Felsőbányai Hírlap, 1908 (13. évfolyam, 1-27. szám)
1908-12-16 / 26. szám
ÍXIIII. évfolyam. . szám. 1908_ deczember 16,----------------------i. tá rsadalmi, közgazdasági és vegyestartalmu lap. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDÉN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : DR MOLDOVAN FERENC Előfizetési pénzek, reklamációk, hirdetések, valamint a szellemi részét illető köz’emények a szerkesztő címére Fel bányára küldendők. — Nyilttér garmond sora 20 fillér. Miért jött Jézus e földre? Hányán meg hányán tehetik fel e kérdést kivált igy a karácsonhoz készülődéskor az adventi napokban. Egyszerű a felelet: azért jött, hogy emberré tegye az embert. Úgy olvassuk szent könyvünkből, úgy halljuk tanítani, hogy Isten az embert a maga képére s hasonlatosságára teremté, miként ő jó, szerető atya az ember szive is jóságtól, szeretettől legyen áthatva. S mégis, mégis! . ; . Már Mózesnél igy szól az Ur: bánom, hogy teremtettem az embert. A görög bölcs Diogenesz fényes délben az emberektől hemzsegő Rómának piacán lámpa világánál embert keres. Jelezte nagy bölcsen, hogy ahol a népek ezrei járnak, kelnek, megeshetik, hogy ember sincs. Vájjon mi köztünk ha megjelennék a bölcs, száz embert találna ? vagy egyáltalában kapna-é embert ? Vájjon ha az Ur szózatát halljuk fülünkbe zengeni: nem ijedünk-e meg a szigorú Ítéletre: bánom, hogy embert teremtettem ? Milyen nagy boldogság, hogy megszánván nyomorunkat, a földre küldte szent fiát! Tanítani, oktatni, vigasztalni, bátorítani. S milyen csudálatos! mintha mireánk nem is tartoznék az egész karácsoni történet. Vagy mintha elég volna az, hogy egykor gyermekkorunkban megkereszteltek, hogy az ur Jézus Krisztusról neveznek. Avagy mintha nem is kellene több annál, ha szobánkat a szent ünnephez méltóan kitisztogatjuk. Elég, ha ünnepi ruhát öltünk a karácsoni készülődéshez. A lélek az lehet piszkos, tisztátalan. A szivet nem látja senki úgy se. Vájjon Úgy van-é? Vájjon igaz-é ? Mennyi szép drága ruhában jár szennyes ember. Hány választékosán öltözött, remekül gondozott külső alatt romlott a belső ember! Hány drága palotában lakik hitvány, semmit érő ember. Vannak, kiket nemcsak a mindeneket látó Isten, de embertársaik is jól ismernek, még akkor is, ha romlott erkölcseiket eltakaró álarcban járnak, kelnek. Ilyeneket látva nem méltán mondhatja ma is az Ur: bánom, hogy embert teremtettem. Mért jött az Ur jézus : hogy ilyenek ne legyenek, hogy legyen az ember ember, olyan, amilyennek Isten akarta hogy legyen. Ne csak a külső műveltségben, ne csak a tudományban, hanem a jó érzésben, lélek nemességben haladjon elő az ember. Mindaddig tehát, mig az ő róla nevezett keresztyén emberek közt is annyi a csalárdság, tökéletlenség, az embertársainkat kijátszani, megcsalni akarás, mig az embernek egymás ellen — akárcsak a fenevadak ellen — folyvást védekezni kell : addig hasztalan ülünk uj karácsont, addig hiába született meg számunkra az Ur Jézus, addig gonoszabbak vagyunk a pogányok- nál, mert azok legalább nem öltik fel a képmutatás farizeusi ruháját. Akkor reánk illik az Idvezitő mondása: „Boldogok, akik nem látnak s mégis hisznek.“ Hisznek és aszerint cselekesznek. Akkor lesz az emberiségnek boldog karácsonja, mikor az Ur Jézus tudománya áthatja az egész társadalmat, dicső trónja irányitja, mozgatja az egész világot. Mikor mint Istennek szent fia sebeket gyógyít, könnyeket töröl: úgy az általa megváltottak is jó tételben találják kedvüket, keresik gyönyörüket. Mikor a szeretetben összeforr az egész emberiség. Ilyen boldogságos karácsont adjon nekünk közelebb is az Ur. Úgy örömmel mondhatjuk: „Dicsőség a magasságos meny- nyekben Istennek.“ \agy Lajos. Városi közgyűlés. F. hó 14-én a képviselőtestület ismét rendkívüli közgyűlést tartott. Tudósításunk a következő : 1. Giródtótfalu elektromos közvilágit berendezése tárgyában a közgyűlés határoza' a legközelebbi közgyűlésen fog hozni, mer Ganz-czég és Giródtótfalu között kötött Felsőbánya városra már is átruházott üzemvit bérszerződésben néhány pótpontnak felvét szükséges s azok a város és a czég között k csönös megállapodás tárgyát kell, hogy 1 pezzék. 2. Az alispán rendelete folytán a vár orvosok között ügyvezető orvosnak Dr. Csai Károly főorvost jelölte ki a közgyűlés. A töl orvosok teendőiről s egymáshoz való viszony lói alkotni rendelt szabályrendelet elkészítő vei közgyűlés a tanácsot bízta meg azzal, ho a szöveget a f. hó 30-án tartandó közgyűlés mutassa be. 3. Ugyancsak az alispán rendelpte folyt egy második községi szülésznői állás rends; resitését határozta el közgyűlés s az állás 1 töltése iránti intézkedésekkel a tanácsot b ta meg. 4. Közgyűlés a városi tisztviselőknek alkalmazottaknak a jövő évre ideiglenesen 3C alapfizetés és 50% lakbéremelést szavazott m miután a városok tisztviselőinek végleges fi; tésrendezése még a jövő évben is alig várhí s mert az ideiglenes államsegély kiutalása húzódhat a jövő év közepéig is. Miután ez kiadási többlet fedezetére nézve a közgyü meg lett nyugtatva, a pótlék mérve ellen se kinek sem volt kifogása s egyhangúlag lett pénzügyi bizottság javaslata elfogadva. Polgí mester az összes tisztviselők nevében köszön tét mondott a közgyűlésnek. 5. Serbán László és Tsa földvételi ügy ben miután a képviselőtestület teljes száma nem jelent meg s igy határozatot sem hozt tott, a törvény értelmében az ügy tárgyalásé közgyűlés 30 nap közbevetésével 1909. jani 16-ának d. e. 11 óráját tűzi ki határnapul. 6. Kuszkó János malombérlőnek megin folyó évben, 1909. évre is a malombér 12 koronára szállíttatott le s a folyó évi bér ut előirt késedelmi kamat bérlőnek elengedtete 7. Kerekes Sándor illetőségét a közgyül elismerte. 8. Podlócz József és leánya Vilma illei ségét, miután azt nevezettek meg sem nevi ték, közgyűlés megtagadta. A levelem. Levélt kellett küldnöm hozzá, így kívánta a l. hivatal, Nem szerelemről szólt persze, Hanem telve volt panaszszal. Oh ti durva, sötét gondok, Mennyit is kell hogy szenvedjek! S mégis áldalak titeket, Mert hozzá ti vezettetek. így tudta meg 0 nevemet, Ti szóltatok, hogy én élek, Azt ne tudja meg még se, Hogy dalt róla énekelek. Hogy lelkem e bús dalokban Megpihenni nevéhez tér, Hogy ez az élet énnekem Nélküle oly keveset ér. Miért tudná, hogy ő érte Én oly boldogtalan vagyok, Hogy Ő az én bús szerelmem, Érte hervadok, meghalok. _____ Almafa. A mesgyefa. — Irta : Ágh Endre. — Még nem ösmertem embert, aki olyan birka- lürelemmel lett volna megáldva, mint Szabó János. Nem tudja ő, hogy mi a harag, pedig átélt már valami ötvennyolc esztendőt s kivette részét jóban, roszban egyaránt. Mint zsellérember kezdte s mert, mint mindent, a szegénységét is jó szívvel tűrte, lassandassan a maga igyekezetéből vett egy, később két darab földecskét meg házikót is hozzá. Az egyik földje széliben, azon a kis darabon, amely még az édes apjáról maradt reá, lomtalan fa állott. Öreg vadkörtefa, egyedüli kimagasló valami az egész mérhetetlen síkságon s talán azért viselte meg az idő, szél megtépászta, vihar megtördelle, talán azért, mert szilaj kedvében nem volt másba mibe kapaszkodnia. Olyan szánalomraméltó volt ez a fa. Ki tudja, hány tavaszt élt s hányszor kellett a természet mostohaságát átszenvednie. Mert amikor jött a tavasz, körülötte újra virult a vadvirág, a fü, az árvalányhaj, csak ő maradt kopáran, tetőtől talpig. Kiszáradt. S nem volt, aki megkönyörüljön rajta. Berki Szabó János a világ minden kincséért se bántotta volna. Ott hagyta, mert azt tartotta, az apja, meg az ősei ellen vétene, ha kivágná azt a fát, amelynek párja nem volt széles nagy gyűrűben s síkságon, amig ellátott a szem. Meg azután jó szolgálatokat tett, őrizte a mesgyét. A télen azonban egyszer csak eltűnt a mesgyefa. Máskor is kopár volt ilyen időben a tájék, hát hogyne lett volna enélkül a fa nélkül? Bizony, aki megszokta, hogy lássa, annak hiányzott. Különösen Berki Szabó Jánosnak. Amint egy napon kiballagott iszonyatos nagy csizmájában a hólepte dülőuton, csak kereste a föld szélén álló kopár fát, de nem találta. Azt hitte nem lát jól. Ment, mendegélt, nem hitte magának sem, azt gondolta, elvesztette az ut vagy a látóhatárt. Végre odaért a határt jel kőhöz. Ismerte, a követ, tudta azt is, hogy at vagy száz lépésnyire van a földje. Kimérte száz lépést és ime ott megtalálta a kiásott helyét. És akkor elöntötte a harag, ebben életben először ökölre szorította a kezét, m< fenyegette az eget s úgy mondta: — Világlátó Isten, mutasd meg nekem, m lyik tette ezt, hogy lesújtsak reá! Minden ta^ reszketett, mikor ezt mondotta. Levette bárán bőr sapkáját, megtörölte izzadt homlokát, azut szétnézett a tájon. A távol szemhatár alján, ahol tiszta sz nyári reggelenként magasba nyúló hegylánc r: zai látszanak, havas felhők kerekedtek. Gyors; vonták be az égi horizontot s már látszott, ho; a távol ködös párája elsötétült, hamuszin, ma egész fekete lesz, kavarog alulról fölfelé, időnki elcsöndesül, csak azért, hogy azután még vadai játékot űzzön. A havasvilág közeledte volt < Ahol elvonult, újra fehér maradt utána a m leesett hó alól kikandikáló föld és bozót. A havas felhők előtt egy kóbor madár r pült lassú méltósággal, egyet-kettőt kavargott levegőben s arra vette útját a Tisza felé, azuti egy, a hóról kiálló száraz fára telepedett. Berki Szabó János kidüllesztette a szeme úgy nézett a kóbor madár után. A hóvihar m egészen közel volt, sivitott a szél s mindjobbi feketedett be a tájék, de azért ő el nem téves tette szemei előtt ezt a vándormadarát a puszt
