Felsőbányai Hírlap, 1908 (13. évfolyam, 1-27. szám)
1908-11-18 / 24. szám
Felsőbányái Hírlap Ilyenformán rendre közre adható lenne Abrahám, Szmik Ignác, Láncky István, Nyeg- russ, Kárpáti, Báthy Buntonol testőr tisztje, Farkas, Szabó Lajos, Dr. Dengi Demjén Gusztáv, Puskás, gr. Kreith s mindazoknak az elhunyt, vagy élő jeleseknek az életrajza, akik a városnak hasznára voltak, vagy kik az élet forgatagában annak díszére lenni teljes sikerrel igyekeztek. És most eljutottam oda, hogy Krasznay főpap barátom előtt egyik múltkori cikkében foglaltakért az elismerés adóját leteszem. Szent igazat beszélt akkor, amikor a vidéki lap jelentőségét fejtegette. Adom tudtára mindazoknak, akiket illet, hogy egy vidéki lap, ha a helyi érdekek szolgálatában, feladatát hűen betölti, a jövő szempontjából, fontosabb missiót teljesít, mint akár a Times, akár a Figaro, vagy más világlap. Hiszen ezekben a kis vidéki lapokban találja meg a jövendő már azokat a kis részeket, amik kiegészítésére szolgáltak a nagy egész érlüktetésének, irányának és erkölcsének. Aki egy jól szerkesztett helyi lapot lekicsinyel, az félmüveit ember. A félmüveit ember pedig, rosszabb a műveletlennél. Természetesen, hogy vidéki lap jól legyen szerkesztve, először is az szükséges, hogy sem átalányozásra, sem más anyagi jótéteményre ne legyen utalva és ilyenek a szerkesztőségét, a közszolgálatában ne befolyásolják. A jó vidéki lap felölel a maga körében minden mozzanatot. Rámutat az érdemes emberei példás működésére, hogy a nemes példa követésére másokat buzdítson. Leír minden kulturális és gazdasági mozzanatot, kitelhető részletességei, hogy az elszármazottak a jelenben, a történet irók a jövőben olvassák. Ez a jó vidéki lap karaktere. A muzeum és a Felsőbányái Hírlap-egymással harmóniában áll, hogy működjenek. Koloszvár. Kuszki István. Katholikus Népszövetség. Felsőbánya, 1908. nov. 15. Nem egyszer szó esett már lapjainkban a kath. Népszövetségről, de a lapok rövid, éppen nem tájékoztató közleményeiből senki sem ismerhette meg ezt az országos társadalmi mozgalmat, ennek célját, lulajdonképeni mibenlétét. A »Felsőbányái Hírlap« is közölte, hogy városunkban is megalakult a kath. Népszövetség és egy sok olvasóban felébredhetett a kíváncsiság, vagy talán a gyanakodás, vajon mi lehet az a kath. Népszövetség. A nagybányai cionista gyűlés után nem egy úri embertől hallottam, hogy a sok nemzetiségi veszedelem mellett csak az kellett még a magyar nemzetnek hogy már a zsidók is faji mozgalmakat terjeszszenek. S ezután hallunk a kath. Népszövetségről. Vajon nem valami vallásbékét megbontó, vallási türelmetlenséget terjesztő és a hazára szintén nagyon káros hatású mozgalom-e a kalholikusok népszövetsége? Módunkban volt a kath. Népszövetség alapszabályait és szervezetét áttanulmányozni. Ezek alapján röviden azt mondhatjuk, hogy a kath. Népszövetség sem politikai, sem vallási, hanem kath. társadalmi egyesület, mely állás, rang, nem is politikai meggyőződés különbség nélkül minden róm. és gör. kath. embert kebelébe fogad. Célja: »A kath. társadalmi rend támogatása; a nép hiterkölcsi, társadalmi és gazdasági fejlődésének előmozdítása; annak védelme, oktatása és szervezése. További czélja a katholikus eszméknek a köz-és magánéletben való érvényesítése és a vallás és államellenes törekvések visszaverése.« (Alapsz. 2. §.) Mennyi panaszt hallunk minden nap népünknek elerkölcstelenedéséről, helytelen irányban nyilvánuló felvilágosodottságáról, vakmerőségéről. Idős,.tapasztalt emberek mondják, hogy a nép erkölcse egészen más, mint harminc-negyven évvel előbb. Mi ennek az oka? Sokan rájöttek már, hogy a nép erkölcsi megváltozása főképen a szociáldemokrácia irodalmi termékeinek tulajdonítható. Igaz ugyan, hogy a szociáldemokrácia városunkban, valamint sok más kisebb városban, vagy faluban nincs még szervezve megizmosodva, de lapjuk, röpirataik mindenüvé eljutottak már és a mint a gyermek szenvedéllyel olvassa azokat az eltiltott, neki még nem való könyveket; úgy a nép is lázasan olvassa, mindenütt a szociáldemokraták lázitó, vallást, hazát gúnyoló és tagadó nyomtatványait. Romboló hatásuk ismeretes. Hát még az olcsó ponyvairodalom menynyit ront a nép lelkében ? Még nagy napilapjaink minden cikkével sem érthetünk egyet, és szoktuk is mondani, nem helyeslem e cikket, de kíváncsiságból elolvastam. A nép nemcsak elolvassa, hanem mint nyomtatott »igazságot» magáévá is teszi. A kath. társadalom vezető férfiai, nemcsak külföldön, főképen Németországban, Belgiumban. Ausztriában, hanem Magyarországon is pártfogásukba vették a magára hagyott népet. Az erkölcsrontó irás helyett erkölcsös nyomtatványt juttatnak olcsó pénzen, évi egy korona tagsági diját azoknak, akik a kath. Népszövetségbe beléptek. Füzeteket, naptárt, röpiratokat nyújt hiterkölcsi, társadalmi, gazdasági és jogvédelmi cikkekkel. Vallásos irányú, hiterkölcsi cikkeivel oktatja a népet, hogy vallását sokra becsülje, mint lelkének legdrágább kincsét, mely feleletet ad a legfontosabb kérdésre, miért teremtett az ember, és amely vigasztal, megnyugtat az élet minden bajában. A vallás azonban osak akkor éri el magasztos céljait, ha az ember vallásos meggyőződését nem tekinti ünneplő ruhának, melyet felvesz és elviszen a templomba nehány vasárnap és ünnepnap, azután Leveti és nem törődik többet vele sem gondolataiban sem cselekedeteiben. A kath. vallást sem lehet templomba zárni, hanem érvényesíteni kell az életben, minden cselekedetben. Az ember csak vallási meggyőződésével lesz egész ember. Társadalmi szempontból felvilágosítja a népet a szociáldemokrácia veszedelmes céljaival, eddigi működéséről, eredményeiről. Az alkoholizmus káros hatásairól. Ezekkel szemben a hasznos egyleteket, mint az ifjúsági köröket, legény- egyleteket, olvasó köröket, iparos otthonokat, cseiint külön papir-köpenyegbe helyezve, betűsorban, levéltárszerüleg kezelni, rendben tar- :ani akkép, hogy az bárkinek bármikor elő- mutatható legyen, jegyzetek vétele céljából. A számot tevő emberek irodalmi müvei, belesebb ereklyéi is beszerzendők lennének. így például a régi tanítók közül megszerzendő Riesenberger, Abrahám, Nyegruss, Kárpáti s mások arcképe és életleirása s az el- lunytak után egyes fellelhető emléktárgyak is. Hasonlóképen a hivatalnokok közül Szmik [gnác, Berks, Szaitz, Lánczky, Riesenberger s mások; az orvosok közül a nagytudományu Wagner és Tenki, a lelkészek közül Újhelyi, 3öhm, Hazslinszky, Celder, Nagy Lajos s mások életleirása. A közgazdaság terén Gábor János, az ipar terén Demjén Ágoston, a zene művelés terén (.Herr György), az irodalom terén 'dr. Dengi János) és mások életére tartozó adalékok összegyüjtendők és megőrzendők. És tt nem szabad csak az abszolút nagyokra tekin- :eni. Szerény munkakörien is voltak, akik feladatukat kiválósággal betöltve, emlékük fenn- :artása az utódok részére szükséges. Például az ireg néhai Pfeilmayert, eltekintve százat meg- aaladó derék gyerekei, unokái, dédunokáitól, Stepper Józsefet, ki mint mozdonyvezető, királyi kitüntetést is érdemelt ki és rajtuk kívül számos be és elszármazottját a város fiainak, akik észszel, szorgalommal, becsületességgel Dtthon, vagy az élet forgatagában különböző aelyen kiváltak és szülőföldjüknek dicsőségére, maguknak köztiszteletet vívtak ki, legyenek párosok, kereskedők, gazdálkodók, vagy hiva- :alnokok, mind méltók lehetnek arra, hogy a /áros Pantheonja működésűk emlékét, a jövendő számára megőrizze. De miután pénzzel járják a búcsút, az is szükséges, hogy szeretett pátriánk eme kis Pantheonja sorsa anyagilag biztosítva legyen. íz történhetik a következőképen. »Felsőbánya város mindenkorra kötelezi magát, hogy megfelelő, tüzmentes, világos, száraz helyiségről gondoskodik és gondoskodik 'ütés, világítás, irodai és minden egyéb dologi dadásáról közgyülésileg kimondja, hogy véd löki szerepet fog a muzeum felett állandóan gyakorolni és annak tárgyait a pusztulástól, /agy elkallódástól megvédi. 2. Mindazok, akik e gyűjtemény sorsát szivükön hordják, legyenek akár be, akár elszármazottak, kötelezik magukat, hogy a mu- 'eum fenntartására a maguk, vagy egyes elhunyt szeretteik emlékére száz korona alapítványt lesznek. Ez alap nem költhető el. Ezért a vá- •os felelősséget vállal. Kamatainak fele kiadható tiszteletdij címen i kezelőnek, másik felének 50%-a a muzeum sárgyait ismertető irodalmi müvekre fordítható. Itt aztán a Felsőbányái Hírlapnak is sze- -ep jut. A Felsőbányái Hírlapnak feladata lenne ehetőleg minden számban a város egy-egy írtékes emberét, a muzeum adatai alapján irás- Dan és képben bemutatni. A képre nézve elég lenne 8 — 10 cm. nagyság, vagyis 80—100 cm terület. Ekkora kép netszete kerülne 8—10 koronába. Ezt az ösz- szeget a muzeum alapja viselné. ,ant«, mellette Ferenc, balkezénél legkedvesebb 5cscse, Gyuri. Az urak húsvéti kemény tojást 'alatoznak, frissen sült hófehér kalácscsal, meg sonkával. Csak imént szentelte föl a templom- aan a lászlói pap. Még harmatoz is a szentelt /Íztől minden falat. Melléje édes mosolygással, hamis szem- /etéssel kínálja sorba az urakat tüzes barackpálinkával Deák Györgyné, a csodaszép bécsi Dlaszvérü Profetti Karolina. Udvari dáma volt i Profetti-lány, ott akadt meg rajta a Deák Tyuri szeme, mikor feljárogatott a császárvá- ’osba gárdatiszt nagybátyjához. El is vette, haza s hozta Tárnokra, de soha meg nem bocsátottak íeki érette a Deákok. Hát nem akadt elég szép magyar lány, akinek beköthette vón’ a fejét az \ Gyurka! Ám azért Karolina hamar szivébe lopózott minden Deáknak, akárhogy haragudtak miatta a i'érjeurára. Olyan édes is volt az az asszony, mikor tört magyarul elkezdte »Túri« zni Györ- jyöt. »té Lasu-zni Lajost, »Fejkó pácsi«-zni Deák Ferencet. Meg nem állta volna mosoly léikül a kőkereszt se, mikor magyar szóra nyílott vérpiros ajka. Fiiess ur is Karolinának csókolt kezet meglepetésében a házi asszony helyett. És Fiiess írnak is saját parányi kacsójával tolta szájához a pálinkás kupicát. — Itvék, Fiiess ur, ketves egesegire! Tessék már most kémkedni! Az a pár szó, az az egy asszonyi pillantás végkép megbomlasztotta Fiiess urat. Már maga sem tudta, mit mond, mikor mondta: — Még egyet! Az olasz menyecske kacagva töltött neki másikat: — Tesék, nagyon szívesen! Fiiess ur árnyékként követte innentul minden mozdulatát a csodaszép teremtésnek. Annak sem esett terhére. Mire kifogyott a barackos kristályüveg, Fiiess ur elfeledte Bécset, el Bécsnek hatalmas rendőrprefektusát és a hatálmas prefektus atyai intelmét, hogy kivált a magyar menyecskétől őrizkedjék, mert azok hamar megejtik elcsavarják a fejét s olyan rebellist csinálnak Fiiess urból is, mint a Deákok, pedig azok is Bécs- ben nevelkedtek, a felséges udvar közelében. ... A pecsenyénél megkezdődött az élénk diskurzus. A legélénkebb tracscs, mint mindig, ha Deák Ferenc ott ült az asztalnál, ü vitte a szót ma is. Szó szerint igy figyelte meg Fiiess ur: — Kitűnő mégis ez a magyar konyha! Deák Lajos rámondta : — Sokkal jobb az erdélyi. Gyuri, aki Bécsben sihederkedett, megrázta bozontos fejét: — A bécsi sniclit nem engedem! Fiiess ur sápadozott. Mit jegyezzen föl ezekből ? A magyar konyhát, az erdélyi konyhát, vagy a bécsi sniclit? Az ebéd már végefelé jár, a rebellis Deákhad még mindig — a kolozsvári káposzta tárgyalásánál tart. Nagy kérdés, elvi ellentét támadt köztük: kell-e tejföl is a kolozsvári káposztába, vagy csak paradicsom? Fiiess urat mára »jóféle zalai« környékezi, idegei kimerültek a lelkiismeretes fülelésben, a szeme káprázik, hozzá még a gyomra is korog. Nem evett tudniillik semmit, annyira hűen figyelt. Már bontani is kezdik az asztalt, még sincs semmi! Még mindig az az átkozott kolozsvári káposzta. A bécsi borotvált arc újra ott táncol már szegény Fiiess szemei előtt, a fehér abroszon, velencei kristálypoharak közt. S ez a tánc, érzi már Fiiess ur, az ő haláltánca . . . Dehogy is az övé! Másé, sokkal derekabbé! Éles sikoly metszi át az ebédlő fülledt levegőjét. A sikolyt tompa zuhanás követi,, ezt meg rémült lárma, urak, asszonyok felugráíása, feldöntött székek dübörgése a kemény padlón, eltört, levert kristályüvegek csörgése, majd asszonysirás. férfiak fájdalmas, tagolatlan kiáltása. Profetti Karolina sikoltott. Deák György zuhant le a székrő* 1. Az előbb még kacagó galamb búsan zokogó özvegy már. A családi vendégségbe hát másik hívatlan vendég is furakodott be. A bécsi kém mellé a halál. — Ez is olyan sötét és ennek se hisznek. A halálnak. Nem is ejthet az meg ilyen könnyen égy Deákot. Deák Ferenc hófehérré válta, remegve állott meg a tetem fölött. Az a megrepedt szív az ő szive. Az a hidegülő tetem az ő teste, ügy érzi. Szivéhez volt nőve, leikébe fúródott az a Gyuri. Csak áll a haza bölcse, csak remeg csak könnyezik. Egyre hajtogatja : — Nem lehel . . . Nem hiszem! így zokogott, igy rázta az élettelen nagy testet a legnagyobb Deák. Még a kő is megindult rettentő fájdalmán. Fiiess ur is majdnem könnyezett, annyira — szégyelte magát. Hogy
