányász-zenekar a Rákóczy- indulóval járta be az utcákat. A szivet-lelket egyaránt felemelő zene hangjára csakhamar meg is mozdult az egész város. Akik csak tehették: siettek ki a főutczára és a Hunyadi János-térre. 9 órakor a róm. kath. templomban ünnepélyes Te deum volt, melyen úgy a kincstári bánya­hivatali tisztikar, élén a hivatalfőnökkel, — kí­séretében az összes munkásszemélyzetnek — mint a városi tisztviselőkar a polgármester ve­zetése alatt, teljes számmal részt vett. Szent István-király napját, augusztus 20-át, melyet az ország tudvalévőén nemzeti ünneppé avatott, szintén méltó fénynyel ünnepelte meg a város. E nap reggelén is a 4 órai harangszóra számos mozsárlövés dördült el, jelezve a nagy ünnep jelentőségét. A református és gör. kath. templomban ünnepies isteni tisztelet volt. A róm. kath. templomban pedig zenés bányászmise tar­tatott, fényes segédlettel, melyen a kincstári bá­nyahivatali tiszti kar a munkásszemélyzet kísé­retében, valamint a városi polgármester vezetése mellett a városi tisztviselőkar is részt vett. Fellegszakadás. E hó 19-én d. u. 3—4 óra között városunk felett borzasztó nagy zivatar kí­séretében fellegszakadás volt, melyhez hasonlót csak 18 évvel ezelőtt láttunk, amely rövid 10—15 perc alatt annyira megduzzasztotta a patakokat, hogy a medréből kilépett nagy víztömeg 20 —25 cm. magasságban hömpölygött végig a Hunyadi Mátyás- és nagybányai utcán, hosszú útjában sze­méttel és iszappal megtöltvén a mélyebb szinten levő pincéket. A Zazar medrében 3 méter ma­gas volt a víztömeg, amely vehemens erővel os­tromolta az azon átvezető fahidak pilléreit; sze­rencsére azonban sikertelenül. Az Árpád-utcába vivő, éppen építés alatt levő nagy kőhíd köpil- lérei felett volt faoszlopokat és a partomlás el­len emelt ideiglenes jellegű deszkakötéseket azon­ban teljesen elpusztította és magával ragadta a szokatlanul nagy vizáradat. A város határa felett átvonult orkán a gyümölcsös kertek függő ter­méseiben és a mezei kapás növényekben igen jelentékeny kárt okozott. Bradolfka Frigyes és neje ünneplése. Ehó 21-én este 8 órakor, a Korona-szálló nagyter­mében az ide Szélaknáról áthelyezett bányataná­csos és hivatali főnök és neje tiszteletére, kiket régi kedves emlékek és rokoni és baráti köte­lékek szálai fűznek városunkhoz, 72 személyre terített társas vacsora volt, melyen a városi in­telligencia csaknem teljes számmal résztvett. Csu­pán azok maradtak távol, akiket a véletlen, előre nem látott körülmények akadályoztak meg a meg­jelenésben. Az uj bányahivatali főnök állásának el­foglalása alkalmából rendezett lelkes ünneplés nem­csak alkalomszerű, de teljesen méltó is volt úgy az ünnepelt házaspárhoz, mint a vacsora kere­tében ünneplést rendező intelligenciához. Tudva­lévőén a népszerű, köztisztelet- és közszeretetben álló bányatanácsos 33 évvel ezelőtt bányagyakor­noki minőségben itt kezdette meg a bányakincs­tári szolgálatát, melynek hosszú időtartama alatt, különböző tiszti minőségben, két Ízben is, huza­mosabb ideig tartózkodott városunkban. Most élethajójával, a közel 7 lustrum folyamán szerzett tapasztalatok kincsével megterhelve, ismét vissza­tért ide, a honnan egykor kiindult, ahol kezdet­től szakadatlanul, osztatlan köztisztelet- és közszeretetben volt része, ahová úgy jött vissza mint a diadalmas hóditó, aki a sziveket és lel­keket mindenkor és mindenütt, úgy itt is meg­hódította magának. A három fogásból állott va­csorát a Rumpold-vendéglö konyhája szolgál­tatta. Az ízletes ételekért s a jó borért méltó elismerés illeti meg. A zenét Markocsán Gyuri jól szervezett bandája szolgáltatta. A második fogásnál BradoÍKát Farkas Jenő polgármester kö­szöntötte fel lelkes szavakban a maga és csa­ládja és a város közönsége nevében. Ezután még a következő toasztok hangzottak el: Dr. Szokol Pál bányatanássos a bányahivatali tisztikar, Nagy Lajos ref. lelkész a város intelligens társadalma nevében köszöntötte fel az ünnepeltet, Bradofka meghatottan köszönte meg a lelkes fogadtatást* és a polgármesterre úgy is mint a régi jó ba­rátra ürítette poharát. Lupán Athanáz g. k. ta­nító az ünnepeltet mint a g. k. egyház patro- nusát köszöntötte fel. Csausz István és Vagányi Kálmán Bradofkát, a jó és hü barátot üdvözölte, Pap Márton v. számvevő a bányászat tartós vi­rágzásáért, mint a mely szorosan összefügg Fel­sőbánya anyagi és szellemi jólétével, ürítette po­harát ; Mátyásovszky Sándor a bánya altiszti kara nevében üdvözölte az uj hivatali főnököt. Végre Farkas Jenő az altiszti kart köszöntötte fel. Asz- talbontás után a fiatalság táncra perdült, mely­nek csak az éjfél vetett véget, midőn is a tár­saság nagy része hazament, a fiatalság azonban vidám nótázás mellett a hajnali órákig kitartott. Utcai jelenet. Egy gyakori részegeskedésük­ről ismeretes napszámos házaspár közül a nő előbb, a férj pedig később távozott el hazulról, hogy a korcsmát meglátogassák és »bevett* szokás sze­rint felöntsenek a garatra. Egyszer csak a fő­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom