Felsőbányai Hírlap, 1909 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1909-02-25 / 4. szám
Felsőbányái Hírlap állítása lenne kívánatos, hogy a nép is némi magasabb oktatást nyerhessen, keresetmódot tanuljon és az intézetek tanítói kara által a város magyar intelligentiája megerősíti essék. A város erejéhez képest közgyülésileg elhatározta, hogy akár iskoláknak, vagy intézeteknek, akár gyártelepeknek ingyen ad területet ; az építésekhez ingyen ad épületkövet, téglát és zsindelyt előállítási árban, kemény épületfát köbméterenként 2 K 50 f s lágyfát 1 K kedvezményes árban. Ezenkívül bármely gyár részére 50 évi pótadómentességet is biztosit. Harmadsorban a városnak nagy előnyére lenne az itt szépen indult nyaralási mozgalomnak állami támogatása. Felsőbánya egyike az ország legegészségesebb városainak, környéke nagyon szép, közeli s távolabbi kiránduló helye nagyon sok; vasútállomás; van kitűnő vizű vízvezetéke, fürdője, mit a vízvezeték lát el vízzel; uszodája, mi tiszta forrásvízből táplálta- tik s a legközelebbi időben meg lesz a villam- világitása is. Vizgyógyintézet felállításához szintén megvan minden kellék. Turista központnak is megfelelő hely. A nyaralás itt már évek óta folyik is s minden évben 3—400 nyaraló tölti itt a nyár több-kevesebb részét; és hogy a nyaralási ügy jobban nem fejlődött, annak az oka az, hogy a városnak nincs pénze nyaralók felépítésére s esetleg egy vizgyógyintézet létesítésére. Ezek lennének a módok, melyekkel Felsőbányát és magyar népét segíteni lehetne, hogy a jövőben is oly erős végvára legyen a magyarságnak, mint a múltban volt. És a város a segítségre annál is inkább igényt tarthat, mert fekvése olyan, hogy még csak járásközpont sem lehet, tehát arra sem lehet kilátása, hogy állami és közigazgatási hivatalok fölállítása által fog intelligentiája nö vekedni és ezáltal forgalma emelkedni. Méltóságodnak, mint kiválóan erős magyar érzelmű hazafinak ismételten kérem b. jóindulatát a város s annak magyar népe iránt. Felsőbányán, 1909. január hó 20-án. Kiváló tisztelettel: Farkas Jenő polgármester. Különfélék. Földes Béla államtitkárjelölt. A pénzügyminisztériumban nagy változás áll be Popovics államtitkár távozásával, aki bankkormányzó lesz. Popovics helyére erősen emlegetik Földes Bélát, városunk országgyűlési képviselőjét. Áthelyezett főmérnök. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter Kiss Bélát, a Szatmár-nagy- bányai-felsőbányai vasút osztály mérnökségének főmérnökét, Debreczenbe helyezte át. Bányászati kinevezések. A m. kir. pénzügyminiszter Szellemy Géza ez. bányatanácsost és Joős Lajos főmérnököt, oláhláposbányai főnököt m. kir. bányatanácsosokká; Kádár Antal dr. főorvosi bányakerületi főorvossá; Spitzer Fü- löp tisztjelöltei segédmérnökké nevezte ki. Gazdasági felügyelőség Nagykárolyban. A földmivelésügyi miniszter vármegyénk területére Nagykárolyban gazdasági felügyelőséget szervez. E hivatal szervezésével és vezetésével a miniszter Győry Kálmán nyíregyházai gazdasági segédfelügyelőt bízta meg. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület f. hó 17-én Szatmári tartott elnökválasztó közgyűlésén impozánsan megnyilvánult közbizalommal egyhangúlag gróf Teleki Géza v. b, t. t. pribékfalvi nagybirtokost választották meg elnökké. Alelnök dr. Böszörményi Emil szatmári ügyvéd, földbirtokos lett. A gyűlést követőleg a Pannóniában fényes bankett volt. Anyakönyvvezetői kinevezés. Vármegyénk főispánja Schvartz Gizella felsőbb leányiskolát végzett géresi lakost, Schvartz Dávid géresi jegyző leányát, géresi anyakönyvvezető-helyettessé nevezte ki. Vármegyénkben az első hölgy anyakönyvvezető. Hartig Sándor köszöneté. Abból az alkalomból, hogy a város képviselőtestülete a Felsö- bánya-mármarosszigeti állami utón a Il-ik ut- kaparó házat a kereskedelemügyi miniszteri tanácsos nevéről »Hartig Sándor ház«-nak nevezte el, a következő köszönő levelet kapta Farkas Jenő polgármester: »Nagyságos polgár- mester ur ! Tisztelt barátom! Felsőbánya sz. kir. r. t. város képviselőtestületének 1908. évi december hó 30 án tartott rendkívüli közgyűlésében hozott s jegyzőkönyvi kivonatban velem közölt ama határozatáért, mely szerint a felsőbánya- mármarosszigeti állami közutnak a város területén folyamatban levő kiépítése alkalmával létesített Il-ik utkaparó házat »Hartig Sándor ház«- nak nevezte el, fogadd kérlek, legőszintébb köszönetemet és légy szives azt a város nagy- tekintetű képviselőtestülete előtt is kellőképen tolmácsolni, Indíttatva érzem magamat ez alkalommal annak kijelentésére is, hogy a kultúra és haladás terén a legszebb sikerrel fejlődő s épp ezen követendő példát szolgáltató törekvése következtében szivemhez nőtt szép magyar város érdekeit, a magam részéről mindenkor a legmelegebben támogatni fogom. Hazafiüi üdvözlettel maradok neked polgármester uram és az egész város tisztelt közönségének mindig kész szolgája és hive Budapest, 1909. évi január hó 29-én. Hartig Sándor s. k., miniszteri tanácsos. A nagybányai városi takarékpénztár zárszámadása. A napokban küldte széjjel a nagybányai városi takarékpénztár az 1908. évi üzlet- évrŐl szóló zárszámadását. A zárszámadás szerint az 1908. évi tiszta nyeremény 100.420 K 71 f. A nyeremény az igazgatóság javaslata szerint a mellett folyton folyik az agitáció, szükséges lenne Felsőbánya város magyar népét, melynek 7°/0-a nem magyar nyelvű, itt a határszélen megerősíteni. 3. A városnak különös pénzügyi, illetve speciálisan hitelügyi kívánságai nincsenek. 4. Felsőbányán az ipar és kereskedelem folyton hanyatlik, minek az oka az, hogy a még a múlt században is fényesen virágzó magánbányászat részben az ezüst-ár hanyatlása, részben a bányaerek kiapadása folytán majdnem teljesen megszűnt. Ezen egy nagyobb, 4—500 munkásnak keresetet adó gyártelep felállítása által lehetne segíteni. 5. A vasúti összeköttetés jelenleg megfelelő, de a városnak nagy előnyére lenne az itteni végállomásnak Máramarosszigettel, vagy Magyarlápossal való összeköttetése és ezáltal a város forgalmának emelése. 6. A földmivelésügy érdekében szükséges lenne a m. kir. kincstárral közös, úgynevezett közöserdőnek, minek ügye a földművelési m. kir. minisztériumnál már teljesen le van tárgyalva, mielőbb leendő megosztása és részben abból, részben a városi erdőből egy, a városi igényeknek megfelelő legelőterület kihasitása, mi itt a jelenleg pangó állattenyésztést virágzóvá tehetné. 7. Közigazgatási, közrendészeti és közegészségügyi tekintetben kívánatos, illetve halaszthatatlan a városi tisztviselők, rendőrség és orvosok fizetésének rendezése, mert a város minden közszükséglet fedezése és a felekezeti iskolák nagymérvű segélyezése mellett erre nem képes, nagyobb pótadót pedig a lakosság szegénysége miatt kivetni nem lehet. Összegezve az. előadottakat, első sorban a magyar város fönntartása és megerősítése‘céljából fölállítandó lenne egy 4—500 munkást foglalkoztató nagyobb gyártelep, hol a lakosság azon része, mely a magánbányászat tönkre- menése folytán csak tengeti életét, biztos keresetet kaphatna. Ilyen gyár lehetne elsősorban egy fa, vagy pedig kőedény gyár, melyeket a város és a környék erdei és kaolin telepei bőven elláthatnának anyaggal. Állami dohánygyár is adhatna a népnek keresetet. Felsőbányán u. i. az anyakönyvi adatok szerint az állami anyakönyvezés életbe léptetése óta mintegy nyolcszázzal több születés volt, mint halálozás s ennek dacára a lakosság nem szaporodik, mert azok, kik itt jelenleg munkát nem találnak, kiköltöznek a városból s más helyeken igyekeznek munkát keresni. Pedig hogy e nép ragaszkodik a hazához, igazolja azon körülmény, hogy Amerikába alig történt kivándorlás és hogy az elköltözöttek más hazai leginkább bányahegyeken keresnek foglalkozást. Másodsorban egy állami polgári fiú és egy fa vagy agyagipari szakiskola, továbbá tanító és tanitónőképző, esetleg gyermekmenhely felkésik Feri? hangzik fel minden oldalról — élénk érdeklődéssel. Ö nincs itt. Majdnem elfelejtették ezt a tetőtől talpig derék fiút, akinek jó szive, vonzó, megnyerő modora mellett éles elméje is volt. Sóváry Feri iró lett. Egyideig itthon működött, mint helyettes tanár. Később külföldre ment. Talán a becsvágy, a hirnévszerzés vitte oda, ahol dusabb az aratás a babérokban, mint idehaza. Csak talán nem kápráztatta el a dicsőség, hogy megfeledkezett volna jó barátairól, fogadalmáról. még ki sem mentette elmaradását. Aztán meg mit szólna Margit, a jegyese, ha még ezen találkozóra se jönne haza ? Féltiz óra tájban ismét ajtó nyílik és úgy, ahogy a vasútról érkezett, úti ruhában betoppant egy magas, széles vállu, barna férfi. Mindnyájan megismerik. Éljen Sóváry Feri! «— harsog végig az éttermen és mindegyik feláll, hogy üdvözölje a megkésett, de el nem maradt iskolatársat. A meleg fogadtatás jól esik neki s boldog mosoly játszik ajakán, amidőn helyet foglal a rég nem látott kedves ismerősök között. Nem veszik észre derült arcán a bánat halvány sugarát, mely oly nehezen palástolható el. Halljuk Ferit; halljuk a külföldit! Kiáltják feléje mindannyian. Feri nem hagyja a fiukat sokáig várni. Elmondja, hogy a találkozóra figyelmeztető értesítés oly későn érkezett hozzá, hogy egy regényét hagyta félbe, amelynek a hőse most még Ítéletre vár. Az utolsó pillanatban még nem tudja : mi történjék vele. Halljuk, halljuk, Feri, mi a regényednek a vázlata ? — Várjatok, kérlek, azonnal elmondom és hozzatok a hősre Ítéletet, hogy a regény be legyen fejezve. Barátaim, — szól Feri — a regény vázlata a következő: Egy fiatal festőművész bele szeret egy leányba. Színhely a főváros. Örök hűséget esküsznek egymásnak és a festő eljegyzi a leányt; azonban elmegy külföldre, hírnevet, dicsőséget, vagyont szerezni, hogy nejének minél nagyobb boldogságot nyújtson egykor. Olaszország kék ege alatt, hol örökös a nyár; forróban süt a nap, hol örök szerelemről suttognak még a falevelek is, hol szebben csicseregnek a madarak és erősebb a szerelem. Egy napon találkozik a festő egy kreol- arcú olasz leánnyal. Nagy feketegyémánt szemei olyan varázshatalmat gyakoroltak reá, hogy nem tudta többé elfelejteni. Az ő bájos arcát látta ébren; az ő alakja szövődött még az álmaiba is. Gyakran találkoztak s a pezsgővérü olasz szépség beleszeretett a festőbe, aki már-már feledni látszik a hosszú távoliét után első szerelmét ; ennek tett Ígéretét, esküjét. Most mind a két lány epedve, remegve vár a hősre, az időpontra, amidőn a hős adott ígéretét, szent esküjét valóra váltja. A hőst most Ítéljétek el ti. És az ítélet egyhangúlag végig zug az étteremben : »Halál reáI« Sóváry Feri dermedten áll. Homlokán sűrűn gyöngyözik az izzadtság; azonban egy arcizma sem árulja el, hogy most őt ítélték halálra saját barátai, iskolatársai, kik őt még kevéssel azelőtt oly ujjongva fogadtak. Azután a cigányok rázendítettek a »Lehullott a rezgő nyárfa« kezdetű mélabus melódiájára. Mindegyiknek van valami szomorúsága. A szivetrázó hangok bánatos akkordjait sötét képek kisérik. Mindenki elmerül a saját gondolataiba, mígnem a cigány hirtelen átcsap egy vig nótába és feleszmélnek és tovább mulatnak. A pirkadó hajnal derengése vet véget a zajos mulatságnak. Hiába! Aminek kezdete van, annak vége is szokott lenni. Csak a múlandóság él örökkön örökké! Az iskolatársak kézszoritással, ölelkezéssel és azzal a szép jelszóval váltak el egymástól: »a viszontlátásra tiz év múlva!« — A viszontlátásra ! hangzik fel egyszerre mindenfelől és ki jobbra, ki balra távozik, szivökben egy soha el nem mosódó kedves este emlékével és egy boldogító reménynyel, hogy tiz év múlva ismét találkozni fognak. A Rákóczi-induló utolsó akkordjának elhangzása után mély csend borult az étteremre. A fáradt pincérek álmosan siettek haza; ki erre, ki arra. Csend honol az utcán is. Csak néha- néha hallani egy-egy élesebb hangot, a szintén hazatérő cigányokét, amint az osztozáson veszekednek. * Sóváry Ferit, amikor a »Két korona« szállóban volt szállására tért, alig bírták már a lábai. Lámpát gyújtott. Belevágta magát egy
