Felsőbányai Hírlap, 1908 (13. évfolyam, 1-27. szám)

1908-02-12 / 4. szám

-XLIII. évfolyam.

4. szétna.

1908. Február IS.

HÍRLAP

TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP.

MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN, !'

Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. 1 Egyes szám ára 20 fillér. 0;

Felelős szerkesztő :

DR MOLDOVÁN FERENC

Előfizetési pénzek, reklamációk, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető köz'emények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. — Nyilttér garmond sora 20 fillér.

A kisiparosok érdeke.

Köztudomású a kisiparnak az egész országban való hanyatlása. A gyáripar — sajnos, nem a mienk, hanem a külföldi, különösen pedig osztrák import — árszabásaival lenyomja a tisztességes, szolid és értékesebb kézi készítményt és évek óta foiy az erős küzdelem, a létért való harc, hogy a tisztes kisipar és vele egy rendkívül fontos, komoly társadalmi osztály megmentessék.

Az állam is látja ezt a veszedelmet s most ezernyi paragrafussal igyekszik körülbástyázni a kisipar érdekeit; az uj ipartörvény-tervezet lagadhatlanul szép és körültekintő mű; erősen védi a kisiparost, fejlesztő, de egyszersmind oltalmazó iránya bizonyára fogja éreztetni jótékony hatását.

Azonban a baj gyógyítását a gyökerénél kell kezdeni. Ha egy ház repedezik, ne a fedelet erősítsük, hanem az alapokat. A létfentartás ösztöne magában az iparosban lobogjon. Az iparos a maga szakjában mint mester, munkájának legkisebb részletét önmaga irányítva, a közönség helyi ízlését, szükségletét szolid és a concurenliát nagyon visszaszorító tartós készítményeivel kielégítheti. A megszerzelt képesség, kézügyesség, ízlés, lelkiismeretes pontosság és megbízhatóság egyéni feltételei az iparos boldogulásának avagy tengődésének; ha ezen jelszavakkal veszik fel a harcot a kisiparosok, a küzdelemből bizonyára ők fognak győztesen kikerülni, elhódítva a közönség bizalmát, pártoló kedvét és megelégedését; mert sokkal inkább irányitója a közönség viselkedésének az iparos, mint az iparos boldogulásának a közönség!

De menjünk még egy lépéssel mélyebben a kérdés gyökeréhez. Látjuk, hogy csak készült és komoly iparos haladhat; a ki tanuló éveiben nem szerezte meg magának az alapot, vagy mestere elhanyagolta az oktatást, melyre vállalkozott, az mint önálló ember, nem lesz keresett, rossz

Emlékezzünk régiekről.

Felsőbánya város történetéhez.

— Irta: Münnicli Sándor. —

Harcz az adómentességért.

Rákóczi oltalma alatt a város újra felvirult, Tőkés, Feketefalu, Oláh, Magyar-Kékes ösz- szes földbirtokosi jogait összevásárolta és Orosz- faluban kúriákat vásárolt. Legtovább Felsőbányán volt forgalomban a Rákóczi-pénz. 1710-ben ugyan Monte Cuccoli osztrák generális 2500 frt sarcot és 6 hordó bort követelt, de nem merészelt erőszakkal fellépni, mert Rákóczi hadai közelben voltak, de már 1711-ben a nagybányai felügyelőség a laczfalusiakat felbujtogatta, hogy pusztítsák el Felsőbánya földjeit, a felsőbányái hivatalnokokokat pedig utasította, hogy az erdőt és a vizi erőket foglalják le. Ajtai Mihály végre a regálékat kobozta el. A kamara bezsebelte a bányák gazdag jövedelmeit, de a városi hitelezők kielégítésétől — mire szerződésileg kötelezve lett volna — nem akart semmit sem tudni, mire a hitelezők a várost perbe fogták. A megijedt város ezreket költött a szabadalmak megerősítésére. a magasabb hivatalnokok feneketlen zsebeit aranynyal tömte, de mindhiába, mert 1713-ban Eszterházy János gróf, azért, mert a tanács merte megvédeni a várost, tömlőébe vetette a tanácsot, hónapokon át kínozta a börmunkájáért a közönség részéről csak mellőzésben fog részesülni Az alapos szaktudás lelkiismeretes munkával érvényesítve, biztosíthat az önálló iparosnak nyugodt megélhetést. Ámde a mesterséget tanulni, a tanulót tanítani és képezni kell. A mesterek ezen hivatásában rejlik a kisipar reményt nyújtó vagy hanyatló sorsa. Úgy oktassák az iparosok tanoncaikaí, hogy a tanviszony befejezésével nyugodtan bocsáthassák őket szárnyra. Minden mesternek saját lelkiismeretével kell számolnia, hogy hogyan tesz eleget elvállalt kötelezettségének; legyen a nyugodt öntudat saját ellenőrzője kinek-kinek, hogy tanoncát annak jövője érdekében foglalkoztatta, vagy pedig saját céljaira használta ki szolgálatát.

A mester tanoncában ne csak egy kiszolgáló eszközt lásson, hanem lássa a jövendő önálló iparost vagy a mesternek hasznára váló ügyes segédet. Saját foglalkozásához való ragaszkodását és abban a folytonos fejlesztést éleszsze fel tanulójában, de mozdítsa ie elő, mert csak igy lehet eredményt elérni. A tanoncban a szolgálatkész önérzet ápolása sokkal üdvösebb, mint a durva bánásmód, a lealacsonyitás, mit sokszor a keserű visszaemlékezés okozta nemtelen boss^yérzet sugall! - A tanoncot az uj ipartörvény úgyis jobban meg fogja védeni a mester önkénykedései ellen s beleszólása lesz a hatóságnak az oktatásra magára.

Akkor tehát, mikor a mesterek a hajlamuk szerint vállalkozó tanoncot lelkiismeretesen kitanitják, saját foglalkozásuknak s általában az iparos osztálynak érdekeit védik; egy tanult, szívós, józan iparos gárda sikeresen tud mindig ellentállani az őket fenyegető gyári versenynek. Ha a közönséget képzett, ügyes iparosok veszik körül és látják el, úgy az bizonyosan használni fogja a kézműipar csinos, de szolid itthoni gyártmányait s maga a közönség lesz az, aki saját iparosait megvédi és támogatja az idegen áruinvasio erőllenitésében.

tönben a felsőbányaiakat, kiraboltatta a polgárság házait és elfoglalta a város rétjeit. Végre csordultig meglelt a bánat pohara, 1718-ban az egész polgárság fellázadt; a kamarai embereket a városból kiverték, Misztótfalvi Szaniszló főnököt kegyetlenül megverték és minden engedelmességet megtagadlak. De csak erre várt a nemes gróf! Egész csapatával Felsőbányára tört, a rosszul felfegyverkezett polgárokat leverte és vérben és tűzben agyon fojtotta a forradalmat. 18 előkelő polgárt fogságba hurcolt, 5200 frt sarcot behajtott és a városban dolgozott a bakó meg a végrehajtó.

De a város nem engedeti 1

Titokban gyűjtöttek pénzt, ügyvédet fogadtak, az udvarnál sok pénzzel befolyásos embereket kerítettek, kik a királynál közbejártak, aki megparancsolta, hogy vizsgálják meg a város sérelmét. A megszeppent kamarai hivatalnokok azzal állottak elő, hogy Felsőbánya nagyon szabadalmazott város volt, de miután konokul meg tagadták az adó megfizetését, jogát elveszítette. Évekig húzták, halasztották a vizsgálatot, tömérdek család koldusbotra jutott, mig végre 1723-ban ki lelt mondva, hogy igenis, szerződésileg mentve van Felsőbánya sz. kir. város minden néven nevezendő adótól.

Azontúl sok évtizeden át tartó perfid, alattomos kegyetlen áskálódás kezdődik a kamarai emberek részéről ezen magyar város ellen. A kamarai emberek ahogy csak tudták, ápolták az

A vasárnapi munkaszünet.

Utóbbi időben erősen forszírozzák a kormánytól a vasárnapi munkaszünet ki- terjesztését. A vasárnapi munkaszünet fen- tartása jogos, de a munkaszünetnek ki- terjesztése az úgynevezett veres betűvel feltüntetett napokra, kivéve a sátoros ünnepeket, épen a munkás nép érdekében nem kívánatos, mert hiszen a munkásnak ünnepen is enni kell s ha nem dolgozik, akkor nem keres.

Érdekes az európai egyik-másik államban a munkaszüneti napokat közelebbről megfigyelni.

Angolországban ma a vasárnapi ipari és kereskedelmi munka általában tilos; italmérés csakis vasárnap délután és csupán esti 11 óráig van megengedve, sőt Londonban szombaton is és vasárnap is 10 órakor van a záróra.

Hasonló szigorú a norvég törvény. Norvégiában a szeszes italok árusítása szombaton 1 órától hétfőn reggel 8 óráig tiltva van; hasonló rendelkezéseket alkalmaztak az ünnepekre is.

A görögkeleti államok a munkaszünetek nagy számával tűnnek ki. Oroszországban 1906-ig a vasárnapokon kívül még 49 volt a kötelező munkaszünetek száma; Bulgáriában 31, Romániában 18 kötelező ünnepnap van. Általános az, hogy a vasárnap más pihenőnappal nem helyettesíthető.

A dán törvény vasárnap reggel 9 órakor kezdődő 15 órás heti munkaszünetet rendel el; évente 26 vasárnapnak okvetlenül kell szünnapnak lennie.

Németország törvénye a vasárnap mellett az ünnepnek megülését is kimondja. A pihenő vasárnaponkint legalább 24 óra, kettős ünnepen legalább 48 óra. A kivételes munkáért, mihelyt a vasárnapi munka 3 órát meghalad, minden második vasárnap 12 órás, vagy minden harmadik vasárnap 36 órás, vagy heten’kint egy hétköznapon 24 órás szünet adandó kárpótlásul.

Ausztriában az ipari munkaszünet vaoláhságot, elősegítették ennek bevándorlását a városi falvakba, úgy, hogy az egész környék el- oláhosodott. Benn a városban természetesen kudarcot vallottak. Azon ürügy alatt, hogy a polgárság pusztítja az erdőt, zár alá helyezték, de a kincstári emberek annál többet vágtak az erdőkben, úgy, hogy a többi magán bányavállalatok mind tönkre mentek. Csak sok költséggel, utánjárással kapta vissza a város részben saját erdejét! A Vécsey féle bizottság egy egyezményt dolgozott ki, de a város azt magára nézve kötelezőnek soha el nem ismerte.

Mikor a városi kohó javában dolgozott, vagy a városi zúzdák legjobban munkában voltak, a kincstáriak szétrombolták a felső zsilipeket és kohózuzdát és a malmok megálltak, a város kiszámithatlan kárára. A városi munkásokat felizgatták a tanács ellen; saját munkásainak megtiltotta a kamara, hogy a városi bírósághoz menjenek, vagy városi bort, gabonát vagy iparcikket togyaszszanak. Főcéljuk volt, hogy a várost tönkre tegyék, hogy a lakosság vagy meghunyászkodjék, vagy vándoroljon ki.

Ezen aljas eljárás által a köznép erkölcsi ereje sülyedt, a tekintély megszűnt, a vallási érzület meglazult, miáltal a családi élet is elfajult. Negyven éven át a tanács sok fajtalansági ügygyei bajlódott, de hiába minden szigorú Ítélet! Hogy. a szomszéd szomszédjától, a hitestárs hites- társától megszabaduljon, divatba jöttek a boszor kánypürök. Borzasztó képe a szellemi és er-