Felsőbányai Hírlap, 1909 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1909-05-06 / 9. szám

»kerékkötőinek« mondanak, épen azok a hithü, gyakran egyházi férfiak ajándékoz­ták és ajándékozzák meg az emberiséget ma is a tudomány csudálatraméltó, hatal­mas vivmányaival. Hit és tudomány! . .. Két nagy té­nyező, melyek kezükben tartják sorsunkat. Egyik boldogságot önt szivünkbe, reményt és megnyugvást... a másik lefoglalja tevé­kenységünket és megoldhatatlan kérdés­tömegével egyre jobban sejteti velünk az örök Végtelent. Mint a kettő végeredmé­nyében az Ég felé mutat; oda vezeti föl a hittel és tudással vértezett emberi lelket. E kettő együttvéve boldogíthatja csak a teremtés koronáját e földön és a túl­világon. Városi közgyűlés. A rendes tavaszi közgyűlés április hó 29-én folyt le. A költségvetés jóváhagyása, a múlt évi zárszámadás beterjesztése voltak lé­nyeges tárgyai a közgyűlésnek és a második kötelező szülésznő választása. Mindezek dacára a képviselők csekély számmal jelentek meg a közgyűlési teremben. Részletes tudósításunk a következő: 1. Szatmárvármegye közgyűlése 180/1909. Bjkvi sz. határozatával a város 1909. évi költ­ségvetését jóváhagyta: tudomásul vétetett. 2. A gazdasági és pénzügyi bizottság által felülvizsgált s közszemlére kitett 1908. évi zár­számadásokat közgyűlés elfogadta, a város házi pénztáránál 136.592 K 69 f. bevétellel, 136.365 K 07 f. kiadással, 227 K 62 f. maradványnyal; a Viktória tűzoltási alapnál 260 K 33 f. bevé­tellel, ugyanannyi kiadással; a Hiadalapnál 214 K 04 f. bevétellel, ugyanannyi kiadással; a Tiszti nyugdíjalapnál 2513 K 77 f. bevétellel, ugyanannyi kiadással; az Erzsébet szegény- ápoldánál 3563 K 98 f. bevétellel, ugyanannyi kiadással; A bányakárpótlási alapnál 24548 K 65 f bevétellel, ugyanannyi kiadással; a vagyon­mérlegnél 886.650 K 28 f. cselekvő vagyonnal, 148.675 K 61 f. szenvedő vagyonnal, 737.974 K 67 fillér tiszta vagyonnal a zárszámadást megállapítja s a felsőbb hatósághoz felterjesz­teni határozza. 3. A váratlanul megejtett pénztárvizsgá- latról tett jelentést, mely szerint a gazdasági, árva- és gyámpénztárban a készpénz, érték­papír és kötelezvénykészlet teljes rendben ta­láltatott, közgyűlés tudomásul veszi. 4. A községi szülésznői állásra 3 pályázó jelentkezett: Zsigmond Agnes, özv. Hitter Jó- zsefné felsőbányái és Kiss Ferdinándné nyír­egyházai szülésznők. A kandidáló bizottság mind a hármat kandidálta a fenti sorrendben. Közgyűlés 11 szavazattal Zsigmond Ágnest vá­lasztotta meg szülésznőnek. Hitter Józsefné 3 szavazatot kapott. 5. Lévay Károly kérelme folytán köz­gyűlés a birtokán átvonuló ut használatától Magyarkékes község lakosságát s az ott közle­kedőket eltiltotta, miután a városba két ut van a közönség rendelkezésére s a város a Lévay Károly által felajánlott utat a nagy költségek miatt ki nem építtetheti. 6. Tanczer György és társainak a városi réteken a kőszénkutatást a szénabetakaritás utáni időre, a már kiadott egy engedélyben megállapított feltételek alatt közgyűlés megadta. 7. Tanczer György és társainak kaolin terület feladására irányuló kérvényét közgyűlés elutasította, mert a kért terület nem városi, hanem kincstári terület, melyen a várost csak kisebb haszonvételi jogok illetik meg s a közös erdő megosztása után teljesen a kincstár rendel­kezése alá kerül. 8. Dán György fölatérfeladás iránti kér­vényének tárgyalására, miután városi tulajdon elidegenítéséről van szó, 30 nap közbevetésével f. évi junius hó 6-át tűzte ki a közgyűlés. 9. Lapusán György földtér feladási kér­vényét közgyűlés oly feltétellel mondta ki teljesíthetőnek, ha az építési bizottság által meg­állapított feltételeknek képes megfelelni. 10. Marosán Flórát és leányát, Máriát köz­gyűlés felsőbányái illetőségűnek nem ismerte el. 11. Közgyűlés a Kohó-téren a város tulaj­donát képező területekből a kincstári orvosi lakás telkének kiegészítésére a vízpart fentartási kötelezettsége mellett egy földdarabot s az épí­tendő altiszti lakás telekvonalának kiegyenlíté­sére egy csekély földcsíkot föladott. Amiből élünk!... (F. É.) Mindenről beszélünk, politikáról, tár­sadalmi rendről, színházról, művészetről, illem­ről, illetlenségről, élelmességről, élhetetlenségről, szóval mindenről, ami érdekel s közben elfeled­kezünk arról, ami a legfontosabb, arról, amiből élünk, vagy jobban mondva arról, amiből kop­lalunk. Mindent alaposan megvitatunk, gyűléseket tartunk, ankétezünk, sőt utána bankettezünk s ezalatt országunk munkásnépének javarésze ki­vándorolni kénytelen e hazából, mely száraz kenyérnél egyebet nem tud néki nyújtani. Az ország lakosainak nagy százaléka esik évenként martalékául e gyógyíthatatlannak látszó rákfené­nek, a kivándorlásnak. S miért mindez?! Mert semmi figyelmet annak, amiből élünk, nem szentelünk. Másod, sőt harmadrangú kérdések fölött parlament s társa­dalom napok, hónapok, sőt évek hosszáig elvitat- kozik s az imminens érdekeket védő dolgok ez­alatt elpihennek, a munkásnép pedig messze távozik hazájától, idegen országok érdekét védő munkára használva fel tetterős, megbízható kar- jokat. A nép érdekeit szolgáló intézményekre senki sem gondol. El vagyunk foglalva túlontúl nevet­séges közjogi vitákkal, amelyeknek meddő, haszon­talan időfecsérlése a fontos és gazdasági szem­pontból elsőrangú intézkedések megtételét hát­ráltatják. A magyar ember kivándorlásának, a nehéz megélhetési viszonyoktól eltekintve, első sorban a földéhség az oka. Az egész magyar Alföldön talpalatnyi földet sem találunk, melyet bármily pénzen is megszerezhetné. Latifundumok, papi birtokok, nagybirtokok képezik annak javarészét. S ezek vagy egyáltalában okiratilag ei nem ad­hatók, vagy oly nagy tőkések kezeiben vannak, hogy azokból való megszerzésnek még csak a reménysége sem sugárzik a magyar földmivelö felé. Ez tehát sarkalatos okozója a túlságos nagy kivándorlásnak, melynek statisztikai adatok sze­rint a mi országunk a legnagyobb százalékát nyújtó szállítója. A viszonyok rosszabbodása, a pénzérték devalvátiója természetszerűleg maga után vonta a kivándorlás nagyobbodását. De a megélhetési viszonyok megnehezülése egyben a munkabérek emelkedését is maga után vonta s igy ez az ok sokkal kevésbé járult hozzá a kivándorláshoz, mint inkább a fennebb említett földéhség s annak ki nem elégithetése. S ahol a bajnak kutforrása van, ott kell azt gyógykezelni is. Ha mi majd többet foglal­kozunk azokkal, akikből élünk s több alkalmat adunk nekik arra könnyebben megszerezhetni azt, amiből élnek, akkor talán remélhetjük a magyar társadalom erősödésének, a magyar faj supremáciáját előmozdító népességi szaporodás­nak mielőbb való fellendülését. De legelsősorban olyan intézkedésekre van szükségünk, hogy a lekötött földterületek fel­szabaduljanak. El kell törölni a latifundiumok elidegeníthetetlenségének jogát. Adjunk alkalmat az eladósodott latifundium-birtokosnak, hogy jó áron túladhasson azon a hatalmas földterületen, melynek mivelésére sem elegendő anyagi tőkéje nincsen, sem elegendő fizikuma azt felülvizsgál­hatni. Engedjük meg a kötött-birtok urának, hogy ha legalább ő kívánja, birtokát eladhassa. Meg­szűntek már azok az idők, mikor az országnak szüksége volt bizonyos nagy családok léteiének biztosítása. Ma már nincs szükségünk nagy ban­dériumot kiállító főnemesekre. Az állandó katona­ság, ha egyáltalában szükség van fegyveres had­erőre, megvéd bennünket minden külső és belső ellenségtől. S igy a latifundiumok első és legfőbb létjogosultsága már réges-régen megszűnt, az el­múlt szép idők mohos emléke csupán. Az óriási papi birtokok váltassanak meg állampénzen s az állam adja el az azokra igényt tartóknak. Nem a szekulárizációt, a pap-birtokok elkobzását indítványozzuk, mert ez ellenkeznék az anyagi joggal, hanem annak teljes értékben való megváltását. Ha azután földet tudunk adni a földéhes magyarnak, ha adunk területet, hol teljes munka­erejét kifejtheti, hol jövője biztosítva lesz, akkor megszűnik majd az a kivándorlás, mely elerőt- leniti országunkat, bármily nagy és fejlessze más téreken s akkor majd nem kell aggódnunk azon, vájjon lesz-e nemzedék, amely gondoskodik arról, amiből élünk s nem kell majd nekünk is utánuk vándorolni idegen hazába! Különfélék. Főigazgatói kinevezés. Ő felsége a király Ratkovszky Pál szatmári kir. kath. főgimnáziumi igazgatónak, a tankerületi főigazgatói címet és jelleget adományozta. Áthelyezés. Ember Péter bányahivatali pénztárnokot a m. kir. pénzügyminisztérium Petrozsénybe helyezte át. Az előnyös áthelye­zéshez, melyet az előléptetés nyomon fog kö­vetni, őszintén gratulálunk. Főispáni elismerés. Szatmárvármegye fő­ispánja Pap Gyula és Lázár János laczfalusi állami elemi iskolai tanítóknak és Pap Gyuláné óvónőnek, kifejtett eddigi buzgó munkásságuk és hazafias működésűk fölött elismerését fe­jezte ki. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törv. bizottsága ma csütörtökön délelőtt 11 órakor tartja rendes tavaszi közgyűlését, amely iránt megyeszerte nagy az érdeklődés. Ez alkalom­mal kerül betöltésre az erdődi, nagysomkuti főszolgabírói és az alügyészi állás. A közgyű­lésre Farkas Jenő polgármester is elutazik. Bérmaut. Dr. Boromisza Tibor szatmári megyés püspök a pünkösdi ünnepek alkalmá­ból bérmautra indul. Ezúttal Szatmári és a szat­mári, meg a nagybányai kerületben fogja ki­szolgáltatni a szentséget. A mi kerületünk sor­rendje még nincs véglegesen megállapítva. A fősorozás városunkban ápril hó 30-án folyt le. Az előállított legényekből csupán 8-at soroztak be 3 évre; 1-et a póttartalékba; lön­ként jelentkezőt szintén 3 évre. Ez a csekély szám bizonyára arra vezethető vissza, hogy a kontingens a többi kerületekből már betelt s itt már csupán a legelejét vitték el a legények­nek. A tiszti sorozó-bizottság másfél nappal előbb jött föl városunkba, hol a közeli szép helyekre kirándulást tettek. Megtekintették a bányákat s müveket, a múzeumot stb. Mind­nyájan a legnagyobb elragadtatással gyönyör­ködtek a szép vidékben s a legkellemesebb emlékkel hagyták el Felsőbányát. Nyilvános nyugtázás. A villamos berende­zés átadása alkalmával a banketten Torday Imre nagybányai városi tanácsos kezdeménye­zéséből 49 K 22 fillér gyűlt össze a »felsőbá­nyái szegény gyermekeket segélyező egyesület« javára. Az összeget Kováts Gyula egyesületi pénztárnok átvette. Az egyesület hálás köszö­netét mond a nemes adományokért. A kath. legényegylet f. hó 2-án minden tekintetben sikerült táncmulatságot rendezett saját helyiségeinek kijavítási céljaira. Rákóczi-estély A Kárpát-Egyesület Gul- tini választmánya május hó 9-én az ujjonan átalakított vendéglő nagytermében a dalkör közreműködésével városunkban Rákóczi-estélyt tart. A rendező-bizottság élén Farkas Jenő polgármester, Pap Márton és Münnich Sán­dor állanak. Az estélyen közreműködik Szieg- meth Károly, aki felolvasást tart és Simon Aurél szavalni log. Az ünnepély iránt nagy érdeklő­dés mutatkozik városunkban is és előre látha­tólag többen rándulnak át majd Felsőbányára. Az estély véglegesen megállapított programmja a következő: 1. Rákóczi ének. Előadja a dal­kör. 2. Megnyitó beszéd. Tartja: Farkas Jenő. 3. »Utazás Rákóczi birodalmában,« felolvasás vetített képekkel Sziegmeth Károlytól. 4. Sza­valat. Előadja: Simon Aurél. 5. »Utazás Rákóczi birodalmában« második rész. 6. Rákóczi éne­kek. Előadja a dalkör. Kezdete este 8 órakor. Hely árak: I. hely 1 K, II. hely 60 fillér, III. hely 40 fillér. A májusi menetrend. Nagy csalódással vettük a májusi menetrendet, melybe a Felsőbá­nya-Nagybánya között óhajtott esti helyi vo­nat nincs felvéve. A két város közönsége mind­azonáltal még reméli, hogy ez az összeköttetés a legrövidebb idő alatt be fog illesztetni a me­netrendbe, miután arra különösen a május-októ­beri időszakban nagy szükség van, hogy a nya­raló-közönségnek módja lehessen a felsőbányái remek szép vidéket élvezni s a két város kö­zött az összeköttetést teljessé tenni. Az e hó közepén tartandó vasúti közgyűlésen bizonyára szó fog esni erről az összeköttetésről is, mely a vasútnak kevés áldozatába kerül, de a közön­

Next

/
Oldalképek
Tartalom