Felsőbányai Hírlap, 1908 (13. évfolyam, 1-27. szám)
1908-11-04 / 23. szám
1 Felsőé Á Ny Ai Hírlap fehéreset jelent. Árpád geneológiában Hunor és Dama apja volt, aki a száznyolcz nemzetség egyike lévén, birtokul az ország felosztásakor a déli részen kapott részt, nevezetesen Baranya és Valkó vármegyékben. Á régi Valkó vármegye még Magyarországhoz tartozott; a mai Horvátország akkor sokkal lejebb feküdt. A régi Valkó megyében voltak abban a korban a legkisebb borlermő szőlők, melyeket még Probus római császár ültetett. A Bor nemzetségnek jutott ekkép hazánk legelső szőlőföldje s az ottani meghódolt lakosok megtanították azután a magyarokat a szőlő művelésére s az abból nyert .ital élvezésére. Mikor később a magyar nemzetségeket Bor vitéz a gyűléseken szőlőtermelésével megkínálta s lassankint — mivel az egyes nemzetségek birtokait a nemzetségekről nevezték el, igy az említett'részt is »Bor«-nak, Bor földjének — a Bor nemzetségekről keresztelték el a megkedvelt italt is; a bor névvel mint itallal már a keresz- tyénség felvételekor találkozunk. A boritaladó eltörlése. Valóban nagy jelentőségű, közérdekű kérdés megoldása érdekében lépett ki a kezdeményezés terére a Magyar szőlősgazdák országos egyesülete, mely a boritaladó eltörlése ügyében október 21-én d. e. 9 órakor Budapesten, a Tattersal helyiségében megtartott országos gyűlésre hívta meg a bortermelőket, borkereskedőket, vendéglősöket, valamint, ezek országos érdekképviseleteit. A boritaladó eltörlése nem uj követelmény. Mióta fennáll, a borfogyasztásra nézve nyomasztó hatását egyenként sinylik a termelők, a kereskedők és fogyasztók. Valóságos képtelenség az, hogy oly országban, melynek sok ezer polgára él a bortermelésből és egyedül csak abból, az állam kicsinyes fiskális érdekekből egyenesen elnyomja a borfogyasztást, nem is szólva arról, hogy a bor megdrágításával az állam rákényszeríti különösen a munkásosztályhoz tartozókat az egészségre sokkal hátrányosabb pálinkafogyasztásra. Lárh, Franciaország, hogy a bor- fogyasztásnak nagyobb lendületet adjon, már 1900-ban eltörölte a boradót és 173 millió frank évi bevételről való lemondással sietett a bortermelők segélyére. Nálunk a boritaladó csak 16 millió koronát hoz be, a mi elenyészően csekély összeg a másfél milliárdot meghaladó állami költségvetésben és a törvényhozás még erről a csekély összegről sem hajlandó lemondani. Azaz, hogy akarna, de nem mer. Már 1902 ben majdnem leszavazta a képviselőház a borítaladót, melyet Széli Kálmán csak nagy erőfeszítéssel mentett meg ; másfél év előtt Wekerle is hajlandónak nyilatkozott a borital- adónak legalább mérséklésére, ha az előálló hiány fedezésére más forrásból megfelelő rek,om- penzációt talál. Hát ez a hiányt pótló fedezet már meg van, a szeszadó felemelése 37 millió K bevételi többletet jelent s ennek valamivel több mint egyharmada fedezi a boritaladó e törlése folytán előálló hiányt. Soha sem nehezü a bortermelőkre a boritaladó súlya oly óriá: teherként, mint épp az idén. Az ország renc kívül nagy bortermésnek örvend, a must ál hektoliterenként 10 — 15 koronára szállott h de még ilyen alacsony árak mellett sem aka vevő, mert a kereskedők félnek attól, hogy megvásárolt borok a nyakukon maradnak. í joggal félnek, mert a boritaladó meg egyé terhek a fogyasztásban annyira megdrágítják bort, hogy a kitűnő minőség dacára a fogyasztó visszariadnak a magas áraktól. Hiszen külfölc ember előtt szinte hihetetlennek tűnő dolog a: hogy midőn a termelő 15—20 fillért kap eg liter mustért, Budapesten 1 koronán alul nei lehet megiható bort kapni, holott Párisba 30-40 centimesért jó asztali bort szolgálnak 1 a vendéglőkben. Fegyverhasználat Nagybányán. Pénteken c u. 2 órakor a Hid-utca sarkán Koszorús Mihál szolgálatot teljesítő csendőr észrevette, hogy eg vidéki ember többedmagával pityókos állapol ban elállja a járdát s akadályozza a közieke dést. A csendőr egész higgadtan, de komol hangon odaszólott a leghangosabb atyafinál hogy menjen le a járdáról, vagy menjen továbl de ne akadályozza a közlekedést. Mire az illet azt felelte, hogy a csendőrnek semmi köz hozzá. A szolgálatot tevő csendőr látva, hog hetivásári hangulatban levő emberrel van dóig; felszólította, hogy kövesse a városházára. Ele zetes őrizetbe akarta tenni, mint ittas egyén Erre az durva és itt le nem irható aljas kifejez« sekkel illette a csendőrt, majd többször feléj ugrott, meglökte, sőt mellen fogta s egy Pa János nevű misztmogyorósi ember bujtogatr sára a csendőr oldalfegyverét is elakarta venn Közben összegyülekeztek sokan, részeg és ke vésbé részeg emberek s mind csendőrellene elveket kezdtek hirdetni, mire nem volt mg menekvése a szolgálattevő csendőrnek, mir hogy kardot rántott s fejen csapta a vitézkedő A kard bal arcán sértette meg súlyosan a rar dalirozó embert, akiről kiderült, hogy az Kos; tin Mihály misztmogyorósi biró. A sérülte természetesen a kórházba vitték, ahol Káda főorvos és Nagy János orvos bevarrták a seb« s csendőri őrizet mellett nyugalomban tartót ták egész délután az atyafit, Pap Jánost szinté elfogták, aki bujtogatás miatt első vizsgála fogságban van. Új rend — a kutyák körül. A földmivelés ügyi minisztertől érkezett le a veszettség eher védekezésre vonatkozólag éleibe léptetett uj ren delet. E szerint a veszettség idején a zárlat 4 nap helyeit 90 nap lesz. A zártörő (póráz) é szájkosár nélküli kutyákat a gyepmester 90 napi tartja megfigyelés alatt a tulajdonos költségér Azt az embert, akit kutya mart meg, az eddig Törvénykezési átcsatolás. Az igazságügyminiszter közigazgatásilag a nagybányai járáshoz tartozó Balotafalu községet a nagybányai kir. járásbíróság úgy is mint telekkönyvi hatósághoz csatolta. Államosítják az árvaszékeket. A belügyminisztériumban törvénytervezetet dolgoznak ki a megyei árvaszékek államosításáról. Az újabb reform lényege az, hogy megszüntetik az árvaszékeket s a hagyatéki bíróságokat, illetőleg ezt a kettőt egy állami hivatal keretében egyesitik. Az árvaszékek államosítása folytán a gyámügyeket sokkal hamarább bonyolítják majd le, mint most. A király ajándéka a pápának. Már elkészült az az ajándék, amelyet a király a pápának ötven éves papi jubileuma alkalmából ad. Áz ajándék egy arany feszület, amely hatvan aujort foglalt gyémántból és ötven ugyanoly foglalásu rubinból álló keretben Krisztusnak vert aranyból való képét mutatja. Az egyik oldalon levehelő aranylemezbe vannak vésve latin nyelven a következő szavak. »I. Ferencz József császár és király, aki hatvan esztendeig töltötte be hivatalát, szerencsét kíván X. Piu.s pápának, aki ötven esztendeig végezte szent hivatását — 1908-ban, mindkettőjük jubileumának esztendejében«. A latin fölirat disztihon formájában van megszögezve. A kettős jubileum eszméje kifejezésre jut a hatvan gyémánt és az ötven rubinban is. Alapitó tagok. Hehelein Károly praelálus- kanonok. Kovács Gergely kir. kath. főgimnáziumi tanár, id. Császy Bálint mikolai földbirtokos, Veszelovszky Béla építész, Márkus Márton szállodás, Dr. Vajay Károly polgármester, Antal Sándor tiszti főügyész és N. N. 100—100 koronával a Széchenyi társulat alapitó tagjai sorába léptek. Csalódni emberi dolog, de nem okvetlenül kell. Ha e névre »Réthy« figyelünk, úgy nem csalódunk, hanem eredeti Pemetefű-cukorkát kapunk 60 fillérért, még pedig egy kedvelt régi háziszert, mely köhögés, rekedtség és huru- tos sok ezer esetében oly kitünően bevált. De vigyázzon, hogy a doboz és a cukorka minden darabján rajta legyen a »Réthy« név. Fizetésképtelenség híresztelése büntető cselekmény. A kir. kúria egy konkrét esetből kifolyólag legutóbb azt az elvi kijelentést hozta, kereskedőről vagy kereskedő társulatról állított ama tény, hogy fizetésképtelen vagy csőd előtt áll, — ha ez a tényállásnak meg nem felel, büntetendő cselekményt képez, illetve rágalmazást, esetleg becsületsértést képez. A »bor< szó eredete. Ez a kérdés is aktuális most, amikor javában dolgozik a must és nagy az öröm a jó termés irányában. A Bor még Árpád idejében magyar személynév szürkét, letnek tevékenységéből háramlanak évszázadok óta a magyar társadalomra.« Én dühösen ugrottam fel, kikaptam a lapot feleségem kezéből, hogy megnézzem s azután méltatlankodva kiáltottam. — Sajtóhiba! Sajtóhiba! Hiszen az én kéziratomban éppen az ellenkezője van ! Én azt irtain, hogy valóban nem csekély jelentőségűek azok az eredmények, — a másik helyen pedig azt Írtam, hogy »ennek a díszes múlttal biró testületnek tevékenységéből.« De hát egyik helyen kimaradt az a szó, hogy »nem«, ahol pedig nem kellett volna, oda tették. Lehet, hogy az a kis szó, mivel mint látom, a sor elején volt, kibukott a helyéről s mikor vissza akarták tenni, két sorral lejébb telték. Olvastam aztán a cikkemet s olvasás közben időnkint fájdalmasan jajdultam fel és kiáltásban törtem ki. — Miért van itt pontos vessző, mikor az én kéziratomban kettős pont van! Nem vagyok talán olyan ostoba, hogy ennyit se tudjak! . . . Miért nyomtatták ide azt, hogy: ekkor, — a kéziratomban az volt, hogy: akkor. Hiszen ennek igy nincs értelme! . . . Borzasztó! Ez a szó félig görögösen, félig magyarosan van kiírva! Hát én nem tudok egy görög szót helyesen kiírni?.. Mi ez?! Mi ez? Hiszen itt két sort átugrott a szedő! Persze! Mert a kéziratban két sorral lejebb is evvel a szóval kezdődött a sor: »hogy.« Csakhogy akkor már most ez az egész busz sor itt érthetetlen No aki ezt olvassa, aligha nem a földhöz vágja ezt az újságot. S csakugyan az asztalra dobtam az újságot dühösen én is. Kis idő múlva azonban megint csak kezembe vettem, hogy szemléljem tovább a cikkemet. De alig olvastam belőle tovább 5-6 sort, még dühösebb lettem. Az újságot most már összetéplem, s a kandalló nyílása felé dobtam a földre. Feleségem látva felindulásomat, felém sietett s hogy csillapítson, kezét kedveskedve öltötte karomba. Nekem jól esett a részvét s azért nyugodtan, sőt nevetve magyaráztam a dolgot a jó asszonynak. — Á kéziratomban kérdőjel volt, e helyett azonban az újságban pont van, a minek folytán már most mint állítás, kijelentés hangzik a mi olt irva van, tehát éppen a megforditottja jut kifejezésre annak, ami az én álláspontom volna. Az az én ismeretes álláspontom ! hisz tudod: az én kedvenc témám, amit évek óta hangoztatok, amint csak alkalom van rá. Mikor most három éve egyetemi tanárnak habilitáltak s próba-előadásomat tartottam, ebben a kérdésben olyan erős differenciám támadt egyik elsőrangú korifeusával annak a szaknak, hogy majd befagyott az egész dolog. No látod — tettem hozzá tréfásan — most megtagadtam a Szigetvásárhelyi Ellenőrben elvemet és meggyőződésemet. — Látod, folytatta szintén tréfásan a bájos asszony, engem nem habilitáltak egyetemi tanárnak, és mégis okosabb ember vagyok mint te. Mint jól emlékezel, én is Írtam egyszer cikket újságba, egyszer életemben, tudod, a cselédsztrájk idején, de én okos voltam és élelmes. Ha már cikket Írtam, gondoltam magamban, az jöjjön az uj újságban a nevem alatt, amit én Írtam, és ne más egyéb. Nem sajnáltam a fáradságot, elmentem a nyomdába s megkértem ott szépen a művezetőt, hogy készíttessen kefelenyo- matot, aztán én magam szépen összehasonlítottam a saját kéziratommal. Szívesen kijavítják a hibákat azok a jó emberek, csakhogy az a baj, hogy a korrektorok nem igen hasonlítják össze a nyomtatványt a kézirattal, igy hát nem olyan könnyen tűnik ki a hiba. Mosolyogva hallgattam az okos asszony beszédét, aztán igy szóltam. — Ne félj, kérlek, egyáltalában nem lesz többé boszuságom sajtóhibák miatt. Ez volt utolsó boszankodásom, érted Évám, az utolsó! Hanem most csakugyan boszankodtam még egyszer és utoljára. Mert mikor pár perc múlva tekintetem a kandaló előtt földön heverő, összegyűrt ujságpapirosra esett, ismét iszonyú dühbe jöttem, mert eszembe jutott újra minden. Eszembe jutottak egyenkint az ostoba sajtó hibák, melyek miatt nekem annyi szamárságé tulajdonit az olvasó. Valósággal beleroskadtam a feleségem hinta székébe és fájdalmasan hörögtem : — Azt szeretném tudni, honnan veszi jogot a nyomda ahhoz, hogy csak egy vesszőt i más helyre tegyen, mint ahol az a kéziratban van hogy máskép hozzon valamit az én nevem alatl mint ahogy én Írtam. Feleségem fájdalmas kifakadásaimra ennyi mondott: — Lám ugy-e hogy igazam van ! Lám úgyhogy igazam van ? Nem érdemes cikket Írni ; lapokba. Ugye jobb lett volna rám hallgaín mikor kapacitáltalak, hogy ne ird meg ezt cikket ? Azután fájdalmasan hozzá tette: — Látod, ismét elveszítettél az életedbe egy esztendőt!! Egyszersmind a boszankodás gyötrelmeinél enyhítésére száját homlokomhoz érintette. S e csókkal búcsút vettem az újságírástól * * * Orvost is hivattunk, aki megvizsgált. Ez távozásakor feleségem kérdezősködéséri igy felelt. — Ez kérem egy uj betegség. A könyv nyomtatás feltalálása előtt nem létezett s ismertti az orvosok előtt főképen csak egy pár évtizec óta lett, azóta, hogy a nyomdák részéről sok e produkció s a mióta egyre több sajtóhibákká dolgoznak a nyomdák. Főképen Íróknál fordu elő. Neve a betegségnek orvosi nyelven ez typographytis. Ez az eset pedig idült typograp hytis. Egy kis hánytatót rendeltem. Feleségemnek arra a kérdésére, hogy sza- bad-e dohányoznom, az orvos ezt felelte. — Dohányozni szabad. Szabad bort is inni fekete kávét is, teát is. Minden szabad, mint rendesen. Csupán egyet tiltok el: a cikkirást. He ettől tartózkodik, a javulás megától be fog következni . . . Arakszyn.
