Felsőbányai Hírlap, 1909 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1909-07-29 / 15. szám
Felsőbányái Hírlap követeli, miután a vendéglő átalakításának költségelőirányzatában felvett egységárak a munka teljesítés idejére annyira fölemelkedtek, hogy a vállalkozó anyagi mód hiányában az építkezést saját erejéből képtelen volt befejezni. A szerződésben kikötött s esedékessé vált kötbért is elengedte a közgyűlés. 6. A város tulajdonát képező gubaványolót Pap János és nejének a közgyűlés 6 évre bérbe adta évi 6 korona bér melleit, azonkívül kedvezményes fát engedélyezett a szükséges épület felemeléséhez. 7. A magyar országos rokkant és munkás nyugdij-egylet kérvényére a város ezúttal nem lépett be az alapitó tagok sorába, de azt kilátásba helyezte a legközelebbi időkre. 8. Dóra István borbélynak közgyűlés megengedte a villanyvilágításnak a piaci IV. sz. kis kőboitba való bevezetését, azonban a f. év végén lejáró bérletet nem hosszabbította meg. 9—10. Dr, Csausz Károly v. főorvosnak 6 heti, dr. Moldován Ferenc jegyzőnek 5 heti szabadságot engedélyezett a közgyűlés. 11. Kacsó Károly műszaki tanácsos levelét, melyben a mármarosi állami utón az I. utkaparó háznak nevéről való elnevezését megköszönte, közgyűlés tudomásul vette. Baumerth Károly búcsúja. Felsőbánya város közönsége f. hó 27-én búcsúzott el Baumerth Károly bányatanácsos főfelügyelőtől és családjától. A kitüntető bizalom elszólitotta Baumerth Károlyt a petrozsényi állami szénbányák főfelügyelőjévé és bár mindenki őszintén örült a kiváló érdemek felsőbb elismerésének, eltávozása mély szomorúságot okozott nemcsak Felsőbányán, de a nagybányai bányakerület összes tisztviselői köreiben is. Felsőbányát valóságos veszteség érte. Mint hivatalfönök a bányászat felvirágoztatásában sikeresen működött, mint díszpolgár a polgár-erényeket a legoda- adóbban, példásan gyakorolta, tapasztalatait, kiváló műszaki tudását a legnagyobb készséggel és ügyszeretettel bocsátotta a város rendelkezésére ; a társadalmi életben pedig a legelőkelőbb szerepet töltötte be. Egyéni kiválóságai, lekötelező modora, szivjósága annyi tisztelőt és jó barátot szereztek neki, amennyivel kevés ember dicsekedhet. A bankett, melyet Baumerth Károly tiszteletére a város rendezett, a város történetében örökké emlékezetes marad. A bányakerület vezető tisztviselői Nagybányáról, Alsófernezelyről, Oláhláposbányáról, Nagybánya város számos előkelősége és Felsőbánya város egész intelligentiája gyűlt össze, hogy az ünnepeltet tiszteletének és szeretetének jeleivel még egyszer elhalmozza. De nemcsak a férfiak, hanem a hölgyek is nagy számmal jöttek össze, hogy a főfelügyelő nejétől, a fenkölt lelkű és magas műveltségű úrnőtől és bájos leányától meleg búcsút vegyenek ott voltak a bányaüzem összes altisztjei, hogy szeretett főnökük iránti tiszteletüket kifejezzék. A nagyterem és színpad teljesen megtelt előadást összehasonlítjuk például az őszszel Nagybányán bemutatott Tatárjárással, ennek messze mögötte marad a miénk. Még Pécsy sem volt olyan mint máskor. Az altábornagy j pedig teljesen értéktelen volt, mig Nagybányán éppen Ungvári remekelt Lohonyayjával. Ellenben hatalmasan kimagaslott nálunk két szereplő, így Kornai tartalékos hadnagya magasan fölötte áll a hires Krémer-társulat említett tavalyi előadása tártál, hadnagyának, sőt érdemes volna, hogy Kornai ezt a Wallerstein-ját bemutatná a fővárosi közönség előtt, a hol egész bizonyosan elismerést aratna ez a tökéletes alakítás. A másik, a mi kiváló volt a mi Tatárjárásunkban, a Somlainé kis huszár-önkéntese. Hogy az összehasonlítás mellett maradjunk, mondhatjuk, hogy ennél — ha nem is énekben, de játékban, kedvességben és még alakra nézve is külömb nem volt semmivel sem még a hires primadonnának, Jakabffy Jolánnak Mogyós- syja sem. Somiaménak gyönyörű szerepe volt a »Tanítónő«, meg az »Ördög« Jolánja, hisz ezek tartoznak az ő szerepköréhez, de legjobb szerepe ennek a kitűnő drámai színésznőnek mégis a Csöppség és különösen — a Tatárjárásbeli huszár-önkéntes. Ez a fiatal asszonyka mindenesetre roppant talentum. A végletekben mozog. Korábbi előadásaiünneplőkkel. 130-an ültek asztalhoz, midőn a küldöttség Baumerth Károly főfelügyelőt és családját a terembe vezette. Az utcán a bányászzenekar, a teremben Ádám Józsi zenéje mellett kezdődött a vacsora s nyitotta meg a második fogás után Farkas Jenő polgármester a felköszöntők sorát. Lelkes, szép beszéddel köszöntötte az ünnepeltet és búcsúzott el el tőle, utána Martiny István bányatanácsos a bányakerület tisztviselői, dr. lólh Gábor a felsőbányái bányahivatal tisztviselői nevében vett búcsút a távozótól. Baumerth Károly a meghatottságtól remegő hangon mondott köszönetét a szeretet és ragaszkodás rendkívüli megnyilvánulásáért és mig Istenhozzádot mondott, megígérte, hogy a munka után pihenésre ismét Felsőbányára fog visszatérni. Csausz István, Pap Márton, Pály Ede, Joós Lajos, Nagy Lajos, Brebán Sándor, Stoll Béla szivhez szóló szép boszédeket tartottak, melyeknek mindenike telve volt érzéssel és melegséggel. Éjfél után Mühlmann Antal altiszt búcsúzott el hálás szívvel jó főnöküktől. Vagányi Kálmán Felsőbánya látképeiből egy szép képet állított össze, azt az összes jelenlevők aláírták és emlékül átadták a főfelügyelőnek. Éjfél után táncba kezdett a fiatalság s a legvidámabb hangulatban folyt a mulatság reggelig. Az egész estén a legnagyobb szeretettel vették körül a jó »Károly bácsit« és kedves családját; mindenki akart velük még egy pár meleg szót és kézszoritást váltani. Uj otthonunkba szombaton utaznak el, hová az Úristen áldása kisérje el őket és vezérelje majd vissza jó egészségben, megelégedetten. Különfélék. Áthelyezés. A szatmári püspök Krasznay Zsigmond róm. kath. lelkészt, plébániai kisegítőt Fehérgyarmatra, Kompasz Antal segédlelkészt Felsőbányára helyezte át. Hivataivizsgálat. Nagy Gábor nagykárolyi pénzügyi titkár Cziffermayer Lőrincz nagybányai pénzügyőri biztossal a városi fogyasztási adókezelést megvizsgálta s mindent teljes rendben talált. »Zsiga elmegy.« Ebben az egyszerű, bizalmas kifejezésben benne van minden szomorúsága, sajnálkozása azoknak, kik Krasznay Zsigmond róm. kath. kisegítő lelkész iránt baráti szeretetet, őszinte rokonszenvet és becsülést éreznek. Felsőbb hatósága elhelyezte őt Felsőbányáról, de ez az áthelyezés sem neki, sem nekünk nem volt kedves; azóta ő bus arccal, keseredett szívvel jár közöttünk, mi pedig egy igazi jó barát elvesztésének súlyát érezzük. Felsőbánya társadalmának egy értékes tagja távozik körünkből, egy igazi úri ember, kinek műveltsége, finomsága, nemes jó szive őt a közkedveltség és közbecsülés magaslatára emelték. A társadalmi életben a legtevékenyebb részt vett s jól esett látni a papot, ki mint ilyen, valósággal reprezentált, ki vallásának a társadalomban hűséges védelmezője, mint ember a barátságnak, élénkségnek, kedélyességnek állandóan ébrentartója volt. A »Felsőbányái ban ügyeimet sem igen keltett, utóbbi szerepeiben pedig, főkép a felsorolt négy szerepében nem lehetett mást tenni, mint — nagyítás ' nélkül szólva — csodálni pompás színészi ta- j lentumát, figyelmet érdemlő, sőt hatalmas művészi erejét, sokoldalúságát. Mintha időközben | valamit leküzdött volna. S mint mikor valaki ! »belejön« valamibe vagy »beletanul« . . . Legalább a Vig özvegyben, Aranyvirág- j ban, Varázskeringőben úgyszólván meg sem láttuk, hiába énekelt, mozgott, de talán még meg is mosolyogtuk, a Tatárjárásban már azt voltunk kénytelenek mondani, hogy kivétele- j sen még ennivalóan festett is. Ismételnünk kell, hogy Somlainé Serényi j Valér hatalmas színészi talentum. A darabokról még egyszer valamit szólva i érdekesnek találjuk megemlítését annak, hogy mig a Vig özvegyet az avatatlan ember a da- ' rab cime után Ítélve valami frivol legalább is j igen pajkos darabnak gondolja, holott az egy j igen mulatságos, de igen kedves, ártatlan me- j séjü operette, addig a Varázskeringőről senki \ sem gondol mást a cim után, minthogy az va- ! lami ártatlan, hófehér darab, noha éppen el- j lenkezőleg az egy meglehetősen vastag frivoli- j tásokban bővelkedő színmű. Nevezetes ember volt Pécsy ur, a szép Pécsy. Ha az utcán végig ment, még a suszterinas is köszöntötte, úgy szerette az egész város Hírlap« egy hűséges munkatársát veszti el benne; hasábjain *Arukszyn« gyakran jelent meg kedves cikkével, melyek az ő jó és alapos tollát dicsérték. A bucsuzás fájó és nehéz, azért csak röviden mondunk neki »Isten hozzá- dot.« Legyen boldog uj otthonában ; barátainak szeretete fogja őt oda elkísérni s a távolban is körülvenni. Kívánjuk, hogy Fehérgyarmaton lelje föl mindazt, aminek elvesztéséit itt most fájó szívvel érezi, becsüljék ott is érdeme szerint úgy, ahogy Felsőbányán becsülték igaz jó emberei! Németh Gyula hangversenye. Németh Gyula a m. kir. operaház ösztöndíjas énekese aug. hó 4-én nagyszabású hangversenyt rendez városunkban. A műsor már meg van állapítva s a következő: 1. Wagner Tannhäuser: Wolframm versenydala és Esti csillag dal; énekli Németh Gyula, zongorán kiséri Jékly Károly. 2. llévay Károly a »Teleki-Társaság« elnökének felolvasása. 3. Gastaldon: Mwstica proibita Hubay-Petőfi: Szeretném itt hagyni; énekli Németh Gyula, zongorán kiséri Jékly Károly. 4. Jékly Irén zongorajátéka. 5. Erkel: Bánk ban. Németh Béla: Peregnek már ... és Leszakadt egy halvány csillag; énekli Németh Gyula. A hangverseny iránt már is igen nagy az érdeklődés és méltán, mert a közönségnek magas színvonalon álló művészi élvezetben lesz része. Németh Gyula Nagybányán és Szinérváralján is rendez hangversenyeket. Külön meghívás helyett plakátokon lesz a közönség a hangversenyre meg- hiva. Helyárak: I. hely,2 K, II. hely 1 K 60 f, III. hely 1 K 20 f. Állóhely 80 fillér. Bucsuzás. Felsőbányáról való eltávozásom alkalmával nem jutott idő arra, hogy elbúcsúzhassak az ismerősöktől. És még jobb szeretem, hogy nem jutott reá idő, sőt még ha szakíthattam volna is időt reá, a távozás nekem any- nyira fájdalmas, hogy talán kénytelen lettem volna amúgy is arra határozni magamat, hogy nem köszönök el barátaimtól. Miért is búcsúznám? Az úgy sem változtat azon a valóságon, hogy elmegyek innen, s a forma szerinti el- bucsuzás aktusa minden egyes esetben csak százszorossá teszi a fájdalmas érzést. Jobb is nem búcsúzni. Most sem búcsúzom tehát, hanem bucsuzás helyett mindössze tudatom jóembereimmel, barátaimmal ez utón, hogy elmentem. A kik szerettek, szeretni fognak ezután is, bucsuzás nélkül is, addig, mig szép lassan majd elfelejtenek, de én ma legalább nem tudom elképzelni azt, hogy valaha, akármilyen sok idő telik is el, nekem ne fájna a távoliét Felsőbányától. Arra kérek mindenkit, a kivel ismeretség és barátság kapcsolt össze, vegyék magukra e sorokat. 1909. julius hó 29-én. Krasznay Zsigmond róm. kath. lelkész, plébániai kisegítő. Az ugocsaiak kirándulása. F. hó 18-án Kovács Pál erdűmérnök vezetése alatt Nagyszőlősről 12-én rándultak Felsőbányára. A kirándulók névsorát múlt számunkban közöltük. A díszes társaság 18-án délután érkezett meg, sétát tett az Élen; részt vett Szigmeth Károly felolvasásán. Az előadás után társasvacsora volt. ezt a jólelkü, szerény, finom és rokonszenves színészt. Az asszonyok szinte boszantóan, gyanúsan dicsérgették, az uraknak pedig jól esett, ha szót válthattak vele. Egy elsőrangú társulatnak művésze ő, de mint szorgalmas ember elindult Józsáékkal »vakációzni«. Tizenhét színházi estén Pécsi egyetlen egyszer sem hiányzott a színpadról, s a közönség nem is„ szerette volna, hahogy őt nélkülözni kell. Ő mindig jó volt. Szép hangja van, jól énekel s e mellett különösen kitűnő színész is. Erőssége a társulatnak. Legjobb szerepe Pécsinek mégis a külömben elég gyarló Csókkirályban Don Bombadilasz és a Vigözvegybeli Daniló gróf. Ez utóbbiban legszebb is volt. A megnyitó előadáson, a Varázskeringőben kevésbé tetszett. Lőrenthey főhadnagy szerepében (tatárjárás) sem volt kellőleg diszponálva. De annál helyesebb volt még a Csöppségben, Nebántsvirágban, Milliárdos kisasszonyban, Az Ördögben. »Nune venian ad fortissimum,« mondom én a klasszikussal, igazabban pedig: ad fortis- simam.„Most jön — Ő. Ő, a primadonna! A hányszor játszott, annyiszor tetszett. De mennyire tetszett! Pedig mint Pécsi, ő is mindennap játszott. A hogy csak primadonna megtudja magát szerettetni a közönségével, úgy lopta be magát a szivekbe Halminé. De hát ez nem is csoda. Egy
