Felsőbányai Hírlap, 1908 (13. évfolyam, 1-27. szám)
1908-12-02 / 25. szám
Felsőbányái Hírlap határozatilag kimondotta, miszerint a szabály- rendeletben az italmérőkre évenkint kivetett 30 korona vizdij csupán azokra vettessék ki, kik magasfoku szesznek eladásra való keverésével korlátlan italmérési engedélyükből kifolyólag üzletszerűen foglalkoznak. Ellenben azon kereskedők, kik magasfoku szeszt nem rendelnek, keveréssel nem foglalkoznak, csupán palaczkokban rendelt és szállított égetett szeszes italokat, liqueröket poharanként árusítanak és csak korlátolt italmérési engedélylyel bírnak, a házukba bevezetett vízvezeték után annyi dijat fizessenek, a mennyi a nem italmérő leár- tulajdonosokra van kivetve. 8. A letarolt Nyires erdőterület bérletére vonatkozólag közgyűlés a tanács által javasolt azon pótlást, hogy bérlők a fazekasok részére fenntartott s a fel nem foglalható területekért egyszersmindenkorra holdanként 327 K 30 fillért fizessenek a városnak — elfogadta. 9. Erdélyi Sándor és nejének földtér feladási kérvényét közgyűlés elutasította, miután az általuk elfoglalt földterület a város tulajdonát képezi, arra a városnak s az utca lakóinak szüksége van s mert a foglalás miatt a pert a város már folyamatba is tétette. 10. Közgyűlés az I—V. sz. piaci kőboltokat 3 évre évi 1000 korona bér mellett Róth Mihálynak kiadta azon ajánlat elfogadása mellett, hogy bérlő a villanyvilágítást az üzlethelyiségekbe és raktárakba a közgyűlés által megjelölt módon saját költségén bevezetteti s felszerelteti s a bérlet lejárta után a városnak jó karban ellenszolgáltatás nélkül átadja. 11. Salamon Mayernek az 1909. évi december 31-én lejáró bérletét a városi nagy- pincére 1912 dec. 31-ig az eddigi feltételek mellett közgyűlés meghosszabbítja, bérlő azon ajánlata folytán, hogy az összes helyiségekbe megjelölés szerint a villanyvilágítást bevezetteti, felcserélteti, s a bérlet lejárta után azt jó karban díjtalanul át bocsátja a városnak. A szatmári egyházmegyéről. Felsőbányán a most végéhez közeledő évnek egyik nevezetes eseménye lett volna a bérmálás, illetőleg a megyés főpásztornak városunk falai között való megjelenése, hahogy mindezt az ismeretes és igen sajnálatos vis major meg nem akadályozza vala, — föltehető azonban, hogy a következő évben a bérmálás nem fog elmaradni. Ilyenformán a közfigyelem és érdeklődés is bizonyos mértékben a szatmári püspökség felé fordul, melynek egyházi joghatósága alá tartoznak a felsőbányái róm. kath. hívek is, mi azért most, midőn egy elmaradt bérmálás és egy kilátásban levő bérmálás között állunk, úgy véljük, nem lesz alkalomszerütlen, ha olvasó közönségünknek elmondunk egyet-mást a szatmári egyházmegyéről. A szatmári egyházmegyét több mint száz éve alapították, s ez előtt 4 évvel ünnepelte nagy áhítattal az egész egyházmegye — s közötte a felsőbányái plébánia-egyház is az egyházmegye fennállásának 100 éves jubileumát. Az előtt, mig t. i. a szatmári egyházmegyét alapították volna, ez a terület az egri püspökséghez tartozott, s addig Felsőbánya lelkészei is az egri egyházmegye papjai voltak. szabóinkkal való küzködésben töltjük el, hogy félig-meddig sikerült vagy nem sikerült rongyainkat tőlük szörnyű pénzért kicsikarjuk. Először a szabóinktól a ruháinkat, azután férjeinktől az árát! hs sokszor milyen áron! És ez a lelki testi gyötrelem minden évadban ismétlődik! Elégtelen fizikumunk összes energiáját utálatos »divatos« rongyaink beszerzésére vesztegetjük. Fiatal férfiak emiatt a csapás miatt nem mernek idejében megházasodni. Kisértsük meg elképzelni mi európai nők, mennyi megtakaritott időt és pénzt jelent a keletiek változatlan formájú ruhája? És mily valódi, értékes szöveteket viselhetnek, nem máról holnapig tartó, örökös utánzatot, szégyenletes olcsó cafatot, ami okvetlenül visszahat a lelkületűnkre, a jellemünkre is. A jelszó: csak mutasson. Olcsó pénzért sokat mutasson. Fiha! milyen lealázó csalás, Nevetségesek és rabszolgák vagyunk divatrongyaink révén. »Nagysád kissé »erős« csípőben«, — mondja markába nevetve a szabónk, mert azt a kifejezést, hogy »kövér« meg »vastag«, ami az igazság, azt nem bírjuk meg. És azt kívánjuk, hogy komolyan vegyenek bennünket ? Vagy törekszünk komoly emberi jogokért és akkor nem maradhatunk irrezonabilis bábuk; vagy szétkócoljuk a hajunkat, mint a vadak, madarakat, bogarakat tüzünk bele és keressük a férfiak kedvét, akik eddig ilyeneknek neveltek bennünket. így is vették hasznunkat. A szatmári egyházmegyét tehát együtt az ugyanekkor alapított kassai egyházmegyével, az egri püspökség területéből hasítottak ki, s létesítettek egyidejűleg egy uj »egyházi tartományt« is (provinciát), az egiit, s ennek metropolitája az egri püspök lett, ki azóta — mint egy metro- politához méltó is — érseki (azaz föpüspöki, archiepiscopus-i) rangban van. Az egri püspökséget, mikor az uj provinciát alkották, az esztergomi érsek metropolitasága alól vonták ki, s suffraganeusai a szatmári, kassai, szepesi és rozsnyói püspökök lettek. Alapitója egyházmegyénknek I. Ferenc magyar király volt, kinek alapitó levele 1804. március 23-án kelt Bécsben, az alapítást azonban hosszas küzdelmek, törekvések és tárgyalások előzték meg s a kezdeményezés vissza nyúlik egész 1733-ig. Az alapítás idején a római pápa VII. Fiús volt, ki I8O4 év augusztus 9 én kiadott bullájával az apostoli király intézkedését jóváhagyta és megerősítette s a szatmári egyházmegyét megalapitottnak nyilvánította. Első püspöke az egyházmegyének I. István (nagy-szalatnyai báró Fischer István) volt, ki püspöki székét 1805. február 12-én foglalta el, s ki csak három évig kormányozta az egyházmegyét, mert egri érsekké lett. — Utódja, a második szatmári püspök I. Péter lett. Külömben a szatmári püspökök sorrendje a jelenleg kormányozó I. Tiborig a következő volt: 1. ) Nagy-szalatnyai báró Fischer István (1804-1807.) 2. )KlobusiczkiKlobusiczky Péter (1807—1821 ) 3. ) Nagy-Daróczi KovácsFlórián (1821 — 1825) 4. ) Ham János, a nagy (1827 —1857.) 5. )Dr. Haas Mihály (1858 —1866) 6. ) Kézdi-polányidr.Biro László(1866—1872 ) 7. ) Dr. Schlauch Lörincz (1873—1887 ) 8. ) Mes/leni Meszlényi Gyula (1887 —1905.) 9. )Dr. Boromisza Tibor (1906.) Székhelye a püspökségnek Szatmár-Németi városa, s innen ered neve is a püspökségnek, avval a különbséggel, hogy neve mégis »szatmári« püspökség, mivel a püspökség alapítása idején igy hívták a várost, mig újabban a mondott székvárosnak törvényesen megállapított neve mint egyszer már volt, megint Szatmár-Németi. Külömben eléggé ismeretes, hogy nem minden püspökségnek neve azonos a székváros nevével. így a Gyulafchérvárott székhelylyel biró megyés püspök erdélyi püspök, Ungvár pedig a munkácsi, s Temesvár a Csanádi püspöknek székhelye. Még szent Gellért vértanú, az első püspök Csanádon székelt. Nevezetes város volt Csanád az Árpád-házbeli királyok idejében, még országgyűlést is tartottak ott, sőt egy királyunkat ott koronázták. A püspököknek később Makó lett a székvárosa, legújabban pedig Temesvár, Csanád pedig most igen jelentéktelen városka, lakosainak száma alig nagyobb háromezernél. Van az egyházmegyének egy káptalanja is, a székvárosban. Ennek alapitója ugyancsak I. Ferencz királyunk volt, még pedig azon a napon, melyen kelt a szatmári egyházmegyét megalapító okmány, ugyanazon a napon, 1804. március 23-án keltezve jelent meg egy másik alapitó levél is, az, mely a szekesegyházi káptalant megalapítja s melynek hat kanonok a tagja. A hat kanonoki állás a következő : 1. nagyprépost, 2. olvasókanonok (Lector), 3. éneklökanonok (Cantor), 4. őrkanonok (Custos), 5. székesegyházi föesperes, 6. mesterkanonok (C. Scholasticus.) A kanonokok ezen kívül jelenleg még különféle más egyházi hivatalos teendőket látnak el, jelesül: egy közülök igazgatója (gondnoka) az ájtatos alapítványok pénztárának, egy más a papnevelő intézetnek Rektora, más a szatmári plébániát vezeti, más építkezési felügyelő, más az Irgalmas Nővérek magyarországi »tartományának« főnöke, más püspök-helyettes (Vicarius) ismét más az egyházmegyebeli népoktatásügy felügyelője, stb. stb. Ugyanilyen számú (hat) címzetes kanonoki »stallum« is van, melyeket szintén a király adományoz. Ezek közül kettő jelenleg betöltetlen. Az 1865. évben királyi adománylevél jelent meg, mely a szatmári székesegyházi káptalan valóságos kanonokjai részére a nyakról szalagon lefüggö csillagkereszt-diszjelvényt állapit meg és adományoz, melynek leírását a kir. adománylevél tartalmazza. A szatmári egyházmegye területe öt politikai vármegyére terjed ki, úgymint : Szatmár, Ugocsa, Máramaros, Bereg és Ung vármegyékre, s ezen öt vármegye szerint fel van osztva az egyházmegye öt főesperességre. Az egyházmegye tizenkét egyház kerületből áll élén mindegyiknek egy alesperessel s van az egész egyházmegyében öszszesen 95 plébánia-egyház, egy-egy egyházkerületre tehát átlag 7—8 plébánia esik. Az öt főesperesség közül a székesegyháziban (vagyis szatmármegyeiben) ez az öt esperesi kerület van : a szatmári, fehérgyarmati, nagykárolyi, erdödi és nagybányai; az ungi föesperes- ségben három kerület: felső-, közép- és alsó- ungi esperesi kerület; a máramarosi föesperes- ségben két esperesi kerület, a szigeti és huszti s a beregi és ugocsai főesperességekben csak egy- egy egyházkerület van. Olyan plébánia persze alig van, melynek filiája ne volna, ilyen a 95 között mindössze ez a hét van : Csanálos, Kaplony, Mezöfény, Mező- terem, Giródtótfc.lu, Krasznabéltek és Madarász. Hogy csakis egy filiája van, ilyen is csak hat plébánia akad az egyházmegyében, úgymint: Erdőd, Nagykároly, Kálmán, Csomaköz, Tőketerebes és Kőrösmező. Átlagosan számítva minden plébániához tiz-tizenöt leány-egyház tartozik. Vannak azonban plébániák, ahol a flliák száma feltűnően nagy. így a beregrnegyei Bárdházán 37 község tartozik a parochia területéhez, Huszton 43, Nagy- somkuton 44. Ujtövisfalván 55, Munkácson pedig már éppen 64 a filiák száma, noha több községben ama filiák közül egyetlen hive sem lakik a plébánosnak. Viszont az is fordul elő egy pár esetben, hogy a leányegyházban még nagyobb a katholikus hivek száma mint magában az anyaegyházban. így van Tiba filiáiban Szobrán- czon és Vajnán, Perecsenyben, Turjaremete filiá- jában, továbbá Kisrát filiáiban, Nagyráton, Szür- tén, Kistégláson, Kisgeöczön, Kiskaposnak filiá- jában Nagykaposon, Jenke filiáiban Bezön, La- kárton, Alsónémetin, Karcsaván, Felsödomonyá- nál Unghtán, Ujtövisfalvánál, Szolyván, Márok- papinál Surányban, Németmokra filiájában Királymezőn, stb. Legtöbb hive van az egyházmegyében a munkácsi plébániának : a filiákat is oda számítva 6.900 hivő. Munkács után, a hivek számát tekintve az egyházmegye legnagyobb plébánia-egyházai igy következnek : Nagykároly 6.000 hivővei, Szat- mát-Németi 5.600, Ungvár 5.400, Máramarossziget 5.100, Nagybánya 4.800, Felsövisó (Máramaros) 4.300, Beregszász 3.500, Pálócz (Ungban) 2.700, Felsőbánya 2.500, Nagymajtény 2.300, Turterebes (Ugocsa) 2.300, Tiba (Ungban) 2.200, Uörezs (Ung) 2.100, Szaniszló 2.000, Fel^ödomonya (Ung) 2.000, Erdőd 1.900, Jenke (Ung) 1.900, Németmokra (Máramaros) 1.800, Mezöpetri 1.800, Nagy- bocskó 1 800, Dobóruszka (Ung) 1.700, Aknaszla- tina 1.700 hívővel. Legcsekélyebb parochiái az egyházmegyének a hivök számát tekintve : Madarász (Szatmár m.) 378, Nántü 347, Dara 313, Dombó (Máramaros m.) 170, Fancsika (Ugocsa) 163 és végül Giródtótfalu 130 hívővel. Az egyházmegyében levő plébániák nagyobb részének kegyuraságaik vannak. A kegyúri jogokat élvezik s a kegyúri kötelességeket teljesítik a következők : a m, kir. földmivelési minisztérium 16 plébániánál, m. kir. pénzügyminisztérium 7, gróf Károlyi Lajos 7, kath. vallás-alap 5, gróf Károlyi Melinda 4, gróf Schönborn-Buchheim család 4, gróf Hadik Barkóczy Endre 2, gróf Sztáray Sándor 2, Szatmár-Németi szab. kir. város 1, báró Vécsey család 1, gróf Károlyi Klára 1, gróf Károlyi Erzsébet 1, gróf Károlyi Alajos utódai 1, gróf Károlyi Mihály 1, gróf Károlyi László 1, özv. gróf Károlyi Gyuláné 1, nagybányai minorita rendház 1, Papolczy Béla 1, Nagybánya város 1, báró Perényi család 1 és a jászóvári premontrei prépostság 1 plébániánál, 34 plébánia püspöki szabad adományozásu javadalom, Az egyházmegyének a káptalan tagjaival együtt ez idő szerint 174 papja van, kik közül a lelkipásztorkodás terén 118-an működnek és pedig 89 lelkész, azaz plébános és 29 segédlelkész. Az egyházmegyei papság fennmaradó része, 56-an, különféle alkalmaztatásban szolgálnak; hatan ezek közül kanonokok, mások mint theo- logiai tanárok vagy papnevelő intézeti elöljárók, majd mint gimnáziumi vegy tanitó-képezdei tanárok működnek, némelyek ismét az egyházmegyei hivátaloknál vagy az alapítványi pénztárnál vannak alkalmazva, vagy a katonaságnál tényleges lelkész szolgálatban vannak, ismét mások nyugalomban vannak, egyesek pedig mint betegek nem tesznek szolgálatot. A lelkészek azaz plébánosok között 36- on be vannak javadalmaikba iktatva, 52-en nincsenek. A plébániák között van három is olyan, melyet állandóan a szomszédos plébános adminisztrál s igy 6 plébániának 3 lelkésze van. Egy pár plébánia üresedésben van s ezeket káplánok ad- minirztrálják mint ideiglenes lelkészek. Egy pedig a lelkészek közül be van ideiglenesen szolgálattételre osztva kisegítői minőségben segédlel- kés?i teendők ellátása végett. — Azok között, akik beiktatás nélkül inüködnnk plébániáikon, találunk hármat a 12 kerületi esperes közül is, valamint egy kanonokot is. Négy kanonokon kívül az egyházmegyei
