Felsőbányai Hírlap, 1908 (13. évfolyam, 1-27. szám)
1908-03-11 / 6. szám
Felsőbányái Hírlap E gyermeknapok sikere érdekében a helyi írsadalomból rendező bizottság alakíttatott. A bizottság tagjai: Alexa Tivadarné, aumerth Károlyné, Dr Csausz Károlyné, Farkas jnőné, Háder Ferencné, Kilián Béláné, Nagy .ajosné, Tomasovszky Imréné, Bónis Sándor, arkas Jenő és Dr Moldován Ferenc. Ezen izottságban főleg a hölgyeknek jut kiváló szerep, ik nemes érzésükkel és jó szivükkel bizonyára ákarolják az elhagyatott gyermekek ügyét. A izottságot a polgármester legközelebb értekezletre )gja meghívni. Ezen actió jelentős azért, mert a Liga Ital gondozott gyermekek nem terhelik az il- :töségi községet, minélfogva egyenesen érdeke minden községnek, hogy a Liga anyagilag anyira megerősödjék, hogy lehető legtöbb el- agyott gyermeket vegyen gondozásba, miáltal községek terhein könnyitend. Felsőbánya városa, mint az előző évben is :ép sikerrel, az idén is meg fogja tartani a gyer- .eknapot. A hatóság a siker érdekében mindent követ s a gyermeknapok rendezésénél az iparokat s kereskedőket közreműködésre kérte 1. Ennek jelentőségéről legközelebb fogunk -tekezni. Ezer és ezer szerencsétlen elhagyatott zermek lesz megmentve a társadalomnak s az etnek, kit enélkül a bűn és nyomor tenne vagy korai enyészet áldozatává, vagy a társadalom rhévé. A gyermekvédelem valóban szép eredménye jelen kultúrának s jótékony működése szemmel tható. Erkölcsi romlásnak kitett, züllésnek dúlt gyermekek megmentésére szolgáló intézetek lállitásán kívül, lelencházakban csecsemők ápo- sa és nevelése is működése kereteibe tartozik, ely nagy feladat sikeres megvalósítása csakis szágos részvétel és szervezet mellett lehetséges. Az állam meghozta a gyermekvédelmi rvényeket s felállította az állami gyermek- enhelyeket, hol közel 30000 gyermeket gongnak, de mindez kevés a társadalom szinte édületes arányú extenziója mellett. Ezer és ezer erencsétlen gyermek vagy szegény rongyos, teg asszony kisdedével várja a jótékony gitséget s hány könnyelmű vagy alkoholista jobb sorsra érdemes gyermeke várja a meg- entést nyomorult helyzetéből. A társadalomnak nem szabad elzárkózni en kérdés elől s minden válaszfalnak le kell nolnia ezen valóban hazafias kérdés méltatá- nál, pedig mennyien fordulnak el hideg közönyei ezen actiótól! Hány munkás, becsületes kéz lesz megintve s hány bűncselekmény kikerülve. Hány csületes állampolgára lenne a társadalom s a zrend támasza, ki enélkül mint bizonytalan istentia, vagy közveszélyes csavargó lenne íbertársainak nyűge. Magyarországon avatott kezekbe lett letéve gyermekvédelem. A legutóbbi berlini nemzet- zi közegészségi kongresszuson fényesen bebizo- itotta sok európai állam gyermekvédelme fö- t előnyeit s a kongresszuson résztvevő államok pviselői is több tekintetben követendő minta- pnek találták egyes intézkedéseit. Mindemellett sok kívánni való van még, két kielégíteni törvényhozási utón nem lehet. k is hívják. A disznó igen piszkos állat.JAzért rendetlen embert »disznó« néven tisztelik. De még csak kis gyerek az ember, akkor igy: e malac!« . . A disznónak körme is van. Az alevesben igen jó« . . . Ugyancsak nem mindennapi gyerek lehet, i »Egyiptom és lakóit cim alatt követ el ékes eszmerugtatást. Gyakorlata, amely sok icset érő történeti adattal van megtűzdelve, következik, a hiteles szöveg szerint. »Egyiptom igen régi ország. Már a gúlák fáraók idejében megvolt és az egyenlitőtöl ra fekszik, azért ott igen nagy a forróság. tárai: délről a török hadsereg, keletről az a izta, amelyen Mózesék kóboroltak. Nyugatról 7 másik puszta, délről pedig a hires ráktéritő. az emberek mindig izzadnak ; még a korsó ha viz van benne. A Nílusban terem a káka, g a papiros. Vannak még más növények is : kókuszdió, elefántcsont, kenyérfa, datolya, eket eleségül használják az emberek. Neveze- állatja még a krokodil, amelyik olyan, mint jyik, de nagyobb, mert az embert egy falatra yeli. A sivatagon igen gyakori a számum, g a karaván. Hgy mi a karaván ? . . . Az f olyan karaván, amely csupa tevékből, meg eskedőkből áll. A régi egyiptomiak közül sokan ek még, kiszáradva. Ezek a múmiák. A for- vi állatok közül hire3 még az oroszlán, a áf, a gomba, a gyémánt, a majom, a kukac, >ula és egyéb tarka tollú madarak.« m . . . Ilyen palántákból nőinek ki a koszorús zellisták . . , Az 5% betegápolási adónak csak igen csekély részét fordíthatja az állam gyermek-menhelyek támogatására. Az erkölcsi testületeknek kell kivenni részüket e téren. Arvaházat alapítani s ott neveltetni s képeztetni az elhagyatott gyermekeket, mint ezt utóbbi időkben több vármegye megtette saját területének elárvult gyermekei érdekében. Természetszerű, hogy az adózás utján való szei- vezések nem lesznek soha népszerűek s hinnünk szabad, hogy társadalmunk mindig van oly kulturális nívón, hogy gyűjtés és jotékonykodás utján képes legyen megvalósítani ily nemes és humánus célokat. Most természetesen nem valamely, városunk vagy megyénkben létesítendő jótékony intézet felállítására történik felhívás, hanem az Orsz. Gyermekvédő Liga javára szolgáló évenkinti gyűjtés érdekében való szives közreműködésre és részvételre, mely ma »az első segélyt« nyújtja korunk ezen égető és sebző bajában. Társadalmunk közismert áldozatkészségére hivatkozunk, mikor e felhívást közreadjuk. A kaszinóbál. Legelső szavunkkal megvalljuk, hogy mi egy bálnak az értékét, azaz sikerült voltát világért sem úgy mérjük meg, hogy hányán voltak a bálban, hanem egy kicsit aszerint is, hogy kik azok, akik ott voltak, főképen azonban aszerint állapítjuk meg annak a mulatságnak sikerüli voltát, hogy miként folyt az le hangulat dolgában, tehát hogy az a mulatság — mulatság volt-e vagy nem ? Az embereket nem rőffel, sem nem tizedes mérleg segélyével szokták — úgy tudom — értékelni, hanem lelki tulajdonságaik szerint és hogy mennyire vannak meg benne azok a feltételek, amelyek szerint embertársainak javára lehel. Mi is a — lelkét keressük ennek a bálnak, hogy tehát megérdemel-e ez a kaszinóbál egy — külön cikket, ezt is nem aszerint döntjük el, hogy hányán ülték körül a bálterem négyszögét, hanem irányadónak erre nézve is azt veszszük, hogy a bál közönségének mily mértékben volt >mulatságban« része, s hogyha azok, akik a bál közönségét alkották, jól érezték magukat és kitünően mulattak, akkor e farsangi mulatságának rendezésével a kaszinó elérte célját. És a bál — ez róla ma utólag az általános vélemény — egy végtelenül kedves, elegáns, sokáig felejthetetlen kis mulatság voit, melyre mindenki szívesen, megelégedéssel gondol vissza. Avval külömben, amit itt a báli közönség létszámáról elmondottunk, korántsem azt akartuk kifejezni, mintha a bálnak talán botrányosan kevés számú közönsége volt volna; nem, mert habár kényelmesen el fértünk is ebben a mi kis nagytermünkben, ám azért voltak olt bizony elegen, s szinte azt mondhatnék: voltak ép annyian, — amennyi kellett. A valóság az, hogy bárha túlzsúfoltak nem voltak a mulatság helyiségei, a mulatság mégis teljesen népesnek, teljesen látogatottnak volt nevezhető. Persze még jobb lelt volna, ha azok a kaszinói tagok, akik naponkint vagy ha ritkábban is, de mégis hűségesen fel-fel- járnak a kaszinóba szórakozni, diskurálni, szivarozgatni, kártyázni vagy hát legalább is újságot olvasni, azt ellenben nem tartották szükségesnek, hogy mikor ez a kaszinó egyszer esztendőben megnyittalja tagjai részére a helyiségeivel szomszédos bálterem ajtait is, hogy ott családjaikkal együtt vegyenek részt muzsikaszó mellett a társas szórakozás örömeiben; hogy akkor is gondoljanak a kaszinóra, jobb lett volna, ha ezek a kaszinói tagok ezen alkalommal sem hiányoztak volna az ő napon- kinti szórakozásuk becsületes kis 'tanyájáról. S ha eljöttek volna, bizonyára nem bánták volna meg. Épen hushagyó-kedden, tehát e hónap harmadikán tartotta az Olvasóegylet hagyományos farsangi mulatságát, vagy hivatalosan a meghívó szerint tánczestélyét az uj berendezés céljaira, mint megállapíthatjuk, teljes anyagi sikerrel is, de különösen »erkölcsivel*. A bálnak külön kiemelendő, szinte szenzáczió-számba menő érdekességet kölcsönzött az, hogy igen sokan átrándultak hozzánk a mulatságra Nagybányáról, még pedig az ottani társaság legdisztingváltabb köreiből. Mondanunk sem kell, hogy ezt mindenki igen kedvesnek és lekötelezőnek találta a nagybányaiak részéről s megjelenésüket igyekeztünk is mindnyájan a figyelem és vendégszeretet minden megnyilatkozásával viszonozni, sőt — mint ez illett is — valósággal ünnepeltük a kedves vendégeket. Voltak itt bájos ifjú hölgyek, szeretetreméltó mamácskák, »kedélyes apák* s számosán a hires nagybányai arany- ifjúság créme-jéből. Elmúltak már azok az idők, mikor a szomszédos városok versengtek egymással és ellenségeskedtek. Ma már sokkal okosabbak az emberek és jobb iz- lésüek s azért azok, akiket hasonló helyzet, egyazon egyéni érték egymáshoz valóknak kvalifikál, nem értik, miért kellene egymástól idegenkedniük, hanem ellenkezőleg szívesen tartják fenn egymással az érintkezést és baráti összeköttetést minden tekintet nélkül arra, hogy nagy-e az egyik bánya, a másik pedig kicsi, vagy pedig hogy felső-e az egyik, a másik meg alsó. Mindjárt itt a nagybányaiak említésének ötletéből adjuk is a báli közönség hölgy-tagjainak névsorát. Asszonyok: Bau- merth Károlyné, lovag Berks Leóné (Nagybánya), Bernovits Emilné, Dimand Károlyné, Farkas Jenőné, Gladovszki Antalné' (Kapnikbánya), Harant Gyuláné, Kilián Béláné, Kováts Gyuláné, özv. Kremnitzky Al- be.tné, Mikola Gyuláné, Münich Sándorné, Ocsárd Károlyné (Nagybánya), dr. Tóth Gáborné, dr. Wagner Józsefné (Nagybánya), Leányok: Báthy Juliska, Baumerth Teri, Berks Emmy (Nagybánya), Csausz Etelka, Dudás Karolin, Gladovszky Anna (Kapnikbánya), Hanzulovits Ilonka, Kováts Olga, Morágyi Bózsika (Nagybánya), Nagy Lenke, Ocsárd Böske (Nagybánya), Szokoly Adrienne. A bál másik érdekességét néhány ifjú hölgynek szerencsés ötlete adta, kik a bál farsangi jellegének kifejezéséül costume- ben jelentek meg. Mikor az első csárdás megkezdődött, öt kis ördög jelent meg a bálteremben (Báthy Juliska, Baumerth Tériké, Hanzulovits Ilonka, Kovács Olga és Nagy Lenke) vörösdiszitésü fekete ruhában, természetesen kis vörös szarvacskákat s arcukon fekete dominóval, de persze senki- sem félt tőlük, sőt ellenkezőleg az arra hivatott fiatalság bátran a cigány elé állott velők, ők pedig, úgy látszik, nagyon jól tudják a földiek dolgait, mert ugyancsak vígan járták a csárdást s legfeljebb az az ördögi tempó árulta el tulvilági mivoltukat, hogy boszlont is táncoltak a szegény magyarok nemzeti táncára. Tekintettel a történeti hűségre, nem akarjuk említés nélkül hagyni azt sem, hogy akkor, mikor a formaságok békói hullani kezdenek, vagyis a mikor már az asztal tetején is szabad táncolni, mivel a báli etiquette rideg törvényeivel szemben a táraság már roppant nagylelkű kezd lenni, ebben az időpontban a nagybányai jeunesse dorée egy sok ügyességgel megáldott tagja (de nem akire Önkéntelenül is gondol a nyájas olvasó, hanem egy másik,) nagyszerű zenei produkcióval gyönyörködtette a társaságot. A bálon a második négyest tizenhat pár táncolta. A terem díszítését illetőleg megemlítjük, hogy a rendezőség ügyesen járt el, mikor a falakat a padlótól mintegy 3 méter magasságban körös-körül valami vörös
